Áldozat ​a viharnak (Navarra-trilógia 3.) 92% 70 csillagozás

Már nagyon rég nem olvastam végig egy könyvsorozatot sem, sokszor hagyom, hogy az egyes részek között akár több hónap is elteljen.
A Navarra trilógia első kötete ezzel szemben annyira magával ragadott, hogy muszáj voltam eltérni a megszokott sorozatolvasási szokásomtól, és gyors egymásutánban olvastam el a sorozat részeit.
Eljött az ideje, hogy búcsút vegyek Amaia Salazartól és furcsa nevű kollegájától, akinek biztosan rosszul ejtettem a nevét egész végig.
Búcsút kell vennem a könyv helyszínétől, a csodaszép baszk völgytől is, és az itt élő népek gazdag mondavilágától. Bevallom, nekem ez a fog a leginkább hiányozni, ugyanis nagyon szerettem, ahogy a könyvben a valóság összekeveredett e hátborzongató ősi legendákkal. Még most is megszaporázom a lépteim a sötétben, ha a könyvből megismert furcsa lényekre gondolok, a jóságos basajaunra, a félelmetes tartallora, vagy e harmadik rész rémére, a démoni ingumára.
A fülszöveg utolsó mondata miatt pedig már nagyon izgatott vagyok, és kíváncsian fogom várni, hogy milyen lesz majd a filmadaptáció.
Bővebben:https://konyvutca.blogspot.hu/2016/06/dolores-redondo-a…

Zseniálisan megìrt letehetetlen krimi tele misztikummal. Salazar felügyelőnő bölcsőhalálban állítólagosan meghalt kislányok ügyében nyomoz. Az esetek összefüggenek egymással és a Baztán völgyével. Nyomozóinknak több évtizedre visszamenőleg kell előkeresniük orvosi leleteket és sírokat exhumáltatniuk. Közben főhősnőnk magánélete sincs rendben. Nem tudja a férjét kellőképpen támogatni és nővérei között is megy a huzavona.
Aki még nem fedezte fel ezt a trilógiát, annak érdemes egymás után elovasni a részeket. Meglepően minden mindennel összefügg a történetben.

Alig fejeztem be a könyvet, de máris hiányzik a gyönyörűséges Baztán völgy vidéke, a trilógiát végigkísérő misztikus hangulat, tele ősi legendákkal, hagyományokkal. És kimondhatatlan nevű szereplőkkel. Részről-részre elvarázsolt.
A nyomozás ezúttal is az utolsó pillanatokig izgalmas és fordulatos volt. Elég borzalmas bűncselekmények után folyik a vizsgálódás, hiszen az áldozatok többsége mind 2 évesnél fiatalabb gyerek, akiket egy szektaszerű csoport szertartások során áldozott fel.
Két apróbb negatívomat azért megemlítenék:
– Amaia felügyelőben – mint feleségben – személy szerint picit csalódtam, de a munkájában továbbra is tagadhatatlanul páratlan.
– Rosario-t „hiányoltam". Hátborzongató, gonosz személy és utáltam minden szavát, ugyanakkor szerintem tudott volna hozzátenni a sztorihoz.
Remek volt a vége is, igaz kellett 3 másodperc mire leesett, ki telefonált. Ez így is rendben van, de én látok potenciált a folytatásban! Biztosan elolvasnám!

Ismételten befejeztem egy trilógiát, amivel teljes mértékben elégedett lehetek. Az első kettő kötet után a harmadikban határozottan éreztem a „krimit”, sőt, már-már skandináv krimi érzés alakult ki bennem a komoly háttértéma miatt. A gyermekhalál nehéz, és drámai alap, erre ráépülnek a korábbi kötetek történései, egy nagy összefüggő „hálózatba” kicsúcsosodva. Amaia családja se lesz kevésbé komplikáltabb, és igen, először fordul elő, hogy a nő nem szimpatikus spoiler.
Összességében tehát nagyszerű kalandokban, és elgondolkodtató történetekben volt részem, és az oldalakon keresztül Baszkföld tájaival, és kultúrájával, mítoszaival is sikerült megismerkednem.

Baztán völgy, nyelvtörő nevek, szörnyű gyilkosságok, szekták.
Amaia folytatja nyomozását részben anyja után, mert kételkedik a halálában, másrészt titokzatos bölcsőhalálok miatt.
spoiler
Még olvasnám. Nagy kedvencem ez a trilógia.

Dolores Redondo minden bizonnyal a baszk boszorkányok örökségének méltó letéteményese, engem legalábbis sikerült misztikus krimisorozatával teljesen megbűvölnie.
A második és a harmadik kötetet már alig tudtam letenni. Ez valószínűleg akkor is így lett volna, ha a történet a szerző élénk fantáziájának műve csupán, de sokat hozzáadott az olvasás élményéhez, hogy az itt szereplő mítikus elemek egy valóban létező hitvilág részei, és a sok izgalmon, borzongáson túl a hagyományait ma is őrző, különleges baszk kultúrát is megismerhettem.

Baztán-völgyének sajátosságait, mondavilágát, természetét, az ott lakó emberek mentalitását, a kimondhatatlan és kiolvashatatlan nevű szereplőket, mind-mind szerettem. Nehéz volt megválni tőlük, bízom az utolsó mondatok erejében!:)
Ez az első olyan trilógia, amelyik nem „fárad” el a végére. Sőt!! Nagyon sok szálat, az előző részekből, összefon ezzel. Ismét egy érdekes „gyilkossági” sorozatot göngyölítenek fel, rengeteg akadályt legyőzve. Haladunk tovább Amaia anyjának történetével is, és a jó hír, hogy a végére is érünk!
Itt-ott néha azért leül a történet (annyira nem vagyok elvakult, hogy ne vegyem észre ezt), de fel tud állni! Amaia is elkezd furán viselkedni, és nem válik előnyére!
Úgy ahogy van, a hibáival együtt én ettől függetlenül, nagyon szeretem ezt a sorozatot!!!!

Összességében azt mondanám, hogy tetszett ez a trilógia. Fokozatosan lettek egyre jobbak a részek: az első rész még nem volt annyira nagy durranás számomra, de azért fenntartotta az érdeklődésemet, a második rész már határozottan jobban tetszett és a harmadik volt a legjobb :) teljesen össszeért minden szál, az első résztől az utolsóig. Egy kérdés maradt csak számomra…spoiler
Amaia nem lett a kedvencem, főleg így a végére, amit művelt….hááát…ezt nem tudtam elfogadni és megérteni sem. Úgyhogy ez egy kicsit el is rontotta az élvezetet számomra. Ettől függetlenül a sztori jó volt.
Montest viszont bírtam :)
A könyv közepe fele már tudtam, hogy ki a főgonosz, szóval szerintem eléggé kiszámítható volt.

Ez megint egy olyan regényt, amit úgy teszek le, hogy nem tudom mi lesz ezután. Olyan nincs hogy vége. Hogy nincs többé Baztán, se Engrasi, se semmi abból, ami különlegessé és egyedivé teszi ezt a regényfolyamot. Redondo tökéletesen vegyíti a valóságot és a misztikumot, a krimit és a családtörténetet, a romantikát. Nem tudom olvastam-e már olyan regényt, ami mindezt ennyire jól tudja. Nem, nem olvastam. A Navarra-trilógia egyedi, eredeti. Sajátos hangulattal,szereplőkkel. Még a történetben megjelenő és minden szálat mozgató gonosz is páratlan. Hát ezt most nehéz elengedni és szívből remélem hogy lesz folytatás. Kell.

A trilógia legerősebb része ez szerintem. Talán mert már kevesebb a misztikum, kevesebb a néphagyományokat bemutató részlet, amiket egyébként kedveltem, de kissé sokalltam. Vagy talán csak hozzá szoktam ahogyan vegyíti az írónő a fantázia szüleményeit, a babonákat a valósággal. Ahhoz viszont nem csak hozzá szoktam, hanem kimondottan kedveltem ahogyan keveri, majd kibontja a bűncselekmény szálait, és ahogyan felépíti és gazdagítja, formálja a karaktereit. Remek krimi egy szuper felügyelőnővel. Én nagyon szerettem olvasni, tegyetek ti is egy próbát!