Fekete ​eső (Viharlovag 1.) 4 csillagozás

Dóka Péter: Fekete eső

Kalandos lovagregény és fantasy egyedi találkozása Dóka Péter új könyve. A szerző jól ismert humora, fantáziája most is magával ragadja az olvasót. Hősei bukott lovagok, szélhámos vitézek, történetíró törpék, jámbor sárkányok. A trilógia első részében Azovil, a rettenetes erejű kisfiú lovagi küldetésre indul Igazi Lancelot és Jolóka törpe kíséretében, hogy megmentse országát és ezzel az egész világot a pusztulástól. A férfiak azonban nem járnának sikerrel Vasfog, a sárkánylovas kislány segítsége nélkül…

>!
Móra, Budapest, 2016
270 oldal · ISBN: 9789634155768

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dianna76 P
Dóka Péter: Fekete eső

Egyszer már leemeltem a könyvtári polcról, de belelapozás-olvasás közben meginogtam. Érdekelne ez engem? Nem túl zagyvaság? Aztán egy következő kölcsönzésnél mégis hazahoztam, s most elolvastam. Azt kell írjam, nem bántam meg. Könnyen olvasható különleges kis történet volt ez, érdekes személyekkel, mesebeli lényekkel, némi fantáziával, és népmeseelemmel. Mindez humorral fűszerezve. Tetszett ez a kaland, és megkedveltem a kopasz és erős kisfiút, Azovilt. Szívemet melengette a történetben megjelenő gyermek szerelem. Bibóca pedig igazán sajátságos kiskedvenc. A történetben volt izgalom, egy kis titokzatosság, a vége pedig tartogatott meglepetést. Legalábbis én nem számítottam arra, ami végül kiderült. A fejezetek elején lévő illusztrációk nem a legszebbek, de illettek a történethez, és a komorsághoz, amit a napfény halványodása, és a fekete eső váltott ki. Csak ez a ringyó minősítés, ez nem illett a képbe. Nem is értettem, hogy került egy gyermekkönyvbe ez a szó. A fél csillagot mégsem e miatt vonom le, hanem a történet eleje miatt. Mert kicsit kuszának éreztem, és kellett jó pár oldal mire föl tudtam venni a történet fonalát. Most már kíváncsi vagyok a következő kötetre is. Vajon mikorra fog megszületni?

>!
Móra, Budapest, 2016
270 oldal · ISBN: 9789634155768
>!
Majoros_Nóra
Dóka Péter: Fekete eső

Kellemesen abszurd, frissítő a humora, éppen eléggé (és nem jobban) sötét, mint ami üdítően megborzongat, őrült és kiszámíthatatlan kalandokkal van tele. A szereplők hol szánalmasan hétköznapiak, hol romantikusan hősiesek, pont olyanok, mint az átlag olvasó. A hangulat erős, többszöri olvasásra is menthetetlenül beszippant. Olykor gyerekmese, olykor fejbe vág egy-egy mondat mélysége. Néha ugyan úgy tűnik, az író félvállról veszi a saját maga által teremtett világot, ám közben szívbemarkoló kérdéseket boncolgat, jó ízléssel. A kedvencem: a gyerekkorában toronyba zárt királylány vajon milyen felnőtt lesz, hogyan fog bízni a férfiakban, a saját apjában, aki a toronyba záratta, és egy kamasz fiú anyjaként hogyan fog tudni helytállni? Egy szóval: dókapéteres, végre hosszabb terjedelemben, mint ahogy az írótól eddig megszokhattuk.

>!
Bódizs_Boróka
Dóka Péter: Fekete eső

Én most a könyv közepén járok és azt hiszem, furcsa egy kötet. Az eleje meglehetősen abszurd, kusza, és nehezen érthető. Ezért fél csillag levonás. Másik fél a komor hangulat miatt van, aminek köszönhetően, egyszer félbe is hagytam, és most újrakezdtem. Meglehetősen ijesztő történésekkel van teletéve, ami szerintem nagyobb korosztálynak való könyvbe illik. Viszont egyes fejezetek, meg olyanok, amit az a bizonyos nagyobb korosztály nem kedvelne. Mivel az ilyesmiket nem lehet hova tenni, levontam még egy fél csillagot.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp P

Sámánra kardot emelni nem az erő, hanem a gyengeség jele.

176. oldal

>!
Chöpp P

– Ha te nem lennél… – Világszép gyöngéden megsimogatta a fia kopasz fejét. – Akkor már fölmásztam volna az égbe.

35. oldal

>!
Majoros_Nóra

– Háború? – Azovil csodálkozva bámult a vitéz után, aki dülöngélve, ám meglepően sebesen távolodott. – Mit szólsz ehhez, Bibóca?
– Múúú – felelte Bibóca.

26. oldal, 2. fejezet - Fekete eső (Móra, 2016)

>!
Majoros_Nóra

A tábortüzek vörösen lobogó, ideges fényében vérmókusok és vérnyulak nyüzsögtek. Több százan is lehettek, követhetetlenül gyorsan mozogtak, és próbálták rávetni magukat a katonákra, akik kardjaikkal tartották távol a megvadult kisállatokat. A katonák üvöltöttek, a mókusok és nyulak alig adtak ki hangokat, ám annál féktelenebbül ugrottak és marcangoltak. Ha egy katona elesett, tucatnyi állatka rontott rá.

158. oldal, 14. fejezet - Fekete eső (Móra, 2016)

>!
Majoros_Nóra

Milyen unalmas volna az a világ, amiben örökké ugyanaz a kéz oszt irgalmat és halált.

174. oldal, 14. fejezet - Fekete eső (Móra, 2016)

>!
nretzse

A sebek, amelyeket egymáson ejtettünk, barátokká tettek bennünket.

225. oldal

>!
nretzse

– Nem szabad félni, Johanna – mondja Porhó. – A félelem megeszi a lelkedet.

8. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 2.
Leiner Laura: Valahol
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Szabó Magda: Abigél
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Helena Silence: Ezüsthíd
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben