Száz ​meg egy kiskutya (Száz meg egy kiskutya 1.) 91% 78 csillagozás

Tetszett, hogy az író emberek által jellemezte a kutyákat. Gondolok itt a tulajdonságokra, amivel illesztette a kutyákra. Lusta, pörgős, kedves stb. mindenféle kis dalmata kap szerepet ebben a könyvben. A kedvenc kutyám ebben a könyvben, a Kisasszony volt. Őt nagyon megszerettem a lustasága miatt. Ebben a könyvben sokkal több információkat kaptunk, mint a mesében vagy filmben. Emiatt úgy éreztem magam, mintha mennyországban lennék az új információkkal. És ráadásul dalmata kutyák vannak a középpontban.

Az egyik legkedvesebb meseregény, amit idén magamévá tettem. A dízni rajzfilm csak jelenthet ennek a könyvnek, mert olvasva sokkal összetettebb, sokkal izgalmasabb (kevésbé vicces?).
A kedvencem az ugatási lánc meg a spániel volt, de még azon is remekül szórakoztam, hogy a staffordshire egy kicsit furin volt rajzolva. :) Plusz rendkívül kedves volt, hogy a kutyák (és macskák) az embereket nem a gazdájukként emlegetik, hanem a kedvenceikként.
Ami nem tetszett, hogy az ember szereplők nekem kicsit semmilyenek voltak, Szörny Ella kivételével persze. Szívesen vettem volna, ha kicsit jobban megismerhetem Dearly-t és Dearlynét. (Pl. tudja-e valaki, hogy mi a keresztnevük?)

Fura belegondolnom is, hogy (évszámot nem írok!! :D ) 2. osztályos koromban kaptam a kitűnő tanulmányi eredményemért :D
Szerintem a régebbi Disney mesék közül nem sok akad amit nem kedvelnék, de a 101 kiskutya is a kiemelt kedvencek között van :) Imádtam mindig is és a mai napig is :)és fura hogy mennyire más egy könyv és a film…
A karácsonyi történet szál szerintem jó, és a boldog vég, ami szerintem a legjobb ami a könyvek végén történhet, adott :) és így hiába nem úgy volt ahogy a mesében mégis aranyos :) ahogy a dalmaták nevelik az embereiket, ahogy az összes kutya segít ha baj van :) ahogy minden jó ha a vége jó :)
Ami nekem valahol nagyon mélyen lehetett eltemetve az a Perdita szál… erre nem is emlékeztem hogy így volt… mondjuk a mesét 100000000x láttam, az élénkebben él még a mai napig is :D
ami nekem a könyvben fura az a bosszúálló cica aki amellett hogy szimpatikus (mert mégis macska :D ) milyen lazán vette hogy mindegyik kicsinyét kegyetlenül megölték… ez nem annyira gyermekbarát szerintem, bár tény hogy régebben ha túlszaporulat volt tényleg hamar „cselekedtek” az emberek…
Összességében akkor is tetszett és így az ünnepek előtt még aktuális is volt :)

Többször olvasós volt már gyerekkoromban is.

Egy kihívás kapcsán akadt kezembe ez a könyv. Eddig a létezéséről sem tudtam. Némi kisebb változtatással (mint a gazdik foglalkozása vagy Szörnyella családi állapota) és néhány nagyobbal (Perdita), de egész jól visszaadja a mese vonalát és most már azt is értem, miért maradt ki Kisasszony a Disney változatból. Szegényt biztosan nem az eszéért tartják! Perdita sokkal aranyosabb!
Megható kis mese. A végén majdnem sírtam és jót nevettem a fehér perzsa cicus bosszúján. Vele nem érdemes összeakasztani a bajszot!
Teljes happy end, ami ennyi viszontagság után (talán kissé túl sok is) kijár, de csendben megjegyzem, hogy ilyen nagy számú állat után javasolt az ivartalanítás Kiváló Állatorvosnál. Ki tudja, talán kaphatnának csoportos kedvezményt.

Huh! Ez valami fantasztikus volt. Pongó egy nagyon aranyos és átlagon felüli okos kutya. Ez egy kicait nem tetszett venne, hogy Kisasszonyt egy buta kutyának formázták meg. Perdita az egy normális kutya tulajdonságokkal felruházott kutya. Nem is okos és nem is buta. Számomra Perdita volt a kedvenc kutya.
Egy nagyon izgalmas, kalandokkal – egy nagy kalanddal – megírt könyv. Nemcsak gyereknek, de felnőtteknek is egy kis könnyed olvasmány.

Zsüzsü kedvencei voltak a dalmaták mindig is, több plüsst vett is nekem. Bár különösebben sosem rajongtam a pöttyös/foltos fekete-fehér kutyusokért (németjuhász és golden retriver fan vagyok, na), de Zsü minden ajándékát szeretettel őrzöm.
Hogy kicsit ellentmondjak magamnak, a 101 kiskutya rajzfilmet mindig is imádtam. Meglátva a polcon újra kézbe vettem ezt a könyvet, hogy megnézhessem, miben más az írott verzió, mint a rajzfilm/ a film. Sokban. De mindhárom zseniális a maga nemében.
A kutyák pedig tündériek.
Cruella a rajzfilmben sokkal borzalmasabb mint itt, zseniális a mimika, amit rajzoltak neki. A könyv illusztrációiban sem szép, de annyira nem is kellemetlen.

Meglepően szerettem! Klasszikus karácsonyi történet, gyorsan elolvastam, gyerekként is, felnőttként is lekötött. Habár Disney rajongó vagyok, de a film fényévekre se adja vissza a könyvet.

Ez a könyv a világ legaranyosabb meséje, és ebben száz százalékig biztos vagyok. Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis még a film megnézése előtt sikerült elolvasnom, és nagyon megdöbbentem, hogy mennyi mindent kihagytak belőle!
Talán amiért ez lett az egyik legnagyobb kedvencem, az az, hogy annak ellenére, hogy alapvetően gyereknek szól, rengeteg vicces utalás van benne a „felnőttek világára”.
Igazi karácsonyi történet, mindenkinek boldog befejezéssel, aranyos, segítőkész, elszánt, kitartó és bátor karakterekkel. Nagyon szívesen olvastam el immár másodszorra is.

A könyv merőben más, mint ami filmet és mesét készítettek belőle. Ez sokkal szebb, teljesebb, habár a mesét is szeretem belőle.