Üvegfal 23 csillagozás

Dobray Sarolta: Üvegfal

„Megőrültél, mondd, te nő?! Hogy engedheted, te, aki okos, szép, erős vagy? Ez a férfi kiszívja a véredet, az agyadat, a lelkedet, tudod-e még, ki vagy egyáltalán, és ki voltál? Menekülj!” Mondják ezt folyton a kívülről beszélők, akik látnak. De a nő belül van, és belülről minden más. És marad. Remél. Küzd. Hisz. Szeret. Függ. Védekezik. Bánt. És a férfi? Remél. Küzd. Hisz. Szeret. Függ. Birtokolni akar. De ki a vádlott, és ki a vádló? Ki a bántott, és ki a bántó? Ki hazudik és ki nem?
A regény alapjául szolgáló nagy sikerű sorozatot több százezer olvasó követte a nyomtatott Nők Lapja hasábjain kilenc hónapon át, 2020 áprilisától az év végéig. A könyv e sorozat duplájára bővített változata, melynek megjelenése a magazinban is beharangozásra került.

>!
Scolar, Budapest, 2021
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635093472

Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Dobray Sarolta: Üvegfal

Libabőr és gyomorszorítás.

Hogy is írta Popper Péter? off Hogy a szociopatákban van „valami behízelgő viselkedésforma is, amit Cleckley „pszichopata bájnak” nevez, és veszélyes félreértéseket okozhat. Különösen gyakori áldozatok – természetesen a megkárosítottakon kívül – a gyerekelhelyezési perekben a bírák és a szakértő pszichológusok.”

Ezért van az, hogy a „megkárosítottak”, bár inkább azt mondanám: áldozatok, hiába fordulnak „szakértő pszichológusokhoz”, családtagokhoz, barátokhoz, a bájos szociopata mindig egy-két lépéssel előttük jár, és már előre megdolgozta a talajt. Az áldozat meg sután magyarázkodik, aztán már azt sem, mert szégyelli magát, mert látja, nem hisznek neki. Nem neki hisznek. Hogy is hinnének neki, mikor látszik rajta, hogy ő az űzött, zaklatott, kétségbeesett, a másik meg magabiztos, mosolygós, népszerű, legfeljebb, ha épp ezt kívánja a szerepe, szomorúan, toleránsan, szerethetően szenvedő. Léna is azért választotta Pétert, mert „elvarázsolta”, mert hitt neki, sajnálta, bízott benne. Pár év együttélés után már a saját bőrén érzi a manipulációt, és megtapasztalja, hogyan manipulálja a többieket, most már őellene.

Hogy a szociopata is egy sérült ember, ebben vita nincs, na de ki szeretné feláldozni a saját és a gyerekei normális életét azért, mert a párja gyerekkori traumákkal küzd, és ezt rajtuk próbálja leverni? Mert legszívesebben kulcsra, lakatra zárná őket, ő osztaná – szűken, elszámoltatva – a pénzt, a javakat, az időt, a szabadságot, hiszen fél, hogy ha kiengedi kezéből a kontrollt, a legkisebb dolog felett is, akkor veszít, mindent elveszíthet, sőt, akár a semmibe hullhat. Ahogy az óvodás kisfiú megpróbálja valamiben az akaratát érvényesíteni, már ő is megtapasztalhatja az apa sötét, kegyetlen oldalát…

A könyv pontos és kegyetlen. Érzelmeket, szorongást, fájdalmat keltett bennem, mint olvasóban, és nem is billentem ki belőle. Nem voltak fölösleges körök, nem volt benne túlzott érzelgés. Legfeljebb az elején, a szerelembe esés idején szállt egy kicsit túl magasra, talán hogy jobban érzékelhető legyen a mélypont.

Akinek ez a téma csupán könyv- vagy újsághír, az átsuhan rajta, vagy akár fanyalog is: Nem unják még? Jaj, már megint ez a családon belüli erőszak! Kit érdekel… De aki benne vergődik, talán felfigyel a saját helyzetére (már ha engedik neki, hogy ilyen lázító könyveket olvasson). Talán ilyen közvetlen módon elhiszi, hogy nem ő a hibás, a ludas, nem ő a nemnormális, nem ő az idegbeteg, az alkalmatlan, a ronda, a lusta, a pazarló, és sorolhatnám még.

Mind a két főszereplő helyzetéből felváltva mutatja be az eseményeket. Látjuk két nézetből is, mi történik. Látjuk az indítékokat, az okokat, a történéseket, a valós hátteret. Látjuk a csapdákat, azt, milyen könnyű ezekbe besétálni, és milyen nehéz megtalálni a kiutat.

A könyv végén ott a folyt.köv. off Remélem, a folytatásban Léna megleli a kijáratot, és sikerül újra felépítenie önmagát. Mert nehéz feladat áll előtte: elég erősnek és elszántnak kell lennie ahhoz, hogy megküzdjön magáért és a gyerekeiért. Miközben a külvilág, a közvetlen környezete nagyobb része is részvétlenül, sőt, elítélően fogja nézni.

Hajrá! Én Lénával vagyok.

1 hozzászólás
AeS P>!
Dobray Sarolta: Üvegfal

Te jó ég, hol kezdjem ezt el…
Ha a nárcisztikus/pszichopata/bántalmazó, vagy épp a bántalmazott személyek a valóságban is ennyit gondolkodnának egy-egy lépésük előtt, nem maradna idejük cselekedni. Pont azt nem sikerült elcsípni szerintem, ami az egészben a legszomorúbb és legdühítőbb, az ösztönök szintjén működő rugókat, amik lökik ezeket az embereket egyik helyzetből a másikba, a rátanulás folyamatát, az érzelmi indíttatást. Nekem nagyon görcsös volt, ahogyan mindent meg akart magyarázni, és ahogy mindenképpen meg akarta értetni velem a szereplők gondolatait, a végén már majdnem én is narráltam saját magamat ebédmelegítés közben. off
Amellett egyébként, hogy rémesen untam az egészet, még a Bevezetés az írástechnikába c. alapozó kurzus szagát is éreztem rajta, általában Péterfy-Novák Éva könyveivel is ez a bajom. Látványosan van a szerzőnek célja a könyvével, látványosan kidolgozta, hogy hogyan tudja elérni ezt a célt (a bántalmazás fokozatossága, ahogy elsőre minden normálisnak tűnik spoiler, és a többi, és a többi), csak hát ugye a szépirodalom szerintem valahol ott is kezdődik, hogy nincs határozott „célja” a könyvnek, hogy ugyanannyit, ha nem többet bíz a befogadóra, mint amennyit az alkotó beletett. Itt meg semmit sem bíztak rám, semmit a világon.
Egy mondat még idekívánkozik azért, mert @csucsorka-val viszonylag sokat beszélgettünk az olvasásom közben erről a könyvről, meg az egymásnak ellentmondó véleményünkről spoiler, és felmerült az, amit gyakran leírunk az értékeléseinkben egymástól függetlenül, vagyis hogy „milyen jó lenne, ha sok hasonló cipőben járó ember olvasná ezt a történetet”. Mivel ez eredetileg a Nők Lapjában jelent meg, folytatásokban, azt kell mondanom, hogy ez egy nagy pozitívuma ennek a sztorinak; nyilván nem mindenkihez jutott el heti 300 forintos áron, és nem is mindenki vette a fáradságot, hogy elolvassa, de biztos, hogy többen találkoztak a történettel és így a jelenséggel is, mint ahányan a jelenlegi magyar könyvpiacot fent tudják tartani az átlagosan 3.500-4.000 forintos könyvárak mellett.

2 hozzászólás
cseri P>!
Dobray Sarolta: Üvegfal

Nekem ez a könyv traumatikus volt, mármint olvasni. Hogy mennyire rossz. :) Ugyanakkor meg érdekes módon az eleje unalmas is. Kissé el van nyújtva a sztori, hogy aztán kiderüljön, hogy valójában sorozat… édesistenem.
Iszonyúan közhelyesnek éreztem, mind a szereplőket, mind a megfogalmazást. Árnyaltságot sem nagyon láttam benne. spoiler A végére valamelyest szelídült a véleményem, meg biztos fontos, hogy legyenek ilyen könyvek azokról vagy talán azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, bár én szerencsére nem tudom elképzelni, hogy ilyen történjen velem, például hogy ennyire függjek anyagilag a férjemtől, és ő ne adjon nekem pénzt, meg elvegyék a kocsikulcsomat (jó, nincs is kocsim, mindegy), meg mittudomén (iigen, tudom, Léna is lelki sérült…), szóval ez most úgy tűnik, hogy tényleg egy kurrens téma, de nincs igazán jól megírva.

11 hozzászólás
csucsorka P>!
Dobray Sarolta: Üvegfal

Dobray Sarolta első regényéről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni: zseniális, letehetetlen. És persze kikerülhetetlenül fontos, hiszen egy bántalmazó kapcsolatot helyez nagyító alá. Ezekről a sémákról, dinamikákról nem lehet eleget beszélni – de azért mégis jobban örül a szívem, ha valaki úgy beszél róla, ahogyan a szerző tette: lehengerlő alapossággal, hitelességgel, és kellő higgadtsággal.

Jó volna hinni, hogy sok olyan olvasó kezébe kerül ez a regény, aki a felismerés fázisa előtt áll, és egyszercsak ott találja a lapokon a saját életét. Bízom benne, hogy akinek szükséges, összeáll a kép, és lépni is mer – ha nem is egyből ki a kapcsolatból, de legalább a segítségkérés irányába.

(…) Ha tehát valaki egy borzasztóan összetett kapcsolat miértjeit kutatná, nagyon ne is menjen messzebb ennél regénynél. Bánki György megírta a téma legjobb ismeretterjesztő könyvét, Dobray Sarolta pedig a legjobb regényt – és ezzel körbe is értünk.

A kötetről bővebben a 7 szoba blog Nappalijában írtam. link

9 hozzászólás
minett>!
Dobray Sarolta: Üvegfal

Nagyon jól mutatja be az ilyen típusú kapcsolatok ívét, okokat és a miérteket, valamint a következményeket. Pengeélesen tükrözi, hogy hogyan jut el a probléma és az ezzel járó történések, érzelmek az észrevehetetlentől a nyilvánvalóig.
Részletkérdés, de ez a típusú személyiségzavar nem csupán abban nyilvánul meg markásan, hogy különböző tárgyak elrejtésével sodorja valaki a másikat a tudathasadásos állapot felé, mikor már semmiben nem biztos és legfőképpen önmagát kérdőjelezi meg, ehhez néha sok-sok jól irányzott mondat éppen elegendő.

emma07>!
Dobray Sarolta: Üvegfal

Nem tudom kit utáltam jobban. Lénát vagy Pétert. Szinte féltem lapozni, mert éreztem, hogy egyre jobban süllyedek el velük ebben a bűzös mocsárban, ami kialakult körülöttük és nem kapok levegőt. Várom a folytatást.

1 hozzászólás
Lummina P>!
Dobray Sarolta: Üvegfal

Véletlenül akadt a kezembe a könyv, és ha tudom, hogy miről szól, talán bele sem kezdek. De beleolvastam és teljesen beszippantott, nem tudtam letenni. Nagyon tetszett, hogy mindkét fél szemszögéből láttatja a történetet, így nemcsak az áldozat, hanem a nárcisztikus férj belső világát is megismerjük. Szerintem nagyon hitelesen, pontosan adja vissza, mi minden vezethet egy bántalmazó személyiség, egy bántalmazó kapcsolat kialakulásához és milyen érzés egy ilyen kapcsolatban vergődni. A végkifejlet eléggé meglepett, nem gondoltam, hogy lesz folytatása. Mindenesetre kíváncsian várom a második részt.

amarillis>!
Dobray Sarolta: Üvegfal

Nehezen haladtam vele, ami az újságban még befogadhatónak tűnt, mert rövidebb volt, az ekkora dózisban már annyira nem kötött le.
lehet jobb lett volna úgy elolvasni a könyvet, hogy előtte nem olvasok belőle semmit, de így legalább hamarabb le is tudtam.

Ami nekem alapjáraton nem jön be DS írásaiban, hogy túl sok emocióval dolgozik, hogy túl cukros, igen, a cikkeiben is… Kevés az érdemi tény, az adat, sok a felesleges érzelemkeltés, a dramatizálás. Ez még előnyére is válhatna egy ilyen lektűrnek, de én a fegyelmezettebb, kopárabb, szerkesztettebb mondatokat jobban szeretem, pl. ahogy Tóth Krisztina ír.

A borító elég fantáziátlan (szerintem Mörk Leonóra könyvborítóit jelenleg nehéz felülmúlni), és a cím meg… olyan közhelyes, vannak hasonló című könyvek.

(Legfrissebb hír, hogy mi történt a szerzővel a nőgyógyásznál… mindamellett, hogy elhiszem neki, ami történt, azért az időzítése a hírnek eléggé érdekes… épp a könyv megjelenésével esik egybe, így marketingből is „jeles”.)


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Senki sem látja, senki sem tudja. Sehol egy tanú. Igen, ez a legborzalmasabb, ez a kongó tanúk nélküliség. Ez a kút, amiben csak ő van, egyes-egyedül, és amelynek pereméről csak Péter néz le rá. Péter, aki nemsokára odaül mellé a kanapéra, előreesett vállakkal, nyüszítve, akár egy utcára kidobott kamasz, és azt mondja neki: Bocsáss meg… Annyira fájsz nekem, hogy elveszítem az eszem.

301-302. oldal

gidabetti P>!

Hosszú évekbe tellett megtanulnia semmit mondani, és erre éppen annyira volt büszke, mint amennyire megrémült tőle.

15. oldal

ppeva P>!

Vagy még sincsenek egyetemleges megnyilvánulási formái a szeretetnek? Lehet ilyen is meg olyan is? Péteres is? Lehet-e úgy szeretni, hogy az ember belefogy, hogy viszket tőle a bőre, szúr a gyomra, hogy nem kap levegőt? Ki lehet-e szeretni a szuszt egy emberből?

172. oldal

csucsorka P>!

Péntek volt, biztató és tágas péntek, amikor Péter beült egy moziba, egyedül. Sokszor ült egyedül mozikban, és általában az utolsó sorba kért jegyet, hogy az emberek csámcsogása és szaga ne zavarják. Valami francia film ment, csupa vértelen közhely, egy nő és egy férfi évődtek benne a végtelenségig, aztán egy ponton a férfi azt mondta a nőnek: Legyen ahogy az isten akarja, induljunk el gyalogosan egymás felé, te Párizsból, a Tour Montparnasse-tól, én Versailles-ból, a palotától. Ha összetalálkozunk, ez van elrendelve.

99. oldal

csucsorka P>!

Persze aztán Léna ült le Borival malmozni, és hagyta nyerni. Igen, Léna ezt is azért csinálja, hogy felülkerekedjen rajta, hogy megelőzze, hogy az orra alá dörgölje, hogy ő az ANYA, az egyetlen fényes szent a nappaliban, ellentétben vele, mert az itt kit érdekel, hogy ő épp egy új irodát épít fel, egy egész emeletet, sőt, egy egész kurva birodalmat, hogy éjjel is a Power-projekten robog az agya, csak azért, hogy legyen ez a csinos nappali, amiben Léna az égnek tolhatja a fitos kis orrát, és szentet játszhat a gyerek előtt. Mindemellett azért átjárta valami melegség. Hála talán. Íme, az ő felesége és az ő lánya a szőnyegen. Hát nem tökéletesek? Szinte. Meg valójában utált veszíteni. Malomban is.

22. oldal

csucsorka P>!

– Még visszafordulhatsz… – súgta András gyorsan a fülébe, és nevetett. Az apja ilyen nevetős volt, de a nevetőssége mélyén mindig ott bujkált valami ideges féltés, ha Lénáról volt szó. – Na. Komolyan – mondta tovább, és Léna érezte, hogy erősebbé válik a szorítás a könyökhajlatában. – Menjünk inkább le a Balatonra…
– De apu…
– Eszünk egy hekket, aztán elmegyünk a Hentes Józsiékhoz a hajóra, ahogy régen.
Léna mosolygott, de közben egyre dühösebb lett az apjára. Hogy csinálhatja ezt vele? És miért?! Azt hiszi, ez vicces? A szabadságnak és a meséknek is van határa.
– Hát jó… – sóhajtott végül András, amikor csak pár lépésnyire voltak az anyakönyvvezetőtől. – De akkor boldognak kell lenned. Ígérd meg, hogy boldog leszel.
– Isten engem úgy segéljen – mondta gyorsan Léna.
– Ez anyád dumája. Az Isten. Ne hagyd Istenre, ha lehet…

137. oldal

gidabetti P>!

Az utcáról ferde szelek tolakodtak be a fürdőszobába, meg autók és emberek zajai, de az autókban is csak emberek ültek, mentek valahonnan valahová, venni és eladni, szemölcsöt levetetni, és melleket feltetetni, teniszezni és halálos diagnózisokat megtudni, esküdni és válni, szülni és temetni… De egy biztos, igen, Léna ezt gondolta, hogy az ablak alatt nyüzsgő egész, rohanó sereglet nyilván jóval súlyosabb terheket hord a vállán, mint ő. Ő itthon volt, ebben a szép és meleg és bézs fürdőszobában. Mit akarhatott még?

13. oldal

ppeva P>!

Mennyit panaszkodott Léna, hogy megfullasztja a féltékenységével! Hát most sakk-matt. Itt a bizonyíték, hogy igaza volt. Ez mostantól mindenre feljogosítja. Bizony ám. Mindenre… Készített magukról egy fotót, ahogy ott ültek, Léna, ő, Misi és Bori, a filmre várva, aztán elküldte a képet Léna barátainak. Itt ül, mintha mi sem történt volna. Tegnap kiszórakozta magát. Aztán elküldte azt a képet is, amit előző éjjel a Ketrecben csinált Lénáról és Balázsról, ahogy csókolóztak a vörös fényekben. Ő remekül van. Nekem összetört mindenem. De tartom magam. A gyerekek miatt is. Szeretem őt. Megírta még azt is, hogy Léna megint otthagyta estére neki a gyerekeket, és hogy ez persze jellemző Lénára, de hát biztosan ismerik Léna múltját, hogy hanyadszor esik meg, hogy nem bír magával… Vagy nem ismerik? Ó, hát ezen csodálkozik. De hagyjuk is, nem akar ő most ebbe belemenni, nem akarja a baráti illúziókat összemocskolni, csak hát, mégis, jobb volna, ha az édes kis barátnőjüket végre a valóság kegyetlen villanyánál is meglátnák.
De micsoda a valóság? Lényegtelen. Léna az övé, a valóság is az övé, mindkettővel joga van úgy bánni, ahogy jónak látja. Ahogy a családi érdek megkívánja.
Bárcsak eltipornák, leköpködnék Lénát a saját barátai! Igen, ezt fogja tenni, szép sorban leül majd velük beszélgetni. Mit akart jobban? Bosszút állni, vagy visszakapni Lénát? Hirtelen nem is tudta eldönteni.
Még a film közben írt az óvónőknek és Misi tanárainak is. Tájékoztatta őket, hogy – bár nem kenyere a családi szennyes kiteregetése –, Misi és Bori édesanyjának, ahogy az egy véletlen folytán kiderült, házasságon kívüli kapcsolata van, amelytől a gyerekek tudattalanul is szenvednek. Mindezzel a pedagógusoknak szerinte tisztában kell lenniük, hogy a gyerekek e helyzetből következő újfajta lelki és pszichés sérülékenységét kezelni tudják. Nehéz idők ezek most számukra.
Otthon ledőlt egy kicsit. Aludni kéne. Álmodni. És ha semmi sem lesz már ugyanaz? Ha nem lesz Léna? Sivatag, sivatag, és semmi, csak a homok sercegése a szájban. Ő csak egy családot akart. Csak egy nőt, aki az övé. Csak gyerekeket, akik az övéi.

285-286. oldal

ppeva P>!

Nem, nem fogja hagyni magát. Ha Léna az övé nem lehet, nem lehet másé sem. Ez evidencia. Ennek mentén kell haladnia. De ez a B terv. Mert még van remény. Sőt. Léna nem fog elmenni. Mert nem is tud. Ő mindent megtett ezért eddig is, és ezután is meg fog. Léna két nap alatt döbbenne rá, hogy esélye sincs nélküle. Se pénz, se lakás. Éhen halna. Úgy csúszna vissza hozzá, mint a csiga. Péter most először volt képes a tegnapi sokk óta mosolyogni. Mert kitől is kérne Léna pénzt? Az apjától? Hahaha. Vagy ettől a Balázs nevű hernyótól? Persze egy ideig nyilván villogna a hernyó a herceg szerepében, de nem úgy van az, kisanyám. Persze már utána is nézett ennek nyomorultnak, megtalálta hamar Léna ismerősei között a facebookon. Pár telefon, pár üzenet, és máris körvonalazódni kezdett, hogyan lehetne megcsavarni a tökeit. Azt ugye nem gondolja senki, hogy majd épp Léna miatt fogja feláldozni a karrierjét vagy bármijét? A vasmacska ledobva Léna májába, ha onnan ki akarja tépni bárki, kitépi vele Léna máját is.
És a gyerekek? Léna úgysem tudná elhagyni a gyerekeket egy napra sem. Újabb ütőkártya, és igen, az ő kezében van ez is. Ahogy ezeket végiggondolta, Péter egészen megnyugodott.

286-287. oldal

csucsorka P>!

Léna ugyanolyan erősen akarta a házasságot, mint amennyire nem hitt benne.

129. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mucha Dorka: Nincs idő
Mike Menders: Macsókarácsony
Sienna Cole: Elmejáték
Leiner Laura: Higgy nekem
B. E. Belle: Árvák
Kollár Betti: A vonzás törvénye
Mike Menders: Hercegnő
Christine Anne Colman: Megsebzetten
Gergely Ágnes: A szomjúság ára
Moskát Anita: Irha és bőr