A ​tizedes meg a többiek 36 csillagozás

Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A címadó regény, A tizedes meg a többiek, legújabbkori történelmünk kezdetén, 1944-45 fordulóján játszódik. Főszereplője a minden hájjal megkent, talpraesett tizedes, aki mindenképpen ki akarna térni az idő sodra elől, a szorító „hová tartozol?” kérdés elől. De hiába ismeri olyan jól a dörgést, hiába bújna ha kell, az egérlyukba is, az idő kérlelhetetlenül utoléri. Aki látta a regény filmváltozatát, jóleső meglepetéssel tapasztalhatja majd a regény olvastán, hogy a mű nemcsak emlékeit eleveníti fel, de többet, mást, újat is ad hozzá. A másik kisregény, a Kedd, szerda, csütörtök voltaképpen arról szól – szigorú realizmussal – hogy azoknak a gondolkodó, kockázatot is vállaló magyaroknak, akik küzdeni akartak a haza felszabadításáért, nem is volt olyan könnyű és egyszerű megküzdeni a külső-belső akadályokkal, buktatókkal s rálelni társaikra, eljutni a zászló alá.

Eredeti megjelenés éve: 1969

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Harminc Év Magvető

>!
Titis, 2018
ISBN: 9786155157493 · Felolvasta: Hirtling István
>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 1975
406 oldal · ISBN: 9631503542
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1969
262 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

Ki ne tudná, hogy az oroszok már a spájzban vannak?
Fura, hogy míg a filmet rögtön bemutatása után kisfiúként láttam – s még azóta számtalanszor – a könyvet csak most, majd hatvan évvel később olvastam. Hogy miért késett ennyit arról magamnak sem tudnék számot adni. Nem akarok sok szót vesztegetni rá, mert ezt vagy olvasni kell, vagy filmen megnézni. Legjobb mindkettőt. Kihagyni több mint vétek.
Bűn.
Én pontosan azt kaptam, amit vártam. Szenzációsat.
Megjegyzem, a kötet másik kisregényéből, a Kedd, szerda, csütörtökből is készült egy igen jó TV film. Ez az írás egyébként szinte a tizedes történetének megismétlése, csak sokkal fájdalmasabban, önmarcangolósabban. De éppolyan jól.

5 hozzászólás
dokijano >!
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

Szenzációs ez a kisregény! Már csak nosztalgiából is jár neki a 4,5 csillag.
Korábban csak filmen láttam, évtizede(se)kkel (meg a többiekkel ;-P) ezelőtt, többször is. Az idő megszépítette, de el is homályosította az emlékeimet, ezért is rögtön rácuppantam a történetre, amikor rátaláltam. Egyedül Sinkovits alakja, gesztusai, öltözete, és Major Tamás lakáj-figurája vannak a belső szemeim előtt. No meg a „szlogenné” vált mondat: „Az oroszok már a spájzban vannak.”
Az is tetszett (magánügy, tudom), hogy gyerekkorom színhelye, Adony is szerepel benne, még ha csak említés szintjén is. (A filmből mintha ez kimaradt volna.) És igen, valamennyire történeti hűséggel láttatta a frontvonal ide-oda hullámzását, mert a szüleimtől ugyanígy hallottam, hogy többször gazdát cserélt a terület. Persze, mert a székesfehérvári véres páncélos ütközetre arrafelé vonult a Vörös Hadsereg oda vezényelt hadosztálya.
Dobozynak sikerült humorba ágyazott történelmet tanítani alulnézetben. Mindenki igyekszik menteni az irháját a frontszolgálat után, ki így, ki úgy. Mégis a tizedes a leginkább talpraesett, nem esik kétségbe, jól lavírozik a folyton változó körülmények között. No persze a hithű kommunista nyomdász alakja sem maradhatott ki, bár eléggé bugyutára sikeredett szegény: (n)agyban készül az orosz katonák fogadására, de még annyit sem tanult meg oroszul, hogy legalább köszönni tudjon. Ennél azért jobb volt a képzésük a földalatti mozgalomban. Ha jól tudom, a nyomdászok különösen „elit” csoportnak számítottak. Érthető, ők szedték és nyomták a lelkesítő propaganda-anyagot is.
Jó volt elolvasni a történetet, és azt hiszem, a filmet is meg kellene keresnem valahol.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1969
262 oldal · puhatáblás
4 hozzászólás
encus625 P>!
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

Ez az a történet, ami szerintem mindenkinek előbb filmen van meg, aztán később rájön, hogy olvasni is lehet. A legendás mondat „Az oroszok már a spájzban vannak!” is ismerős lehet.
A filmet tervezem hamarosan újra megnézni.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1969
262 oldal · puhatáblás
Ezüst P>!
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

Ó, igen. És még egyszer igen. Néhány hónapja még biztosra vettem, hogy az Érik a ropogós cseresznye lesz a kedvencem a maga kategóriájában, de A tizedes meg a többiek olyan lehengerlő Molnárostul, dumástul, mieinket bemutatóstul, hogy az aranyérem a szememben menthetetlenül gazdát cserélt. (Természetesen az ezüst a cseresznyés csapaté!) Az igazat megvallva, sokáig azt sem tudtam, hogy a film egy könyv alapján készült, ahogy Dobozy Imréről sem hallottam. Pedig. A tizedes… könyvváltozata (ami egyszerűen hatalmas élmény, és úgy vélem, ez az a regény, amit háborús komédia címszóval bárhol büszkén említhetünk, mint hazai termést) többek között azért is kihagyhatatlan, mert kalapemelésig megerősíti, mennyire hatalmasat játszanak a színészek a filmben: egyszerűen isteni, ahogy életre keltik a regénybeli szereplőket. Ritkán érzek így, de most úgy vélem, a regény és a könyv két, egymást tökéletesen kiegészítő élményrész, ráadásul mindkettő annyira ragyogó, hogy a méltató szavakból egyszerűen nem tudok eleget egymás mellé pakolni. Röhögjünk magunkon akkor is, amikor inkább sírni kéne, az ügyeskedéseinken, a talpraesettségünkön, az átvitt értelmet is sejtető folytonos ruhacseréken, meg az összes jómadáron, akik bár kicsit simlisek, de azért szívük is van, és hát… csak közülünk valók.

Dobozy szerencsére jól ír, ráadásul nemcsak az egyébként mondanivalóval bíró mókázásban van otthon, hanem a drámai vonalat is magabiztosan, egészen szokatlan csavarokkal hozza, példa erre a Kedd, szerda, csütörtök, ami a nekem meglévő kiadásban szereplő második kisregény. A sztori némi túlzással A tizedes… hülyéskedést mellőző, véresen komoly változata, hősei egy csoport dezertáló katona, akik szülővárosukban bujkálva próbálják kivárni az orosz bevonulást. Érdekes, hogy bár sejteni lehet, Dobozy merre orientálódik (és bizonyára a személyes tapasztalat is visszaköszön mindkét alkotásában, hiszen az információmorzsák tanúsága szerint maga is dobbantott, és átállt az oroszokhoz a második világháborúban), a regény elbeszélője és társainak nagy része is valahonnan középről szól. Persze talán pont az a szájbarágás, hogy nincs szájbarágás, mégis kifejezetten meglepő, hogy mindkét oldalt hagyja megnyilvánulni, ráadásul az egyik érvelését ugyanolyan igényesen vezeti elő, mint a másikét. A meglátásai meg egész egyszerűen tűpontosak, finomkodás semmi, pátosz nulla, még a közösen menekülök is kicsit farkasai a társaiknak, a káromkodások és cinikus közbeszólások pedig olyan erősek, hogy nem is tudom, hogy csusszantak át annak idején a szűrőn. Mondhatnám, túl őszinte az egész, olyannyira, hogy ha manapság ezt a könyvet bevinnénk valami vitakörbe, hát ott félórán belül literszámra folyna a vér, hetedíziglen jönne elő mindenkiből minden nemzeti frusztráció. Avagy: „Talán csak épp azért tudtunk megmaradni ezer esztendőnél is tovább, mert folyton-folyvást össze kellett szedni magunkat, hogy ellenségeink pusztítását és tulajdon marhaságainkat helyrehozzuk.

Ha egyetlen jelenettel kéne összefoglalni, miről és hogyan mesél nekünk ez a regény, azt az epizódot említeném, amiben a hadseregüktől megpattant magyar katonák egy dombon állva várják kissé szorongva az oroszokat, meg szurkolnak az egykori ellen előrenyomulásáért, de közben látják, amint honfitársaikat azok aprítják, akikre ők várnak, és vérzik a szívük a sajátjaikért, és biztatják őket, de közben ugyebár már az oroszokat várják, és… és akkor ebben a jelenetben minden benne van.

A kisregények mellett található még a kötetben hat elbeszélés (ezek közül talán a Zápor címűt mondanám kedvencemnek), de a húzóerőt egyértelműen a két kisregény képzi, a csillagozásom is tulajdonképpen azoknak szól.

>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 1975
406 oldal · ISBN: 9631503542
Chöpp P>!
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

Kész voltam ettől a történettől! Imádom filmen is, könyvben is! Dobozy Imre fergetegesen jól ír! Főleg a tizedes, de a többiek is a szívem csücskei!

Eta IP>!
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

Ez ŐRÜLT! De tényleg. Sokkal jobban tetszett, mint a Huszonkettes csapdája, pedig műfajra mindkettő abszurd. De ez valahogy könnyebb, mosolygósabb – és persze hazai. Érdemes – ha másért nem – azért elolvasni, hogy szembesüljünk vele: jó néhány szólás ("Az oroszok már a spájzban vannak!") innen származik. Nyilván a filmből, de ahogy lenni szokott, a regény jobb.

KBCsilla P>!
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

Ez valami csoda.
Másra gondoltam, de egy igazi felemelő élmény volt. Tele szarkasztikus humorral, életbölcsességekkel, mindennel, ami továbbviszi az embert.
A fel nem adás, az életigenlés tűzön-vízen-puskaropogáson át.
A kedvencem Albert, a lakáj. Egyszerűen fenomenális, amit művel az életért.
„Az oroszok már a spájzban vannak” – ez a szlogen azóta is él…
De ehhez elég „öregnek” kell lenni, hogy megérthessük, de ilyenkor nagyon jó annak lenni!!!!

GingerKid IP>!
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

Jó néhány éve egy Film Ünnepen volt szerencsém a filmhez, ami annyira parádés, hogy a kedvenc magyar filmjeim listájának dobogójára került.
1-2 évvel ezelőttig pedig nem is tudtam, hogy eredetileg ez is kisregény, és bevallom, tartottam tőle, mert elég magasak voltak az elvárásaim. Végül hangoskönyvet kerestem, és adtam neki egy esélyt. Nem bántam meg. :)
Szórakoztató volt, egyes helyeken hangosan nevettem, vagy vigyorogtam, mindeközben pedig teljesen átjött az egész helyzet drámaisága, abszurditása is. Szóval remek háborús szatíra, bravúros karakterekkel.
Mégis, bár ez általában fordítva van, de rám a film olyan hatást tett, amit a könyv nem tudott felülmúlni. De ez talán az én hibám. :)
Mindenesetre élvezet volt Molnár tizedessel meg a többiekkel lógni. spoiler Lehet, hogy hamarosan újranézem a filmet is. :)

bonnie9 P>!
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

A dolog onnan indult, hogy sosem láttam egyben a filmet. Pillanatképek vannak a fejemben: Sinkovits a motoron, „irodakészítés” a kastélyban, öltözködés, és igen, az oroszok a spájzban…:) Most érzek késztetést, hogy megnézzem végre elejétől végéig, de tudtam, hogy a könyvvel kell kezdenem. És mit mondjak?! Imádtam!
A humorba ágyazott bölcs ténymegállapítások, a helyzet-, és jellemkomikum egytől egyig tökéletes helyen és időben, miközben sem az idő, sem a hely messze nem tökéletes. Párhuzamosan olvasva a 22-es csapdájával, számomra messze túlszárnyalta. Lehet nem együtt kellett volna olvasni, lehet csak a film (meg sem próbáltam mást elképzelni a zseniális színészeink helyett), lehet csak mert magyar, vagy csak mert köt hozzá emlék (nyilván nem az enyém, de hozzám közel állóé…), vagy csak mert jó és kész.
És új személyes kedvencemmé lépett elő Albert, a lakáj :)
A fél csillag levonás csak a vége miatt. Nekem ott még hiányzott valami. Nem tudom mi, nem tudom, miért, csak hiányérzetem maradt. De ez legyen a legkevesebb…

>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 1975
406 oldal · ISBN: 9631503542
E_W >!
Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek

„ A háborúban nemcsak a győző, hanem a vesztes is az utolsó pillanatig harcol."

Szenzációs kisregény, csak úgy pörögnek az események, és olyan szórakoztató stílusban van megírva, hogy a legabszurdabb helyzeteket is vigyorogva olvastam végig. Sőt, sok helyen egyáltalán nem bírtam megállni nevetés nélkül. Ez a történet tényleg már a háború utolsó pillanatairól szól. Újra kéne nézni a filmet :)


Népszerű idézetek

Ezüst P>!

– Azt hiszem – mondja a zászlós, aki Molnár figuráján töprenghetett –, tizedes, te a külvárosi beszédmodorod, a lerohanó svádád ellenére, alapjában véve emberséges fickó vagy. Afféle darabos humanista.
– Akaszd fel magad.

122. oldal

4 hozzászólás
Ezüst P>!

Ugyan mi magyarok mi is vagyunk voltaképpen: Kelet-e vagy Nyugat? Micsoda szószátyárkodás, úristen! Turista stúdium. Azok fontoskodása, akik csak kirándultak valahová, de nem éltek ott. Nem, tanár úr… nem vagyunk sem ez, sem az. Ez itt Közép-Európa. Levakarhatatlanul és menthetetlenül. Egy csomó egymás ellen vadított, izgága, nagyszájú népség, amely – épp azért, mert külön-külön mindnyája a tulajdon nem létező nagyságának gőzében fő – hol innen, hol onnan kapja nyakába a kívülről odavetett borjúkötelet.

199. oldal (Kedd, szerda, csütörtök)

Panelmacska>!

Ezért olyan ronda a háború. Több nyomorékot csinál, mint hullát, ezt jegyezd meg.

40. oldal (A tizedes meg a többiek)

Panelmacska>!

– Maradsz a fenekeden. Áttörték a frontot! Tudod, mit jelent ez?
– Persze, a mieink nem bírták tartani…
– Tudod a fenét. Ezt nem tanítják a leventében. A katonaságnál is csak a háborúban, kint a fronton. Amikor egyszerre rájössz, hogy nem te vagy a mokány gyerek, és nem az ellenség a szar, hanem épp fordítva, az ellenség a mokány gyerek, és te vagy a szar: hát ez a frontáttörés. Most már jobban érted?

53. oldal (A tizedes meg a többiek)

Ezüst P>!

– Mi az, hogy orosz? Banda! Istentelen banda! Ön itt kedélyeskedik, mintha nem tudná… De még nincs vége! Az Úr megpróbált bennünket, bizonyára rá is szolgáltunk: de megálljt fog inteni, én ebben… igen, uram, én ebben bizonyos vagyok.
(…)
– Megálljt? Hát bizony, már nagyon inthetne. Már a Kárpátoknál kellett volna, de legkésőbb Beregszászon. Sürgesse maga is, esperes úr, mert mire az isten megmozdul, fát vágunk Szibériában.

188., 190. oldal (Kedd, szerda, csütörtök)

Panelmacska>!

Emlékeimről húzódzkodom beszélni. Mintha azzal, hogy kimondom, szét is osztogatnám őket. És velük együtt magamat. Hiszen ki vagyok én? Nem több, mint amit tudok, ami megtörtént velem és általam.

322-323. oldal (Január)

Ezüst P>!

A szolgálati függés elegáns megfogalmazása annak a mocskos kiszolgáltatottságnak, amelyben az anyádat is el kell adnod.

154. oldal (Kedd, szerda, csütörtök)

Panelmacska>!

Ahogy rég mondták, ebet ebbel maratni, ezt nagyon értik, egymásnak vadítják a sok kis hülyét, míg azok egymást tépik, nem jut eszükbe a gazda kezébe harapni.

19. oldal (A tizedes meg a többiek)

Panelmacska>!

…az egész élete ilyen, makacsul, kínlódva, folyton le akar győzni magában valamit, ami nélkül nem is lenne az, aki.

237. oldal (Kedd, szerda, csütörtök)

1 hozzászólás
bonnie9 P>!

– Az anyátok hibbant úristenit!
Vannak pillanatok, amikor a lélektan legárnyaltabb eszközei sem helyettesítik az ősi, parancsoló, az emberi engedelmességre és gyámoltalanságra építő ordítást.

65. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alistair MacLean: Kémek a Sasfészekben
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Szabó Magda: Abigél
Kondor Vilmos: Budapest noir
Örkény István: Tóték
Wass Albert: Elvásik a veres csillag
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
Kertész Imre: Sorstalanság
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger