Az „oxigénkútba” mindjobban bekötötten – elhagyván poémában felidézett beavatóimat –, áldozatok mentén haladok utam virágainak ingerlő illatában befelé a halottig. Átélem, hogy az emberlét szünettelen Istenles, a válaszok a ráción túl keresendők, miközben az átfogó „Ren” kínál misztikus beteljesülést.
Itthon a „másodhazásokat” vérig sérti, ha a rágalom mérgével sem sikerül törzsökös ellenfelükkel elbánni… Hátha odaát hazafi-gyökerű demokráciára találunk: „Megyünk Amerikába”.
