Egy ​szál ingben 4 csillagozás

Dobos László: Egy szál ingben Dobos László: Egy szál ingben Dobos László: Egy szál ingben

Dobos László új regénye nagyon erőteljes törekvés arra, hogy megvalósuljon irodalmunk Fábry Zoltán által is olyannyira áhított célja: a szintetikus, történelmi vonatkozásokban gazdag szlovákiai magyar regény.
Művének cselekménye 1918-ig nyúlik vissza és napjainkban fejeződik be: a szerző nagyszabású tablót fest a szlovákiai magyar nemzetiség életéről, a különféle – történelmileg-társadalmilag meghatározott – magatartásformákról, viselkedéstípusokról. A regény figuraállományában sok hitelesen megformált, árnyaltan jellemzett alakkal találkozhatunk. A mű hagyományos realizmusát a modern próza kompozíciós megoldásai, idősíkváltásai egészítik ki, miközben az egyik sík a múltat, a másik a félmúltat és a jelent idézi meg.
Dobos László regény mélyen humánus, elkötelezett mű, amely hozzájárulhat nemzeteink és nemzetiségeink internacionalista gondolkodásának mélyítéséhez is.

Eredeti megjelenés éve: 1976

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek

>!
Madách-Posonium, Pozsony, 2004
366 oldal · ISBN: 8070893818
>!
Kriterion, Bukarest, 1979
358 oldal
>!
Madách, Pozsony, 1976
360 oldal

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Maya
Dobos László: Egy szál ingben

Emberi sorsok, két idősíkban. Fájdalmas párhuzam múlt és jelen, falu és város között. Mindig van valami baj, soha nem lehetünk elégedettek.
Az élet sohasem teljes. Néha a történelem okoz gondokat, máskor az emberi kapcsolatok. Kusza gyerekkor háborúval, ahol császári arcképek váltják egymást a falon, soha nem lehet tudni, hogy kihez kell hűségesnek lenni. Felnőttkorban ingázás hazulról haza. Az élet nagy változásai, alkalmazkodás – ez a legnehezebb. A nagycsaládból, ahol mindig mindeki ott van körülöttünk, sikerülhet beköltözni törések nélkül a fővárosba, ahol hatalmas rajzlap fehérségén lakunk, ahol a derékszögek ismétlődő mogorvaságában annyi gömbölyűség sincs, mint egy rajzszög kerülete ? Túl kell élni a változásokat: előbb azt, hogy nem ismerjük egymást, de belátuk egymás életébe, azután, ha már megszoktuk az új környezetet, jönnek a moder kütyük és megeszik az emberi kapcsolatokat. Ezelőtt kopogtunk, ha egymáshoz mentünk estenként, most telefonálunk előbb, kérdezősködünk, udvariaskodunk. A telefon idegen testként közénk feküdt, a világ távolságait megrövidítette, de a közeli ajtókat messzebb vetette egymástól.

>!
DTimi
Dobos László: Egy szál ingben

REMEKMŰ!! Így nagybetűkkel. Az első pár tíz oldalt szinte teljesen be tudtam volna írni idézetekben. Annyira emberi, annyira nagy igazságok is elhangzanak, annyira univerzális, hogy akár itt Erdélyben is írodhatott volna. Teljesen véletlenszerűen fogtam neki, egy kihívás miatt, s felfedeztem, hogy nini ez nekem is megvan, hát akkor hadd lássuk. ÉS LÁTTAM!
Érdekesség ahogy a modern, épülő negyedbeli életet meséli el, a szemem előtt fehér-fekete képek voltak és nem színesek mint általában, de valahogy jobban ment ilyen formában a vizualizálás. Számomra nagy élmény volt ez a regény. Fél pont lejött a vége miatt ami kissé talán veszített a lendületből, de csak mert ezzel a könyvel kissé szigorúbb voltam.

>!
ppeva P
Dobos László: Egy szál ingben

Árvízzel kezdődött, árvízzel végződött. Közben pedig hatalmas hullámokat vetett, melyeken múlt, jelen, jövő képei, emberei, változásai, nemzetiségi és világnézeti vándorlások sodródtak, szinte akarat nélkül, sorsszerűen.
Olvasás közben hol nagyon tetszett, hol nem tetszett. A legjobban a családregényes, múltba néző részeket kedveltem, legkevésbé a lakótelepi részeket. Azért azt is figyelembe kell venni, hogy a regény 1976-ban jelent meg.


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

– Mindig elmulasztottam valamit… madarak miatt a virágokat, virágok miatt a fákat… Az emberek rossz szája miatt a magam életét.

193. oldal

>!
DTimi

Próbatétel – ismétli magának –, megméri bennünk az időt, a múltat, a jelent, mindent, hogy halni tudunk-e vagy élni… Erőszakkal hoztak el. A ház összedőlt, a diófára ágyaztam magamnak. Ha ilyen baj vót, azt tettük máskor is… Nagy vizek mentén ezért sok az öreg diófa, hogy legyen hová menekülni. Az sokáig állja a vizet… A teremtő látott ilyet, ennyi embert megmozgatni, telepíteni… Hová teszik őket? Ha áradni kezdett a Duna, figyeltük, készültünk, kenyeret is három hétre sütöttünk, de hát ez ezelőtt vót. Azt már csak a nagyisten tudja eldönteni, hogy kié az igazság, az otthon kitartóké vagy a menekítőké.

6. oldal (Kriterion, 1979)

>!
ppeva P

A nagy árvíz esztendejében költöztünk ide, nyár elején.

(első mondat)

>!
DTimi

Mozdulatlanná kell merevednünk, ahogy a földbe bújt állatok télen, mintha nem is élnénk, úgy kell megvárnunk, míg fölenged a fagy… Úgy is meg lehet maradni, hogy az ember kitér a pusztítás ereje elől, kicsivé zsugorodik, elveszti valós nagyságát, csak azt kell hinni erősen, hogy kivilágosodik, mert az idő változása is megtartó, őriző pásztor… És mert a földek nem hagyhatják el helyüket, nem mehetnek el csak úgy más országba, egyszer úgyis kivilágosodik…

328-329. oldal (Kriterion, 1979)

>!
ppeva P

Már kétszer kínáltam fel neki teli pohárral szervuszt. Nem szólt rá semmit. Koccintunk, megisszuk, aztán tovább magáz. Kérdően nézek rá. Erre sem válaszol. Eddig kétszer szólt csupán, sört kért, prágait. Az nincs.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
4 hozzászólás
>!
ppeva P

– Elfelejtettek udvarolni – hadarta gyorsan. – Már csak csábítani tudnak. Népdalokat nyekeregnek, de folyton az ágyra gondolnak. Ismerni sem akarják a nőket, csak a lábukat… Jó mell, jó láb, jó nő: ez a jelszó. Romantika, szerelem: messzebb vannak a csillagoknál… Legalább a kalandot őrizték volna meg. Már azt sem tudják… Egy autóút, egy kaland. Ez is jelszó. A virágok nevét sem ismerik már. Irigylik azt, ami természetes. Virágokat kaptam, azt suttogja az egész ház… Pukkadjanak meg.

64. oldal

>!
ppeva P

Éhes vagyok. Sokszor vagyok éhes. Apám anyai nagyapám alig öt hold földjén gazdálkodik, aratástól aratásig sohasem tart ki a kenyér. Március végére elfogy a szalonna, április végére a liszt, júniusban már nincs egy kanálnyi zsírunk sem. Éhezünk, de beszélni nem szabad róla, az éhezést nem látják. A látszatra kell vigyázni meg az önérzetre. Amíg mások nem tudják, hogy hiányt szenvedünk, valójában mindenünk van. Ezzel áltatjuk magunkat… A megaláztatástól félünk, mert az éhezés megalázás, de ezt félünk így mondani.
Ezért fogadom el Zsiru hívásait is, mert általa beszabadulhatok a kincsesládába, és ehetek szalonnát.
Egy polcon ülünk és eszünk. Rövid, kicsiny öröm, fonákja keserű érzés. A mozdulatoknak eltorzult visszhangja kél, magasból dobott kő görög bennem lefelé. Sietve, kapkodva eszem. Mihelyt jóllakom, szeretnék elfutni innen. Titokban. A jóllakottság is megalázhat, most érzem: az alamizsna kenyér, a darab falatért való barátkozás is. Anyámon kívül még nem adott senki enni, csak most, a suszter világtól takart házában.

120. oldal

>!
ppeva P

Aztán köréfolyt a pletyka, naponta verdeste szoknyáját a szóbeszéd. Még nem bántották. Szépen szóltak róla, mint a jó növésű fáról meg a nagy szirmú, kinyitott virágról.

157. oldal

>!
DTimi

A gyermeki szem kíváncsisága az öregek arcán törik meg először: számomra anyai nagyapám lett az első földrajz- és történelemkönyv. Először ő mesélte, magyarázta nekem a háborút, a huszároskodást. Elmondta a nagy vizet, a hajót, Amerikát. Az én életemben ő volt a legrégibb emlékezet, a legmesszibb idő, az első emberi magasság. Képzeletem először őt személyesítette, őt öltöztette százféle alakba: volt császár, vezénylő katona, tüzes beszédű pap, kereskedő, hajóskapitány, hivatalnok, vitéz, gróf, német, lengyel és cseh.

216. oldal (Kriterion, 1979)

>!
DTimi

– A fiatalok nem érthetik… Amit az ember nem élt meg, azt nehezen érzi… Tudni, hallani nem elég. Mit tudhatja azt maga, kinek-kinek mit jelent ez az özönvíz…

15. oldal (Kriterion, 1979)


Hasonló könyvek címkék alapján

Grendel Lajos: Áttételek
Grendel Lajos: Galeri
Hunčík Péter: Határeset
Szászi Zoltán: A szokott helyen hatkor
Grendel Lajos: Einstein harangjai
Ordódy Katalin: Az idegen / A keskenyebb út
Durica Katarina: Szlovákul szeretni
Veronika Šikulová: Menettérti
Horváth Viktor: Tankom
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél