A ​zapumai kóbor villamos 38 csillagozás

Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Zapumában elszabadult szellemvillamos járja a várost, fedélzetén két gyerekkel és egy pulival. Tomi nehezen találja a közös hangot az álomvilágban élő Bogival, ám a villamos rejtélyének felderítése érdekében kénytelen együttműködni a lánnyal. Bogi egy vérbeli kopó alaposságával veszi észre a bűntény kibogozásához szükséges apró jeleket, és csakhamar meglepő magyarázattal áll elő az elszabadult járművel kapcsolatban. Mindeközben a villamosigazgatóság központi épületében is nyomozás kezdődik, miután váratlan levelet kap a polgármester.

Miért indult el vezető nélkül a járat? Mi történik, ha eléri a város villamoshálózatának végét?

Hogy menekülnek meg a szerelvényen ragadt gyerekek? És egyáltalán, miért nincs rajta Zapuma a világon egyetlen térképen sem?

Légy részese a kóbor villamos kalandjának!

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Napkút, Budapest, 2020
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632639970 · Illusztrálta: Buzási Viktória

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Bandúr Tamás · Benedek Boglárka · Horgas Kelemen · Makai Andor

Helyszínek népszerűség szerint

Zapuma


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Amikor a szerző megkeresett egy előolvasói példánnyal, úgy gondoltam, hogy ez igazán testhezálló feladat a számomra, hiszen a legidősebb gyermekem hasonló korú, mint a főszereplők és a könyv célközönsége. Az iskolásoknak szóló regények nagyszerű lehetőségeket rejtenek, hiszen ez a korosztály már egy komplexebb történetet is be tud fogadni, árnyaltabb karakterrajzokkal, sokrétűbb cselekménnyel – mindezt itt meg is kapjuk. Bogdán István: Filamér című krimimeséje nagy kedvencem volt ifjúkoromban, mert a bűnügyi regények és a mesék legfőbb vonásait ötvözi: kalandos, fordulatos, ugyanakkor könnyed, nem kell attól tartanunk, hogy valakinek komoly baja esik, még ha minden a feje tetejére állni látszik is, borítékolható a pozitív végkifejlet. A Filamér sajnos egyrészes, ezt borzasztóan sajnáltam is mindig, hangulatát, derűjét azonban felidézte A zapumai kóbor villamos, hiszen van benne egy izgalmas nyomozás, hajtóvadászat, üldözés, a kulisszák pedig egyszerre európaiak és fiktívek – a fiktívnek látszó, ám valójában nagyon is valószerű helyszínek a szívem csücskei, ez azonban már egy másik történet. A két kiskamasz főszereplő között finoman kibontakozik a korosztálynak megfelelő kémia, a képet pedig egy kutya, egy eltűnt kislány és egy rejtélyes filmplakát teszik teljessé (a történet gerincét alkotó, elszabadult és világ körüli útra induló villamosról már nem is szólva). A szöveg ráadásul uniszex, mivel a két főszereplő ellentétes nemű, a kalandok során mégis összecsiszolódnak. Kedves, fordulatos, igazán szórakoztató olvasmány.

Teljes értékelés a blogomon: https://tarjakauppinen.blog.hu/2021/01/29/az_irodalom_l…

9 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Igazán érdekes utazásra vitt ez a kis történet.

Zapuma alapvetően sem egy szokványos hely, hiszen a valóság és a képzelet szivárványán juthatsz el ide! Egy titkos kis világ, egy cseppnyi ország, mely egy térképen sem látható. Itt él két kis hősünk, akiknek ezt az igazán izgalmas és fordulatos kalandot köszönhetem.

A két karakter és egy elszabadult villamos már kezdetben is felkeltette az érdeklődésemet, hiszen, bár a mesék világa végtelen lehetőségeket rejt magában, mégis csak kevés, olyan történet születik, ahol komfortosan mozoghat az olvasó. Érdekes volt elmerülni és izgulni, de legfőképpen sokat mosolyogni, pedig nem a humor oldalt erősíti. Bizonyos életbölcsességeket is felfedezhet a szemfüles olvasó, bár kivételes számomra nem ezen volt a hangsúly.

Összességében úgy gondolom, hogy kedves történetet olvashattam. Az alkotó stílusa egész ígéretes. A csillagozás viszont visszatükrözi, hogy nem okozott gondot, hogy ha fére kellett tegyem. Számomra egy olvasásnak megfelelt, de nem fogom újra kézbe venni.

Mivel utazókönyvként került hozzám ez a kötet, ezért itt is köszönöm szépen a lehetőséget!

>!
Napkút, Budapest, 2020
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632639970 · Illusztrálta: Buzási Viktória
Jagika P>!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Aranyos történet egy fantáziadús utazásról, kalandról. Itt nemcsak a helyszín – Zapuma –, hanem a közlekedési eszköz különleges és mesés. off A sínpárról letért villamos előtt nincs akadály, ahogy a gyerekek, Tomi és Bogi nyomozása és kibontakozó kapcsolata előtt sem. A humoros történet remek kikapcsolódást nyújt az ifjú olvasóknak is.

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam a könyvet!
A történet tele van fantáziával.
Tomi és Bogi egy „elszabadult villamos”-on találkoznak. A két gyereknek fogalma sincs, hogy hogy indult el a villamos és merre tart. Nekem tetszett Bogi végtelen kreativitása, ahogy például a felhőkbe mindenféle történetet látott bele. Ő egy igazi gyermek, nem aggódik semmi miatt. Tomi már kicsit reálisabban gondolkozik, de Bogi pozitivitása valamennyire magával ragadja. Kedves kis történet két gyermek barátkozásáról, egymás elfogadásáról. DE a történet itt nem áll meg, ugyanis a másik szálon párhuzamosan egy „nyomozást” követhetünk végig spoiler.
Zapuma édekes város, nem létezik, de mégis van. :)

Amit még szeretnék kiemelni, az maga a könyv! Kb.10 fekete-fehér illusztráció van benne, amik egyrészt nagyon aranyosak, és illenek a történethez, másrészt pedig a gyereknek, aki olvassa lehetősége van kiszínezni, esetleg hozzárajzolni :)
A fejezetek is rövidek, olvastatják magukat.

Biztosan olvasó gyerekeknek önálló olvasásélmény lehet, fiúknak-lányoknak egyaránt!

kratas P>!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Nagyon aranyos kis mese, szuper ötletei vannak a szerzőnek, leginkább Zapuma eredettörténete tetszett, na meg Tomi volt igazán remek főhős.
Bogi egy kicsit – nagyon – ketyósnak tűnt, még ahhoz képest is, hogy a hobbija – a felhők nézegetése és mesék faragása – aranyos (mondjuk nem egy villamos tetején utazva).
Viszont a krimi-szál nekem egy kicsit túl erősnek tűnik egy gyerekkönyvhöz képest spoiler, szóval nem tudom, hogy kinek a kezébe adnám ezt, leginkább talán felnőtteknek, akik szeretnék egy kicsit fiatalnak érezni magukat egy mesével.

luthienlovemagic IP>!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Korábban még sosem jelentkeztem utazókönyvre a Molyon, egészen eddig, mivel a kötet ötletességére már a megjelenésekor felkaptam a fejem. Azonban eddig mégsem jutottam el az elolvasásáig, de most kihasználtam a lehetőséget, és nem bántam meg. Már csak azért sem, mert az alapötlet, hogy valaki egy elszabadult villamosról írjon történetet, egyszerűen zseniális. Arról nem is beszélve, hogy a végén kiderült, annak idején több ilyen eset is történt nálunk, más szóval Dobó Dorottya valós alapra építette történetét, ami aztán messzi szárnyal a képzelet szárnyán, két főhősével végigkalandozva Európát.

Az illusztrátor, Buzási Viktória remek partner ehhez a képtelen ötlethez, egyszerű és tónusos ceruzarajzaival kíséri végig. De a borító a belső képeket is túlszárnyalja a bohókás, kalandos történet ígéretével, és ezt nagyrészt be is váltja. Ám akadnak mélyebb rétegei is, amikkel összetett művé áll össze. A szerző másik erőssége a sziporkázó humor, amit kiválóan támogatnak vagy épp fokoznak az illusztrációk. Így a szavak és a képek együttesen keltik életre Zapumát és lakóit, és vezetik be ezt a képzeletbeli országot az olvasók szívébe.

Az már a fülszövegből kiderül, hogy Zapuma a képzelet szüleménye, egyetlen térképen sem találkozhatunk vele. A történetben ez nagyon viccesen van elmagyarázva: Zapuma városa Csehszlovákia szétbomlásakor valahogyan elfelejtődött, és nem csatolták egyik országhoz sem, a polgármestere pedig különböző indokokra hivatkozva (lánya esküvője, kilyukadó kerekek, stb.) sohasem jut el oda, hogy rendezze városa ügyét, így hát egy idő után a lakók úgy döntenek, hogy kikiáltják a Zapuma Köztársaságot, ahol csak villamosokkal lehet közlekedni.

A kiindulópont önmagában zseniális, a történet előrehaladtával pedig egyre fokozódik, és a képzelet szárnyain végigszáguldunk egész Európán, legalábbis a főszereplők, Tomi és Bogi révén. Útközben felhőket nézegetnek, és próbálják megfejteni az elszabadult villamos rejtélyét. Az ő száluk teljesen elrugaszkodik a valóságtól, fantáziadús mesevilág, míg velük szemben ott a felnőttek szála, akik becsempészik a valóságot a fantáziába, ekképp életközelibbé válik a történet. Mindkét vonulatnak megvan a létjogosultsága, és a legtöbb helyen jól össze is fésüli a szerző. Összesimul a valóság és a képzelet, azonban akadnak kizökkentő momentumok. A legtöbb elenyésző, de van egy, amit meg kell említenem, mielőtt áttérnék a gyerekek szálára, ez pedig a felnőttek viselkedése, karakterábrázolása. A legtöbben negatív színben tűnnek fel, mintha a szerző szándékosan eltúlozva ábrázolná őket, egyesek fejlődnek, és a végére pozitívabb karakterré válnak, ilyen a szinte végig a közlekedési központban pöffeszkedő és fontoskodó Kelemen, akit kihagynak az ügy tényleges megoldásából, végül mégis ő oldja meg a helyzetet. De ő a szabályt erősítő kivétel, a többiek szinte végig sarkítottan negatívak maradnak. Ez önmagában nem lenne baj, ha a szerző nem esne át a ló túloldalára, ami már az élvezhetőség rovására megy. Bár azt el kell ismernem, hogy az elgondolás alapvetően nem volt rossz, csak a kivitelezés nem lett az igazi.

Áttérve a gyerekekre, ami a tényleges főszál, ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Noha ide is be-bevillan a valóság, de itt inkább a képzeleté, a Bogi fantáziájában gyökerező, és az események előrehaladtával Tomi által is elfogadott varázslatos történéseké a főszerep. Egymással harcoló felhők (istenek), elveszett királylány, és két gyerek, akik próbálják megoldani e rejtélyeket, mindezt egy elszabadult villamos fedélzetén. Megvallom, a terjedelem alapján először azt gondoltam, hogy nem jut mindenre kellő idő, de a végeredmény szerencsére gyökeresen más képet mutat. Az események kellően kidolgozottak, a történések közben a karakterek és a háttérvilág egyaránt szépen felépül, az apróbb döccenőkön kívül minden a helyén van, és Zapuma is elbűvölő a bohókás népével és az elszabadult villamosával. A végső, szilárd talajon álló magyarázat dacára végig mesés marad a történet, ennek megfelelően a lezárása is megnyugtató.

Bővebben: https://www.luthienkonyvvilaga.hu/2021/12/dobo-dorottya…

életem__könyvtára>!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Az írónőtől illetve a kiadótól kaptam recenzióba ezt a kötetet, amit nagyon szépen köszönöm innen is! Nekem már a fülszöveg és a borító is nagyon tetszett, és már mielőtt elolvastam volna azelőtt tudtam, hogy egy nagyon jó kis történetnek nézünk elébe, és hogy biztosan imádni fogom. Így is lett.
Felejthetetlen élményt adott. Buzási Viktória rajzaival pedig csak fokozódott az élmény.
Rendkívül egyedi történetet kaptam. Kalandos, rejtélyes, izgalmas történet, amiben van ezen felül barátság, és kutya (engem már a kutyával megvett magának a sztori. ) és nyomozás is. Mindenképpen ajánlom mindenkinek! Szóval még egyszer nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam, nagyon hálás vagyok érte. Hiszen tényleg egy nagyon jó olvasási élményt kaptam a könyv által, és nagyon tetszett.

mohapapa I>!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Ennek a könyvnek a borítója mindent megtesz azért, hogy a közelébe se menjek, egy szemernyi vágyat se érezzek az elolvasására. (Erről részletesen később, de rögtön a bevezető alatt olvashatsz majd.) Szinte csak rákényszerültem, hogy mégis megtegyem. Komolyan mondom!

Böngészgettem a Napkút Kiadó kínálatát, melyik könyveket kérjem tőlük az együttműködésünk további építésére, és ott futottam bele a villamos történetébe. Ránéztem, mert kíváncsi lettem, mit tud a Napkút, amikor gyerektörténetet ad ki. A kiadó oldalán van lehetőség beleolvasni a kiadványokba. No, az lényegesen meggyőzőbb volt mint a ránézéses ismerkedés. Úgy két oldalt olvastam el, és kíváncsi lettem. Ránéztem a moly.hu-n is a könyvre, ott pedig az ajánlói között belefutottam Tarja Kauppinen nevébe. Aki író. Meg aki a Molyon nagyon lelkesen tetszikelgeti a bejegyzéseimet. Ha ezt az utóbbi összekötöm azzal, hogy tetszik neki a villamos története is, lehet, hogy megkapom a tudatalatti okát annak, én miért lettem rá kíváncsi: ha Tarjának tetszenek az én írásaim, és tetszik neki a villamosos is, akkor az utóbbi is színvonalas lehet. :-D

Írtam a listámat a kiadóban levő kapcsolattartómnak, benne volt a villamos is, majd el is küldtem neki, hogy ezekre a könyvekre gondoltam, válasszon előlük. Választott, elküldte a teljes listát. Olyan hat-hét kiló volt súlyra. (Nagyon köszönöm!) Szerelmetesfelségtásam meglátta, és két észrevétele volt.
– Ennyire akarják az írásaidat? S hová teszünk ennyi mindent?
Kicsi a lakás. (Legnagyobb álmom egy könyvtárszoba, nagy üvegfallal.) Egyelőre a csöppnyi íróasztalomra tettem a könyveket, meg a szkennerre, jobb híján (a fekvő kötetek azok). Teszegettem jobbra, balra, egymásra meg egymásról, melyiket is olvassam elsőnek. A villamosos győzött. Tán ez is jelent valamit…

*
AZ AZ ALAP, HOGY MÁR KÖLÖKKOROMBAN SEM BÍRTAM az olyan történeteket, amelyekben a tárgyak önálló életre keltek, ne adj Isten, beszélgettek. Azért az már olyan izés.

Egyszerűen képtelen voltam ezeket történeteket egy pillanatig is komolyan venni. Ezáltal beleélni sem tudtam magamat a történetekbe. (Valami érthetetlen okból kivételt képezett ez alól a Hagymácska című orosz rajzfilm, amiben zöldségek és gyümölcsök lakták a falut, ők voltak a főhősök, a jók és a gonoszok, stb.. De ezt már többször elmondtam.) Vagyis Dobó Dorottya története eleve hatalmas mínusszal kezdett nálam. Ráadásul a könyvben első ránézésre meg van minden, hogy eszembe se jusson a kezembe a venni. Mire gondolok?

A borító összhatására nem tudom melyik a jobb szó, a célt tévesztett vagy a semmitmondó? Mindenesetre a tartalom ismerete nélkül minden szempontból alaposan félrevezető. Miért?

* A címben, ugye, egy kóbor villamos szerepel. Vö. a bevezető alatti első bekezdésemmel.
* A (tévesen) dilettáns grafikust sejtető borítón egy zöld füvön, sínek nélküli villamos száguld, amelynek a tetején két, óriási gyerek ül. A fiúnál nem eldönthető, hogy rémült az arckifejezése vagy bajusza van.
* A szerző neve és a könyv címe nagyon összetapad.
* A cím felhőket idéző betűtípusa kizárólag a könyv tartalmának az ismeretében nyer értelmet.
* S egyébként nem könnyen olvasható.
* A „zapumai” szó pedig nehézkessé teszi a megjegyzését. S ismét csak a tartalom ismeretében értelmezhető (bár kétségtelen, hogy akkor frenetikus).

Mindezzel szemben állt, ugyebár, a kiadó oldalán olvasott két oldal.

*
AMIKOR A KÖNYVET A KEZEMBE VETTEM és ismerkedtem vele, és nézegettem a hátsó fülön levő fotókat, egyet a könyvben szereplő Guszti kutyáról (főhelyen), egyet pedig szintén róla, ahogy maga alá gyűrte a gyereklánynak tűnő szerzőt (egyébként 2020-ban egyetemista volt, a moly.hu-s profilján található kép szerint ráadásul szép is), aki mosolyogva fintorog, mert Guszti éppen arcon szándékozik nyalogatni őt, nos, lettek félelmeim. Mármint, hogy megint bevállaltam valamit, amit nem kellett volna, és ha írok róla, ismét gazdagabb leszek egy nem-szimpatizánssal.
Ha kíváncsi vagy a szerző jó fotójára, a bejegyzés eredeti helyén, a blogoldalamon megnézheted. S akár ott olvashatsz is tovább, úgyis lesznek képek a könyvből is.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/02/23/dobo_dorotty…

Na, most ért utol a döbbenet. Szép, mondhatom! Most tudatosítottam, hogy a szerzővel figyeljük egymást a Moly-on. Igaz, itt nem a saját nevén szerepel. Bár nem is titkolja azt. Mindössze három évvel fiatalabb a lányomnál.

*
Belecsapok a lecsóba: DOBÓ DOROTTYA NAGYON JÓL ÍR. Semmi döcögés, semmi szókeresgélés, mellényúlás, gördülékeny és élvezetes, mintha nem is most kezdené a pályáját. De komolyan. Azonban még csak nem is ez győzött meg igazán. Hanem a humora. Mert azért az mekkora poén már, hogy Csehszlovákia felbomlásakor akadt egy kisváros létezése felett elsiklottak a területek miatt vitatkozó felek. Így Zapuma végül egyikükhöz sem került, sehová sem tartozott. A város polgármestere bokros teendői miatt (nem tudja kit keressen, felhőszakadás volt, influenzás lett, a lánya esküvője, színházi előadások, beszakadt lábkörmök, defektes autókerekek, stb. akadályozták meg, hogy rendeztesse a városa helyzetét. Ezért:

_„Ez idő alatt többször is akadt olyan ügybuzgó állampolgár, aki megpróbálta a kezébe venni az ügyet. Ám sajnos a cseh hatóságok minduntalan Szlovákiába küldték, a szlovák hatóságok pedig egyre csak Csehországba irányították őket, ezért hát a város lakói úgy döntöttek, hogy megvarrják a saját zászlajukat, és kikiáltották a Zapuma Köztársaságot” (10.)

Valami pazar, ugye? De van itt más is, figyelj csak!
Vagyis ne itt figyelj, hanem odaát.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/02/23/dobo_dorotty…

Nem folytatom, pedig lenne még mivel. Úgy gondolom, példának ennyi is bőven elég: nyilvánvalóan pazar jó humora van az íróhölgynek.

*
A KÖTET VÉKONY, SZÁZHUSZONNYOLC OLDAL. Ezzel együtt elképesztő, mennyi minden történik ezalatt. S az is, hogy még sincsen zsúfoltság érzésünk.

S az is elképesztő, az alakok mennyire élnek, a történet minden abszurditása, mesejellege ellenére. Még a kicsit megszokott szituációt – miszerint a férfi és a női (itt a fiú és a lány) főszereplő kezdetben utálja egymást, majd egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, hogy végén már ne is tudjanak a másik nélkül létezni – is képes elfogadtatni és pompásan kezelni.

A DRAMTURGIÁT TEKINTVE EGYETLEN HIÁNYÉRZETEM VAN CSAK. A főgonosznak és a segítőjének a motivációja, a cselekedeteinek az oka teljesen ismeretlen maradt a számomra. Így tulajdonképpen az egész könyv cselekménye a levegőben lóg. Az igazán meglepő az, hogy bár hiányérzet van, az összhatás miatt ez mégsem zavar annyira, hogy legyintsek az egészre.

*
A GRAFIKÁKRÓL. Mondtam, a borító több szempontból nem lett az igazi. A kellemes meglepetés az, hogy a könyvön belüli illusztrációk ellenben nagyon tetszettek. Kétféle van belőlük: vannak sima vonalrajzok (ezek kicsit gyengébbek) és vannak egész oldalas, tónusos illusztrációk is. Az utóbbiak felettébb megkapóak, ezekért nagy dicséret az alkotónak, Buzási Viktóriának. Tréfásak, könnyedek, kifejezők.

Tovább is van, mondom még!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/02/23/dobo_dorotty…

*
Köszönet a Napkút Kiadónak a recenziós példányért és a folyamatos együttműködésért!

12 hozzászólás
polimatilda I>!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

Aranyos, érdekes és humoros történet, egy térképről lemaradt városról és egy elszabadult villamosról. Az ember azt hinné, egyszerű, könnyed sztori az egész, mégis több rétege van. Bár minden meg lett magyarázva, nem mondanám biztosra, hogy az a kóbor villamos ne lenne tényleg varázslatos. :)

julicsenge IP>!
Dobó Dorottya: A zapumai kóbor villamos

A zapumai kóbor villamos egy nagyon kedves és izgalmas történet kitartásról, összefogásról, a gyermeki fantáziáról és találékonyságról, valamint a barátságról, ami a legváratlanabb helyen és időben is képes kibontakozni. Ajánlom minden villamos-fanatikusnak kalandkedvelőnek, nyomozópalántának, álmodozónak és földhözragadtnak, felhőlesőnek és krimirajongónak – és persze minden pulitulajdonosnak. :)

http://tudatosolvaso.blogspot.com/2020/11/dobo-dorottya…


Népszerű idézetek

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

– Gondoltam nézhetnénk a csillagokat, azok is szépek.
– A csillagokat? – kérdezte értetlenül Boglárka.
– Aha, én otthon gyakran szoktam, olyankor mindig érzem, hogy milyen apró vagyok, és milyen jelentéktelenek a problémáim a végtelen univerzumhoz képest.

69-70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csillag
julicsenge IP>!

– Hívtam a rendőrséget is – szörcsögte a polgármester. – De azt mondták, váratlan helyzet állt elő, és nem tehetnek semmit.
– Igen, már mi is hívtuk őket – felelte Zsombor lesütött szemmel. – Elindultak a villamos után, de néhány méter után rájöttek, hogy nincs benzin az autójukban.

37. oldal

mohapapa I>!

Kelemen ezen a ponton újra megkocogtatta az úriember vállát.
– Na, már megint kopog, várj egy percet! – magyarázkodott a vonal túloldalán hallgató beszélgetőpartnernek.
– Az ár dupláját fizetem, ha most azonnal leteszi, és kétszer ilyen gyorsan megy tovább – jelentette ki Horgas úr, mire az autóvezető visszahúzta az arcához a telefont.
– Hallottad ezt? – kérdezte. – Ja, ja, szerintem is… aha… na, most leteszem, hívlak, ha gazdag leszek.

98. oldal

julicsenge IP>!

– Ja, hát azt nem tudtam, hogy ez egy ilyen titkos rendőrségi akció, miért nem ezzel kezdted? Akkor te ilyen titkosügynök vagy?
– Valójában… – mondta Kelemen elgondolkozva –, igen, az vagyok.
– Állat. És mióta?
– Tudja, uram, ez olyan dolog, hogy aki annak születik, az annak születik. Én mindig is az voltam, csak nem mindig tudtam róla.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Horgas Kelemen
lenne P>!

Az első meglepetés, ami a vendégeket fogadta, az égett lábszagra emlékeztető orrfacsaró bűz volt, ami arra utalt, hogy Makai úr minden bizonnyal sem a főzés, sem a fürdés terén nem jeleskedett.

63. oldal, 16.fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Makai Andor
2 hozzászólás
nagybettina I>!

— Karvalyorrú vagy — szólt ismét a papagáj, mire a rendőrfőkapitány sértődötten odébb húzódott, és inkább egy ábrándos tekintetű teknős mellett állapodott meg, mialatt a kereskedő tovább magyarázott.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: papagáj · teknős
julicsenge IP>!

– Kérem, adja meg a lakhelyét!
– Zapuma. Kérem, ne tegye le!

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Zapuma
nagybettina I>!

— Zapuma! — ordította a telefonba. — Igen, ez egy európai ország… attól, hogy maga nem hallott róla, még létezik… nem telefonbetyárkodom, Zapuma rendőrfőkapitánya vagyok… halló!

81. oldal

julicsenge IP>!

Tomi lett otthon a kenyérfelelős, ami azt jelentette, hogy egyedül az ő felelőssége volt gondoskodni arról, hogy mindig elegendő kenyér álljon a sok kis éhes száj rendelkezésére. Nem igazán örült ennek a nemes feladatnak, de idővel rájött, hogy soha többé nem kell az „Amíg az én kenyeremet eszed…” kezdetű mondatokat szó nélkül hallgatnia, és ez felettébb nagy büszkeséggel töltötte el. Egyszer még odáig is elment, hogy édesanyát próbálta ezzel az érvvel jobb belátásra bírni. „Amíg az én kenyeremet eszed, nem mondhatod meg, hogy mikor írjam meg a házimat!” – kiabálta, de miután élete leghosszabb szobafogsága lett a szerencsétlen próbálkozás eredménye, többet nem kísérletezett ilyesmivel.

7-8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bandúr Tamás · kenyér
SzemreValó_könyvek>!

A barátait maga választja meg az ember, a testvéreit a szüleitől kapja, Bogit pedig a villamos adta neki, és most pont úgy érezte, mintha egy testvére heverne ott mellette.

124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Benedek Boglárka

Hasonló könyvek címkék alapján

Philip Reeve: Sen és a száguldó szán
Janikovszky Éva: Égigérő fű
Kántor Kata: A megmentett karácsony
Pusztai Ilona: Jack kapitány kalandjai
Balla Margit: Bibi és Kifli
Timo Parvela: Miú és Vau nagy kalandja
Berg Judit: Rumini és az elsüllyedt világ
Dér Adrienn: Hősteki és az eltűnt holdtehén
Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Bombicz Judit: Csodák könyve