Tartozó ​élet 2 csillagozás

1938-1944 ​a regény cselekményének ideje, Kelemen Kristóf m. kir. honvéd-főhadnagy a hőse: történelmi regény ez, mert a kortérképeket is, de főleg társadalmakat átalakító, ártrendező változások folytán – már történelmi távlatba került. De azért is történelmi ez a regény, mert írója ismét – ahogyan előző, sikeres regényében, az 1949–1950-ben játszódó „Csontmolnárok”-ban tette – egy történelmi példa-helyzetben vizsgálja a magyarság, a nemzeti érzés, a nemzeti öntudat két megjelenési formáját, a nacionalizmust, ezt az igazságokat torzító hevületet, ezt a tisztább formájában is káros, szivárványos vagy idilli szenvedélyt, sovinizmus- és gyűlölködés-veszélyt és a másokat, a megkeresendők újat, objektívet. Amilyen példás nyíltsággal elemezte előző regényében a bukott szabadságharcot követő emigráció álmodozásait, egyéniség- és csontőrlő fantazmagóriáit, olyan nyíltan elemzi új regényében a két háború között uralkodó összes téveszmét, mindazt a piros-fehér-zöldet, ami színeinek irreális… (tovább)

1938-1944 ​a regény cselekményének ideje, Kelemen Kristóf m. kir. honvéd-főhadnagy a hőse: történelmi regény ez, mert a kortérképeket is, de főleg társadalmakat átalakító, ártrendező változások folytán – már történelmi távlatba került. De azért is történelmi ez a regény, mert írója ismét – ahogyan előző, sikeres regényében, az 1949–1950-ben játszódó „Csontmolnárok”-ban tette – egy történelmi példa-helyzetben vizsgálja a magyarság, a nemzeti érzés, a nemzeti öntudat két megjelenési formáját, a nacionalizmust, ezt az igazságokat torzító hevületet, ezt a tisztább formájában is káros, szivárványos vagy idilli szenvedélyt, sovinizmus- és gyűlölködés-veszélyt és a másokat, a megkeresendők újat, objektívet. Amilyen példás nyíltsággal elemezte előző regényében a bukott szabadságharcot követő emigráció álmodozásait, egyéniség- és csontőrlő fantazmagóriáit, olyan nyíltan elemzi új regényében a két háború között uralkodó összes téveszmét, mindazt a piros-fehér-zöldet, ami színeinek irreális harsányságával elnyomta, hiteltelenné tette a nemzeti öntudatnak még az igazságos alapjait is.
Egy tragikus idill, a katasztrófába vivő fantáziálás leleplezése ez, és művészeileg azért a legigényesebb leleplezési mód, mert a regény cselekménye két nacionalizmust szembesít egymással: a nagynémet-nácisovinizmust, és a mellette és alatta ábrándozó magyar tévhevületet. A kételkedő, kritikus hősnek szükségszerűen csalódnia kell minden nézetében, és mert objektív fölismerésre nem képes, áldozatul kell esnie a fasizmus terrorjának.
A jól megválasztott történelmi szituáció szolgál történelmi tanulsággal. A szuggesztiót, a mű hitelét alapos tanulmányok alapján idézett tények fokozzák, a náci ideológia benyomulásának, a Volksbund-mozgalom ellenséges működésének az adatai, az 1944. április 13-i amerikai légitámadás eseménye, a baljóslatú „bécsi döntések” tényei vagy akár az, hogy egy Magyarországon megjelenő, rejtélyes német „lovagrend” – vagy leplezett hírszerző csoport – vezéralakja könnyen azonosítható egy bizonyos Jörg Lanz zu Liebenfelsszel, a nagynémet fajmítosz egyik első ideológiusával, a még névtelen Hitler egyik első obskúrus tanítómesterével…