Metró ​– A trilógia (Metró 2033 1-3.) 135 csillagozás

Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Az egész világ romokban hever. Az emberiség majdnem teljesen elpusztult. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg – a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. Az alagutakban sötétség honol és borzalom fészkel.
Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget. De hogyan tudja majd eldönteni, hogy hőstettet követ-e el vagy óriási hibát? Honnan tudja majd megállapítani, hogy szörnyetegekkel vagy egy új értelmes faj képviselőivel harcol-e?
Az öreg Homérosz kíséretében Artyom elindul oda, ahonnan a hírek szerint kapcsolatba lehet lépni más túlélőkkel. De amit a felszínen talál, az minden képzeletét felülmúlja…

Glukhovsky története az atomháború utáni világot írja le, de valójában nagyon is a mostani világunkról szól: hidegháborúról, menekültválságról, új diktatúrákról…

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2023
1168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040179 · Fordította: Bazsó Márton, Goretity József, M. Nagy Miklós
>!
Európa, Budapest, 2021
1162 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040179 · Fordította: Bazsó Márton, Goretity József, M. Nagy Miklós
>!
Európa, Budapest, 2020
1168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040179 · Fordította: Bazsó Márton, Goretity József, M. Nagy Miklós

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Metró 2033

32 tag · 17 karc · Utolsó karc: 2022. december 24., 22:56 · Bővebben


Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Artyom · Jorge Luis Borges · H. G. Wells · Melnyik · Danyila · Homérosz · Hunter · Andrej Arkagyjics · Kán · Leonyid Nyikolajevics · Szuhoj

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva · metróállomás · Polisz


Kedvencelte 28

Most olvassa 57

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 171

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

vikic06>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Hú. Monumentális volt a trilógia. A csillagozásnál átlagot vontam a három kötetből és a kis átkötő regényből, felfelé pedig azért kerekítettem mert a világ amit Glukhovsky felépített igazán sajátos a metró atmoszférájával, a megvalósított elképzeléssel arról, hogyan élne az emberiség a föld alatt, az alagutakban. off
Az első könyvre nálam jár az öt csillag: a világ tablószerű bemutása, a természetfeletti izgalmak, a sztori is teljesen a helyén volt, ahogy vándorlunk állomásról állomásra és megismerjük a moszkvai metróhálózatot.
A másodikra viszont csak három csillagot tudtam megítélni. Egyrészt az előző történetvezetéséhez képest itt szerintem közel sem volt olyan izgalmas a fő konfliktus, és nem is egészen értettem Artyom hogyan kapcsolódott be ott a fő vonalba. Az első részből hiányoltam egy női főszereplőt, de az itt megjelenő Szása eléggé színvonaltalan, „ide teszed oda teszed ott marad” típus volt nekem.
A rövid kis átkötő történet ugyanakkor nagyon tetszett, rövidségében is teljesen kerek volt és jól illeszkedett a világba, kiegészítette azt.
A harmadik kötet pedig a történetét tekintve nagyon tetszett, elgondolkodtatott, egy gondom volt csak: spoiler Egyébként nem lehetett nem kihallani a kritikát a valódi világgal szemben.

sentimentalfrappe P>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Mindenekelőtt leszögezném, hogy én a Metró játékokkal előbb “találkoztam”, ezek után pedig nem is terveztem elolvasni a könyveket, de ha már egyszer kiadták önvédelmi fegyverként egyben a trilógiát, gondoltam ideje lenne erre is sort keríteni.
A Metró 2033-at imádtam. Nem volt olyan akciódús, félelmetes meg annyira sem, mint amire számítottam, de ezt leszámítva minden meg volt benne. Az egész metrórendszer leírása nagyon tetszett, minden állomás egy külön állam, a nyomortól a viszonylagos jólétig minden élethelyzet megtalálható, különféle politikai eszmékkel megspékelve, sőt még kannibálokkal is találkozhatunk, és persze, ha ez nem lenne elég, még Jehova tanúinak is sikerült túlélniük, és boldogan zaklatják az útjukba kerülő szerencsétleneket. Artyom útja során rengeteg emberrel találkozik, akiknek más és más az életfilozófiájuk, és ezt persze szívesen meg is osztották a főhőssel egy jó kis gombatea mellett. A két államást összekötő alagutak pedig rengeteg veszélyt rejtenek, és az emberek életére törő ellenség sokszor nem is látható, és nem lehet csak úgy egy fegyverrel elintézni. spoiler Amire viszont a legkiváncsibb voltam, azok a feketék, és sajnáltam, hogy a könyv ennyire keveset foglalkozott velük, kicsit hiányérzetem volt a végén, a továbbiakban meg már nincs is róluk szó sajnos.

És akkor jött a Metró 2034… Nem voltak nagy elvárásaim, tudtam, hogy gyengébb mint az első rész, de még így is csalódtam. Az író fogott mindent, ami jó volt a Metró 2033-ban, és kivágta a kukába. Az tény, hogy Artyommal ellentétben itt a három főszereplőnek már volt személyisége, de hogy minek? Hunternek először örültem, de aztán már úgy voltam vele, hogy kösz, de kösz nem. Homérosz még elment, de Szása… Hiányoltam az első részből egy jó női karaktert vagy úgy egyáltalán egy női karaktert, de nem ezt a szerelmes, ments meg Hunter, én majd jobb emberré teszlek kiscsajt vártam. spoiler Úgyhogy jobb lett volna hanyagolni inkább. A cselekmény semmi extra, megegyezik az előzővel, csak itt nem feketék vannak, hanem spoiler. A cselekmény is sokkal lineárisabb, míg ott Artyom útján volt a hangsúly, itt inkább az akcióra (akart) koncentrál(ni), de nagyon középszerű lett. És a spoiler Ez a jobb lett volna, ha inkább meg sem írja kategória.

Szerencsére a Metró 2035 visszatér Artyomhoz, és egy érdekesebb történetet is kapunk mellé. Nem voltam teljesen megelégedve vele azért, spoiler
Szóval összességében jó, és érdekes volt, de nem hozta azt a színvonalat, mint az első rész. Mivel itt három könyvet csillagozok, így kiemelném, hogy az egy csillag levonás többnyire a Metró 2034 miatt van. Az első rész kedvenc lett, a harmadik rész jó, de a második teljesen felesleges.

Akinek tetszett a könyv meg annak is, akinek nem annyira ajánlom a játékokat, már csak a második rész miatt is, ami teljesen eltér a könyvtől, viszont szintén Glukhovsky írta és nem is igazán értem, miért nem inkább ezt írta meg a könyvben is, ráadásul a Metró 2035-öt is emiatt írta, ha jól tudom.

1 hozzászólás
MóroczMárk>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Legyőztem ezt a monstrumot :D egy élmény volt!

2033: Az első részben ismerkedünk meg Artyom-mal és a metróval, Szuhoj-al és Hunterrel. Elkezdődik főhősünk útja a nagy metróban, szép sorban megismerkedünk a szörnyekkel és a moszkvai metró hálózattal.
Izgalmas rész volt, nagyon pörgős, végig fent tartotta az érdeklődésem. 5/5

2034: Homérosz és Hunterrel a főszerepben megy a történet. Alig vártam a végét. Egyszerűen nem érdekelt Homérosz és hogy mi történik vele. 2/5

Az út vége: 40 oldalnyi kis történet, amiben a felszínen játszódik. Ez a 40 oldal lekörözte a második részt. Azért ez sokat elmond. 5/5

2035: Visszatérünk Artyomhoz. Hála az égnek. Az első részben megismerkedtünk a metró főbb tulajdonságaival, ezt kihasználva sokkal inkább cselekmény orientáltabb, amit imádtam benne. Egy perc nincs, hogy ne történjen valami. A legtöbb dologra fény derül, spoiler. 5/5

Maga a könyv egy posztapokaliptikus történet egy metróban, ahol minden megálló egy-egy állam/nézet/vallási csoport/fanatikus állat/kannibál/minden. De tényleg minden: vannak nácik, kommunisták spoiler, Jehova Tanúi, féreghívők spoiler.
Egy miniatürizált világ, ahol töltényben mérnek mindent, szinte pontos mása a mi kis Földünknek, amit rommá szórtak atommal a harmadik világháború során off.

Mindenkinek bátran ajánlom.

A mínusz fél csillag a gyenge második rész miatt kapta és azért, mert a könyv gerincének a széle borzasztó könnyen sérül.

mojo68>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Hát igen, mi emberek… :(
De talán van még remény. :)

JustOneMorePage>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Miután elolvastam a könyvet:
„Úristen! A metrón ülök, és azon merengek, hogy minek olvastam el ezt a könyvet…Milesz, ha elmegy az áram? Mi van, ha hírtelen becsapódik pár „interkontinentális lezúzom az arcod”? Csak ne kelljen a mutánsokkal küzdenem. A mellettem ülő férfi úgy néz rám, mintha valami őrült lennék…de valóban itt van? Vagy csak az alagútiszony miatt látom őt? Mi ez a halk kaparászás? Csak ne patkányok legyenek! Egy pillanatra elment a fény, mikor a kocsik belépnek egy állomás területére… nagyon félek. Mi lehet odakint? Az állomáson vajon adnak kolbászt teáért? Nincs nálam töltény, miért is lenne? Zakatol a szerelvény, újra az alagútban vagyunk. Már akkor sem tudnék leszállni a következő állomáson, ha akarnék. KI KELL JUTNOM A FÖLD ALÓL!! Látnom kell, hogy van még világ!”
Személyes véleményem szerint, a legjobb valaha írt horror. Kellőképp rátelepszik az ember lelkére, és nem engedi el. Egy pillanatra sem unatkoztam alatta, pedig elég hosszú és aprólékos könyv. Annyi borzalom van a lapjain, amit még a Király is megnézhet, pedig ő szakértő. Milyen üdítő Anyegin és Ivan I. Halála után, ilyen könyveket olvasni. Ahol jelen van az oroszok sajátságos stílusa, de mégis könnyen fogyasztható és nem égeti ki az agyad (nem?). Bár hosszabb lett volna.

kormix P>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Ha egy szóval kéne jellemeznem ezt a könyvet, akkor azt mondanám, hogy monumentális. Igaz ez nemcsak magára a könyvre, hanem a történetre is. Tizennyolc napot töltöttem a moszkvai metró állomásain és az azokat összekötő alagutakban, ritkán a felszínen is, mindez idő alatt pedig három (vagy harminc?) év történetét ismertem meg, több ember szemszögén keresztül.
Az első rész volt nálam is a kedvenc, egyszerre volt érdekes és izgalmas. A VDNH-ról indulva, Artyom hosszadalmasnak bizonyuló útján keresztül mutatta be Glukhovsky a metró világát, amelyben az egyes állomások/állomásszövetségek különböző hitrendszerek és szemléletmódok alapján működtek. Ami kifejezetten dobott az élményen, az a folyamatosan jelen lévő, alapvetően nyomasztó és baljós légkör volt, ez szerencsére szinte végig tapintható volt, megmaradt. Egyes elemekkel kapcsolatban nem igazán tudtam, hányadán állok, ilyenek voltak javarészt a fantasy elemek, mint pl. spoiler. Ha nem maradt volna túl sok kérdés ezek után, talán jobban értettem volna, miért kerültek bele a könyvbe. Zavaró volt továbbá, hogy Artyom tipikusan az a hős volt, aki spoiler, viszont Glukhovsky viszonylag hosszasan foglalkozott azzal a kötet végén, hogy mi miért történik, spoiler, ez tetszett. A lezárás pedig szerintem ad hoc volt, a semmiből derült ki a feketék célja, melynek ismeretében spoiler.
A folytatás felütése hasonló volt: veszély fenyeget egy állomást és egy kis csapat segítségért indul. Azonban kis idő után teljesen más irányt vett a történet, Glukhovksy filozofálgatósabb stílusra váltott, az izgalmas részek rovására. Hunter vitte el a hátán ezt a részt szerintem, Szása ugyanis rettentően irritáló karakter volt, lényegében egy keveset tapasztalt, naiv fruska, aki nemcsak bedőlt minden hazugságnak, hanem a lehetetlenben is töretlenül hitt, ráadásul igen hamar úgy tekintett magára, mint nagy emberismerőre… Mehh.. A muzsikus karaktere egy-egy ponton izgalmakat hozott, többször is ő hajtotta előre a történetet, ellenben megkedvelni nehéz lett volna, gyenge lábakon állt nálam ebben a világban egy olyan ifjú története, aki hitt abban, hogy megváltoztathatja az embereket egy fuvolával. Ami Homéroszt illeti, őt meg tudtam volna kedvelni, ha nem vergődik annyit saját létezésének céljával kapcsolatban. A cselekményről pedig annyit, hogy érdekes volt látni, hogyan spoiler, viszont a zárás nem hordozott magában nagy meglepetést.
A trilógia záró kötete sajnos nem azt a folytatást hozta, amire vágytam, és bár nagyon örültem Artyomnak, Glukhovsky teljesen elhagyta a fantasy elemeket és egy ízig-vérig realista befejezés kibontásába kezdett bele, ahol nagyon jók voltak a politikai szálak meg az egész társadalomkritika, izgalmak is akadtak bőven, de valahogy nem tudtam igazán bevonódni, és hogy őszinte legyek, a legvége sem érdekelt már annyira azután, hogy Artyom is spoiler. Ráadásul rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt ezután is sajnos. Mondjuk akik az első köteteknél azon panaszkodtak, hogy honnan van ennyi lőszer a metróban, hát ez kiderült.
Összességében egyébként dicsérni tudom, mert egy nap se volt, amikor ne vettem volna a kezembe és felejthetetlen élmény marad, a fél csillag levonás is inkább a tömérdek nyitva hagyott kérdésnek és kihagyott ziccernek köszönhető. A Text után tehát ezzel is bizonyított a szerző, így biztosan olvasok még tőle. Ajánlom mindenkinek!

Miyako71 P>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Első rész (Metró 2033) olvasása után:
Bonyolult és rémisztő világ bontakozik ki az első részt olvasva. Tele különböző életfelfogású emberekkel, világnézetekkel, az élet értelméről és az ember önmegsemmisítő hajlamáról szóló elmélkedésekkel. Az ehhez felépített körítés, az állomások világa, a felszín alatti és feletti lények inkább csak azt a célt szolgálják, hogy felerősítsék a mondanivalót. Gondolom én, 440 oldal után.
Az első 100 oldal azért elég para volt, a szerző remek a hangulatkeltésben. Aztán hozzászoktam, és kevésbé volt már ijesztő, jobban tudtam a mondanivalóra figyelni. A történetben sok a cselekmény, bár egy idő után kezd egyhangúvá válni, ugyanazok a helyzetek ismétlődnek, más köntösbe öltöztetve. De ez pont annyi pluszt ad, hogy tovább lendítse az olvasást. Egy darabig nagyon hiányoltam egy térképet a moszkvai metróhálózatról, aztán kerestem egyet a neten, és azon követtem Artyom utazásait. Így sokkal jobb volt. Kis szünet, aztán jöhet a második rész.

Második rész (Metró 2034)
Az első részben szépen felépült a Metró világa, gondoltam a másodikban elindulunk abba az irányba, hogy akkor mire is megy ki ez az egész. De nem, inkább teszünk egy kitérőt. Még több szereplő jön, az első részből talán három visszatérőnk van (abból kettő csak nyomokban jelenik meg, a harmadik meg mintha nem is önmaga lenne). Tovább épül a világ, bár túl sok új nem derül kispoiler. Több az eszmefuttatás arról, hogy jutott ide az emberiség, és megtudjuk, hány generáció kell, hogy visszasüllyedjünk a középkori állapotokig. Vagy akár az őskorig.
Remélem, a továbbiakban kiderül, mire volt jó ez a kb. 260 oldalnyi kitérő.

Az út vége (Ha jól sejtem, ez az a plusz, amit a borítón lévő „kibővített történet” jelent)
Fogalmam sincs, hogy ez hogy fog szerves részévé válni a három résznek. Az elég valószínű, hogy nem átvezetés a 2. és 3. rész között spoiler. Stílusban ugyanaz, elég jól felépített jellemzők, és egy kicsit segít megérteni, mi is történt valójában. Mindössze 35 oldal, nem jelent nagy próbatételt elolvasni, de bízom benne, volt értelme ezt is megjelentetni.

Harmadik rész (Metró 2035)
Ez a rész jól odavágott minden előzménynek, mindenféle értelemben.
Az első, ami feltűnt, az a stílus és a szóhasználat. A párbeszédek szaggatottá váltak, néha szinte lehetetlen kitalálni, ki mond mit. A megszólaló zaklatott lelkiállapota, levegőhiány… akármi is az ok, nagyon zavaró. Ehhez jön a folyamatos káromkodás. Itt két oldalon annyiszor olvashatunk trágár beszédet, mint az előző két kötetben összesen. De miért? Egyszer-egyszer elfogadható, amikor a szereplő felpaprikázódott. De szinte folyamatosan? Olyan szereplőktől, akik a korábbi részekben normálisan voltak képesek beszélni minden helyzetben? (Jellemfejlődés visszafele irányban?)
A történet pedig… korábban disztópia, ebben a részben viszont nagyon erős realizmus. Hiába játszódik ugyanott, ugyanakkor, ez már nem az atomkatasztrófa utáni, metróbeli életről szól valójában, hanem ez a mindenkori politikai rendszerek és társadalom kőkemény kritikája. És ez nagyon kiábrándító. Minden szavával egyet tudok érteni, de ez nem teszi kellemesebbé az olvasását.
További hibája, hogy mintha elfelejtkezne az első két rész egyik-másik jelentősnek mutatott szereplőjéről. spoiler A Metró és a felszín szörnyeiből is csak egy marad (igaz, az a legszörnyűbb mind közül).

Indult 4 és félről, a végére 3,5 lett.

Lívia_Hnizda>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Nagyon tömör volt a történet, főleg így egyben a trilógia. Viszont hihetetlenül részletgazdag, és ez nem csupán a helyszínek bemutatása miatt, hanem maga a politika, érdekellentétek, pártok miatt is.
Érdekes belegondolni, hogyan hatna az emberiségre, ha mondjuk mint itt is, a „szűk” metróba kényszerülnének, a „szűk” állomásokra. Igazából nem is kell olyan sok év ahhoz, hogy az emberek minél többet feladjanak a jellemükből.
Szegény Artyom egész végig küzd egy szebb jövőért, csak hát a többiek már annyira úgymond begyöpösödtek, hogy semmit célt nem ér el vele. Amúgy ez a mai emberekre is igaz: sokan nem mernek újat lépni, változtatni, inkább kivárnak, és elvannak az addigi megszokott életükkel.
Azért a vége felé csalódtam egy-két mellékszereplőben, akiknek előtte drukkoltam, hogy életben maradjanak. Mást vártam tőlük. Ánya viszont meglepett a döntésével.
Bízom benne, hogy a valóság emberisége soha nem jut el ilyen helyzetbe.

Venuszcica1981>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Szerintem ennél jobban semmi nem írja az egész könyv lényegét. És fájóan aktuális, akár a mai magyar viszonyokra is. Tökéletes kórkép a metróba zárva. Ijesztően valóságos.

„– Hát, ezekkel másként nem boldogulsz. A mi népünkkel – válaszolta szigorúan Besszolov. – Természeténél fogva ilyen. Ha engedsz kicsit a présen, máris lázadás tör ki! Mindig szem előtt kell, hogy legyen. Mi történt ott a Komszomolszkaján is? Követelték, ami jár nekik. Fellázadtak. És mivel végződött? Vérontással! És megingatta ez a Vörös Vonalat? Egy fikarcnyit sem! Úgyhogy a mi népünknek az isten küldte a különleges szolgálatot! Mert természettől fogva lázadó! Azok a géppuskák… Ők maguk nyomultak egyre közelebb azokhoz a géppuskákhoz, beálltak az első sorba. Egyébként a türelmesebbek túlélték. Persze ez is egyfajta szelekció. És hogy lehetne még másként irányítani őket? Egész idő alatt el kell terelni a figyelmét. Meg kell zabolázni. Csatornába kell terelni, hogy úgy mondjam. Valami eszmével látni el. Vallással vagy ideológiával. Állandóan ellenséget kell neki gyártani. Nem bír meglenni ellenség nélkül! Ellenség nélkül el van veszve! Képtelen az önmeghatározásra. Semmit sem tud magáról. Itt volt például két évvel ezelőtt tartaléknak az a jó kis ellenség. A feketék. Jobbat külső fenyegetésnél ki se lehetett volna találni! Elpiszmogtak maguknak a felszínen. Szénfeketék voltak, még szemfehérük se volt, úgy néztek ki, mint az ördögök. Rettegést és undort váltottak ki mindenkiből. Nagyszerű ellenség voltak. És minden azonnal világossá vált: ha ők feketék, akkor mi fehérek. Tartogattuk is őket a legrosszabb esetre. „Az emberiség veszélyben van” forgatókönyve.”

Reddragonfairy>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

A könyv már csak hossza miatt epikusnak ígérkezett off. Korábban több könyvét is olvastam az írónak, amelyek mind társadalom kritikák voltak és sokáig elgondolkoztattak. Egy kisebb világvége utáni off helyzetben a moszkvai metróban túlélők sorsát követjük végig. Megismerkedtem Artyommal, aki fiatal fiúból igazi veteránná spoiler fejlődik. Bemutatja a könyv az emberi jellem borzalmait off. Nagyon fordulatos és néhol tömör volt számomra a történet, le kellett párszor tennem a könyvet, hogy picit feldolgozzam. Egy epikus off regény volt számomra a politikáról, az emberekről és azok lelkéről. Nem könnyű olvasmány, de úgy érzem több lettem általa.


Népszerű idézetek

Keiran_Rowley IP>!

Ha csodáért könyörögsz, akkor higgy is benne. Máskülönben a végén még elszalasztod.

659. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leonyid Nyikolajevics
Keiran_Rowley IP>!

Mennyivel könnyebb meghalni azoknak, akik hisznek valamiben!

189. oldal

Keiran_Rowley IP>!

– Még a nyelved is hideg.
– Viszont a szívem forró. Te pedig tiszta libabőr vagy.
– Add ide a szíved. Hadd melegedjek fel.

1147. oldal

Keiran_Rowley IP>!

A metróban sok régi szó értelmét vesztette, féreg rágta belsejű dióhéjjá vált: ilyen volt például a kultúra. A szó megvan, de ha megízleli az ember, csak rohadt, keserű ízt érez.

913. oldal

Keiran_Rowley IP>!

– Tudod, úgy van ez – válaszolt az öreg kis hallgatás után –, hogy amikor úgy érzed, elérkezett a te időd, elgondolkozol: tettem-e valamit az életemben? Emlékeznek-e majd rám?

473. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Homérosz
Keiran_Rowley IP>!

Az engedékenység és a szelídség nem gyengeség, ó szeretett testvéreim, az engedékenység mögött hatalmas akaraterő rejlik!

235. oldal

Chöpp >!

Az idő összesűrűsödött és megdermedt.

436. oldal Metró 2033

Keiran_Rowley IP>!

A rezsimet meg lehet szüntetni, a birodalmak megvénülnek és elpusztulnak, az eszmék azonban olyanok, mint a pestis bacilusai. A hullákban, amelyeket ők tettek hullává, kiszáradnak és elszenderülnek, és akár öt évszázadot is kivárnak így. Elkezd az ember ásni egy alagutat, és rábukkan egy pestismezőre… Megérinti a régi csontokat… És nem lényeges milyen nyelven beszélt régen, vagy miben hitt. A bacilusnak jó minden.

835-836. oldal

Kapcsolódó szócikkek: náci ideológia
1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
Guillermo del Toro – Chuck Hogan: A kór
Andy Baron: Kárhozottak városa
Joe Hart: Obscura
Blake Crouch: Sötét anyag
M. R. Carey: Kiéhezettek
Frank Schätzing: Raj
Agustina Bazterrica: Pecsenyehús
Stephen King: A búra alatt
Peter Clines: 14