Metró ​– A trilógia (Metró 2033 1-3.) 33 csillagozás

Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Az egész világ romokban hever.
Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg – a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. Az alagutakban sötétség honol és borzalom fészkel.
Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget. De hogyan tudja majd eldönteni, hogy hőstettet követ-e el vagy óriási hibát?

Glukhovsky története az atomháború utáni világot írja le, de valójában nagyon is a mostani világunkról szól: hidegháborúról, menekültválságról, új diktatúrákról…

A Metró három része a világ számos országában bestseller lett, és népszerű számítógépes játékok is készültek belőle. Most először jelenik meg a trilógia – melyet a szerző 2019-ben kiegészített egy új fejezettel – egy kötetben.

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2019
1168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040179 · Fordította: Bazsó Márton, Goretity József, M. Nagy Miklós
>!
Európa, Budapest, 2019

Kapcsolódó zóna

!

Metró 2033

20 tag · 11 karc · Utolsó karc: 2019. december 29., 18:03 · Bővebben


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Artyom · H. G. Wells · Melnyik · Danyila · Kán · Szuhoj

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva · metróállomás · Polisz


Kedvencelte 8

Most olvassa 29

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 137

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

csilla123>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Mindenekelőtt leszögezném, hogy én a Metró játékokkal előbb “találkoztam”, ezek után pedig nem is terveztem elolvasni a könyveket, de ha már egyszer kiadták önvédelmi fegyverként egyben a trilógiát, gondoltam ideje lenne erre is sort keríteni.
A Metró 2033-at imádtam. Nem volt olyan akciódús, félelmetes meg annyira sem, mint amire számítottam, de ezt leszámítva minden meg volt benne. Az egész metrórendszer leírása nagyon tetszett, minden állomás egy külön állam, a nyomortól a viszonylagos jólétig minden élethelyzet megtalálható, különféle politikai eszmékkel megspékelve, sőt még kannibálokkal is találkozhatunk, és persze, ha ez nem lenne elég, még Jehova tanúinak is sikerült túlélniük, és boldogan zaklatják az útjukba kerülő szerencsétleneket. Artyom útja során rengeteg emberrel találkozik, akiknek más és más az életfilozófiájuk, és ezt persze szívesen meg is osztották a főhőssel egy jó kis gombatea mellett. A két államást összekötő alagutak pedig rengeteg veszélyt rejtenek, és az emberek életére törő ellenség sokszor nem is látható, és nem lehet csak úgy egy fegyverrel elintézni. spoiler Amire viszont a legkiváncsibb voltam, azok a feketék, és sajnáltam, hogy a könyv ennyire keveset foglalkozott velük, kicsit hiányérzetem volt a végén, a továbbiakban meg már nincs is róluk szó sajnos.

És akkor jött a Metró 2034… Nem voltak nagy elvárásaim, tudtam, hogy gyengébb mint az első rész, de még így is csalódtam. Az író fogott mindent, ami jó volt a Metró 2033-ban, és kivágta a kukába. Az tény, hogy Artyommal ellentétben itt a három főszereplőnek már volt személyisége, de hogy minek? Hunternek először örültem, de aztán már úgy voltam vele, hogy kösz, de kösz nem. Homérosz még elment, de Szása… Hiányoltam az első részből egy jó női karaktert vagy úgy egyáltalán egy női karaktert, de nem ezt a szerelmes, ments meg Hunter, én majd jobb emberré teszlek kiscsajt vártam. spoiler Úgyhogy jobb lett volna hanyagolni inkább. A cselekmény semmi extra, megegyezik az előzővel, csak itt nem feketék vannak, hanem spoiler. A cselekmény is sokkal lineárisabb, míg ott Artyom útján volt a hangsúly, itt inkább az akcióra (akart) koncentrál(ni), de nagyon középszerű lett. És a spoiler Ez a jobb lett volna, ha inkább meg sem írja kategória.

Szerencsére a Metró 2035 visszatér Artyomhoz, és egy érdekesebb történetet is kapunk mellé. Nem voltam teljesen megelégedve vele azért, spoiler
Szóval összességében jó, és érdekes volt, de nem hozta azt a színvonalat, mint az első rész. Mivel itt három könyvet csillagozok, így kiemelném, hogy az egy csillag levonás többnyire a Metró 2034 miatt van. Az első rész kedvenc lett, a harmadik rész jó, de a második teljesen felesleges.

Akinek tetszett a könyv meg annak is, akinek nem annyira ajánlom a játékokat, már csak a második rész miatt is, ami teljesen eltér a könyvtől, viszont szintén Glukhovsky írta és nem is igazán értem, miért nem inkább ezt írta meg a könyvben is, ráadásul a Metró 2035-öt is emiatt írta, ha jól tudom.

1 hozzászólás
JustOneMorePage>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Miután elolvastam a könyvet:
„Úristen! A metrón ülök, és azon merengek, hogy minek olvastam el ezt a könyvet…Milesz, ha elmegy az áram? Mi van, ha hírtelen becsapódik pár „interkontinentális lezúzom az arcod”? Csak ne kelljen a mutánsokkal küzdenem. A mellettem ülő férfi úgy néz rám, mintha valami őrült lennék…de valóban itt van? Vagy csak az alagútiszony miatt látom őt? Mi ez a halk kaparászás? Csak ne patkányok legyenek! Egy pillanatra elment a fény, mikor a kocsik belépnek egy állomás területére… nagyon félek. Mi lehet odakint? Az állomáson vajon adnak kolbászt teáért? Nincs nálam töltény, miért is lenne? Zakatol a szerelvény, újra az alagútban vagyunk. Már akkor sem tudnék leszállni a következő állomáson, ha akarnék. KI KELL JUTNOM A FÖLD ALÓL!! Látnom kell, hogy van még világ!”
Személyes véleményem szerint, a legjobb valaha írt horror. Kellőképp rátelepszik az ember lelkére, és nem engedi el. Egy pillanatra sem unatkoztam alatta, pedig elég hosszú és aprólékos könyv. Annyi borzalom van a lapjain, amit még a Király is megnézhet, pedig ő szakértő. Milyen üdítő Anyegin és Ivan I. Halála után, ilyen könyveket olvasni. Ahol jelen van az oroszok sajátságos stílusa, de mégis könnyen fogyasztható és nem égeti ki az agyad (nem?). Bár hosszabb lett volna.

amedeclair>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Már egyszer olvastam a trilógiát, 2034–2033-2035 sorrendben, ez kicsit befolyásolta azt, hogyan hatott rám második olvasásra, valamit hiányoltam az első részből, végül kiderült, hogy az a második részben van. Volt sok olyan jelenet, amire egyáltalán nem emlékeztem, de olyan sok minden történt a könyvben, hogy nehéz is lett volna mindent megjegyezni.
2033-ban Artyom elindul a metrón keresztül a VDNH-ról a Poliszba. Kicsit hajaz a régi utazóregényekre, amiben nem is igazán az a lényeg, hogy mi történik a hőssel, hanem hogy megismerjük a világot. Kalandos, pörgős a cselekmény, gyorsan lehet olvasni. A hangulatot a felszínen élő mutánsok és szörnyek teszik felejthetetlenné. Imádtam a térképet!
2034-ben Homérosz a Szevasztopolszkajáról követi Huntert, hogy regényt írjon, ami fennmarad utána az utókornak. A főszereplő Homérosz, de a történet Szásáról és Hunterről szól. Kicsit megtévesztő, hogy a Tulszkaján szintén van egy Artyom, akiről nem lehet tudni, hogy az első részben megismert Artyom-e. Ebben a részben nem a kaland, inkább a lelki vívódások kerülnek előtérbe.
A novella tökéletesen illeszkedik a trilógiához. Ennél az olvasásnál most ez az írás tette rám a legnagyobb hatást. Megismerhetjük a kinti világot, izgalmas és tökéletes a befejezése.
2035-ben kiderül, mi történt az elmúlt időben Artyommal, Homérosszal és Szásával. Az utolsó rész ismeretében fény derül olyan információkra Hunterről, ami az előző részekben nem szerepel, ezért gondolhatjuk úgy, hogy az első két részt Homérosz megfogalmazásában olvastuk. Közelebbről megismerjük, más megvilágításban, a Rendet, a Vörös Vonalat, a Reichot. Az emberi nyomorúság nagyon érzékletesen lett ábrázolva. A könyv vége felé szinte minden csak a politikáról szól. Ez a rész felfogható a nemzet működésének vagy a világ működésének metaforájaként is. A lezárás itt is a legmegfelelőbben sikerült. A lezáró oldal még dob egy „könyv a könyvben” kitekintést, ami nagyon hatásos.
Hiányoltam az utolsó részben a felszíni mutánsokat. Az első részben hemzsegtek, a második nem erről szólt, de a harmadik részből hiányzik a magyarázat, miért tűntek el hirtelen. Itt a felszíni veszélyt már csak a sugárzás jelenti. Mintha a fantasyból folyamatosan a realizmus irányába haladnánk. Az utolsó részben már csak olyan események vannak, ami a valóságban is megtörténhetne.

Gyula_Turcsán>!
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Ajánlom mindenkinek az egész trilógia elolvasását :) Habár feleslegesen, hiszen ha elolvasod az első részt és megtetszett, akkor már úgy sincs megállás.
Kicsit komolyabb, sötétebb mű, mint a nagy átlag, de ez kell, hogy az ember megértse, hogy milyen világban is élnek Artyomék.


Népszerű idézetek

csilla123>!

Az állomások függetlenek és önállóak lettek, sajátos törpeállamok saját ideológiával és rendszerrel, vezetőkkel és hadseregekkel. Harcoltak egymással, föderációkba és konföderációkba egyesültek, egyik nap még felemelkedő birodalmak fővárosává válva, hogy másnapra aztán legyőzzék és gyarmatosítsák őket tegnapi barátaik vagy rabjaik. Rövid időre szóló szövetségeket kötöttek a közös fenyegetés ellen, hogy aztán a fenyegetés elmúltával újult erővel essenek egymás torkának.

15. oldal, 1. fejezet - A világ peremén

Kapcsolódó szócikkek: metróállomás · Moszkva
csilla123>!

– (…) Nálam most este van, nálad reggel, és akkor mi van? Az olyanok, mint ti, amikor utaztok, olyan féltő gonddal őrzitek az óráitokat, ahogy az ősemberek óvták a pislákoló parazsat az égetett cserépedényekben, remélve, hogy tüzet éleszthetnek belőle. De vannak mások is: akik elvesztették, vagy talán kidobták a maguk parazsát. Hisz tudod, a metróban lényegében mindig éjszaka van, ezért az időnek itt nincs értelme, ha egyszer pontosan nem lehet követni. Verd szét az órádat, és meg fogod látni, mivé válik az idő, ez nagyon érdekes. Megváltozik, és többé nem ismersz rá.

109. oldal, 6. fejezet - Az erősebb jogán

Kapcsolódó szócikkek: Kán
5 hozzászólás
MóroczMárk P>!

Az emberek mindig jobban tudtak ölni, mint bármely más élőlény.

15. oldal

csilla123>!

Az alagutakat nem emberek számára építették, ez biztos, az embert pedig nem az alagutak számára alkották.

773. oldal, 3. fejezet - A cső

Kapcsolódó szócikkek: Artyom
[névtelen]>!

Vajon Hunter észreveszi majd, hogy mennyire átalakult? Elzárta a csapot, áttocsogott az öltözőbe, felnyitotta az ajándékba kapott tükröt… Na igen! Lehetetlen, hogy ne vegye észre.

csilla123>!

– Jegyezd meg: három kör a lámpával a megkülönböztető jelünk. Ha ugyanígy válaszolnak neked, bátran mehetsz feléjük, az övéiket nem bántják. Ha nem világítanak, vagy nem így világítanak, akkor szedd a lábad. Azonnal!
– De hiszen ha lámpájuk van, akkor az azt jelenti, hogy emberek, nem pedig valamilyen felszíni teremtmények – vetette ellen Artyom.
– Nem tudni, melyik a rosszabb – felelte élesen Melnyik, és nem szolgálva további magyarázattal, elindult a lépcsőkön felfelé, a Könyvtár bejáratához.

279-280. oldal, 13. fejezet - A Nagy Könyvtár

Kapcsolódó szócikkek: Artyom · Melnyik
[névtelen]>!

Minden szava olyan volt, mint a rozsdás víz.
A szörnyeteg rettenetes karma sem tudott volna ilyen mély sebet ejteni rajta.

csilla123>!

Vannak dolgok, amiket nem akar megtenni az ember, megfogadja, hogy nem teszi meg őket, megtiltja magának, aztán váratlanul maguktól megtörténnek. Meggondolni sincs érkezése őket, megkerülik az agyközpontot: megtörténnek, s kész, s csak az marad, hogy csodálkozva nézi és győzködi magát az ember, hogy ebben semmi vétke nincs, ez csak úgy magától történt meg.

176. oldal, 8. fejezet - A Negyedik Birodalom

Kapcsolódó szócikkek: Artyom
MóroczMárk P>!

s túl fiatal a gravitáció -
eljött a kevesek hatalma…

Készüljetek fel oly időkre hát,
hol ránk tapír sem, farkas sem les,
a jövőtől vemhes az égi világ,
s dús éter vetésétől vemhes.
De körberepülték a győztesek
ma a temetők minden útját,
letörték a tücsök-szárnyvégeket,
s kis pörölyökkel összezúzták.

pojDD>!

Barátnak segíteni illik – ha élő, ha holt.

461. oldal - A visszatérés


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Baron: Kárhozottak városa
Andrej Gyjakov: A fény felé
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Justin Cronin: A szabadulás
Guillermo del Toro – Chuck Hogan: A kór
M. R. Carey: Kiéhezettek
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Blake Crouch: Wayward Pines
Josh Malerman: Madarak a dobozban