Mindenekelőtt leszögezném, hogy én a Metró játékokkal előbb “találkoztam”, ezek után pedig nem is terveztem elolvasni a könyveket, de ha már egyszer kiadták önvédelmi fegyverként egyben a trilógiát, gondoltam ideje lenne erre is sort keríteni.
A Metró 2033-at imádtam. Nem volt olyan akciódús, félelmetes meg annyira sem, mint amire számítottam, de ezt leszámítva minden meg volt benne. Az egész metrórendszer leírása nagyon tetszett, minden állomás egy külön állam, a nyomortól a viszonylagos jólétig minden élethelyzet megtalálható, különféle politikai eszmékkel megspékelve, sőt még kannibálokkal is találkozhatunk, és persze, ha ez nem lenne elég, még Jehova tanúinak is sikerült túlélniük, és boldogan zaklatják az útjukba kerülő szerencsétleneket. Artyom útja során rengeteg emberrel találkozik, akiknek más és más az életfilozófiájuk, és ezt persze szívesen meg is osztották a főhőssel egy jó kis gombatea mellett. A két államást összekötő alagutak pedig rengeteg veszélyt rejtenek, és az emberek életére törő ellenség sokszor nem is látható, és nem lehet csak úgy egy fegyverrel elintézni. spoiler Amire viszont a legkiváncsibb voltam, azok a feketék, és sajnáltam, hogy a könyv ennyire keveset foglalkozott velük, kicsit hiányérzetem volt a végén, a továbbiakban meg már nincs is róluk szó sajnos.
És akkor jött a Metró 2034… Nem voltak nagy elvárásaim, tudtam, hogy gyengébb mint az első rész, de még így is csalódtam. Az író fogott mindent, ami jó volt a Metró 2033-ban, és kivágta a kukába. Az tény, hogy Artyommal ellentétben itt a három főszereplőnek már volt személyisége, de hogy minek? Hunternek először örültem, de aztán már úgy voltam vele, hogy kösz, de kösz nem. Homérosz még elment, de Szása… Hiányoltam az első részből egy jó női karaktert vagy úgy egyáltalán egy női karaktert, de nem ezt a szerelmes, ments meg Hunter, én majd jobb emberré teszlek kiscsajt vártam. spoiler Úgyhogy jobb lett volna hanyagolni inkább. A cselekmény semmi extra, megegyezik az előzővel, csak itt nem feketék vannak, hanem spoiler. A cselekmény is sokkal lineárisabb, míg ott Artyom útján volt a hangsúly, itt inkább az akcióra (akart) koncentrál(ni), de nagyon középszerű lett. És a spoiler Ez a jobb lett volna, ha inkább meg sem írja kategória.
Szerencsére a Metró 2035 visszatér Artyomhoz, és egy érdekesebb történetet is kapunk mellé. Nem voltam teljesen megelégedve vele azért, spoiler
Szóval összességében jó, és érdekes volt, de nem hozta azt a színvonalat, mint az első rész. Mivel itt három könyvet csillagozok, így kiemelném, hogy az egy csillag levonás többnyire a Metró 2034 miatt van. Az első rész kedvenc lett, a harmadik rész jó, de a második teljesen felesleges.
Akinek tetszett a könyv meg annak is, akinek nem annyira ajánlom a játékokat, már csak a második rész miatt is, ami teljesen eltér a könyvtől, viszont szintén Glukhovsky írta és nem is igazán értem, miért nem inkább ezt írta meg a könyvben is, ráadásul a Metró 2035-öt is emiatt írta, ha jól tudom.