Éjerdő 21 csillagozás

Djuna Barnes: Éjerdő Djuna Barnes: Éjerdő

A hosszú életű írónő egyetlen kisregénnyel írta be nevét az irodalomtörténetbe, ám azzal alaposan rányomta bélyegét az angolszász regény további fejlődésére. Olykor jelentős – és sokban különböző – alkotókra hatott, mint William Faulkner, Malcolm Lowry, William Burroughs vagy Thomas Pynchon. Három nő és két férfi borzongatóan mély – s talán megmagyarázhatatlan – kapcsolatát írja meg a kifejezés határait folytonosan kétségbe vonó és tágító, egyszerre homályos és precíz, hipnotikus erejű nyelv(ek)en. Amint az előszót jegyző T. S. Eliot megállapítja, a nagyszerű stiláris teljesítmény, a ragyogó szellemesség, a jellemzés ereje, valamint a végzetnek s iszonyatnak mindent átható érzete e művet az Erzsébet kori tragédia közeli rokonává teszi.Az 1936-ban publikált mű Széky János kiváló fordításában 1994-ben jelent meg először magyarul. A most megjelenő kötet ennek újabb kiadása.

Eredeti megjelenés éve: 1936

>!
Kalligram, Pozsony, 2003
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788071495697 · Fordította: Széky János
>!
Kalligram, Pozsony, 1994
166 oldal · puhatáblás · ISBN: 8071490482 · Fordította: Széky János

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kozmikus_Tahó>!
Djuna Barnes: Éjerdő

Ilyen könyv születik abból, ha
Szerelem,
Szorongás
Szenvedés
és
Szépség összetalálkozik.

Szeretkezésük gyümölcse ez a mű.

6 hozzászólás
Morpheus>!
Djuna Barnes: Éjerdő

Megint nem tudom, hogy került ez a könyv a várólistámra. :) T. S. Eliotnak több mindenben igazat adok (abban, amiket az előszavában leírt). Annyira tömény a szöveg, hogy legalább tízszer el kellene olvasni (viszont annyira szúr, ráz [mint az áram] és fáj szinte minden szava, hogy nem valószínű, hogy ez nálam be fog következni) ahhoz, hogy minden feltáruljon előttünk, hogy olyan hatása van, mintha verset olvasnánk, és bármily vékony is ez a kötet, nagyon nehéz olvasni, néha a tudatom már nem is érzékelte a szöveget, csupán a szemem siklott rajta, annyira tömény és nehéz volt, telítve érzelmekkel, legfőképp szenvedéssel. Szenvedéssel, melyről az író úgy írt, hogy maga is átélte, ez kétségtelen. Hasonlót éltem át én is, mint Nóra Robin mellett. Nem csodálkoztam volna, ha ez az egy regényes írónő nem élt volna hosszú életet (mint például az Üvegbúra írója), de úgy tűnik, nemcsak átélte, de valahogy túl is élte. Az viszont jó kérdés, hogy hogyan, mert bár kilencven éves koráig élt, van egy érzésem, hogy továbbra is sokat szenvedett, de hát erről írt már egy könyvet, talán minden más már csak ismétlés lett volna. Talán túlélte, de mégsem tudott továbblépni. Mélységesen együttérzek szenvedő alakjaival, ahogy önmagammal is, és ugyan nem tudom igazán Robint megérteni, de el tudom fogadni, hogy ő olyan amilyen, azt is, hogy akit megölel, azt meg is öli, de aki hagyja magát tőle megölelni, az valahol tudat alatt azt akarja, hogy öljék meg, tépjék ki a szívét. Hát így megy ez…

lotaria>!
Djuna Barnes: Éjerdő

Sietősen olvastam el ezt a könyvet, nem kellett volna. Érdemel időt és gondolkodást.
Abszolút queer.
Érdekes volt ahogy a nemek keverednek a karakterekben, a főszereplőnél pedig még az animális jelleg is hangsúlyt kap, nagyon modern és őszinte ezekkel kapcsolatban. Az utolsó fejezet, a zárlat is külön izgalmas, megmozgatja az olvasót és az egész kötetben a nyelv, a nyelvi játékok pedig még komplexebbé teszik a regényt.

patakizs>!
Djuna Barnes: Éjerdő

Kétszer kezdtem el olvasni, nagyon rövid könyv, de egyelőre nem tudom befejezni. Nem tudom követni az eseményeket.

Bíró_Júlia>!
Djuna Barnes: Éjerdő

Sokadik próbálkozásra se tudok mást mondani róla, mint hogy az egyik kedvenc könyvem. Miért is, miért is… próbálom összeszedni a fontosabb okokat.

1. A doktor
2. Nora
3. Felix
4. Guido spoiler
5. Robin

+1. „énszerintem így vagy úgy, de…” – keresd meg a mondat másik felét :)

LazaRóka>!
Djuna Barnes: Éjerdő

Pár oldal után gyanús volt, hogy valamiféle susnyásban kavargok, két fejezettel később tudtam, hogy egy sűrű, sötét, felkavaró erdőben járok, a végére pedig biztosan eltévedtem.
A rövid regény egy szövegrengeteg, amiben különös-különc alakok bolyonganak, állatiak, emberiek, de mindenképpen nyugtalan hiánnyal terhesek, válaszok pedig nincsenek, csak egyre több kérdés, és bizonytalanság kapcsolatokról, utakról, döntésekről és határhelyzetekről.

Salsita>!
Djuna Barnes: Éjerdő

Harmadik próbálkozásra sikerült – átfutnom rajta. És azért csak átfutni, mert kizárólag így voltam képes követni a cselekményt: ha alaposabban olvasom, menthetetlenül elalszom. Egy irodalomkritikus valószínűleg meglátná benne a szépséget, és az irodalmi értéket, de nekem nagyon nem jött be…

Otranto>!
Djuna Barnes: Éjerdő

Az egyik legfontosabb feminista könyv, csak itthon senki sem beszél róla. :(

7 hozzászólás
Nandi>!
Djuna Barnes: Éjerdő

Hát, nekem nem jött be, alig vártam, hogy vége legyen. Nehéz, számomra érthetetlen, de lehet, hogy azért, mert nem kötött le, nem volt érdekes.


Népszerű idézetek

Kozmikus_Tahó>!

Sorsa úgy akarta, hogy azon emberek egyike legyen, akik születésükkor nem kapnak semmit, hacsak nem a maguk átadásának adományát.

Nandi>!

Tudja mire vágyik igazából a férfiember? – tudakolta a doktor, és belevigyorgott a báró mozdulatlan arcába. – Két dolog közül az egyikre : olyan nőt találni, aki elég buta ahhoz, hogy hazudhassunk neki, vagy annyira szeretni egy nőt, hogy ő hazudhasson nekünk.

moondog>!

Az állatok jórészt a finom szaglásuk révén tájékozódnak – mondta a doktor. – Mi elveszítettek a jó szaglásunkat, hogy ne legyünk közülük valók, és mit kaptunk cserébe? Lelki feszültséget, ami nem más, mint a szabadság beszűkülése. De – fejezte be mondandóját – minden iszonytató esemény a hasznunkra válik.

113. oldal, Ahová a fatörzs zuhan

Nandi>!

Az örömünkben döngetett mell nem az a mell, amelyet fájdalmunkban verdesünk.

Nandi>!

Ha a zsidó keresztény keblen hal meg, kard nyársalja föl.

Nandi>!

…minthogy minden pillanatban illendően akart mutatkozni, félig esti, félig nappali öltözéket hordott.

borongo>!

Tudta jól, hogy beleőrülök a miatta érzett rettegésbe és kínba, csak éppen – folytatta Nora – nem tudott ellene mit tenni, mert valahol a messzeségben várta, hogy elkezdhesse. Ezért gyűlöl mindenkit maga körül. Ezért, hogy minden csapdába beleesik, akár egy álomban. Ezért akarja, hogy szeressék és ugyanakkor hagyják békén. Képes volna megölni az egész világot, ha útjában állna, hogy eljusson önmagához, és igenis útjában áll. Árnyék vetül rá – az enyém –, és elveszítette a fejét.

143. oldal

Nandi>!

A zsidó romlása sohasem a sajátja, hanem Istené; megjavulása sohasem a sajátja, hanem egy keresztényé.

Nandi>!

Az egyik szem ontotta könny elvakítja a másik szemet, ha belé hullik.


Hasonló könyvek címkék alapján

Virginia Woolf: Clarissa
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Vladimir Nabokov: Lolita
Margaret Atwood: Fellélegzés
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Virginia Woolf: Orlando
Vladimir Nabokov: Gyér világ
Marcel Proust: Swannék oldala
Virginia Woolf: Évek