Értékelések 6

Nevox>!
Django Wexler: Az Árnyéktrón

Kissé félve vettem kézbe a második kötetet, a sok negatív kritika hatására, és értem mi az ami nem tetszett sokaknak, de alapvetően nem egy rossz könyv. Persze lehet, hogy a szándékosan visszavett elvárások mondatják velem, de korrekt második rész lett. Az első rész teljesen hadjáratokra koncentrált itt inkább a főváros politikai harcaiba és átalakulásába nyerünk betekintést. Kapunk új főszereplőt Raesinia hercegnő személyében, aki meglepően talparesett és szimpatikus, szerethető karakter, nagyon érdekes intrikákkal teli harcot vív az Utolsó Herceggel. Marcus ellenben szinte csak sordódik az eseményekkel, valódi ráhatása nem igazán van bármire is, amit sajnálok, bár a múltja felfedése fontos szál. Winter története érdekes és mindig ott van ahol sorsdöntő dolgok formálódnak. Janus továbbra is titokzatos, ő amolyan rejtélyes"varászló" figura a történetben egyelőre, legalábbis a szerepét tekintve.
Kissé jobban bepilantást nyerünk a világba, a mágiába és az egyház működésébe, de sajnos nagyon keveset megyünk előre abban, amit az Ezer szó végén kibontott. A könyv kétségkívül túlírt és terjedelmes, de sajna Wexler nem tud úgy írni a hétköznapokról, mint mondjuk Hobb. Ettől függetlenül nagyon érdekes a világ és a háttér, nagyon várom a folytatást.
Nem lehet ugyanakkor elmenni amellett, hogy az egész történet finoman szólva is utal a francia forradalomra, a lezárása is teljes mértékben a történelmi eseményeket idézi. Ez tudatos, lásd névhasználat, de egyúttal elvész a világ egyediségéből, mivel a könyv közepén olyan érzésem volt, mintha történelmi regényt olvasnék, ahol a francia nép megrohamozza a Bastille-t. Ügyes és okos a történelmi események beágyazása, csak van olyan történelmi regény, ami ezt jobban csinálja.

Hirdetés
ftamas>!
Django Wexler: Az Árnyéktrón

Wexler jó író, de ez a történet egy kicsit mégis olyan, mintha megijedt volna a gondolattól, hogy „jé ezt a történetet folytatnom kell”. Ez a történet sokkal de sokkal laposabb mint az első, annak ellenére, hogy a királynő egy egész jól kitalált figura.
Marcus és Winter ezúttal is a középpontban, de nem igazán fejlődnek, hacsak nem vissza. ( Pedig a max 20 éves Winternek illene. ) És persze ott van Jane. Jane aki teljesen felesleges ebbe a történetbe, esetleg áldozatul eshetett volna az elején, vagy maradt volna Tarzan oldalán.

A borító nem túl erős, jobb lett volna az eredeti. A fülszövegről meg nem tudom eldönteni, hogy spoileres, vagy úgy mondja el a történet jó részét, hogy nem is arról beszél.