A ​pokoli zászlóalj (Árnyháborúk 5.) 8 csillagozás

Befejeződik az ötrészes sorozat, mgéhozzá Vhalnich visszatérésével a száműzetéséből, és a Végítélet Fenevadjának eljövetelével. Azt kell mondanom, hozta az összes többi könyv színvonalát, ügyesen lezárta a történetet, bár nekem személy szerint az első és a harmadik könyv sokkal jobban tetszett. Természetesen itt is folytatódik a parafrázis, nem is olyan burkolt utalások a francia forradalom történetére. Ebben a részben találkoznak a főszereplők, összefognak, hogy szembeszálljanak a Fenevaddal, és ezen küzdelemben a mágia jóval nagyobb szerepet kap, mint eddig, most a nagy összecsapások seregek között kicsit háttérbe szorultak. Kapunk itt is remekül megírt hadmozdulatokat, de főként a mágiahasználók összecsapása ez. Winter története talán a legérdekesebb, de most nem volt olyan szereplő akinek a nézőpontja kizökkentett volna, talán Raesinia oldotta meg kissé túl könnyen az akadályokat, nem éreztem, hogy igazán nagy kihívással került volna szembe.
Nagy előnye a sorozatnak, hogy a színvonal mindig egyenletes maradt, nagyon jól visszaadta a hadseregbeli létet, és kiemelkedően jók a csataleírásai, jól kezeli a nagy hadseregek összecsapását. Tetszett a valós eseményekkel való párhuzamosság, ugyanakkor kissé gyengének érzem a Fenevadat, nem tudott akkora súlyt adni neki, nem volt igazán jól kidolgozott gonosz. A mágiával járó összecsapások néhol parádésak, de nekem talán elfért volna több világépítés, jobban belemenni az országok viszonyaiba, ahogy a harmadik részben történt.
Ettől függetlenül izgalmas, érdekes és szórakoztató flintlock fantasy, ami talán méltatlanul alulértékelt. Szívesen olvasnék még a világban játszódó történeteket, úgy láttam írt még pár kisregényt, novellát Wexler a szériához.

Ahhoz képest, hogy az első kötetet azért vettem meg, mert ilyen ronda borítót ritkán látni, kellemes meglepetést okozott és nagyon is megszerettem ezt a sorozatot, a borzalmas borítók nélkül pedig már el sem tudnám képzelni.

A sorozat elejétől kezdve nagyon tetszik a katonaélet bemutatása, a meneteléssel, a taktikázással együtt, ahogy a szerző leírja a körülményeket, a harci jeleneteket. Alapvetően tetszik a stílusa, ahogyan finoman adagolja a mágiát, és mozgatja a szereplőket. Bár róluk néha túl sokat árul el, néha pedig túl keveset. És ez a zárókötetre is nagyon igaz.

A szerző egyébként imád mellébeszélni, és fontos történésekről csak másodkézből mesélni. Biztos vagyok benne, hogy az öt könyv története sokkal erősebb és hatásosabb lenne egy trilógiában kicsit megnyesve és összesűrítve. A harcok mellett egyébként a politikai cselszövések is elég érdekesek voltak.

Vannak dolgai viszont, ami engem nem nagyon érdekeltek pl. a romantikus, vagy inkább erotikus szálak, vagy néha a lelkizés. Miért kell arról többet tudjak, ki kivel bújik hálózsákba, és miért nem arról, hogy mi a szereplők szándéka, mi mozgatja őket és merre? Mondjuk általában pont ezért kerülöm, ha tudom a romantikus dolgokat, mert nem szeretem, ha valami csak szimplán a romantika kedvéért szerepel egy könyvben és nincs a cselekményre semmilyen hatással. Persze, biztos akad ebből is üdítő kivétel, de valahogy egy sem jut eszembe. Valamint erős a gyanúm, hogy mi lehet Mr. Wexler fétise.

Végig érdekes szál volt a Kislányi Ezered, avagy női katonák a férfiak játékában. Igaz nekem ez is néha túl volt tolva, mivel soha sem gondoltam úgy, hogy attól leszünk egyenrangúak, hogy legalább úgy káromkodunk és még inkább szabadosabbak vagyunk, mint a férfiak. Mindig örülök, ha egy női karakter nem csak biodíszlet a hős árnyékában, ám nem így. De nem leszek igazságtalan, sok badass csaj volt köztük.

Az első, valamint a harmadik kötet a legjobb szerintem, és a történet előrehaladásával egyre érdekesebb a fantasy vonal. Tehát hibái ellenére baromi jó sorozat, szerettem olvasni, bár voltak hullámvölgyeink.

off

A főszereplők túlélték. Hozta az előző kötetek színvonalát. Jó volt elmerülni ebben az alternatív napóleoni háborúk történetben. Egy jó háborús sorozat fejeződött be.