A ​dicsőség ára (Árnyháborúk 3.) 9 csillagozás

Django Wexler: A dicsőség ára

A ​király halálának nyomában megérkezett Vordanba a háború.
Az irányítás úgy-ahogy a Kormányzótanács kezében van, azt azonban egy minden zugban árulót látó fanatikus vezeti. Borzalmas látványossággá váltak a kivégzések. Az új királynőnek, Raesinia Orboannak szinte semmi hatalma nincsen, egyre jobban szorongatja a kormány, és orgyilkosok törnek az életére. Ő azonban nem azért segített felszabadítani az országot az egyik zsarnokság alól, hogy most beleessen egy másikba. Bizalmát rendíthetetlen katonájába, Marcus D’Ivoire-ba helyezve nekilát, hogy új irányt adjon a történelem folyásának.
Miközben a Felesküdött egyház titkos keze a kontinens minden hatalmát Vordan ellen fordítja, a titokzatos és zseniális tábornok, Janus bet Vhalnich lehetőséget kínál a győzelemre. Az ezredparancsnoknak frissen kinevezett Winter Ihernglass, aki csak most találkozott újra szerelmével és barátaival, máris véres ütközetbe kell, hogy vezesse őket.
Ráadásul ismer egy sötét titkot, ami… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2019
580 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999000 · Fordította: Torma Péter

Enciklopédia 6


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 MP
Django Wexler: A dicsőség ára

„A Gárda meghal, de nem adja meg magát.”
Vagyis menetelünk rendületlenül tovább, vérben-sárban kúszva-mászva, kiontott belekben tapicskolva, miközben Párizs Vordanváros a veszett Direktórium rémuralmát nyögi. Doktor Guillotin Sarton filantróp találmánya csorbulásig teszi a dolgát, miközben dicső hadvezérünk, a kétarcú egyik győzelmet aratja a másik után és a legjobb úton halad afelé, hogy előbb-utóbb első konzullá váljon és az egész kontinenst jól (Bona)partiba vágja.
A valós történelembe kötött utalások egyre sűrűsödnek és a finom célzások mind egyértelműbbé válnak, azonban az összkép mégis jóval kiegyensúlyozottabb, a cselekmény végre irányt vesz. Az Árnyháborúk története számomra ebben a kötetben találta meg a dinamikáját, már a súlyos leírások sem tűnnek öncélúnak. A cselekmény töretlenül halad a nyilvánvaló és előre tippelhető függővég felé, de ez valahogy most nem borítja fel az egyensúlyt. Bőven 1500 oldalnyi kaland után már az eddig szürke karakterek is egyre több színt és árnyalatot kapnak, sőt némelyek (Winter, Marcus) eddig nem tapasztalt fejlődést, változást is mutatnak.
A Vezeklő Kárhozottak jelentős szerephez juttatása, sőt hátterük egyre tisztább megvilágítása pedig kifejezetten jót tett a mágia iránti kínzó vágyam csillapításának, komfortérzetem kikerekítésének egyaránt.
Első ízben mondhatom el az Árnyháborúk egy epizódjáról, hogy többet nyújtott, mint amennyit vártam tőle és kíváncsian várom a sorozat következő részét.

3 hozzászólás
>!
Dávidmoly
Django Wexler: A dicsőség ára

Raesinia érdeklődésére azt válaszolta, hogy az udvarban és a Konkordátumnak végzett munka között az az egyetlen különbség, hogy az udvaroncok nem késsel dolgoznak.
*
– Ha már fosztogatunk, legalább legyen tőle kényelmesebb nekünk.
– Így beszél egy hódító parancsnok! – dicsérte meg Cyt. – Rendes zsarnokot fogunk faragni belőled. Utánanézek, tudok-e rabszolgalányokat szerezni a szállásodra.
*
– Különös lény a történelem, ezredes. Goekholra ma háborús uszítóként emlékeznek, mert arról írt, hogy kell a leghatékonyabban és a legkevesebb szenvedés árán megvívni egy háborút. Voulenne-re, aki Az ember jogaiban azt írta, hogy az embernek veleszületett joga van a boldogsághoz és az önmeghatározáshoz, nagy békeszerzőként, pedig Isten tudja, mennyi halált és pusztulást okoztak a szavai.
*
– Meg kell mondjam, nehezemre esne lelőni egy lányt – vallotta be Braes.
– Biztosíthatom, hogy ez nem kölcsönös – mondta Winter.
*
Közkatonaként ugyanúgy gondolt a főtisztekre, ahogy a khandariak az isteneikre: érthetetlen, szeszélyes lényeknek tartotta őket, akiket lehetőség szerint kerülni kell.

mikroértékelés
Egyszerű lélek vagyok, nincsenek nagy igényeim. Szimpatikus karakterek (Winter, Marcus, Janus), átgondolt cselekmény (a napóleoni háborúk alig-fantasyra hangszerelve), lendületes stílus és jó dumák (kiidéztem a fél könyvet, lehet szemezgetni). Lehet, hogy ez az én egyik bűnös élvezet sorozatom, de egyáltalán nem bánom. spoiler
Négy és fél sortűz az ötből.

1 hozzászólás
>!
KerekesCs P
Django Wexler: A dicsőség ára

Sokkal jobb volt olvasni, mint a második kötetet. Bár Wexler még mindig „sokat beszél, de keveset mond”. Úgy érzem, sokkal többet tudunk meg a körülményekről, mint magukról a központi történésekről. A szereplőkre nem panaszkodhatok, a nők tökösek, a férfiak meg hát vannak benne. A második kötetet is csak Marcus miatt nem vágtam földhöz, mert nőisen be kell valljam, hogy a hozzá hasonló férfi karakterekkel mindig meg lehet venni és vezetni. Több Fitz Warust szerettem volna, és kevesebb Jane-t mondjuk. Janus indítékaira és szándékaira nagyon kíváncsi vagyok, ide nekem a 4. kötetet. spoiler
Összességében szórakoztató és érdekes, de nincs olyan jó, mint az első rész. Pozitívum viszont, hogy a fantasy többször is megjelenik végre benne.

>!
ftamas
Django Wexler: A dicsőség ára

Kicsit javult az előző részhez képest, de még mindig iszonyatosan túlírt. A világ nem bővült, az író ragaszkodik a puskák,ágyúk és lőporfüstök világához és sajnos keveset törődik az 1000 névvel.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Django Wexler: A dicsőség ára

Nem volt nagy változás, nem történt semmi extra hozta a kötelezőt. Kis cselszövés, kis árulás, kis menekülés kis harc. nem rossz igazából egy jó kis ponyva , olvasható de nem fogom elővenni pár év múlva van nála jobb.


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 MP

Ha nem nyerhetsz meg egy csatát, a legjobb, amit tehetsz, hogy olyan előnyre teszel szert, ami segíthet megnyerni a következőt.

578. oldal

>!
Dávidmoly

Vigyázz Vhalnich-csal, mondta a Szellem. Alapos tervező.

576. oldal, Negyedik rész, Huszonkilencedik fejezet: Raesinia

>!
Dávidmoly

Hátradőlt a székben, hátha úgy kiáll a merevség a derekából, és csüggedten nézte az asztalon előtte álló bögrét. A saját kárán tanulta meg, hogy az, amit itt kávéként árulnak, illatra és ízre is olyan, mintha fakéregből főzték volna, és egy óvatos korty után nem is nyúlt többet hozzá. Szörnyű dolgokat lett volna képes boldogan megtenni egy aprócska csésze khandari módra készült kávéért, ami fekete volt, akár a Fenevad, és olyan erős, hogy a rezet is megolvasztotta volna.

233. oldal, Második rész, Tizenegyedik fejezet: Marcus

Kapcsolódó szócikkek: kávé
>!
Dávidmoly

Bobby sápadt bőrét már egészen beszennyezte a lőpor. Winterhez hasonlóan ő is egyike volt a Kislányi Ezered azon kevés katonájának, aki szabályos egyenruhát viselt; Wintertől eltérően azonban az övé már nem volt úgy szabva, hogy elrejtse nemét a kíváncsi tekintetek elől. Amikor Janus létrehozta a kizárólag nőkből álló Ötödik Önkéntes Zászlóaljat azokból a rongyosokból, akiket Winter és Jane vezetett csatába Midvale-nél, Bobby úgy döntött, leleplezi az álcáját. Ő volt az, aki átvette a „Kislányi Ezered” elnevezést – amit a zászlóalj a régi Királyi Ezred nevével, és egy Kisfiúk ezeregy szabálya című gyerekkönyv címével fabrikált szójátékként kapott –, és csúfnévből kitüntetéssé változtatta. Winter és Jane mellett ő volt talán a zászlóalj legnagyobb tiszteletnek örvendő tisztje.

19. oldal, Első rész, Első fejezet: Winter

>!
Dávidmoly

– Egy nap a seregünk szembe fog kerülni egy igazi hadvezérrel is – folytatta Janus. – Tudom, hogy néhányan azért vannak odaát. Ott van például Brookspring hercege, és egészen biztosan mások is. Minden tehetséges embertől még egy olyan vaskalapos aggastyánok gyülekezete sem tud megszabadulni, mint a Hamvelti Nagytanács. És ha eljön az a nap készen kell állnunk rá.

37. oldal, Első rész, Első fejezet: Winter

>!
Dávidmoly

– És kik fogják vezetni az új ezredeket? – kérdezte, azon tűnődve, vajon kit fognak megint a nyakába varrni.
– A legrátermettebbek, legyenek önkéntesek vagy regulárisok. – Janus megint megveregette a papírjait. – A Tizennyolcadik ezred Második Zászlóalját, Sevran kapitány vezérlete alatt, például önnek adom.
– Ne… hogy… micsoda, uram?
– Az új alakulatának neve Harmadik sorezred lesz. Ön természetesen fellép ezredesi rangba.
– De hát ez nevetséges! – ellenkezett Winter. – Kapitány is csak azért lettem, mert kellett valaki, aki vezeti a seregbe felcsapó lányokat, most meg…
– Úgy érzi, nem képes ellátni a feladatot?
– Hát persze, hogy nem!
Az ezredesek urak voltak, gyakran grófok, vagy azok fiai. Hatalmas és fontos emberek. Nem lehetett csak úgy varázsütésre ezredessé válni.
– Akkor ebben a tárgyban eltér a véleményünk. Csakhogy mivel ez parancs, vagy végrehajtja, vagy pedig leszerel. – Janus félrebiccentette a fejét. – Óhajt leszerelni?
Winter elnyomta a kavargást a gyomrában.
– Én… nem, uram.
– Nagyszerű.

38. oldal, Első rész, Első fejezet: Winter

>!
Dávidmoly

Sothét hivatalosan előléptette komornából a háztartás vezetőjévé, amivel nem hivatalosan jókora hatalomhoz juttatta, ő pedig meglepő ügyességgel kezelte a királynő kegyeit kereső tömegeket. Raesinia érdeklődésére azt válaszolta, hogy az udvarban és a Konkordátumnak végzett munka között az az egyetlen különbség, hogy az udvaroncok nem késsel dolgoznak.

45. oldal, Első rész, Második fejezet: Raesinia

>!
Dávidmoly

– Maurisk mindig is gyűlölte a borelgeket. Most minden bokorban őket láttatja a néppel.
– Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy téved. A Konkordátum is fogott el borelg kémeket, és nem tudom, miért hagynának fel a tevékenységükkel éppen most, amikor háborúban állunk velük.
– Abban nem is kételkedem, hogy vannak. Csak abban, hogy Maurisk bandája képes megtalálni őket.

50. oldal, Első rész, Második fejezet: Raesinia

>!
Dávidmoly

– Nem kell beavatkoznia, csak ha valami nagyon nagy baj történik – mondta Raesinia.
– Ez nem valami megnyugtató – válaszolta Marcus. – Tapasztalataim szerint előbb-utóbb mindig történik valami nagyon nagy baj.

60–61. oldal, Második fejezet: Raesinia

>!
Dávidmoly

– Javíthatatlan vagy.
– Az lehet, de csak azért, mert már nincs hova.

70. oldal, Első rész, Harmadik fejezet: Winter


A sorozat következő kötete

Árnyháborúk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

David Gemmell: Király a kapun túl
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Robin Hobb: Bolond kötelesség I-II.
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai
Greg Keyes: Született Királynő
Ilona Andrews: Mágikus találkozás
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló
Victor Milán: Dinoszauruszurak