Elült az ágyúk füstje, elhalt a csatazaj, Vordannak pedig felkínálják a béke lehetőségét…
Miután súlyos verségeket szenvedtek a zseniális Janus bet Vhalnich-tól, az ellenséges hatalmak minden felet tárgyalóasztalhoz szólítanak, hogy megpróbáljanak véget vetni a háborúnak. Raesinia, Vordan királynője is hajlana a békére, Janus azonban kitart amellett, hogy a kérlelhetetlen Felesküdött Egyházzal kötött mindenfajta béke kudarcra van ítélve. A Feketeség Papjai ugyanis nem kötnek fegyverszünetet a „démonokkal” és „eretnekekkel”, akiket el akarnak pusztítani: a harc halálig tart.
Marcus d’Ivoire és Winter Ihernglass katonaként a parancsnokuk és a királynőjük közé kerül, és el kell dönteniük, hogy melyik vezetőhöz maradnak hűségesek – és milyen árat hajlandók fizetni a győzelemért.
Mindeközben Elízium mélyén feltámad egy új, gonosz hatalom, amelynek legyőzéséhez nagyobb áldozatokra lehet szükség, mint azt valaha is képzelték volna.
A birodalom ágyúi (Árnyháborúk 4.) 19 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2016
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Főnix Astra Főnix Könyvműhely
Enciklopédia 80
Szereplők népszerűség szerint
tábornok · Abigail Giforte (Abby) · Attua Dorsay, Brookspring hercege · Cytomandiclea (Cyt, Cyte) · filozófus · Janus bet Vhalnich · Marcus d’Ivoire · Mindegyszálig (Henry Stokes) · Raesinia Oroban · Sothe · vezető · Winter Ihernglass
Kedvencelte 3
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Aki eljutott az Árnyháborúk negyedik kötetére, szerintem nagyjából tisztában van vele mit várhat el tőle, rengeteg női szereplőt, hadjáratokat, napóleoni csatákat és kissé túlírt könyvet. A hadjárat immáron a Felesküdött Egyház központja, az Elízium ellen irányul, ahol a Feketeség papjai valami nagyon ősi és gonosz dolgot tartanak fogva. A végeltekeig kiéleződik végre a királynő és Janus ellentéte, meglepően talpraesetten kormányoz az ifjú királynő az ellenség békeajánlata és a saját hadseregének érdeke között. Janus itt már kezd sokkal elvakultabb, majdhogynem fanatikus személyiségé válni, akinek ez a személyes ügye, és a hadsereg csupán eszköz céljai elérése érdekében, árnyalja a karakterét, ahogy Raesinia-t is, aki meglepően kedvelhető figurává vált. Szerencsére sokat szerepel Marcus, aki immáron valódi ráhatással bír az eseményekre, nem csupán sodoródik velük. Winter szála is érdekes, különösen azért, mert itt sokkal nagyobb szerepet kap a mágia, a végére tényleg tovább bővíti a világot, és a mágiáról alkotott világképet. Érdeme a regénynek, hogy a hatásos és megszokott csatajelenetek mellett immáron komoly mágikus párharcok is vannak, amelyek ugyan néhol inkább egy szuperhős képregényre emlékeztetnek, de kétségkívül nagyon jól megírtak.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiogy az egész Napóleon oroszsországi téli hadjáratának a fantasy környezetben történő átültetése, az áthallások, kikacsintások annyira jelentősek, hogy az egyes eseményeken túl -hóvihar, amit itt egy démon okoz- a szereplők jellem is ennek van alárendelve-Janus sorsa- ami nem feltétlenül baj, hiszen ez az írói koncepció is, de mindenképpen megfigyelhető. Mondjuk az eddigi kötetek tükrében ez nem olyan nagy meglepetés.
Továbbra sem tartozik a sorozat a flintlock fantasy zsánerteremtő remekművei közzé, de izgalmas, jól megírt szórakoztató könyvsorozat.
És itt van a negyedik kötet.
Már nem is tudom mit írjak azon kívül, hogy a borító borzalmas.Az első három kötet egy jó közepes fantasy ponyva volt reméltem, hogy valamit változik majd és igazából nem történt semmi extra nem mondom azt, hogy rossz lenne, de igazából valahogy nem tudtam szurkolni senkinek.Nem tudom megmondani, hogy mi a problémám egyszerűen bármelyik oldalt is néztem nem érdekelt a motivációjuk.
Janus vezetésével Vordan hadserege megindul. Miután Vordant meg akarták hódítani, de a terv befuccsolt, akár a nyugalom időszaka is lehetne. De nem lesz. Vordan hódítását ugyanis az egyház szorgalmazta, mert ugye Vordan birtokában van az 1000 név, ami valójában 1000 démon neve és az egyház úgy gyűjti a démonokat, mint más a bélyeget. Szóval a sereg elindul és mivel jól képzettek, valamint egy zseni vezeti őket tehetséges tisztekkel, semmilyen sereg nem állhatna az útjukba. Persze az egyház se akar vágóhídra kerülni, így fanatizál civil lakosságtól kezdve a nomád népekig mindenkit, hogy ha másnak nem golyófogóként álljanak a Vordani hadsereg útjába. Valamint irányított kommandókat küld a sereg és vezetői ellen, akik vezeklő küldöttek, vagy hasonló, de a lényege az, hogy ezek az emberek egy démonnal kötött egy vagy kétoldalú szimbiózisban élnek.
Egyszóval nincs újdonság. Lópórfüst és ágyúdörgés az egész könyvön át és hát a történet csordogál tovább.
Népszerű idézetek
Van, akit keményebbre edz a parancsnoki poszt, és van, akinek a hitványságát fedi fel.
93. oldal, Negyedik fejezet: Marcus
– Kellemes volt az útja?
Dorsay megvonta a vállát.
– Amennyire az én koromban az lehet. Mindig, amikor már azt gondolom, hogy Georg végre hagy a kutyáimmal és a sörfőzéssel foglalkozni, jön egy küldönc, és azt mondja, kapjak lóra tüstént, mert baj van.
Beletelt egy pillanatba, mire Raesinia rájött, hogy „Georg” nyilván Georg Pulwer, Borel királya lesz.
34. oldal, Első fejezet: Raesinia
A sorozat következő kötete
Árnyháborúk sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Brian McClellan: A birodalom bűnei 92% ·
Összehasonlítás - George R. R. Martin: Kardok vihara 96% ·
Összehasonlítás - Sarah J. Maas: Föld és vér háza 95% ·
Összehasonlítás - Katherine Arden: A boszorkány éjszakája 94% ·
Összehasonlítás - Glen Cook: A Fekete Sereg 88% ·
Összehasonlítás - Glen Cook: A Fekete Sereg – Fehér Rózsa ·
Összehasonlítás - R. F. Kuang: Mákháború 84% ·
Összehasonlítás - Robert Jackson Bennett: Csodák városa 95% ·
Összehasonlítás - Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket 94% ·
Összehasonlítás - Anne Bishop: Holló a hollónak 94% ·
Összehasonlítás