Halkuló ​sámándobok 2 csillagozás

Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei
Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok

Diószegi Vilmos (1923-1972) nemzetközi hírű néprajzkutató, a magyar és a szibériai sámánizmus népszerűsítője tudományos munkásságával. Négyszer végzett terepkutatásokat Szibériában és Mongólia Szibériával határos, északi részén. Több gyűjteményes kötet nemzetközi szerkesztője és szerzője. Olyan időben végzett érdemi terepmunkát a Szovjetunió területén, amikor ez más külföldi kutatónak nem adatott meg. Munkássága szellemiségével olyan elődök kutatásait folytatta, mint Kőrösi Csoma Sándor, vagy Reguly Antal. Szibériai naplói és levelei eddig még nem jelentek meg. A kötet megjelenését a magyar tudományos élet és a szélesebb közönség is nagy érdeklődéssel várta. A hiánypótló mű segíti Diószegi Vilmosnak mint tudományos kutatónak, mint Szibériában járó magyar embernek és egyénnek motívációinak, gondolkodásának, emberi vonásainak megvilágítását.

>!
L'Harmattan, Budapest, 2002
472 oldal · ISBN: 9638616962

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Szibéria


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok

Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei

Ilyen könyvvel sem találkoztam még, ahol a könyv a felénél véget ér, és a második fele a Függelék. A Függelék jelentős része a névmutató, hasonlóan részletes névmutató se került még elém. Az első részben szereplő valamennyi név megtalálható benne, néha egész hosszú életrajzzal, és az illető bibliográfiájával. Nekem rendkívül érdekes volt (nem győztem hátralapozgatni), de kutatók számára biztosan felbecsülhetetlen értékű az itt összegyűjtött tudásanyag. Az utolsó 60-70 oldalon pedig utószót olvashatunk Diószegi Vilmos szibériai útjairól és hagyatékáról, valamint három tanulmányt „Diószegi nyomában Szibéria földjén” cím alatt, a nyugati burjátokról, a tofákról és a dél-szibériai törökökről, ezek 40 évvel későbbi szibériai utak rövid összefoglalásai.
Évekkel ezelőtt olvastam Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén kötetét, ahol szintén Diószegi naplójegyzetei olvashatóak. Már akkor is lenyűgözött Diószegi munkabírása, tudásvágya, érdeklődése. Ebben a kötetben a naplójegyzeteken kívül hazulra írt leveleiből is olvashatunk részleteket, valamint a szibériai utazásait megelőző, megalapozó moszkvai és főleg leningrádi múzeumi munkájáról.
Bárcsak megadatott volna Diószegi számára a diákkorában jövendölt 99 év!


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Mert Szibériában nyáron afrikai a hőség. Hogy nem Afrikában vagy, azt csak onnan veszed észre, hogy nem csecselegyek donganak körül, hanem szúnyogok meg muslincák. Az itteni „muslincák” azonban korántsem olyan jámborok, mint otthon a savanyodó borba mártírhalált haló testvéreik. Ezek a szibériai őserdők átkai. A burjátok szerint az eltévedt borjút halálra marják. Valóban átkozottak. Mint kis felhők – kísérnek. Csípnek, marnak, esznek. Belevágódnak a szádba, szemedbe, füledbe, orrodba. Belebújnak a cipőszáron át a harisnya alá, és a talpadból is képesek szívni a vért. Az öved alá is befészkelik magukat, ösztönösen tudják, hogy az övet hiába vakarod, őket nem éred el. A legrosszabb a nyitott arc. A szúnyogháló elvileg segít. Gyakorlatilag azonban nem. Mert a párás, fojtogató levegőben fuldoklani kezdesz benne már fél óra múlva. Úgy mászkálni, dolgozni nem lehet. És a veríték is gyöngyökben gurul az arcodon, marja a szemed, csiklandozza az arcod, le kell csapni, törülni őket. Hiába, le kell venni a szúnyoghálót. Szinte kajánul donganak most, és pillanatok alatt ellepnek. És isszák, falják a véred. Külön szám a kis- és nagydolog elvégzése. Itt egy székrekedéses próbálkozás: alapos vércsapolás.
Csak a tűz segít ellenük. A máglyára ész nélkül dobálod a nedves mohát, és sietsz a szél irányába letelepedni. De sajnos nem vagy se kolbász, se sonka, így a füstöt sem állod soká. Amikor már csorog a könnyed, és fuldoklasz, akkor kimész, kibotorkálsz a szélirányból. És megint feldong a moszkitók, muslincák, szúnyogok diadalmas kacaja. Csak egyet nem értek: miből élnek azok az átkok, akik nem találnak emberre vagy állatra. Mert millió meg millió van belőlük, s az őserdő – végeredményben – mégsem Duna-korzó.

210-211. oldal

Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei

Kapcsolódó szócikkek: Szibéria · szúnyog · szúnyogháló
3 hozzászólás
ppeva P>!

Holnap kell tárgyalnom a tuvai exp. vezetőjével. Szeretném a tuvai exp.-t kibővíteni egy karagasz és egy tubalar utazással is. (Ez neked alighanem kínaiul van. Nos: az utóbbiak Tuvából északkeletre húzódott törökök, az előbbiek pedig elszamojédosodott eltörökösödött szamojédok. 400-400 lehet a számuk. Hegyek közt – abszolút elzárva – élnek, nem is tudom, hogy hogy juthatok be közéjük, de kell, mert tökfilkó legyek, ha nem találok majd köztük samánt.)

128. oldal

Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei

ppeva P>!

[A tervezett Reguly Emlékkönyvben] A cikkek – tárgyukat tekintve – felölelnék valamennyi Szibériában élő népcsoport minden népét […] vagyis:
Obiugorok: vogul, osztják.
Szamojédek: nyenyec, enyec, szelkup, nganaszán.
Törökök: jakutok; altáji törökök; szajáni törökök; dolgánok.
Mongolok: burjátok, kalmükök.
Mandzsu-tunguzok: evenki, even; nanaj, ulcsa, orok; udehe, orocs.
Paleoázsiaiak: ket; gilják; ajnu; jukagir; csukcsk, korják, kamcsadál; eszkimó.

113-114. oldal

Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei

ppeva P>!

Hát nem az természetes, nem az a hihető annak, aki engem ismer, hogy fel akarom falni a világot?

72. oldal, D.V. levele, Leningrád, 1957. VIII. 19.

Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei

ppeva P>!

Szóval az eltörökösödött szamojédek, a hákászok* között indulhatok a samánok nyomába.

*Hákász/hakasz: a jenyiszeji kirgizek régi kínai megnevezését (hakase) vették át az oroszok és kezdték el használni a magukat tatároknak nevezőkre. Északon a kizilek (xyzyl), a kács(in)ok (xaas), kojbal-ok; célen a sagaj-ok élnek, a beltir-ek mára beolvadtak a szagájokba, és idetartoznak eredetileg a sórok is.

94. ill. 105. oldal

Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei

ppeva P>!

Ami az otthoni (a feldolgozás) ütemezését illeti: minden szibériai nép samánhitének a monográfiáját sorban el akarom készíteni: 1. obiugor, 2. szamojéd (nyenyec, enyec, nganaszán, szelkup); 3. altáji, 4. szajáni, 5. tuvai török, 6. jakut, 7. burját, 8. tungúz, 9.even, 10. nanaj (nanaj, ulcsa, orok, szamar), 11. orocs és udehe, 12. gilják, 13. ket, 14. csukcs-korják-kamcsadál, 15. ajnu. Hát ez minimum 15 nép. Ha évente nem dolgozok fel egyet, akkor 50 éves koromra nem leszek kész. Pedig utána meg kell csinálnom a magyar anyaggal a második összehasonlítást, utána az észak-eurázsiai szintézist, utána egy-két észak-amerikai indián samán monográfiát, azután az észak-ázsiai – észak-amerikai szintézist, és végül pihenhetek. Ugye ezek után Te is érzed, hogy lehetetlen hazaérkezésem után pihenni. Pedig kihagytam a sorból a mongóliai mongolok, a Kínában élő mongolok, törökök és mandzsu-tungúzuk monográfiáit. Nem […], nem mérsékelhetem a tempót. De nem is fogok belegebedni. Engem meg ne félts, hiszen még gimnazista koromban megjövendölte egy cigányasszony, hogy 99 évig fogok élni. Szóval így.

123-124. oldal

Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei

ppeva P>!

Miért változott meg ennyire markánsan a nyugati burját sámán tevékenységi köre? A szovjet rendszer csak az orvosi ellátás általánossá tételével hozott egyértelműen pozitív változást a szibériai népek életében. Minden más „jótéteményben” előbb-utóbb felfedezhetjük a kisebbségi etnikus lét alapjait veszélyeztető tudatos vagy tudattalan törekvés nyomait. Erre példa a bentlakásos kollégiumi rendszeren alapuló iskoláztatás, mint a leggyakrabban hangoztatott „szovjet érték”, amelyen keresztül a burját család, a burját nyelv és a nomád életforma támadhatóvá vált. A kolhozok létrehozása pusztán gazdasági tevékenységgé alacsonyította a nomád életformát. A tehetős burját gazdák repressziója a nyugati burját értelmiség mindmáig lépten-nyomon érezhető hiányát eredményezte. A szovjet szociális ellátás a hagyományos ágazaton belüli normák pusztulását hozta magával. A vezetékes elektromos áram kiépítésének utak építése volt a feltétele, és ahova épített utak vezettek, ott az általános pénztelenség a természeti értékek fokozott és gátlástalan felélését eredményezte, különösen a fiatalabb generációk körében. az orvosi ellátás viszont egyre nagyobb teret nyer, és feloldotta a burjátok évszázadok óta a legtöbb áldozatot kívánó, gyakran szomorú eseménye, a szülés körüli félelmeket. A burját nők a forradalom után egyre gyakrabban fordultak szüléssel kapcsolatos problémáikkal orvosokhoz, egyre gyakrabban szültek kórházakban.

427. oldal, Diószegi nyomában Szibéria földjén; Sántha István: Nyugati burjátok

Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei

Kapcsolódó szócikkek: burjátok · sámán
ppeva P>!

Hát ki az a barom, aki ebben az önkínzásban kedvét leli? Én mindig kérkedtem, hogy vasember vagyok. Most ott tartok, hogy az ínyem sorvad, 3 fogam már mozog, aludni csak úgy tudok, ha altatót veszek be, és már az sem hat 4 óránál tovább, így akaratlanul is napi 20 óra áll rendelkezésemre.

72. oldal, D.V. levele, Leningrád, 1957. VIII. 19.

Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei

ppeva P>!

És most az az érzésem, nem is érdemes beszámolnom végzett munkámról. Hiszen otthon úgysem törődik vele senki. […]
Hát komolyan azt hiszitek, hogy 11 évig azért sóvárogtam szinte az őrületig Leningrád után, hogy ügyesen felhasználva a dolgokat „nagyobb” legyek? Hát valóban nem képzelhető el, hogy én lázasan vágyom a samanizmus megismerésére? Hogy nem látszat- vagy részleteredményeket akarok, hanem valóban megalapozott megoldásokat? Hát csodálkozhatok azon, hogy általában kevésbé méltányolnak, ha még ti sem hisztek bennem?
A józan ész ironikus, kissé cinikus szemléletén keresztül szeretném látni az egészet. De nem megy. Nem roppanok össze, de azt mégsem mondhatom, hogy a hazai rejtelmek a legjobb útravaló szibériai utamra.
Általában meglep az otthoni felfogás. Egyszer írtam arról, hogy télikabátomat kinevették. A tanács: cseréld ki bundával! Hát ugyan ki ad az érettségire kapott – s azóta kifordított – kabátomért bundát? Ezt is mindjárt megmondhatta volna a tanácsadó. Pedig a szibériai hideggel nem érdemes játszani. – És valahogy így látszik hazulról minden problémám.

73. oldal, D.V. levele, Leningrád, 1957. VIII. 19.

Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kádas Mária: Kurgáni napló
Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza
Hoppál Mihály: Sámánok
Kerezsi Ágnes: Hideg ország varázslói
Sándor Anna: Szibériai anziksz
Szaszkó Gabriella: Engedj el
B. E. Belle: Vallomások
Pirisi Ákos: Azanyjaköcsögit!
B. E. Belle – Kiss-Nemes Veronika: Szavak
Radnóti Miklós: Napló