A ​pogány magyarok hitvilága 10 csillagozás

Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága

A tudományos világot régóta foglalkoztatja a pogány magyarok hitvilága. A szerző összehasonlító vizsgálatok alapján közelít a kérdéshez: a magyar népi szellemi kultúra ide tartozó területeit összeveti a rokon népek és a magyarokkal rokon kultúrájú népek folklórjával, s a közös motívumok történeti párhuzamai alapján bizonyítja, hogy a magyar szellemi kultúra etnikus sajátságait nem a honfoglalás után vettük át a szomszéd népektől.
Ezzel a módszertani elvvel bontja ki a pogány magyar világképét, a természetfeletti világról alkotott felfogásukat, s e természetfeletti erőkkel „érintkező” személy, a sámán alakját. A sámánokról szóló anyagot szibériai és mongóliai népek körében is tanulmányozta a szerző.

>!
Akadémiai, Budapest, 1983
142 oldal · ISBN: 9630535599
>!
Akadémiai, Budapest, 1978
142 oldal · ISBN: 963051592X
>!
Akadémiai, Budapest, 1967
138 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
Sytka MP
Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága

Diószegi könyve rövid, de velős, és ami ennél is fontosabb: olvasmányos. A pogány magyarság ősi hitét kívánja bemutatni, érzésem szerint kissé foghíjasan, mert többnyire a táltosok világával, beavatási rítusaival, praktikáival és a szakrális cselekményeikhez felhasznált kelléktárával foglalkozik. Persze az ősmagyar hitre sokan utalnak egyetlen szóval (ez a szó a sámánizmus), mégis komplexebb volt ennél a történet, ami a Diószegi előtt élt monografikus munkákból kiderül.

Mindazonáltal ez egy remek kis kötet, melyben néhol nagyon viccesek és szórakoztatók a babonával átjárt népi legendák, néhol pedig meglehetősen ijesztőek az erőszakos és testi-lelki megnyomorítást okozó beavatási szertartások leírásai. Amit nagyon megtanultam a könyvből, mert kismilliószor említi, ha egy gyerek foggal született, azt csaknem alapból táltosnak tartották. Szerencsétlen számára nem nagyon lehetett menekvés: mindenki úgy tekintett rá, hogy egy nap eljönnek érte a táltosok és magukkal viszik, s ha törik-szakad, meg kell tanulja a sámán mesterségét.

Idegen, érdekes, taszító, figyelemre méltó, borzongást keltő a magyarok ősi hitvilága, mely bár a ködös múltba veszett, azért nyelvemlékeinkben és némely ma is élő hagyományainkban még mindig itt van velünk. Jó tudni róla, Diószegi könyvét pedig jó elolvasni, ha valaki nem kíván szakértője lenni a témának, de egy általános áttekintésre kíváncsi.

>!
SteelCurtain
Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága

A laikus számára borzasztó nehéz értékelni egy ilyen művet, – talán nem is volna ildomos – de egy olyan korszakban, amikor mindent elöntenek az áltudományos cikkek, könyvek, ez egy intelligens ember számára mégis egyfajta kötelezettség. Természetesen rendkívüli nehézséget jelent egy ilyen témánál az, hogy a kutatás tárgyából alig maradt fönn valami, ám a szerző alapos munkával feltárta a rokon és a szomszéd népek még fellelhető hitvilágának jellemző azonosságait, amelyek a történelmi, társadalmi törvényszerűségek miatt nyilvánvalóan a pogány magyarok hitvilágát is meghatározták.

>!
Bobb
Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága

Nagyon hasznos könyv a téma iránt érdeklődőknek, de nagyon kevés információ van benne az ősi magyar hitvilágból. Leginkább feltételezések és a „rokon” népek hitvilága található a könyvben. Ez természetesen nem a szerző hibája, hiszen látszik, hogy alapos munkát végzett.

>!
vinum_hunnicum
Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága

Valóban a halszagúak felé közeledik, de miért is ne Herman Ottó is járta a pákászok földjét. Akkor ezt a szemlélet erőltették, ami nem válik el a magyar hagyományoktól, hanem azzal egyenértékű. Csak mondjuk nálunk ez szerves egésze megvan … forrással, értől az Óceánig.

Egy részletet ragadok ki, márt már olyan rég olvastam pontos leírást nem tudnék adni, a könyv hasznossága kétségtelen. Annak aki jól tudja forgatni a lapokat!
„de vajon miért darabolják fel a jelöltet tudománya megkapásakor. A kérdésre a táltos fog képzete adja meg a választ…” 51. oldal. A hetekben jártam Beodrán, kis Délvidéki falu … ennek a földarabolásnak a misztériuma nem csupán a magyar őshagyományokban mutatható ki… hanem az irodalomban is, és az egész Világ műveltségében. Ahogyan a pogány is csak annyit jelent, aki nem keresztény … a paganust szóból etc…

Summázva ez vagy csak magyar hitvilág, vagy egyetemes. Ha pedig egyetemes, akkor örök. Ha örök akkor összeköti a magyarságot, mint a Duna.


Népszerű idézetek

>!
lzoltán P

A holdas, napos fa

A Sárrétudvariban lakó Víg Sámuel nyolcvankilenc esztendős juhász, mint bojtár, már gyerkőc korában a rétben bódorgott a nyájjal, Bihar és Békés nádasai közt. S e mocsári rengetegben többször összehozta a sors bizonyos Bütüm nevezetű öreg darvásszal. Tőle hallotta, hogy „van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, ombolyogni, abból támad a szél. Olyan csudálatos nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ága közt, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába tejnél egyebet. Az meg tudni való, hogy tátus az ilyen. Mer ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá. Az emilyen ember csak hírét hallja, hogy van, de látni nem láthatja.” (Szűcs, 1945, 24.)

11. oldal, A pogány magyar világkép - A világmindenség és a világfa (Akadémiai, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: fa · ombolyogni · szél
5 hozzászólás
>!
lzoltán P

(…) nemcsak hiedelemmondáink, nemcsak népmeséink sajátos eleme a hatalmas fa, ágai között a holddal és a nappal, hanem népi díszítőművészetünknek is. Pásztoraink szaruból (marha szarvból) készült sótartóin, tégelyein gyakori az ágas-bogas famotívum, ága közt vagy csúcsán valamilyen égitest ábrázolásával. Jellemző továbbá, hogy ágai között állatokat, szarvasmarhákat és lovakat is ábrázolnak. Írásos történeti forrásaink szintén megemlékeznek olyan hatalmas fáról, amelynek csúcsa az égitestekig ér. (…)
     A magyar mesekincs „égigérő fa” vagy „tetejetlen fa” motívuma, vagyis a világfa vagy életfa képzet az indoeurópai népek körében általánosan ismeretes, sőt az újabb kutatások szerint éppen náluk alakult ki ez a képzet. A magyar és az indoeurópai népek képzetében azonban találunk egy olyan lényeges különbséget, amely a két fát elválasztja egymástól. A fa csúcsán vagy ágai között elképzelt égitestek azok. Ezt a képzetet, illetve ábrázolást csak a magyar folklórban és díszítőművészetben találjuk meg, az indoeurópai népek körében ismeretlen.
     Ezzel szemben pontosan a magyar képzetet és ábrázolási módot találjuk meg uráli rokonaink, valamint a szibériai népek körében.

12-13. oldal, A pogány magyar világkép - A világmindenség és a világfa (Akadémiai, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: fa · Hold · Nap
>!
lzoltán P

     A mandzsu-tungúzok déli ágába tartozó nanajok (goldok), akik körében különösen gyakori a világfa ábrázolása, a fa körül látható lelkek további sorsát is ismerik. (…) a nanaj világfa tövénél szarvasok, ágai között pedig madarak helyezkednek el. Az utóbbi képzetet a nanajok születéssel kapcsolatos hiedelme magyarázza meg: „A goldok (nanajok) világfelfogása szerint az égben hatalmas méretű szent fák – omija muoni – vannak, amelyeken kis madárkák képében omijak élnek és szaporodnak. – Ezek a madárkák leszállnak a földre, ahol élőlény magzataként behatolnak az arra érdemes asszonyok méhébe, és ott emberré fejlődnek. Amikor az asszony állapotos lesz, álmában feltétlenül meglátja a hozzá repülő madárkát, az omijat; ha az asszonynak sikerül felfedezni a madárka nemét, akkor már előre meg tudja mondani, vajon a gyermek fiúcska lesz-e, vagy leányka. – Az omija a gyermek egyéves koráig halhatatlan, ha a test meghal közben, akkor visszatér az omija muonihoz, s nem veszti el azt a képességét, hogy ismét emberré fejlődjék. Éppen ezért, ha a gyermek még egyéves kora előtt meghalt, akkor minden szertartás nélkül nyírkéregbe csavarták és elásták, a sír mellé pedig fűzfaágat szúrtak, amelyre fűből vagy rongyocskából készült fészket akasztottak, azért, hogy abban az omija szedje rendbe magát s addig ott pihenjen, amíg az emberi betegségtől elerőtlenedettnek nem segít a sámán, hogy visszatérjen az égbe.” Az omija muoni neve szó szerint „csecsemő-lélek fája” (…)

22. oldal, A pogány magyar világkép - Az ember és a lelkei (Akadémiai, 1983)

>!
lzoltán P

Amikor ilyen című könyv akad a kezünkbe, mint „A pogány magyarok hitvilága”, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon egyáltalán lehetséges-e egy több mint ezer év előtti hitvilágról képet alkotni. (…)

5. oldal, Bevezetés (Akadémiai, 1983)

>!
lzoltán P

(…) a pogány magyarok hitvilága, ha egyáltalában megismerhető, úgy elsősorban a magyar néprajzi anyag – a néphit, a népszokások, gyermekjátékok, a mesék stb. – alapján tárható fel. (…)

7. oldal, Bevezetés (Akadémiai, 1983)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nemere István: Táltosok és sámánok
Birtalan Ágnes (szerk.): Tanulmányok a mongol népi hiedelemvilágról
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya
Bistey András: A lidérccsirke
Balassa Iván – Ortutay Gyula: Magyar néprajz
Ráth-Végh István: A varázsvessző
Ráth-Végh István: Két évezred babonái
Fedina Lídia: Akikről a mesék szólnak
Fellinger Károly: Hajléktalan búzavirág
Ráth-Végh István: A fáraó átka