A ​filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2. 5 csillagozás

Diogenész ​Laertiosz A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben című műve mind a mai napig az antik filozófiatörténet egyik leggyakrabban idézett forrása (miután a filozófiatörténet mai formájában sokáig ismeretlen volt). Ha a szerző népszerűségre törekedett, minden kritika és szövegkritika ellenére elérte célját.
    Laertiosz kezünkben levő műve sajátságos műfaj. Maga a szerző filológusként mutatkozik be, aki minden rendelkezésére álló forrást felhasznál, és megpróbál a „filozófusok történetének" Prokrusztész-ágyába kényszeríteni. Leginkább nagy mondaciklusnak tekinthetjük művét, amely a „relata refero"-elv alapján közvetíti amit mások mondtak. Úgyszólván az egész nem egyéb, mint indirekt beszéd.
    Laertiosz igyekszik az életrajzi adatokat élénkíteni különböző groteszk jelenetekkel a bölcsek és filozófusok életéből, és amennyire lehetséges, nézeteiket áthagyományozni az utókornak. így számít széles olvasókörre, akárcsak jelen fordítása.
(tovább)

Diogenész ​Laertiosz A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben című műve mind a mai napig az antik filozófiatörténet egyik leggyakrabban idézett forrása (miután a filozófiatörténet mai formájában sokáig ismeretlen volt). Ha a szerző népszerűségre törekedett, minden kritika és szövegkritika ellenére elérte célját.
    Laertiosz kezünkben levő műve sajátságos műfaj. Maga a szerző filológusként mutatkozik be, aki minden rendelkezésére álló forrást felhasznál, és megpróbál a „filozófusok történetének" Prokrusztész-ágyába kényszeríteni. Leginkább nagy mondaciklusnak tekinthetjük művét, amely a „relata refero"-elv alapján közvetíti amit mások mondtak. Úgyszólván az egész nem egyéb, mint indirekt beszéd.
    Laertiosz igyekszik az életrajzi adatokat élénkíteni különböző groteszk jelenetekkel a bölcsek és filozófusok életéből, és amennyire lehetséges, nézeteiket áthagyományozni az utókornak. így számít széles olvasókörre, akárcsak jelen fordítása.
    A bölcsek mondásainak áthagyományozása mutatja, hogy a filozófia kezdetének az „életbölcsességet" tekinti. Az összes filozófus közül Platónnak és Epikurosznak szentel egy-egy teljes könyvet, ami valamit elárul a szerző álláspontjáról.
    Diogenész Laertiosz, ha sajátságos módon is, bizonyára hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nem egy esetben félisteneknek vélt iskolaalapítókat és mestereket, ha nem is tekintjük különcöknek és csodabogaraknak, de hozzánk közelebb állóknak érezzük.
Rokay Zoltán