Hajtóvadászat ​öregekre 48 csillagozás

Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Buzzati, ​akinek főműve, a Tatárpuszta, és második kitűnő regénye, az Egy szerelem története, komoly sikert aratott nálunk, novelláiban is rendkívül színes, izgalmas, szatirikus, forma- és ötletgazdag tehetségnek mutatkozik. Ezeket a hosszabb-rövidebb abszurd-groteszk remekléseket szerzőjük mindig mélységesen komoly, humanista mondanivalóval telíti. Játékos és eredeti ötletei sohasem öncélúak. A kötet címadó novellájában például félelmes erővel, lenyűgöző látomásként ábrázolja a fiatalok és öregek szembenállását, azt, ahogyan az öregeket üldöző, kíméletlen fiatalok végül maguk is öreggé, üldözötté és áldozattá válnak. De a többi novella is mind: szellemes, sziporkázó, könnyed eleganciával is új és új gondolatokat ébresztő írás, akár a nagyváros \"pokláról\", a gépkocsiőrületről, az elviselhetetlen magányról, a szerelem tragikus és komikus változatairól, akár korunk egyéb, megoldhatatlannak látszó problémáiról van szó – Buzzati minden sora csupa feszültség, humor, magával ragadó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1958

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1987
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630740222 · Fordította: Dávid Gábor, Ecker Ildikó, Lator László, Telegdi Polgár István
>!
Európa, Budapest, 1974
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630704188 · Fordította: Dávid Gábor, Ecker Ildikó, Lator László, Telegdi Polgár István

Kedvencelte 12

Most olvassa 7

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
fióka P
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Lehengerlő, gyönyörűséges, borzongásos, megdöbbentő, kiakasztó, nagyon jól megírt, tragikomikus, abszurd, groteszk, teljesen valósnak tűnő – végül is a valóság meglehetősen abszurd –, mégmégmég-fílinges, miért nem olvastam eddig Buzzatit? – kérdést felvetős, mindenkinek azonnali fogyasztásra ajánlós. Az egypercesek valóban nem sikerültek annyira jóra, mint az örkényiek, viszont azokban (zömében) benne van az a csipetnyi hungarikum, ami miatt valószínűleg az egész földkerekségen csak mi tudjuk maximálisan élvezni őket. Ezt a lehetőséget megadom Buzzatinak is és egyúttal boldogan hirdetem, hogy évek óta nem olvastam ennyire jó írásokat!

2 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Olyan fajta vagyok, hogy ha már olvastam valakitől valamit, hasonlítok. Nem tehetek róla. A Tatárpusztánál jobban élveztem, kevésbé unalmas, ám Buzzatit úgy tűnik csak vánszorogva tudom olvasni. Szeretem novellák, az egypercesek annyira nem (annak a műfajnak magyar a királya). Néha kicsit furcsák és bizarrak, néha meg annyira alapvető emberi tulajdonságokról (gyarlóságokról?) ír. Mindet végigelemezni 53 méteres értékelést eredményezne. Szóval csak kiragadott gondolatok jönnek. Mire képes a pletyka, a félelem mit szül, mennyire manipulálhatók egy rémült ember érzései, milyen, ha valaki újra gyereknek érzi magát, mennyire egyszerű egy egészséges embert beteggé tenni, a cél a halál, mi van akkor, ha az öregség bűn, hogyan tudjuk kidumálni magunkat a fegyházból és az egyik kedvencem, mi történik akkor, amikor a feleségnek tollas a háta. Aztán a Pokolban találjuk magunkat. Minket nem Vergilius vezet, hanem az író. Dante hatása az olasz irodalomra szerintem akkor is és még most is érződik. És ott vannak azok a novellák, a furcsák, bizarrak, azokat képtelenség leírni. Jobban teszitek, ha ti is elolvassátok.

3 hozzászólás
>!
Riru
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Sok évvel ezelőtt olvastam a Tatárpusztát, Buzzati talán leghíresebb regényét,
és ha volt is bennem valami megfogalmazatlan „elégedetlenség” amellett, hogy nagyon tetszett, arra ez a novelláskötet mutatott rá. Nevezetesen, hogy a szerzőre annyira jellemző stílus – vagy műfaj – nekem jobban tetszik ezekben a rövidebb terjedelmű írásokban, itt valahogy „ütősebb” ez a reális abszurd. Valószínűleg a válogatás is nagyon jól eltalált, mert mindegyik írás képes megteremteni a „valótlan valóságot”, és ugyan nem tetszett egyformán az összes, de a kedvencek címeit hosszú lenne felsorolni. Az biztos, hogy amikor legközelebb koncertre megyek, eszembe fog jutni: vajon mire készülnek odakint a Morzik? :)

>!
Rawalpindi
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Kellemes meglepetés volt Buzzati, ugyanis ez az első könyve, amit tőle olvasok. A könyv címére figyeltem fel, és arról olvasva jutottam arra, hogy el kell olvassam. Szerencsére novellák voltak, amiben mégsem csalódhat akkorát az ember, mint egy hosszabb műben, mert még ha rosszak is, könnyebb áthaladni rajtuk, mint pl. egy unalmas regényen. Rengeteg kitűnő és gondolatébresztő elbeszélés volt benne. Legjobban az Aki meg akar gyógyulni tetszett, és a legkevésbé a Senki sem fogja elhinni. Úgy gondolom, hogy nem csak ezt a könyvet fogom megismerni Buzzatitól.

1 hozzászólás
>!
Mandragoria
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Páromtól kaptam, csak úgy alkalom nélkül. Azt hitte, hogy remek választás volt, de én az elején egy kicsit tartottam tőle, újabban nem nagyon olvasok novellákat. :S Egy darabig állt is a polcon, ő előttem elkezdte olvasni és folyamatosan mesélte a jobbnál jobb sztorikat, amivel sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. És lám, igaza lett, de még mennyire!
Tény, hogy ebből a rengeteg novellából, elbeszélésből és egypercesből nem tetszett mindegyik, de amelyik igen, hát azon fogtam a fejem elkerekedett szemmel, nevettem és sírtam és mindeközben bőszen bólogattam.
Bár meg kell hagyni, mindjárt az első novella nem tetszett (a záró se), de nem keseredtem el, mert tudtam, hogy jönnek itt jók. A hosszabbak egyébként maradéktalanul nem jöttek be, és az egypercesek is hagytak némi kivetnivalót maguk után.
Mindenek felett azonban egyértelműen tetszett Buzzati stílusa: annyira abszurd és groteszk, helyenként fantasztikus, sőt, mondhatni olykor szürreális; annyira őszintén és kegyetlenül figurázza ki a mai embert – annak ellenére, hogy már több mint fél évszázada íródott és a kontinens egy teljesen más csücskében helyezkedik el –, annyira igazodik a mai társadalmi berendezkedéshez, politikához és életfelfogáshoz, hogy remek tanulságul szolgálhat a bajokra.
Nagyon sokban ír az életről, a rohanásról, amikor elmennek mellettünk a lehetőségek és nem élünk vele, vagy éppen mi magunk megyünk el előlük, mert egy külső hatás megfélemlít mindenféle tényszerű alap nélkül. Ír a konformizmusról, a kapcsolatokról, a bizalmatlanságról, néhány egyszerűen hétköznapi kiragadott helyzetről – amik aztán végül kicsit sem hétköznapi környezetben valósulnak meg.
Szórakoztató, de ugyanakkor elkeserítő. Olvasva számtalan hibájára rájön az ember.
Néhány kedvenc a teljesség igénye nélkül: A megigézett polgár, Hét emelet, Gyorsvonat, Telefonsztrájk, A colombre, Hajtóvadászat öregekre, A tojás, Különös öngyilkosság, Szónokverseny a fegyházban, Senki sem fogja elhinni, Álnéven a Sesostri utcában, Crescendo, A lepke, Az elefántkór, A szárnyas feleség.
Talán egy kicsit túl sokra sikerült ez a gyűjtemény, a kevesebb jobb lehetett volna, ezért is ez a számomra változó stílus és ingadozó színvonal. Az összhatás azonban mindenképpen megnyerő, néha majd fel kell lapozni a könyvet és elolvasni belőle pár novellát. De csak néhányát. Erősen ajánlott másoknak is!
Mindenképpen fogok még olvasni Buzzatitól!

>!
szigiri P
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Sokáig olvastam, ez volt a köztes könyv, ha befejeztem egyet, de még a másikat nem volt kedvem elkezdeni, egy két novellát elolvastam belőle. Változatosak, többnyire rövidek, egy metróútra elegendő és kellően olvasmányos és sztoriorientált novellák.

Klasszikusabb, semmi posztmodern, egy kis szimbolizmus néha-néha, egy kis rejtély, egy meglepő fordulat. Néhány nekem előre kiszámítható volt. De témában nagyon jól vesz végig olyan dolgokat, amik minidig érdekesek lesznek, mindig rólunk szólnak, a kíváncsiságról, a behódolásról, a tömegpszichózisról, a gyarlóságról, a halálfélelemről és a szerelemről. Stílusban nekem nagyon hasonlított Cortazarra, Borges-re, annyira, hogy egy novellát ebben kerestem égre-földre (A déli autópálya, a hóhelyzetes M1-es beállás miatt), de végül kiderült, hogy Cortazar.

>!
cinkos
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Fantasztikus történetek, fantasztikusan megírva, szerintem Buzzati ebben a kötetben felülmúlja az egyébként szintén kiváló Tatárpusztát. A novellák rendkívül sokszínűek, ám egységes a világkép, s egységesen élvezetes mind. Az erkölcsi parabolák is kerülik a szájbarágásosságot és didaktikusságot, az abszurd darabok pedig igazi világszámok. Nehéz néhányat kiragadni, de Az egerek, a Hét emelet, az Aki meg akart gyógyulni felejthetetlenek, de ugyanúgy fenomenális a Crescendo, ami egyszerre kísérleti prózatechnikai remek és magányparabola. Aki szereti a novella műfaját, az végtelenül élvezni fogja.

>!
dokijano 
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Valamikor 21 évvel ezelőtt már olvastam. De az már olyan régen volt, hogy azt is elfeledtem, hogy ez egy novellás kötet. 42 elbeszélést olvashatunk benne, átlagban 6-8 oldalasak (ez jó). Csak a címadó novellára emlékeztem, meg a tartalomjegyzékből egy másik novella címe volt ismerős (A colombre). Azt egy másik válogatás-kötetből olvastam. Ismertebb még az első novella is (Riadalom a Scala-ban), olvasás közben még 2-3 történet tűnt ismerősnek.
Kicsit abszurd, kicsit groteszk, de érdekes kérdéseket feszeget mindegyik történetében.
Vegyes érzésekkel tettem le, mert egyrészt alapból érdekelnek az olasz írók, ezért kíváncsian olvasom a műveiket, másrészt viszont nem nagyon tetszettek ezek a novellák. Örültem, hogy a végére értem. Úgy látszik, nem nekem való ez az abszurd világ, jobb szeretem a realista irodalmat.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy két különböző novellában is miért használta szó szerint ugyanazt a szóképet a szerző: „… az idő végtelen fonadékán is mintha megjelennék olykor egy-egy bog, feslés, folytonossági hiány…”. (Lásd itt: http://moly.hu/idezetek/286204 és itt: http://moly.hu/idezetek/286206). Vagy talán egy fordítói malőr volt?

3 hozzászólás
>!
ombiwa
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

A novellák színvonala elég változó. De sajna csak kettő-három ha akad, ami jónak nevezhető. A legnagyobb csalódás a címadó. Egy nyúlfarknyi vacak, pedig az alapötletben lett volna potenciál.

>!
ForgottenVampire
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Dino Buzzati novellái ugyanazért emlékezetesek és magukkal ragadóak, amiért Kafka groteszkjei vagy a mágikus realizmus mestereinek bizonyos írásai. Egyfelől hátborzongatóak, kétségbeejtőek és bizonytalanságba taszítóak, másfelől valamilyen sötét módon varázslatosak.

Bár a novellák mondanivalója gyakran az ember ismert problémáival foglalkozik, véleményem szerint, a műfaji sajátosságok miatt az üzenetek csak szűkebb réteg számára egyértelműek.
Tehát azok, akik nyitottak az elvontabb művekre, bizonyára élvezettel olvassák majd!


Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

Ki volt az?
Egy téli délután, magányos lakásom csöndjében, miközben rajzolgattam, egyszer csak szelíd, jóindulatú hang szólalt meg mögöttem, tisztán, világosan: „Dino". Odafordulok, de nincs ott más, csak Tobi, a fekete uszkárom. Ül a szőnyegen, s néz, néz rám merőn.

Parány-csodák, Ki volt az?

>!
pomesz

Kopognak

Kopp, kopp, ki lehet az? Tán a papa, a karácsonyi ajándékokkal?
Kopp, kopp, ki lehet az, Giorgio? Istenkém, csak észre ne vegyék a szüleim!
Kopp, kopp, ki lehet az? Ő, fogadni merek, ő. Az én Giorgiómnak nem veszik el a tréfacsináló kedvét a múló esztendők!
Kopp, kopp, ki lehet az? Tonino? Ilyenkor jön haza? Ó, mennyi baj van ezekkel a gyerekekkel!
Kopp, kopp. Ez csak a szél lehet. Vagy a szellemek? Vagy az emlékek? Ki a csuda jöhet még hozzám?
Kopp, kopp, kopp.
Kopp, kopp.
Kopp.

128. oldal

>!
Riru

Ekkor, ahogy a védnöknő tovavonult a tojással, Gildából kirobbant az annyi éven át lenyelt szenvedés, düh, megaláztatás, a teméntelen elfojtott vágy; mindez egyszerre erősebbnek bizonyult nála. Üvöltött, ahogy a torkán kifért, borzalmas szavakat kiáltozott a hölgy után, olyanokat amik b-vel, k-val, r-rel, d-vel, p-vel és az ábécé egyéb betűivel kezdődnek.

175. oldal

>!
Riru

Nincs még hely ezen a világon, ahol oly tökéletesen bárgyú képet tudnának vágni egymást nem ismerő idegenek, mint a liftben.

180. oldal

>!
Rawalpindi

– (…) Az igazi ima mérhetetlen erőfeszítés… (Aki meg akart gyógyulni)

82. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974

>!
sztimi53 P

Aztán meg – lehet, hogy önzés, hogy hitványság, bánom is én! … de micsoda kéj látni, amint egyszerre semmivé foszlik annak a fickónak a botrányos fölénye, akinek egyetlen érdeme, hogy később született nálunk. S mily remek lecke ama bitangok számára, akik mint a barmok dolgoznak éjjel-nappal, hajtanak, hajtanak eszeveszettül, csak azért, hogy egy lírával többet dobhassanak a takarékperselybe, hogy egy fokkal magasabbra hághassanak a hatalom létráján, hogy egy tenyérrel több tapsoljon nekik, eggyel több nőt fektessenek ágyba, eggyel több kacathoz jussanak, s már évekre, hosszú, borzalmasan hosszú esztendőkre „betervezték" a sikereiket. Milyen hideg zuhany sok-sok ifjoncnak, ezerszeresen megérdemelt jéghideg zuhany a nyakukba:már a világ urainak képzelték magukat, ők a legokosabbak, legigazabbak, legszebbek, bennünket, öregeket pedig rohadt férgeknek tekintenek, mintha nekik sosem kellene meghalniok, örökké élhetnének, ó, mily gyönyörű kis meglepetés lesz, egyetlen fuvallatra röppen a közös óriási ravatalra valahány, s zsupsz, le a semmi kataraktáiba!

Icarus

>!
Riru

S ismét eltelt – azzal az ijesztő gyorsasággal, amely mindannyiunknak ismerős – jó néhány esztendő.

132. oldal

>!
sztimi53 P

Mert a kegyelem oltalmazott. És a Mindenható kegyelme nem fukarkodik. Meggyógyultál, de már nem vagy az, aki valaha voltál. Miközben eltöltött a kegyelem, lassan-lassan, észrevétlenül kihalt belőled az élet szeretete.Meggyógyultál, de mindaz, amiért te a gyógyulást áhítottad, egyre távolodott tőled, álomkép lett, papírhajó az évek tengerén. Én tudtam ezt. Azt hitted, legyőzöd Istent, pedig ő győzött le téged. Így örökre elveszítetted vágyaidat. Gazdag vagy, de nem érdekel már a pénz, fiatal vagy, de nem érdekelnek a nők. A várost trágyadombnak látod. Nemes voltál, most szent vagy; érted, hogy billen át a mérleg? Végre a mienk vagy, Mseridon! Egyedül abban lelheted meg boldogságodat, hogy itt maradsz köztünk, s vigasztalsz bennünket, leprásokat …

Aki meg akart gyógyulni

3 hozzászólás
>!
cassiesdream

Mármost Celestino atya rég megszokta, hogy el kell viselnie azoknak a személyeknek – többnyire nőknek – a bizalmát, akik afféle hóbortból járnak hozzá gyónni, s a lehető legártatlanabb cselekedetek aprólékos elmesélésével untatják. Ám olyannal, aki ennyire híjával lett volna a bűnnek, nem esett még találkozása soha. A gyarlóságok, melyekkel a papocska vádolta magát, úgyszólván nevetségesek voltak; csupa súlytalan, jelentéktelen semmiség. Mindazonáltal a remete, ismervén az embereket, jól tudta, hogy a neheze még csak most következik, a papocska kerülgeti, mint macska a forró kását.

Alázat

>!
Rawalpindi

…a vér nem válik vízzé. (Riadalom a Scalában)

36. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974


Hasonló könyvek címkék alapján

Italo Calvino: Marcovaldo, avagy a városi évszakok
Silvana De Mari: Az utolsó tünde
Italo Calvino: Eleink
Alberto Moravia: Il Pupo / A pici
Luigi Pirandello: Az álom valósága
Alberto Moravia: Gyilkosság a teniszklubban
Italo Calvino: Komikozmosz
Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc / Lighea
Fried Ilona (szerk.): Lyukas cipő / Le scarpe rotte