Hajtóvadászat ​öregekre 66 csillagozás

Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Buzzati, ​akinek főműve, a Tatárpuszta, és második kitűnő regénye, az Egy szerelem története, komoly sikert aratott nálunk, novelláiban is rendkívül színes, izgalmas, szatirikus, forma- és ötletgazdag tehetségnek mutatkozik. Ezeket a hosszabb-rövidebb abszurd-groteszk remekléseket szerzőjük mindig mélységesen komoly, humanista mondanivalóval telíti. Játékos és eredeti ötletei sohasem öncélúak. A kötet címadó novellájában például félelmes erővel, lenyűgöző látomásként ábrázolja a fiatalok és öregek szembenállását, azt, ahogyan az öregeket üldöző, kíméletlen fiatalok végül maguk is öreggé, üldözötté és áldozattá válnak. De a többi novella is mind: szellemes, sziporkázó, könnyed eleganciával is új és új gondolatokat ébresztő írás, akár a nagyváros \"pokláról\", a gépkocsiőrületről, az elviselhetetlen magányról, a szerelem tragikus és komikus változatairól, akár korunk egyéb, megoldhatatlannak látszó problémáiról van szó – Buzzati minden sora csupa feszültség, humor, magával ragadó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1958

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1987
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630740222 · Fordította: Dávid Gábor, Ecker Ildikó, Lator László, Telegdi Polgár István
>!
Európa, Budapest, 1974
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630704188 · Fordította: Dávid Gábor, Ecker Ildikó, Lator László, Telegdi Polgár István

Enciklopédia 1


Kedvencelte 18

Most olvassa 3

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Buzzati novelláinak olvasása felfrissíti az emlékezetet. Írásai ismerősnek tűnnek a távoli múltból, ügyesen szerkesztett antológiákból, én a Hét emelettel jártam így, a körítés már régen a feledés homályába veszett, maga az elbeszélés viszont felejthetetlen.
A címválasztás, a Hajtóvadászat öregekre nagyon találó, hiszen a legnagyobbat azok a novellák ütnek, amik valóban vérre mennek, ahol a tét élet vagy halál, és a leendő áldozat már szinte a tarkóján érzi a vérszomjas üldöző had forró leheletét.
Buzzati nem a brutalitás fokozásával hat, hanem egy szürreális csavarral, az indíték annyira hihetetlen és elképesztő, maga az alaphelyzet annyira abszurd, hogy ez sokkal több szorongást tud mozgósítani, mint az erőszak csúcsra járatása.
A halál motívum aztán megjelenik rejtélyes szanatóriumi környezetben is, a szerző játszik az idősíkok egymásba csúsztatásával, de nem csak a múltba és a jövőbe, hanem még az állati létbe is lehetséges olykor az átjárás.
A kötet novelláinak színvonala változó, néhányat közülük hiába vettem üldözőbe, valahol félúton mégis lemaradtam, a legtökéletesebb írások azonban hosszú távon is nyomasztóak és kényelmetlenek.

regulat>!
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Újraolvasás!
Azt hiszem, hogy jól tettem, hogy újraolvastam. Bevallom nem sok novellára emlékeztem belőle, leszámítva a címadót, de az inkább a belőle készült tévéjátéknak köszönhető. Valahogy beleégett anno az agyamba. Igaz, akkor ennek köszönhetően olvastam el ezt a kötetet is, és a Tatárpusztát is.

Ez egy olyan kötet, aminek nem ártott az idő… nem változott az értékelésem sem. Mondjuk most egyvégtében kicsit sok volt. Kicsit tovább emésztettem az írásokat. Némelyik az évek tapasztalatával többet mondott, mint akkor…

Ezek az írások egyszerre kedvesek nekem és megrémisztenek. …az utóbbit főleg az aktualitásukkal érik el. Pedig lassan fél évszázados a többség. Úgy látszik csak a technikai környezet változik, az ember nem…

Egyébként anno a Szárnyas feleség volt a kedvencem és a Hajtóvadászat öregekre. Nem, nem cserélődtek le, csak valahogy most erősebben érintett meg a Hét emelet, a Háborús nóta, meg az Előzés

Hiába no, eltelt bő harminc év. Ma már jobban megfog az elmúlás…

>!
Európa, Budapest, 1987
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630740222 · Fordította: Dávid Gábor, Ecker Ildikó, Lator László, Telegdi Polgár István
fióka >!
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Lehengerlő, gyönyörűséges, borzongásos, megdöbbentő, kiakasztó, nagyon jól megírt, tragikomikus, abszurd, groteszk, teljesen valósnak tűnő – végül is a valóság meglehetősen abszurd –, mégmégmég-fílinges, miért nem olvastam eddig Buzzatit? – kérdést felvetős, mindenkinek azonnali fogyasztásra ajánlós. Az egypercesek valóban nem sikerültek annyira jóra, mint az örkényiek, viszont azokban (zömében) benne van az a csipetnyi hungarikum, ami miatt valószínűleg az egész földkerekségen csak mi tudjuk maximálisan élvezni őket. Ezt a lehetőséget megadom Buzzatinak is és egyúttal boldogan hirdetem, hogy évek óta nem olvastam ennyire jó írásokat!

2 hozzászólás
pikkupilvi P>!
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Emlékszem, amikor huszonegy-két évesen egy barátom, akibe titokban bele voltam zúgva, a kezembe nyomta A colombrét és a Riadalom a Scalábant azzal a felkiáltással, hogy „olvasd, nagyon jó!”, úgy éreztem magam, mint aki titkos kincsre lel. Hogyhogy ennyire ismeretlen a neve ennek a zseninek? Azóta olvastam regényeit és a Képes poémát is, rajongásom töretlen maradt. Épp ezért tartottam tőle, hogy újraolvasva a novellákat, mert ebben a kötetben jó néhány már ismerős volt, unni fogom őket másodjára és rájövök, talán mégsem annyira elsöprőek. Pedig azok. A baljós színezet, a tudat, hogy a következő oldalon elvetemült kanyart vesz a történet, a metaforák, amiket használ…és persze a visszatérő témái az életet a mókuskerék belsejéből megélő kisemberről, az élet múlékonyságáról és körforgásáról szerettették meg velem ezt az olasz abszurditást, és bírom továbbra is.
Egyedül az egyperceseit nem tudtam hova tenni, se érdekesek, se csattanósak nem voltak.

gyuszi64>!
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

2020/155. otthoni polc

Az 58-as, 66-os és 71-es válogatáskötet első kétharmada lenyűgözött. Az erőteljes írások után az utolsó harmadban inkább filozofikussá vált a hangvétel, de a magas színvonal végig megmaradt.

Manapság közhely, hogy a rövidprózának legyen üzenete, hogy elgondolkoztasson – és szerzőnk ezt rendkívüli hatékonysággal teszi. Általában egy eredeti, sajátságos és szellemes ötlettel indítja a novellákat, majd a témákat nagyon erőteljesen fejti ki. A hatásos írások szinte kivétel nélkül kényelmetlenek, a felvetett gondolatok zavaróak, tényleg el kell hagynunk a komfortzónánkat. Sajnos gyakran tükröt tart elénk, bizony ilyenek vagyunk, mi, emberek. És hiába tudtuk ezt eddig is, egy-egy fantáziadús írás olvasása után csettintünk egyet – és bizony egy ideig kellemetlenebbül érezzük magunkat…

Olyan bő 40 novellából kettő hosszabb van, plusz még mintegy kéttucatnyi egyperces. (Ez utóbbiak nem olyan letisztultak, mint Örkénynél, bonyolultabb a szerkezetük és a szövegezésük is.) Műfajilag nehéz a besorolás, mert az egyéni hangú elbeszélések változatosak és különlegesek, de bőven megjelennek a krimi–, thriller–, horror– és fantasztikus motívumok is („április harminchetedikén”). Ez utóbbiak mint eszközök szerepéről külön tanulmányt lehetne/kellene írni, a szerző szeret előredatálni, az egyik profetikus elbeszélésben például 1987-ben fullad bele a civilizációnk a műanyagtengerbe.

Egyébként külön bekezdést ér az az észrevétel, hogy a fantasztikum határán mozgó elbeszélések közül több is az „irodalmi sci-fi” legjobb darabjai közé tartozik. Néhány cím: Hét emelet, Csak erre vártak, A colombre, Hajtóvadászat öregekre, A tojás, Szónokverseny a fegyházban (elsőre ezt olvastam, le sem tudtam tenni utána a könyvet), vagy az Icarus. Micsoda gondolatgazdag, csúcskategóriás írások ezek…

Vannak egyszerűen kedves novellák, pl. az Alázat, vannak olyanok, amik a NŐ-ről szólnak – a szerző véleménye néha, hm, nem túl hízelgő (vagy a férfiakról? attól függ, honnan nézzük :) ), pl. A liftben vagy a Rabszolga, és így tovább, de egyszerűbb, ha elolvassuk a könyvet.

Teszem a kedvencek és a különleges könyvek közé, a szerző briliáns novellista.

2 hozzászólás
entropic P>!
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Nem tudom, miért, de azt képzeltem, hogy Buzzati valami rém-komoly, poros, moralizálós író, úgyhogy sose volt kedvem olvasni tőle.
Ez a könyv is itt állt évekig (azon könyvek egyike, amikről nem tudom, honnan vannak és miért), de most jól elolvastam végül. És oké, oké – Buzzati nem rém-komoly és nem poros. De szerintem kicsit moralizálós.
Szeretem az élet abszurdumáról szóló történeteket, meg az olyanokat, amik megmutatják, mennyire esetlegesek és könnyen átléphetők a normálist a szörnyű-beteg-bizarrtól elválasztó határvonalak – de nem szeretem, amikor az író még külön meg is mondja, hogy bizony-bizony, itten most átléptünk egy határvonalat, és de szörnyűek az emberek.
Az ilyesmik nélkül még jobb lenne ez a gyűjtemény. De így is elég jó.

sztimi53>!
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Olyan fajta vagyok, hogy ha már olvastam valakitől valamit, hasonlítok. Nem tehetek róla. A Tatárpusztánál jobban élveztem, kevésbé unalmas, ám Buzzatit úgy tűnik csak vánszorogva tudom olvasni. Szeretem novellák, az egypercesek annyira nem (annak a műfajnak magyar a királya). Néha kicsit furcsák és bizarrak, néha meg annyira alapvető emberi tulajdonságokról (gyarlóságokról?) ír. Mindet végigelemezni 53 méteres értékelést eredményezne. Szóval csak kiragadott gondolatok jönnek. Mire képes a pletyka, a félelem mit szül, mennyire manipulálhatók egy rémült ember érzései, milyen, ha valaki újra gyereknek érzi magát, mennyire egyszerű egy egészséges embert beteggé tenni, a cél a halál, mi van akkor, ha az öregség bűn, hogyan tudjuk kidumálni magunkat a fegyházból és az egyik kedvencem, mi történik akkor, amikor a feleségnek tollas a háta. Aztán a Pokolban találjuk magunkat. Minket nem Vergilius vezet, hanem az író. Dante hatása az olasz irodalomra szerintem akkor is és még most is érződik. És ott vannak azok a novellák, a furcsák, bizarrak, azokat képtelenség leírni. Jobban teszitek, ha ti is elolvassátok.

3 hozzászólás
Riru>!
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Sok évvel ezelőtt olvastam a Tatárpusztát, Buzzati talán leghíresebb regényét,
és ha volt is bennem valami megfogalmazatlan „elégedetlenség” amellett, hogy nagyon tetszett, arra ez a novelláskötet mutatott rá. Nevezetesen, hogy a szerzőre annyira jellemző stílus – vagy műfaj – nekem jobban tetszik ezekben a rövidebb terjedelmű írásokban, itt valahogy „ütősebb” ez a reális abszurd. Valószínűleg a válogatás is nagyon jól eltalált, mert mindegyik írás képes megteremteni a „valótlan valóságot”, és ugyan nem tetszett egyformán az összes, de a kedvencek címeit hosszú lenne felsorolni. Az biztos, hogy amikor legközelebb koncertre megyek, eszembe fog jutni: vajon mire készülnek odakint a Morzik? :)

Himitsu P>!
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Gyerekkoromban valamiért nagyon a novelláskötetekre voltam ráállva, így ez sem kerülte el a figyelmem. Az összes novellának megvolt a maga bája, viszont valamiért a címadó történet, illetve a Szónokverseny a fegyházban volt a kedvencem és a mai napig az is maradt.:)
Kellemes kikapcsolódás volt a könyv, ajánlom!

2 hozzászólás
Rawalpindi>!
Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre

Kellemes meglepetés volt Buzzati, ugyanis ez az első könyve, amit tőle olvasok. A könyv címére figyeltem fel, és arról olvasva jutottam arra, hogy el kell olvassam. Szerencsére novellák voltak, amiben mégsem csalódhat akkorát az ember, mint egy hosszabb műben, mert még ha rosszak is, könnyebb áthaladni rajtuk, mint pl. egy unalmas regényen. Rengeteg kitűnő és gondolatébresztő elbeszélés volt benne. Legjobban az Aki meg akar gyógyulni tetszett, és a legkevésbé a Senki sem fogja elhinni. Úgy gondolom, hogy nem csak ezt a könyvet fogom megismerni Buzzatitól.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Riru>!

Nincs még hely ezen a világon, ahol oly tökéletesen bárgyú képet tudnának vágni egymást nem ismerő idegenek, mint a liftben.

180. oldal

2 hozzászólás
janetonic>!

Vakmerő dolog megítélni felebarátaink szívét.

193. oldal, Különös öngyilkosság

sztimi53>!

Ki volt az?
Egy téli délután, magányos lakásom csöndjében, miközben rajzolgattam, egyszer csak szelíd, jóindulatú hang szólalt meg mögöttem, tisztán, világosan: „Dino". Odafordulok, de nincs ott más, csak Tobi, a fekete uszkárom. Ül a szőnyegen, s néz, néz rám merőn.

Parány-csodák, Ki volt az?

pomesz>!

Kopognak

Kopp, kopp, ki lehet az? Tán a papa, a karácsonyi ajándékokkal?
Kopp, kopp, ki lehet az, Giorgio? Istenkém, csak észre ne vegyék a szüleim!
Kopp, kopp, ki lehet az? Ő, fogadni merek, ő. Az én Giorgiómnak nem veszik el a tréfacsináló kedvét a múló esztendők!
Kopp, kopp, ki lehet az? Tonino? Ilyenkor jön haza? Ó, mennyi baj van ezekkel a gyerekekkel!
Kopp, kopp. Ez csak a szél lehet. Vagy a szellemek? Vagy az emlékek? Ki a csuda jöhet még hozzám?
Kopp, kopp, kopp.
Kopp, kopp.
Kopp.

128. oldal

Chöpp >!

– Nos, Troll úr, önt halálra ítélték. Meg kell azonban nyugtatnom, kedves kötelességemet teljesítem ezzel. Közlöm tehát, hogy bizonyos értelemben inkább csak elméleti ítéletről van szó.
– Elméleti ítéletről?
– Úgy van, elméleti ítéletről. Mert a halál valójában nem létezik.

241. oldal Gyöngéden

Lunemorte P>!

– S most mivel hízelegnek neked az emberek? Gondolom, „őszentségé”-nek szólítanak immár.
– Így van, pontosan így – ismerte el a pap, a lehető legszenvedőbb hangon.
– S valahányszor így szólítanak, valamiféle kellemes érzés tölt el, öröm, már-már boldogság?
– Sajnos, sajnos. Meg tud-e vajon bocsájtani nekem az Isten?

Alázat 123.o.

2 hozzászólás
Riru>!

Ekkor, ahogy a védnöknő tovavonult a tojással, Gildából kirobbant az annyi éven át lenyelt szenvedés, düh, megaláztatás, a teméntelen elfojtott vágy; mindez egyszerre erősebbnek bizonyult nála. Üvöltött, ahogy a torkán kifért, borzalmas szavakat kiáltozott a hölgy után, olyanokat amik b-vel, k-val, r-rel, d-vel, p-vel és az ábécé egyéb betűivel kezdődnek.

175. oldal

regulat>!

[…] a győzhetetlen seregekből pedig erdők születtek a messzi síkságokon, erdők, melyek azelőtt nem voltak, erdők, erdők, keresztek egyhangú erdei, a látóhatár pereméig, s azon is túl.

63. oldal, Háborús nóta (Európa, 1987)

Rawalpindi>!

– […] Az igazi ima mérhetetlen erőfeszítés… (Aki meg akart gyógyulni)

82. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974

sztimi53>!

Aztán meg – lehet, hogy önzés, hogy hitványság, bánom is én! … de micsoda kéj látni, amint egyszerre semmivé foszlik annak a fickónak a botrányos fölénye, akinek egyetlen érdeme, hogy később született nálunk. S mily remek lecke ama bitangok számára, akik mint a barmok dolgoznak éjjel-nappal, hajtanak, hajtanak eszeveszettül, csak azért, hogy egy lírával többet dobhassanak a takarékperselybe, hogy egy fokkal magasabbra hághassanak a hatalom létráján, hogy egy tenyérrel több tapsoljon nekik, eggyel több nőt fektessenek ágyba, eggyel több kacathoz jussanak, s már évekre, hosszú, borzalmasan hosszú esztendőkre „betervezték" a sikereiket. Milyen hideg zuhany sok-sok ifjoncnak, ezerszeresen megérdemelt jéghideg zuhany a nyakukba:már a világ urainak képzelték magukat, ők a legokosabbak, legigazabbak, legszebbek, bennünket, öregeket pedig rohadt férgeknek tekintenek, mintha nekik sosem kellene meghalniok, örökké élhetnének, ó, mily gyönyörű kis meglepetés lesz, egyetlen fuvallatra röppen a közös óriási ravatalra valahány, s zsupsz, le a semmi kataraktáiba!

Icarus


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Sławomir Mrożek: A perverz és más történetek
Prax Levente: Tisztuló égbolt
Italo Calvino: Komikozmosz
Stanisław Lem: Lymphater utolsó képlete
Mircea Eliade: Dionüszosz kertjében
Karel Čapek: A repülő ember és más furcsa történetek
Kurt Vonnegut: Majomház
H. G. Wells: A bűvös bolt
Kemény Dezső: A titokzatos kecskebak
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.