Dimény H. Árpád 1977-ben született Kézdivásárhelyen. Ez az első kötete.
őszölni ment és szerszámait is magával vitte
ón forrasztópáka a táskában s franciakulcs
megszűrt fényben egy könnyes szempár snittje
ahogy a vörös napban épp szivarra gyújt
hatvanhárom éves fejjel őszölni ment
oda hol egymásra borulnak fák a fákkal
hol homok a mésszel és hűs cement
hol eggyé válnak a fiúk apákkal nagyapákkal
A kötet versei három ciklusba tagolódnak. Az első a Résztvevő megfigyelés, amely a fiatal költő hétköznapjaiból táplálkozik, leginkább a szerelmet helyezi előtérbe. A második már súlyosabb témát érint, ez egyben a könyv sajátos címe is, Apa + Patológia, a halállal játszik. A szójáték édesapja elvesztésére utal, a szerző meglepő nyíltsággal vall életének egy fájdalmas szakaszáról, úgy, hogy közben a vers az önkifejezés, a feldolgozás eszközévé válik. Igazán megrendítőek ezek a versek. Talán a boldog? legalább elégedett? a kedvencem.
A harmadik ciklusban – Apám levelei – édesapja szerepében megírja azokat a leveleket, amelyeket akár ő is írhatott volna, „ha nem megy »őszölni« oda, hol eggyé válnak a fiúk apákkal, nagyapákkal”. Megkönnyeztem.
irigyeltem munkahelyét, pedig többnyire éjszakás volt.
hogy tízóraija mellé mindig könyvet csomagolt.
egy éjszaka egy könyv. furdalt az odabent
mikéntje. s egyszerre bántott is, hogy hova lett.
boldog? legalább elégedett? (34. oldal)
· · 
