A ​jáde átka 44 csillagozás

Diane Wei Liang: A jáde átka Diane Wei Liang: A jáde átka

Mei az első független nyomozónő Kínában. Egy napon beállít hozzá Csen bácsi, hogy egy igen kényes üggyel bízza meg: a Han-dinasztia korából származó értékes jáde-pecsétet kéne felkutatnia, amelyet a vörösgárdisták által elpusztított múzeumból tulajdonítottak el. Mei beleveti magát a nyomozásba, amely Peking lepusztult játékbarlangjain, olcsó kifőzdéin, a Tiltott Város ragyogásán át vezet, felelevenítve Kína egy sötét és kegyetlen korszakát, amelyben választani kellett: ölni vagy halni, szeretni vagy életben maradni.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ulpius Teaház Ulpius-ház

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632541037 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
256 oldal · ISBN: 9789639752573 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

kedaiyun>!
Diane Wei Liang: A jáde átka

Nem volt rossz, de nem hagyott mély nyomokat bennem. Ami tetszett benne, hogy jók voltak a leírások Pekingről, és az is tetszett, ahogy bemutatta a két testvér, Mei és Lu különbözőségét, ebben nem bántam, hogy szánt rá időt az írónő. A történet viszont nem volt annyira izgalmas számomra, bár az tetszett, ahogy a végén összefonódtak a szálak. Néhány rész szerintem felesleges volt, mert nem tett hozzá a történethez semmi pluszt, például Mei és Yaping kapcsolatáról.
És egy dolog zavart: az átírás. Nem tudom, hogy eredetiben milyen, de angolból fordították (és ahogy utánanéztem, valószínűleg az írónő már eleve angolul írta ezt a könyvet), de mintha keverték volna a pinyin és a magyaros átírást a neveknél. Wang Mei vagy Vang Mej – de ne Vang Mei. Én a pinyint preferálom, bár lehet a magyaros is, mivel aki nem tud kínaiul, annak könnyebb, csak következetes legyen, az a lényeg.

Marcsusa>!
Diane Wei Liang: A jáde átka

Nekem bejött a könyv, nem volt nehéz olvasni, viszonylag gyorsan haladtam vele.(az időmhöz képest) Tetszett ahogy bemutatja hogy a két testvér mennyire különbözik egymástól, ahogy bemutatja Pekinget. Viszont krimiügyileg kicsit többet vártam volna tőle.

yumechan>!
Diane Wei Liang: A jáde átka

Ez a könyv annyira egyszerű volt. Szerintem kár kriminek besorolni, mert én nem igazán éreztem rajta. Egy két ilyen rész volt, oké, de nem bontakozott ki. Mint ahogy más sem igazán bontakozott ki a könyvben. Ez a könyv nagyon felszínes, mintha csak végig szaladnánk egy történeten. Sok-sok szereplő, akikről ezt-azt megtudunk, de tulajdonképpen semmi lényeges nem történt szerintem. Nem volt túl rejtélyes, nem volt túl izgalmas, Mei a dolgokat nem kutatta sokáig, nem voltak kérdőjelek, amiken gondolkozni lehetett volna.
Viszont nagyon könnyű olvasni, és alapból is elég rövid könyv. Voltak benne hibák, itt-ott értelmetlen mondatot is találtam…
Egy ilyen könyv írójáról írják azt, hogy a kínai irodalom új csillaga. Akkor mutathattak volna egy jobb könyvet is, mert ez kicsit gyenge…

Rozmaring>!
Diane Wei Liang: A jáde átka

Az értékelések alapján nem sokra számítottam, nekem mégis felkeltette a figyelmemet. Végül nem csalódtam akkorát, amekkorára számítottam.
Kellemes olvasmány volt, a nyelvezete kifejezetten gördülékeny olvasásra adott lehetőséget, egy-egy részlet finomságába olykor beleborzongtam.
Maga a történet… erről nehéz írnom. Először is le kell szögeznem, hogy teljesen másra számítottam. A cím alapján, az eleje alapján. Voltak részek, amiknek egyáltalán nem értettem a funkcióját, mintha az író csak belerakta volna őket a történetbe, hogy több oldal legyen. Maga a nyomozás semmi volt, egy érdekes krimiszerűségre számítottam, de aztán teljesen más jött ki belőle.
Nem volt rossz, számomra egy különleges élmény volt olvasni, de mély nyomot nem hagyott bennem.

2 hozzászólás
Dorsyn>!
Diane Wei Liang: A jáde átka

Érdekes volt, könnyen olvasható, igazi kínai sztori. Leginkább az tetszett a könyvben, hogy még ilyen aspektusból nem olvastam a kulturális forradalom és az azóta felnőtt generációról. Imádom, hogy minden ilyen történet, amely a kínai kulturális forradalomról szól, más, olyannyira, hogy mindig hozzá tud adni valamit a korábbi ismereteimhez. Ezek az emberek mind máshogy élték meg azt a nehéz korszakot, így minden ilyen témájú könyv kincs, mellyel közelebb kerülök ennek a korszaknak a megértéséhez. Kissé gyenge olvasmány, de a lényeg benne van, bár igazán csak azok élvezhetik ezt a könyvet, akiket érdekel a kínai történelem és már van némi háttérinfójuk a kulturális forradalomról. Akik csak azért veszik meg, mert izgalmas nyomozós regénynek tűnik, azok az olvasás után vagy csalódottak lesznek, vagy kíváncsiak a kínai történelem ezen szakaszára. Az értékelések alapján a többség az első pont miatt olvasta a könyvet.

Judy_>!
Diane Wei Liang: A jáde átka

Nem volt rossz, de én sokkal jobbra számítottam. Nem arról szólt, amire a cím alapján gondoltam.
Kicsit szaggatott volt; nagyon zavartak a rövid mondatai, amik számomra megnehezítették az olvasást.

2 hozzászólás
Sophiechan>!
Diane Wei Liang: A jáde átka

Ahhoz képest, hogy ilyen rossz értékeléseket kapott, nekem tetszett. Az emlékek, a hangulat és a történet. Még ha talán azt kell mondjam, kicsit kiszámítható volt, vagy legalábbis sejthető, hogy mi miért van úgy, ahogy.
Kellemes olvasmány volt a számomra, de igazából nem is vártam csodát tőle.

Naira>!
Diane Wei Liang: A jáde átka

Nyomozós történetre számítottam, pergő és érdekes cselekménnyel. Ahhoz képest nagyon sokáig tartott mire rászántam magam a befejezés elolvasására. Évekig a polcomon kallódott a kötet, most már kicsit bánom, hogy akkor nem fejeztem be és ajándékoztam el a könyvet.

hattori>!
Diane Wei Liang: A jáde átka

2 órás vonatútra elegendő, a cselekménye nem különösebben fondorlatos, így korai járatokon is fogyasztható.

Stone>!
Diane Wei Liang: A jáde átka

Sokkal kakibbra számítottam. A könyv elkalauzol bennünket a jelenkori Pekingbe és fellebbenti a Kína múltjáról azokat a bizonyos takaró fátylakat. Én kifejezetten szeretem, ha valaki ismeri azt a helyet, amiről ír, ad a történetnek egy erős keretet. Úgy érzem olvasva Diane Wei Liang életéről, hogy ebben a könyvben mint egy kaleidoszkóp, a saját történetét tárta elénk, elszórva önmagát különböző szereplőkben. Volt ő is munkatáborban, el kellett szakadnia neki is az édesapjától, és el kellett hagynia Kínát. A nyomozása elsőre úgy tűnik, hogy csak egy szimpla ügy feltekerése, de aztán ….

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Judy_>!

Nem tudom, valójában változunk-e – mondta Mei. – Amikor azt mondjuk, megváltoztunk, talán úgy értjük, hogy a világról alkotott felfogásunk változott meg. Emlékszel, amikor fiatalok voltunk, megesküdtünk, hogy örökké szeretni fogjuk egymást és emlékezni fogunk egymásra. Nem azt mondom, hogy nem úgy értettük. Őszintén ezt gondoltuk. Csak azt nem tudtuk, mit jelent az, hogy örökké. Csak egy szó volt, amelyet használtunk, akár az esőt vagy a szelet..

196-197. oldal

Judy_>!

Anyám olyan, mint a világítótorony. Mindegy, milyen messzire megyek tőle, úgy látszik, mindig visszatérek hozzá.

198. oldal

yumechan>!

Az emberek sokkal veszélyesebbek tudnak lenni a vadállatoknál.

Chillingó>!

– Vagy hallgatsz, vagy nyersen szólsz, így vagy úgy, de megsérted az embereket. Nem csoda, hogy nincs szerencséd.

100. oldal

Stone>!

– Én már láttam az örökkét, és hidd el nekem, nincs benne se szépség, se ragyogás. Az örökké az, amiből az igazi bánat áll. Ahogy néztem anyámat a kórházban, láttam közeledni az örökkét. Olyan közel volt már, hogy meg tudtam volna érinteni. Amikor valaki meghal, eltűnik. A halál az örökké, visszafordíthatatlan és végleges. Ha egyszer megtörténik, semmi sem változtathat rajta. Az örökké minden lehetőség vége, ahol semmi rosszat nem lehet jóvátenni, semmiféle bűnbánatra nincs bocsánat.

197. oldal

Rozmaring>!

Mei hangja úgy jutott el hozzá, mint szél a sztyeppén, mint az elveszett szerelem útban hazafelé, lágyabban és tisztábban, mint az álmai.

198. oldal

Rozmaring>!

A fehérlő napfény ostromában álltak, fogva egymás kezét, emlékezve egy ígéretre, amely egyszer, régen már tovaszállt.

202. oldal

Rozmaring>!

A gyógyfüvek és a Chi olvasása sem segítettek. Mei továbbra is a maga világában élt, könyveitől és gondolataitól körülvéve. Elolvasott mindent, amihez csak hozzáfért. Író akart lenni, mint az édesapja.

35. oldal

Rozmaring>!

Átkelt a Városi Vizes-árkon, ráfordult az Örök Béke körút nyugati meghosszabbítására. Mély lélegzetet vett, és megismételte a szavakat – örök béke. Milyen szépséges óhaj, mennyire illik a név arra az útra, amelyik a Tiltott Városba vezet.

145. oldal

Rozmaring>!

Csen bácsi sóhajtott, mintha az élet egyetlen hosszú sóhaj volna.

222. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Angela Marsons: Gyilkos igazság
Richard Osman: Az utolsó ördög
M. J. Arlidge: Bújócska
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Robert Bryndza: Sötét víz
Robert Bryndza: West Country ragadozója
Robert Galbraith: A hömpölygő sír
Holly Jackson: Halott kislány a jó kislány
Rosamund Lupton: Drága Tess!
Tess Gerritsen: A sebész