A ​tizenharmadik történet 365 csillagozás

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapjával egy antikváriumban dolgoznak. Egy nap furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri írja meg az ő életrajzát. Margaret kideríti, hogy bár sokan írtak már az életéről, karrierjéről, úgy tűnik mindannyiszor más változattal lepte meg a közönséget. A lány elindul a nő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá.

Eredeti mű: Diane Setterfield: The Thirteenth Tale

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Partvonal, Budapest, 2006
454 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639644285 · Fordította: Szaffkó Péter

Enciklopédia 7


Kedvencelte 112

Most olvassa 9

Várólistára tette 331

Kívánságlistára tette 204

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Ardena P
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Hűűű, hát nincs egyszerű dolga a könyv olvasójának :)) Vagy van sok ideje, és egyszerre ledarálja, vagy ha nincs, akkor alig várja, hogy a végére járhasson Miss Winter történetének. Rég volt már ilyen velem, hogy ennyire lelkesen vártam, hogy kezembe vehessem, együtt nyomozhassak tovább Margarettel.
Azt hiszem, több családregényt kellene olvasnom, mert tetszik, ahogy mások sorsa szépen lassan kibontakozik előttem, valahogy felháborítómód!! szeretek mások titkaiban kutakodni :)) A könyv egyébként finoman egyensúlyoz, néha azt gondolom, hogy a misztikusság határán túl, néha pedig azt, hogy innen. A fogalmazásmódja szép, de még sincs tele idegesítő körmondatokkal, oldalakon át tartó leírásokkal. A tempója hol felpörög, hol hagy minket átgondolni az addig olvasottakat.
Érdekes volt, ahogy az ikrekről írt, mindig is kíváncsi voltam rá, hogy milyen szoros kötelék alakulhat ki közöttük, de persze ezt egy külső szemlélő úgysem tudja átérezni, akárhány történetet olvas is el róluk. A cselekmény maga elég komor hangulatú volt, igazából szörnyű dolgok történtek a családban, nem is csodálom, hogy Miss Winter titkolja élete történetét.
Lehet, hogy nem figyeltem eléggé, de nekem azért a végére maradt kérdésem, de ennek ellenére sem bánom, hogy megismerkedtem a művel.

13 hozzászólás
>!
Bélabá P
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

4,75 pont, felfelé kerekedik. Kellemes, hangulatos történet volt. Van egy varázsa, amely minden könyvbarátot magával sodor. Az antikvárium, a könyvek illata, az újság archívuma, a vidéki kistelepülés Angliában. Szóval kellemes, bizsergető érzés. Jól kitalált sztori, de helyenként kicsit több volt, mint kellett volna. Ez a minimális levonásom oka. Jól tagolt, könnyen olvasható, az eleje és vége felpörög, menetközben akad pici döccenés. Jólesett a romantikába hajló gótikus hangulat, ami áradt a könyvből. Most simán elbírtam, ebben az állapotomban.
Megint csak random könyv és nem csalódtam nagyot. Úgy tűnik ez kell nekem, ez a jó számomra. A könyves hangulat, egy kis misztikum és elvarázsoltság kedvelőinek ajánlom.

7 hozzászólás
>!
Mnyuszika
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Eléggé vegyes érzelmeim vannak a könyvel kapcsolatosan. Tetszett, de a közepét eléggé megszenvedtem, voltak rendkívüli unalmas részek, úgy éreztem mintha ki lenne töltve lényegtelen dolgokkal is. Kezdtem azt érezni, hogy többször nézem kb meg mennyi van még hátra, és folyamatosan elkalandoznak a gondolataim, nem igazán kötötte le a figyelmemet.
Aztán picit félretettem és az utolsó oldal meghozta benne a pozitívabb hatást.
Tetszett, mert nem egy megszokott könyv, megszokott történettel, de nem az én világom annyira.

>!
Lénaanyukája P
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Ez a történet csont nélkül bekerült „az 50 könyv, amit mindenkinek el kell olvasni, aki szóba akar állni velem ezentúl” képzeletbeli listámra. Jelenleg az első helyen van. Hát megőrülök mindjárt, hogy vége lett. Zseniális. Alig vártam, hogy folytathassam, teljesen magával ragadott, lenyűgözött. Nem szoktam ilyen patetikus lenni, de most Diane teljesen kihozta belőlem a romantikus állat énemet, amiről nem is tudtam, hogy van nekem olyan. Utoljára gyerekkoromban Jane Eyre fogott így meg. Csak ez most sokkal jobban esett. Izgalmas, beteges, icipicit misztikus családtörténetes-krimis-romantikus. És a legjobb részek azok voltak benne, amik nem is voltak leírva. Értitek ezt? Simán mindenkinek a fantáziájára van bízva, mit gondol, hogy rakja össze a cselekményt. Én a beteges nemromantikushanemhorrorfanatikus észjárásommal persze a legundorítóbb verziót preferálom. Galamblelkűek meg az enyhébbet.
Most itt ülök, összehordok hetet-havat, mert bármit írnék, spoiler lenne, és arra gondolok, bárcsak nekem mesélte volna el Miss Winter a történetét.
Emberek! Olvassátok el!
spoiler
A spoilerben feltett kérdésekre spoiler jelzős válaszokat a hozzászólásokba légyszi. :)

6 hozzászólás
>!
mate55 
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Ez a történet több szempontból is különleges alkotás.1847-ben, tehát közel százhetven évvel előtt jelent meg Charlotte Brontë regénye, a Jane Eyre. Vitathatatlan, hogy ez a közismert, „örökszép” könyv, igen nagy hatással volt Diane Setterfield-re amikor a saját művét írta. Regényében erőteljesen keverednek a műfajok, a gótikus dráma elemei vegyülnek a krimi és a lélektani regény jellegzetességeivel. Ez a kavalkád különleges atmoszférát teremt. Feszültsége, jellem-és lélekábrázolásának szinte nyomasztó tökéletessége, a folyamatosan és feltűnés nélkül adagolt sejtelmes borzongás, a leleplezés váratlansága a műfaj egyik legnagyobb képviselőjévé avatja az írónőt. Magát a titkot (szerintem) szinte lehetetlen megfejteni, bár az írónő ad egy-két rejtett kulcsot a kezünkbe, amiket ha jókor és jó helyen használunk, talán (én nem tudtam) a regény befejezése előtt megfejthetünk. Margaret Lea kisasszony rengeteg kérdést tesz fel, amire sem ő, sem mi nem találjuk meg a megfelelő választ: keressük az okokat, de csak egyre nagyobb lesz a bonyodalom, csak még több kérdés halmozódik fel, a végére már úgy éreztem felrobbanok, ha nem tudom meg végre, hogy mi miért történt…(hétvégén jöhet a filmváltozata)

4 hozzászólás
>!
TheEArt P
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Lenyűgöző.
Bár ez a történet tele van Jane Eyre- el, a lapokat kesztül- kasul vonják be annak a könyvnek pókháló- szálai, mégis hangulatában az Üvöltő szelekre asszociáltam végig. Mert ez a könyv itt misztikus, gótikus, titkos,őrült, szorongó, drámai , tele vad nem evilági szenvedéllyel. Az írónő remekül vonultatja fel ehez a helyszíneket,a szereplőket amitől egy zagyvaságból olyan csuda mű kerekedik, hogy mi olvasók csak ámulunk, bámulunk, rettegünk és módfelett kíváncsiak vagyunk.
Nem hittem volna, hogy valaha olvashatok olyan remeket, aminek hangulata a Brontë nővérek történeteire hajaz.
Diane Setterfieldnek sikerült meglepnie!

28 hozzászólás
>!
A_Shara
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

3 óra 23 perc. Hajnal van. A kezemhez ragadt a könyv.
Bővebben később.

11 hozzászólás
>!
ViveEe P
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Érdekes és jó történet, de nem olvastatta magát velem a könyv. Nem úgy van megírva, hogy ne bírjam letenni és napokig a helyén hagyni. De lehet csak rosszkor olvastam.
Főszereplőnk elmegy a kor leghíresebb kortárs írójához, hogy megírja annak történetét, amit hiába próbált megismerni a világ. És értem miért.
A könyv feléig vegyesen hol unatkoztam, hol mérges voltam, hogy az elmesélés alapján egy ilyen szörnyű ember történetét kell olvasnom, aki mintha feloldozást várna a halál kapujában a bűnei alól, és én nem akarom neki megadni.
Aztán elkezd érdekessé válni. Újabb szereplők, furcsa eltűnések, balesetek. És a jelenkor nyomozásai már hívogattak, hogy tudni akarjam a végét.
És nekem nagyon tetszik a vége, a csavar, Miss Winter nagy igazsága. Nem jöttem rá, pedig ha elég figyelmes vagy a megfogalmazásra, és felteszed magadnak azokat a kérdéseket, amiket Lea is, felmerülhet a gyanú.
Én kevés krimit olvasok és szerencsére nem ilyen vad a családi életem, de ez nagyon jó lett, és nekem új is volt. :)
Szép lett a vége, minden szálat elvarrt az író, és bár szomorú a történet, van bennem egy megnyugvás, hogy tudom amit Miss Winter el akart mondani nekem. És rájöttem, hogy nincs szükség feloldozásra, amit az elején nem akartam megadni. A tanulság: Minden történetet végig kell hallgatni.
Legalább egyszer el kell olvasni.

>!
Adrienn57 P
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Letettem! És akkor most újrakezdeném! Fogom is, mert ebből egy nem elég. Fantasztikusan összekuszált (első gondolatra) történet, ami aztán csodálatosan bontakozik ki, és szinte oldalanként lepleződnek le a titkok, kerülnek helyére a történet szálai. Annyira olvastatja magát, hogy tényleg nem lehet letenni.

2 hozzászólás
>!
Youditta
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Margaret Lea és Miss Winter története bontakozik ki előttünk, amelybe rengeteg gubanc kerül, amit győz az olvasó kibogózni. Miss Winter híres írónő tizenharmadik történetére kíváncsi rengeteg ember, amire Margeretet kéri fel,hogy írja meg a nagyvilág számára. Ekkor kezdődik az őrület, amikor egy ikerpár történetét próbáljuk megérteni, amely tele van titkokkal, meglepetésekkel, kicsit átcsap az egész misztikus thrillerbe. A csavarban nincs hiány, rengeteg minden történik, mire a végén eljutunk a megoldáshoz, de valahogy mégsem igazán érdekelt az ikrek története. Bennem egyáltalán nem keltett feszültséget a könyv, azt vártam, hogy minél előbb jussak a végére. Pedig ígéretes könyv, s valószínűleg vannak akiknek ez egy csillagos ötös érdekfeszítő történet.
Ami tetszett benne, hogy rengeteg szépirodalmi mű jelenik meg benne, s van amelyik bele is van építve a műbe, viszont spoiler-hegyekkel vigyázni kell. Konkrétan az egész Jane Eyre-t elmeséli, szóval azt szerintem ugorja át, aki még nem olvasta a művet és szeretné.


Népszerű idézetek

>!
theodora

Az olvasás még sohasem hagyott cserben. Mindig ez volt az egyetlen biztos dolog.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
>!
Leara

Az emberek eltűnnek, amikor meghalnak. Eltűnik a hangjuk, a nevetésük, a leheletük melegsége. A húsuk. Végül a csontjai is. Minden élő emlék megszűnik. Ez egyszerre szörnyű és természetes. Mégis néhány ember számára van kivétel ez alól a teljes megsemmisülés alól. Mert az általuk írt könyvekben ők tovább élnek. Újra felfedezhetjük őket. Felfedezhetjük a humorukat, a hanghordozásukat, a hangulatukat. Megváltoztathatnak. Mindez lehetséges, még akkor is, ha már halottak. Mint a borostyánkőbe zárt legyek vagy a jégbefagyott holttestek, az, aminek a természet törvénye szerint el kell múlnia, a papírra vetett tintavonások mágikus ereje folytán megőrződik. Ez egyfajta csoda.

25. oldal

>!
Dormeck P

Eleinte az életünk nem igazán a mi történetünk, hanem valaki más történetének a folytatása.

69. oldal

>!
geszti

Van valami különös erejük a szavaknak. Ha avatott kezek alól kerülnek ki, megbabonáznak. Úgy rátekerednek az ember végtagjaira, mint a pókháló, és amikor annyira elbűvölték, hogy mozdulni sem tud, akkor átszúrják a bőrét, behatolnak a vérébe, és elnémítják a gondolatait. És a belső énében csodákat művelnek.

15. oldal

>!
theodora

Mindig is olvasó ember voltam; életem minden szakaszában olvastam és nem emlékszem olyan időre, amikor az olvasás ne a legnagyobb öröm lett volna számomra. Ugyanakkor nem mondhatom nyugodt szívvel azt, hogy amit felnőtt éveimben olvastam, ugyanolyan hatással volt a lelkivilágomra, mint a gyermekkori olvasmányaim.

41. oldal

>!
mate55 

Az ételeket ugyan egyre kevésbé kívántam, de a könyvek iránti mohóságom csillapíthatatlan volt.

>!
Ardena P

(…) a gyerekek határtalan kegyetlenségekre képesek. Csak nem szeretünk erre gondolni.

Kapcsolódó szócikkek: gyerek · kegyetlenség

Hasonló könyvek címkék alapján

Caroline Kepnes: Te
Stephen King: Lisey története
Sylvia Nasar: Egy csodálatos elme
S. K. Tremayne: Fagyos ikrek
Stephenie Meyer: A Vegyész
Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
Jónína Leósdóttir: Halálkomoly
Stephen King: Halálos árnyék
Claire Douglas: Ikrek
Arthur Madsen: Az elátkozott nap