Csárdás 33 csillagozás

Diane Pearson: Csárdás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„EZT ​A TÖRTÉNETET NEM KÖNNYŰ ELFELEJTENI. NAGYSÁGRENDILEG AZ „ELFÚJTA A SZÉL…” MÉRCÉJÉVEL MÉRHETŐ.”
-így értékeli a Sunday Mirror kritikusa ezt a lenyűgöző regényt.
Diane Pearson regénye irántunk , magyarok iránt érzett szenvedélyéből született.
Ebből az ihletből a zsidó gyökerű Ferenc, a Rácz-Rassay és a Káldy család tablóképszerű történetének vonulatai bontakoznak ki.
A történet az első háború előtti években kezdődik, átível a két háborún és 1956 előtt zárul.
A regényt olvasva önmagunkról is többet tudunk meg. Kiderül, hogy ma, a XXI. század második évtizedében, a gazdasági válságok, a szétesni készülő világok, a szétziláltság háborúiban, vannak-e még elsírni való könnyeink, van-e bennünk vágy, hogy sokadszor is szembesüljünk a szembesülhetetlennel, a két háború még mindig fájó, el nem felejthető sebeivel, az önmagát ismétlő történelem tragikumával, a mások megsemmisítésére szinte azonnal kész emberi gonoszsággal, az újra meg újra megjelenő… (tovább)

>!
T. Bálint, Törökbálint, 2011
572 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638902436 · Fordította: Miskolczy Edit

Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

W_Memi>!
Diane Pearson: Csárdás

Nagyszabású családregény a viharos magyar történelem I. és II. világháborút átölelő , illetve megelőző és azt követő időkből egy külföldi író tollából. Az utóbbi tény számomra már önmagában is izgalmas, vajon mit tudhat ezekről aki nem magyar , de aki komoly és körültekintő gyüjtőmunkát végzett, mielőtt a regény napvilágra került? Meglepően remekelt , még a magyarság érzést is át tudta adni.
Jól felvázolta a társadalmi rangokat , az életvitelt , a vagyon és a fontosság mibenlétét jellemző kérdést egyaránt, hiszen a fő szál egy gazdag földbirtokos család élete körül mozog , ahová egy csepp zsidó vér is beszivárgott. A háború viszont nem vette figyelembe egyiket sem , hanem komoly pusztítást végzett, gyötrelmet hozott a mindennapokba, úgy az otthon maradottakéban mint a katonák életében is.
Akkoriban a házasságok rendszerint a vagyon gyarapításáról szóltak, a kisasszonyok sokat szenvedtek tehát mikor a szerelem felütötte a fejét, de az a szigorú szülői cenzúra miatt nem teljesedhetett be. Hogy mégis milyenek lettek a létrejött házasságok, az a könyvből világosan kiderül.
Az első háborúból úgyahogy talpra allván folyt tovább az élet, de a gépezetbe érezhetően hiba került , semmi sem volt már a régi , viszont a látszatot fenn kellett tartani, úgy, hogy a régi eszmék egyre inkább erejüket vesztették. Kitört a második világháború és volt nagy gazdasági világválság is. Ezalatt a háború alatt a politikai és faji hovatartozás játszotta a főszerepet, sokszor a családtagok sem tudták ki áruló ki a barát a család vagy a cselédség körében, vagy kissé tágabb környezetben. És mire vége lett végre , a család lett a legfontosabb,az, hogy ki menekült meg , a németek uralma alatt ki maradt életben. Nagyobb lett- e az összetartás? A szerelmi tragédiák megismétlődtek- e? Le tud- e valaki mondani az alapvető nézeteiről a saját boldogsága érdekében?
A lapokon írt szavak tele vannak érzelemmel, úgy érzem
olyan regényt kaptunk, ami a magyar emberek lelkét tárja elénk e zivataros évszázadon át , kellemesen olvasmányos stílusban.

alkalmasint>!
Diane Pearson: Csárdás

Nagyon szép átfogó történelmi tabló a XX. század első kétharmadának magyar történelméről.

Ismerjük a történelmünket, többé-kevésbé mindegyik eseményről írtak-olvastunk már. Itt mégis hihetetlenül emberi arcát mutatja a történelem, nem nagyhatalmak harcát, hanem a kisemberek nyomorát, örömét, küzdelmeit. A szereplők még gyarlóságukban is szerethetők, mert igazi, élő, hús-vér(nek tűnő) figurák. Szépen, finoman kidolgozott jellemek, szinte látom, hallom őket.
A könyv egy emberöltőt kísér végig, pár éve még voltak, akik köztük éltek ebből a korosztályból. Sokszor átfutott a fejemen, milyen lehetett átélni az egész XX. századot, a világháborúkat… hát most itt van, kézzel foghatóan. Lenyűgöző, letehetetlen könyv, de szomorú is. Nehéz nem azt a végső összegzést levonni, hogy mennyire keserves, mennyire nyomorult volt az elmúlt 100 év, mennyire nem tehetett az egyes ember semmit, hogy kivonja magát, megvédje az övéit a történelem viharától.

Tisztelet illeti a szerzőt, hogy „idegenként” egy ilyen gyönyörű tablót tudott alkotni. És a fordítót is, hogy vissza tudta ezt adni anélkül, hogy a szöveg „megtörne”. (A szerkesztő kicsit ugyan jobban odafigyelhetett volna, hogy a párbeszédekkel ne legye probléma, de ezt meg tudom bocsátani a könyvnek.)

Hohenembs>!
Diane Pearson: Csárdás

Rendkívüli könyv. Könnyű a részévé válni, és nehéz teremtett világából kiszakadni. Minden megtalálható benne, ami egy igazán jó, családregényhez illik.
A szereplők mind – mind a letűnt világ egy – egy fontos momentumát, eszméjét képviselik. A szereplők bemutatása, személyiségük kibontakozása a könyv végéig tart, sőt gondolatban még tovább. A valóságnak ez is egyfajta értelmezése, egy látásmód melyet érdemes mindenkinek megismerni.
Nem hazudik, nem szépíti a múltat, történelmünket…sőt varázsa túlságosan is életszerű, szerethető és emberi voltából fakad.

csilla0923>!
Diane Pearson: Csárdás

Borzasztóan vastag és utáltam cipelni a táskámban, de megérte. Imádtam minden sorát.
Én még tovább is olvastam volna a történetet…

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!
Diane Pearson: Csárdás

Igen, érezni, hogy nem magyar írta, a paprikások – pörkölt, a világháború – Nagy Háború, hogy csak pár ilyet emeljek ki. Amúgy oké a cucc, nem tudom letenni (kábé a felénél járok).

Milyen_könyvet_olvassak>!
Diane Pearson: Csárdás

Fejezetről fejezetre egyre nagyobb kalandokba keveredünk, és a lányok is a szívünkhöz nőnek igen gyorsan. A családból persze nem mindenki szerethető karakter, de idővel lehull a lepel, és szépen-lassan mindenki nézőpontját megértjük.

Bár a könyv nagyon izgalmas, és magával ragadó, mégsem egy ’ egy nap alatt kiolvasom’ típus. Időt kívánt magának minden egyes fejezet, hogy ülepedjenek az események, és a tragédiák.

A hagyományokból, bátorságból (ez nem vita) , formalitásokból és korszerű hadviselést illető mélységes és abszolút tudatlanságból összetákolt, imbolygó építmény már alig állt a lábán.

Amint átértünk II. részbe, nem hogy könnyebb, egyre nehezebb lesz az olvasás, mert a háború is megkezdődik, és a könyvben szereplő családok zsidók, vagy félig zsidók… Sokszor a könnyeimmel küszködve folytattam az olvasást. Számomra nagyon nehéz olvasmány volt. Egy kicsit talán a Trónok harcához tudnám hasonlítani. Hiszen az is fantasztikus regény, de nehéz feldolgozni azt a sok elvesztegetett életet, és még nehezebb elviselni, hogy a szereplők, akiket megszerettünk, életüket vesztik.

Bővebben itt olvashatsz róla:
http://milyenkonyvetolvassak.blogspot.hu/2015/10/diane-…

Chris>!
Diane Pearson: Csárdás

Nagyon jó regény volt. Az Elfújta a szélhez nem tudom hasonlítani, mert nem olvastam, de ha az is van ilyen élvezetes, hamarosan neki látok. :)

3 hozzászólás
kritta>!
Diane Pearson: Csárdás

Egy könyv, amit nem lehet gyorsan olvasni, mert a történet magával ragad, de ugyanakkor néha le kell tenni, hogy a sok élményt egyáltalán be tudjuk fogadni, holott szinte falnánk a sorokat egymás után.
Egy történelmi hullámvasútra ültet minket a szerző, ami hatalmas magasságokba és félelmetes mélységbe száguld velünk 571 oldalon keresztül.

Egy romantikus családregény, ami a XX. század viharos történelmén kanyarog keresztül, ahol a zsidók, a nácik, a nemesek és a parasztok sorsa szorosan összefonódik, háborúk, éhínség, gazdasági válság és jólét váltogatja egymást. A Ferenc, a Rácz-Rassay és a Káldy család történetén keresztül bontakozik ki a szemünk előtt a magyar és az egyetemes történelem egy igen tág része, a XX. század első kétharmada.

Elképzelni sem tudom, hogy milyen alapos kutatómunka előzte meg a könyv megírását, de el kell ismernünk, hogy a szerző nem bízott semmit a véletlenre, mert alapos, részletes és mindenre kiterjedő alapossággal írja meg a történetet. Még a magyarokban rejlő tüzet is sikerül a lapokra varázsolnia, annak ellenére, hogy külföldiként ír és kutat.

Egy gyönyörűen megírt történelmi, de ugyanakkor romantikus családregényt tarthatunk a kezünkben, és komolyan mondom, hogy voltak olyan részek, amikor a szereplőkkel együtt könnyeztem, mert még azok az emlékek is felidéződtek bennem, amit a nagymamám mesélt a háborúról. Annak ellenére, hogy nem voltam részese az eseményeknek a könyv olvasása közben úgy éreztem, hogy ott állok én is, mint egy külső szemlélő az 1910-es évektől kezdve és követem azt ahogy életek, családok mennek tönkre a háborúk miatt és csak azért, mert nem egyeztek a politikai nézeteik az aktuális hatalommal, vagy éppen a származásuk taszította őket a hihetetlen gazdagságból a nácik kezei közé.

El sem tudom képzelni egy külföldi író, hogy volt képes egy ilyen gyönyörűen megírt, a történelmet korhűen visszaadó romantikus, de egyben tragikus történetet megírni, mert valljuk be magyar író tollából még nem született egy ilyen átfogó képet nyújtó, de ugyanakkor szórakoztató és megindító történelmi regény.

A szereplők többsége a szívemhez nőtt, remek jellemábrázolások, a pozitív emberi tulajdonságok mellett megjelenik a gonoszság is, de valahogy az összes szereplő hozzáad valamit saját magából a történethez, amitől egy nagy kerek egész lesz ez a mesével vegyített szomorú, néha boldogító valóság.

Katartikus élmény volt olvasni a könyvet, erre a könyvre mondom azt, hogy egy igazi érték és egy olyan olvasmány, amit akár a középiskolákban is kötelezővé tennék.

Ahogy megnéztem a könyv adatlapját és láttam, hogy az Elfújta a szélhez hasonlítják, akkor úgy gondoltam ez csakis valami túlzás lehet, de el kell ismernem, hogy talán azért, mert közelebb áll hozzám Magyarország történelme, de sokkal jobban szerettem a Csárdást, mint az Elfújta a szelet, nekem többet nyújtott érzelmileg, élményileg és történelmi szempontból is mindenképpen.

Gyönyörű, igaz és minden sora érték, ráadásul mondanivalója van, ami manapság igen ritka. Bevallom alaposan elgondolkodtam azon, hogy milyen szerencsések vagyunk, mi, akik most a XXI. században élhetünk a magunk kis problémáival, ami rá kellett döbbennem, hogy őseink problémáihoz képest sehol sincsenek. Nem vagyok biztos benne, hogy én azokat a megpróbáltatásokat kibírtam volna, vagy sem, amit ők emelt fővel fogadtak és elfogadtak.

Egyedül a címmel volt egy kis problémám, nekem nem egyeztethető teljesen össze ez a tüzes tánc a könyvvel, de ezen túllépve egy igazi élmény, mindenkinek szívből ajánlom elolvasásra.

ditke3>!
Diane Pearson: Csárdás

Nagyon jó, kemény, valós történelmi háttérrel. Olvasmányos, érdekfeszítő korrajz.

Annamaria_Nagy_Korodi>!
Diane Pearson: Csárdás

Nehéz elképzelni, hogy ezt a történelmi pontossággal megírt, a kis és nagy emberek hétköznapjait bejáró igencsak terjedelmes történetet olyasvalaki írta, aki külföldi szerzőként a magyarok felé hobbiként tekint csak. Letehetetlen regény, nagyon érdekes családi történtet az újkori magyar történelemnek egy igen tanulságos időszakából. A köztudottan nagyon durva, háborús részeket úgy foglalja bele a cselekménybe, hogy közben csak kicsit ijedünk meg, közben sok mindent nem ír le, amit úgyis tudunk, ezért épp elég elképzelni, nem kell még szemmel végig is olvasni. Roppant hálás voltam neki ezért, amint a cselekménnyel haladtam. Szeretni való könyv, egyáltalán nem bánom, hogy a hatszáz oldalnyi terjedelemre rászántam az időmet.


Népszerű idézetek

Hohenembs>!

A hét törzs vezére vérszerződést kötött: felvágták erüket, vérüket összevegyítették, és ittak belőle. Így született meg a magyar nemzet: vérből. És így is folytatódott.

8. oldal

Milyen_könyvet_olvassak>!

A világ már nem az a csodálatos hely, ahol az ember szívesen él.

413. oldal

Milyen_könyvet_olvassak>!

A hagyományokból, bátorságból (ez nem vita) , formalitásokból és korszerű hadviselést illető mélységes és abszolút tudatlanságból összetákolt, imbolygó építmény már alig állt a lábán.

22. oldal

Hohenembs>!

Ha az ember elgondolkodik valamin, ha fontolóra veszi, mit tehet és töpreng rajta, az gyakran az első lépés az elfogadás felé.

255. oldal

Hohenembs>!

…meg kell próbálni többet tenni annál, mint amennyit megtenni képesnek véljük magunkat.

293. oldal

ditke3>!

A nosztalgia a legjobb esetben felesleges, a legrosszabb esetben veszélyes volt.

561. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Hannah: Fülemüle
Robin O'Wrightly: Emlékkönny
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Jaume Cabré: Én vétkem
Robert Merle: Mesterségem a halál
Fábián Janka: Emma évszázada
Silingi Terézia: Ómama nyaklánca
Daša Drndić: Sonnenschein
Kate Morton: Az órásmester lánya
Catherine Banner: Ház az éj peremén