Menedék 35 csillagozás

Diane Ackerman: Menedék

1939-ben ​dr. Jan Żabińskit bízzák meg a Varsói Állatkert vezetésével. Ebben a munkában nagyszerű segítőtársa intuitív felesége, a grafikus Antonina.
Amikor Lengyelországot megszállják a németek, a házaspárnak kapcsolatba kell lépnie a Harmadik Birodalom újonnan kinevezett, fő zoológusával, Lutz Heckkel, hogy amennyire lehetséges mentsék az állatkert lakóit. Közben Jan és Antonina részt vesz a lengyel földalatti ellenállásban; szabad bejárásuk van a varsói gettóba, ahonnan embereket mentenek ki.
Miután állatkertjüket lebombázzák, a két állatkertésznek, Jannak és Antoninának úgy sikerült megmentenie több mint háromszáz embert a náciktól, hogy az üres állatketrecekben bújtatták el őket. Mivel ezeknek a „vendégeknek” állati, az állatoknak viszont emberi neveket adtak, nem csoda, hogy az állatkert fedőneve „ Ház, az őrült csillagzat alatt” lett.
A természettudós író, Diane Ackerman élvezetes stílusban újrateremti ezt az elfeledett, igaz és szép történetet a varsóiak… (tovább)

Eredeti mű: Diane Ackerman: The Zookeeper's Wife

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
GABO, Budapest, 2017
386 oldal · ISBN: 9789634064701 · Fordította: Komló Zoltán
>!
GABO, Budapest, 2017
386 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064428 · Fordította: Komló Zoltán

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Antonina Żabiński · Jan Żabiński

Helyszínek népszerűség szerint

Varsó


Kedvencelte 1

Most olvassa 7

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 113

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Diane Ackerman: Menedék

Diane Ackerman könyve a második világháború kapujában álló Lengyelországba kalauzol el bennünket.

A könyv elején még tavasz van, történetünk főszereplője a nemrég kinevezett állatkert igazgató felesége, Antonina Zabinski idilli és színes életét éli a varsói állatkertben.

Nappalijukat midenféle elárvult állatkák népesítik be, Antonin pedig örömmel szenteli minden idejét a kis árvák megsegítésére.

De aztán Lengyelországba is megérkezett a második világháború.
Jan és Antonina állatkertje, úgy ahogy az életük, egy-két nap nap alatt teljesen romba dőlt.
Rettenetes lehetett nekik látni, hogy az amit ketten felépítettek, s szeretett állataik is egy ilyen szörnyű pusztítás áldozatai lettek.

Varsó bombázásának első időszakában ott kellett hagyniuk az állatkertet is, Antoninának és fiának Rysnek, ideiglenesen máshol kellett meghúzniuk magukat, s csak később tudtak majd visszatérni az állatkertbe, ami aztán nem kevés munka és ügyeskedés után, a lengyel földalatti mozgalom egyik fontos bázisa lett.

Az ilyen típusú igaz történetek egy kicsit mindig visszaadják az emberiségbe vetett hitemet, mert megmutatják, hogy mégiscsak képesek vagyunk mi, emberek még arra, hogy önzetlenül segítsünk egymáson.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2017/04/diane-ackerman-me…

>!
Bori_L P
Diane Ackerman: Menedék

Bevallom, ritkán olvasok háborús könyveket. Annyira ritkán, hogy eddigi második világháborús olvasmányaim kimerültek a Csíkos pizsamás fiúban (ami nem vehető nagyon komolyan), meg az Anna Frank naplójában (ami viszont azért igen). Szóval az, hogy erre a könyvre kapásból lelkesen lecsaptam, egyvalaminek köszönhető: hogy egy állatkert történetét írja le a háborúban.

Persze az állatkert történetéhez szorosan hozzátartozik az állatkert gondozóinak a története is, akik jelen esetben az állatkert igazgatója (Jan) és felesége (Antontina), illetve kisfiuk (Ryś). Szóval, mi történik egy állatkerttel, ha kitör a háború? Nyilván bezár, az ott élő állatokat pedig szélnek eresztik vagy pedig elfogyasztják – gondolná az ember, amíg ki nem derül, hogy a náci ideológia nem csak az emberi faj megtisztítását célozta meg, hanem ez a tisztogatási mánia kiterjedt a természetes ökoszisztémákra is, ahonnan szintén ki akarták irtani az „alsóbbrendű” fajokat.* Így a varsói állatkert legértékesebb példányai nem a katonák kondérjában, hanem német állatkertekben végezték.

Hogy tud egy állatkert részt venni a háborúban? Az állatokat ugye fel lehet használni élelmezésre, de ezután elég hamar funkcióját veszti maga az állatkert, márpedig a háborúban nem maradhatott egy ilyen fontos terület funkció nélkül. Lehet például disznótelepet létesíteni a helyét. Vagy kertet a katonák élelmezésére. Ezen kívül még lehet a földalatti mozgalom egyik központja is, amely tökéletes rejtekhely a gettóból menekülő zsidók számára – legalábbis egy bizonyos időtartamig.

Ez a könyv nem igazán regény, sokkal inkább a dokumentumfilm könyves megfelelője, így nem is érdemes másféle elvárásokkal indulni neki. Sok részlet kerül bemutatásra Antonina naplójából (ez adja a könyv történetének fő vonulatát), emellett pedig néha kitekintést nyerhetünk a „mellékszereplők” életére a háború alatt és után, főleg a velük készített interjúk alapján. Minden borzalma és nyomasztósága ellenére a Menedék egy lebilincselő történet, és még a (viszonylagos) happy end is megvan az érzékenyebb lelkű olvasók számára.

Bővebben itt: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-05-15+…

*ezt a részt, illetve Lutz Heck munkásságát és elképzeléseit elég részletesen és érdekesen bemutatja az írónő

>!
Ibanez MP
Diane Ackerman: Menedék

„„Ha az olyan, érzésből jövő szavaknak, mint anya, feleség, nővér, akkora a hatalmuk, hogy képesek megváltoztatni egy gazember hangulatát és legyűrni gyilkos ösztöneit, akkor talán mégiscsak reménykedhetünk az emberiség jövőjében”.”

Nagyon örülök, hogy nem láttam a filmet, valamint hogy nem olvastam előtte úgy igazából se értékelést, se fülszöveget, csak annyit tudtam róla, hogy 2. világháború idején egy állatkertben játszódó történet, ahol zsidókat is bújtattak… Így nem volt semmilyen elvárásom a könyvvel szemben, s nekem bizony nagyon betalált. A fura, hogy nekem pont az tetszett, ami gondot okozott (olvasás után elolvastam pár értékelést) másoknak. Engem nagyon megfogott az, hogy nem egy „szimpla” holokauszt történet került a kezembe, hanem gyakorlatilag három tematikát is kapunk a könyvben.

„Nem elég messziről vizsgálódni. Csak az állatok mellett élve ismerjük meg a viselkedésüket és a pszichológiájukat.”

Van az alaptörténet, amely a helyszínhez, az állatkerthez, a benne lévő állatokhoz kapcsolódik, így kapunk bőven természettudományos részleteket is (most komolyan, bele nem gondoltam eddig abba, hogy a zsiráfok állva hozzák világra a kicsinyeket, s azok bizony mekkorát zuhannak a világrajövetelkor a fejükre-gerincükre … erről itt találtok egy videót: https://www.youtube.com/watch… – nem tűnik nagyon magasnak, de azért egy ilyen pici törékeny test gyakorlatilag kizuhan a padlóra… :-O).

„Három héten át nappal gránátokat hallott elzúgni a háztetők fölött, az éj sötétjében pedig falakat döngölő bombákat. A borzalmas dörrenéseket vérfagyasztó fütyülés előzte meg, és Antonina egyszer csak azon kapta magát, hogy a legrosszabbtól tartva egyenként végighallgatja a fütyüléseket, aztán kiengedi a levegőt, amikor meghallja, hogy valaki másnak az élete robbant fel. Önkéntelenül is megbecsülte a távolságot, és megkönnyebbült, amiért nem ő volt a bomba célpontja, aztán szinte azon nyomban érkezett a következő fütyülés, a következő robbanás. Azon ritka alkalmakkor, amikor kimerészkedett, filmszerű háborúba csöppent, sárga füsttel, törmelékpiramisokkal, csorba kőszirtekkel ott, ahol valamikor épületek álltak, szél kergette levelekkel és gyógyszeres fiolákkal, sebesült emberekkel és furcsán kibicsaklott lábú, döglött lovakkal. Ám ami a legvalószínűtlenebb volt: valami a feje fölött, ami először hónak tűnt, de nem úgy mozgott, mint a hópelyhek, valami finoman emelkedett és süllyedt anélkül, hogy földet ért volna. A város párnáiból és paplanjaiból származó pehelytollak bizarr, puha felhője kavargott lágyan az épületek fölött, hátborzongatóbban, mint egy hóvihar.”

Aztán ott a másik vonal, a zsidók bújtatása, valamint Varsó lerombolása és az ottani élet, amiről bizony nem sokat olvastam ezidáig. Külön „örömmel” olvastam, mivel idén nyáron voltam Lengyelországban, bár nem Varsóban, de Krakkóban igen, valamint a koncentrációs táborokban, így még közelebb éreztem magamhoz ezeket a részeket. Varsó folyamatos megszállása, lerombolásának fázisai, az ott élők élete, az ellenállás tagjainak (akikről talán még sosem hallottunk, pl. Janus Korczak önfeláldozása) bátor tettei, apró cselekedetek, melyek emberéleteket mentettek, sok-sok apró kis történet egyesül ebben a könyvben.

„Kezdetben sem a zsidók, sem a lengyelek nem fogták fel teljes egészében a rasszista törvények tirádáit, és nem hittek a zsidók összefogdosásáról meg legyilkolásáról szóló, hátborzongató pletykáknak. „Amíg mi magunk nem voltunk szemtanúi ilyen eseményeknek, amíg nem éreztük őket a saját bőrünkön”, emlékezett később Antonina, „addig azzal hessegettük el őket magunktól, hogy ez minden alapot nélkülöz, ez hallatlan, csak valami kegyetlen pletyka vagy talán beteges tréfa.”

„…a németek, a lengyelek és a zsidók három, különböző sorban álltak kenyérosztáskor, és a napi fejadagokat egészen az utolsó kalóriáig kiszámították, így a németeknek 2613, lengyeleknek 669, a zsidóknak pedig mindössze 184 kalória járt.”

A harmadik vonal pedig számomra az volt, ahogy a könyvbe bele-belecsúsztak olyan részletek, melyekben egy-egy mellékszereplő (mint Magdalena Gross vagy Heck) életébe nyerünk bepillantást, ami azért néha borzalommal tölti el az embert (pl. az állatkerti "vadászat"), vagy pedig egy-egy apró, de érdekes dologra hívja fel az olvasó figyelmét (pl. a penicillin feltalálása, vagy a lengyel babonák a gyermek születése körül)…

„Heck a hagyományt elferdítve SS-beli barátait hívta meg egy ritka mulatságra: privát vadászpartira ott, helyben, az állatkert területén, egy olyan murira, amely a kiváltságot egyesítette az egzotikus állatok olyan tumultusával, hogy ott még egy zöldfülű vagy mólés fegyveres sem téveszthetett célt. Heckben a nagyvadra menő vadász együtt élt a természettudóssal, és bármilyen paradoxonnak is tűnik, ő az a fajta állatkertész volt, akinek nem okozott gondot az állatok leöldösése valaki másnak az állatkertjében, ha ennek révén befolyásos barátok kegyeibe férkőzhetett. Heck és vadásztársainak válogatott serege egy verőfényes napon érkezett, itallal és jókedvvel telve, a hadsereg győzelmeitől fellelkesülten, nevetgélve barangolták be a terepet, és közben szórakozásból karámba meg ketrecbe zárt állatokra lövöldöztek.”

Nekem összességében egy kiváló könyv volt, polcon maradós ebben a témakörben, mert egészen más módon van felépítve a cselekmény, talán A könyvtolvaj okozta élményhez hasonlítanám. Azt hiszem, Antonina és Jan (no meg a lengyel ellenállók) megérdemlik, hogy szeressük ezt a könyvet!

"1942. július 22-én, a Stawki utcában kezdetét vette a gettó felszámolása, 7 ezer embert a vasútállomásra tereltek, klórral fertőtlenített vörös marhavagonokba zsúfolták, és a majdaneki gázkamrákhoz szállították őket. Ehhez az úgynevezett „keletre való áttelepüléshez” három napra elegendő élelmet csomagolhattak, magukkal vihették valamennyi értéktárgyukat és tizenöt kilónyi személyes holmit. A nácik 1942 júliusa és szeptembere között 265 ezer zsidót szállítottak Varsóból Treblinkába, és mindössze 55 ezer ember maradt a gettóban, ahol megalakult és felkészült a küzdelemre a Zsidó Harci Szervezet, ismertebb nevén a ZOB (Żidowska Organizacja Bojowa). Hogy a halálra ítélteket a lehető legtovább nyugton tartsák, a treblinkai vasútállomáson kifüggesztették a vonatok indulási és érkezési idejét, holott onnan soha, egyetlen fogoly sem távozott „Rendkívüli precizitással nekiláttak, hogy őrült céljukat elérjék”, írta Antonina. „Ami eleinte egyetlen ember vérszívó ösztönének tűnt, hamarosan egész népek elpusztításának jól kitervelt módszerévé vált.”

1 hozzászólás
>!
Any P
Diane Ackerman: Menedék

Remek alaptörténet, kevésbé jó tálalás. Én ha nehezen is, de végül megtaláltam vele a közös hangot. Aki gyakran néz dokumentumfilmeket, képes lesz kerek történetet látni benne, csak nem a megszokott formában.
https://lafleurkonyvtara.blogspot.de/2017/10/diane-acke…

>!
Belle_Maundrell
Diane Ackerman: Menedék

Olyan jó lehetett volna ez a könyv, ha jobban van megírva. Kicsit úgy éreztem, mintha az írónő sem tudta volna eldönteni, hogy életrajzot vagy regényt írjon, mert nagyon éles váltások vannak pl. a szinte költői leírások és az események tényszerű elmesélése között. Nem éreztem úgy, hogy beszippantott a sztori, vagy hogy közel kerültem a szereplőkhöz, de közben látom, hogy milyen csodás és bátor emberek lehettek. Egyszerűen ez a fura írásmód nem enged kötődni hozzájuk. Egyedül az volt rám hatással, amikor leírta, hogy bántak a németek a lengyel zsidókkal, de könyörgöm, az elborzadást egy tankönyv is ugyanúgy kiválthatta volna belőlem. Igazából nem is lett volna baj, ha eleve tényszerű életrajzként jelenik meg, csak akkor tényleg legyen az… nem ilyen fura kis mutáns. :P
Az is folyton kizökkentett, hogy xy ezt írta a naplójában, vagy amikor utalgatott arra, hogy kivel mi történt később. Így hogy izguljak bármin is? Talán ahhoz tudnám hasonlítani az elégedetlenségemet, amikor az Anna és a királyt olvastam, és akkor is azt írtam, hogy az írónő mintha nem mert volna hozzányúlni Anna naplóihoz, és csak leírta az eseményeket, szinte érzelemmentesen. Na, most is valahogy így érzek.
Ez meg technikai dolog, de miért a könyv közepén (ráadásul egy mondat közepén) vannak a képek? Tök jó ötlet volt beletenni őket, örülök, hogy láthattam, milyenek voltak valójában Zabinskiék, az állatok meg nagyon édesek, de nem hiszem el, hogy nem fértek volna el hátul.
Hogy valami jót is mondjak: az állatokról szóló epizódok aranyosak, és szinte hihetetlen, hogy milyen fura dolgokat csináltak. De azért én elhiszem. ;) A tájleírások meg tényleg gyönyörűek, csak ezeknél lóg ki a lóláb a legjobban, mint mondottam volt.
Szóval a három csillagot Antonina kapja, mert fantasztikus nő lehetett. És Borz. És a fura nyúl.
A filmre azért még mindig kíváncsi vagyok, eleve a könyv is az előzetes miatt kezdett érdekelni.

>!
BeliczaiMKata P
Diane Ackerman: Menedék

Összességében tetszett a történet, mely igaz történetet, eseményeket elevenít fel. Kicsit az elbeszélés módjával volt bajom. Nekem furcsa volt, hogy néhol tényszerű volt, majd váratlanul regényesen részletgazdag lett a környezet leírásánál. Ezek miatt kicsit erőltetni kellett az agyam, hogy filmként peregjen a történet, ugyanakkor szerettem azt is, hogy a valóságot ábrázolja. Gondolom a film inkább az érzelmes oldalát ragadja meg az eseményeknek, és hatásosabban adja el(ő). Számomra (film megnézése nélkül) nem az a klasszikus könnyvadász történet, és ez tetszett. Minden, amit tettek másokért, az hatalmas tiszteletet érdemel, és soha nem szabad elfelejtenünk, hogy amíg élnek jó emberek, nem győzhet a gonosz!

>!
klaratakacs +SP
Diane Ackerman: Menedék

Ezt a könyvet senki ne regényként olvassa, mert akkor csalódást okoz. Illetve regény ez, de dokumentumregény, aprólékos részletességgel megírva, naplók, visszaemlékezések alapján. Mérhetetlen kutatómunka állhat mögötte és két olyan emberről szól, akiket mindenkinek ismernie kellene.
1939–1945. Varsó, német megszállás. A történelem két oyan embert hoz „helyzetbe” Jant és Antoniát, akik beleállnak és felvállalják embertársaik megmentését. Olyan természetességgel, ahogy gondozták az állataikat is. Olyan szeretettel, ami ellensúlyozni tudta mások kegyetlenségét. Trükközve, rettegve, de tették a dolgukat.
Erről szól a könyv. Nem, erről nem lehet bájost regény írni, mert a tények kegyetlenek. De igenis el kell olvasni, hogy tudjuk, hogy emlékezzünk, hogy tehessünk ellene.

>!
Perly 
Diane Ackerman: Menedék

Véletlenül láttam meg Youtube-on a film trailerét. Rákövetkező héten megtudtam, hogy könyv is van belőle, így nem volt kérdés, előbb elolvasom, és csak utána nézem meg.
Nyáron ki is kölcsönöztem a KSH Könyvtárból, és egészen addig halogattam az elolvasását, amíg nem érkezett rá előjegyzés. Na, akkor gyorsan kiolvastam (bár még mindig nem volt hozzá hangulatom), hogy vissza tudjam vinni.

Mindig érdekes 2. világháborús történeteket, visszaemlékezéseket, tanulmányokat olvasni. Nem gyakran szoktam, mert engem valahogy állandóan megvisel a nácik kegyetlensége. Állatbarát lévén sejtettem, hogy semmi jóra nem számíthatok velük kapcsolatban. Elborzasztott, ahogy spoiler.
Antonina személyisége lenyűgöző volt. Hogy maradhat valaki ennyire nyugodt ilyen váratlan helyzetekben?! Van mit tanulni tőle! Ryśt egyfelől sajnáltam azért, mert ilyen fiatalon kellett szembesülnie az emberek kegyetlenségével, ami egy életre rányomta bélyegét a személyiségére. Érthető is, hogy valamilyen szinten távolságtartó volt, mind az állatokkal, mind pedig az emberekkel szemben. Másfelől viszont nem tudom felfogni, miután véget ért a háború, és már megöregedett, hogy mondhatta azt az interjúvolónak, amit…
A fél csillagot az állatok bántalmazása és a szereplők állatokhoz való hozzáállása miatt vontam le.

A film megnézéséhez még gyűjtöm magamban a lelkierőt! ;-)

>!
szallosas P
Diane Ackerman: Menedék

Kevèssè volt regènyes, mint vártam. Persze volt egy kerek törtènet, de sokszor volt naplókból idèzet, törtènelmi magyarázat, előre vetítès… ami megtörte e regènyt.

>!
KleineKatze
Diane Ackerman: Menedék

A maga műfajában kiváló regény, korrajz, életrajzi regény, de szerintem sokan nem ezt vártuk, amikor leemeltük a polcról, s ezért nem kapott eddig jobb értékeléseket. Én személy szerint egy második világháború idején játszódó melodrámát vártam, de nem teljesen ezt kaptam.
Az írónő, lévén természettudományi műveket írt ezelőtt, ezt a történetet is főképp abban a stílusban írja, s bár a történet Antonina életét és lelkierejét mutatja be, sokat megtudunk arról is, milyen állatoknak kell átvészelniük, – többnyire sikertelenül –, az ember alkotta katasztrófát. Emellett betekintést nyújt a nácik azon projektjébe, mely rég kihalt fajok újraélesztését, illetve meglévők visszafajzását tűzte ki célul, s hogy ebben Antonináéknak miképpen kell közreműködniük, ha életben akarják tartani az állatkertet, az otthonukat, és családjukat. Ez azonban nem egyszerű, hiszen mindeközben kihasználva a varsói gettóba való belépési jogosultságukat, a régi ketrecekben zsidókat bújtatnak. Mondhatni tragikomédia, ahogy a zsidók állati sorsra kényszerülnek egy ketrecben a túlélésért.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell

(…) abban a pillanatban, hogy valaki megszeretett valamit, az elveszíthetővé vált.

310. oldal

>!
Belle_Maundrell

A legtöbb varsói fekete teával és édességgel kínálja vendégeit, Antonina pedig rózsákat nevelt, és rengeteg befőttet tett el, így aztán eljött az a pillanat, amikor óhatatlanul is elkészítette a hagyományos lengyel süteményt, a rózsaszínű rózsasziromdzsem-réteggel töltött, tűzillatú narancsmázzal bevont, puha fánkot.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Antonina Żabiński · fánk · rózsa
>!
BeliczaiMKata P

„Ha az olyan, érzésből jött szavak, mint anya, feleség, nővér, akkora a hatalmuk, hogy képesek megváltoztatni egy gazember hangulatát és legyűrni gyilkos ösztöneit, akkor talán mégiscsak reménykedhetünk az emberiség jövőjében.”

327. oldal

>!
BeliczaiMKata P

A fajegészségtani és tenyésztési kísérletek, amelyek Heck ambíciói, Göring vadászszenvedélye és a náci filozófia nyomán bontakoztak ki, ironikus módon végül ritka növények és veszélyeztetett állatok tucatjait segítettek megmenteni.

367. oldal

>!
Ibanez MP

Nem elég messziről vizsgálódni. Csak az állatok mellett élve ismerjük meg a viselkedésüket és a pszichológiájukat.

>!
Ibanez MP

Három héten át nappal gránátokat hallott elzúgni a háztetők fölött, az éj sötétjében pedig falakat döngölő bombákat. A borzalmas dörrenéseket vérfagyasztó fütyülés előzte meg, és Antonina egyszer csak azon kapta magát, hogy a legrosszabbtól tartva egyenként végighallgatja a fütyüléseket, aztán kiengedi a levegőt, amikor meghallja, hogy valaki másnak az élete robbant fel. Önkéntelenül is megbecsülte a távolságot, és megkönnyebbült, amiért nem ő volt a bomba célpontja, aztán szinte azon nyomban érkezett a következő fütyülés, a következő robbanás. Azon ritka alkalmakkor, amikor kimerészkedett, filmszerű háborúba csöppent, sárga füsttel, törmelékpiramisokkal, csorba kőszirtekkel ott, ahol valamikor épületek álltak, szél kergette levelekkel és gyógyszeres fiolákkal, sebesült emberekkel és furcsán kibicsaklott lábú, döglött lovakkal. Ám ami a legvalószínűtlenebb volt: valami a feje fölött, ami először hónak tűnt, de nem úgy mozgott, mint a hópelyhek, valami finoman emelkedett és süllyedt anélkül, hogy földet ért volna. A város párnáiból és paplanjaiból származó pehelytollak bizarr, puha felhője kavargott lágyan az épületek fölött, hátborzongatóbban, mint egy hóvihar.

>!
Belle_Maundrell

Meleg tavaszi napokon az orgonák lila kúpjai úgy lengedeztek, akár a tömjénfüstölők, és édeskés, részegítő ámbraillat sodródott be felőlük időközönként, ami lehetővé tette, hogy az orr kissé megpihenjen a fűszeres ébresztők után.

17-18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: orgona
>!
Belle_Maundrell

„A csendes, romantikus éjszakában Chopin c-moll etűdjének szenvedélyes akkordjai áradtak. Fájdalomról, félelemről és rettegésről szólt a zene, ahogy végiglebegett a szobán és kiszállt a nyitott ablakon”, emlékezett Antonina.

289. oldal

>!
BeliczaiMKata P

A gettó rengeteg ember számára eltörölte a mindennapi élet finom miszticizmusát, az olyasféle dolgokat, mint az egyedüllét, a szabad akarat és mindenekelőtt a hit, amely lehetővé teszi, hogy az ember éjszaka lefeküdjön és könnyűszerrel átadja magát az alvásnak.

239. oldal

>!
Bori_L P

A hagyományok szerint a nyár hangulatát a hársfák ragadják meg – a lipa hársfát, a Lipiec pedig júliust jelent. Az egykoron a szerelem istennőjének szentelt fák alatt lelt menedékre Mária, amikor a kereszténység megérkezett, és az út menti kegyhelyeken, a hársak alatt az utazók a mai napig hozzá imádkoznak jó szerencséért.

17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jacquie Durrell: Állatok az ágyamban
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül
Gerald Durrell: Életem értelme
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!
Gerald Durrell: A részeg erdő
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Yann Martel: Pi élete
Szemadám György: Zé, ó és ó
Benjamin Mee: Az igazi kaland
Lawrence Anthony – Graham Spence: Babilon bárkája