Menedék 26 csillagozás

Diane Ackerman: Menedék

1939-ben ​dr. Jan Żabińskit bízzák meg a Varsói Állatkert vezetésével. Ebben a munkában nagyszerű segítőtársa intuitív felesége, a grafikus Antonina.
Amikor Lengyelországot megszállják a németek, a házaspárnak kapcsolatba kell lépnie a Harmadik Birodalom újonnan kinevezett, fő zoológusával, Lutz Heckkel, hogy amennyire lehetséges mentsék az állatkert lakóit. Közben Jan és Antonina részt vesz a lengyel földalatti ellenállásban; szabad bejárásuk van a varsói gettóba, ahonnan embereket mentenek ki.
Miután állatkertjüket lebombázzák, a két állatkertésznek, Jannak és Antoninának úgy sikerült megmentenie több mint háromszáz embert a náciktól, hogy az üres állatketrecekben bújtatták el őket. Mivel ezeknek a „vendégeknek” állati, az állatoknak viszont emberi neveket adtak, nem csoda, hogy az állatkert fedőneve „ Ház, az őrült csillagzat alatt” lett.
A természettudós író, Diane Ackerman élvezetes stílusban újrateremti ezt az elfeledett, igaz és szép történetet a varsóiak… (tovább)

Eredeti mű: Diane Ackerman: The Zookeeper's Wife

>!
GABO, Budapest, 2017
386 oldal · ISBN: 9789634064701 · Fordította: Komló Zoltán
>!
GABO, Budapest, 2017
386 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064428 · Fordította: Komló Zoltán

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Antonina Żabiński · Jan Żabiński

Helyszínek népszerűség szerint

Varsó


Most olvassa 10

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 113

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Diane Ackerman: Menedék

Diane Ackerman könyve a második világháború kapujában álló Lengyelországba kalauzol el bennünket.

A könyv elején még tavasz van, történetünk főszereplője a nemrég kinevezett állatkert igazgató felesége, Antonina Zabinski idilli és színes életét éli a varsói állatkertben.

Nappalijukat midenféle elárvult állatkák népesítik be, Antonin pedig örömmel szenteli minden idejét a kis árvák megsegítésére.

De aztán Lengyelországba is megérkezett a második világháború.
Jan és Antonina állatkertje, úgy ahogy az életük, egy-két nap nap alatt teljesen romba dőlt.
Rettenetes lehetett nekik látni, hogy az amit ketten felépítettek, s szeretett állataik is egy ilyen szörnyű pusztítás áldozatai lettek.

Varsó bombázásának első időszakában ott kellett hagyniuk az állatkertet is, Antoninának és fiának Rysnek, ideiglenesen máshol kellett meghúzniuk magukat, s csak később tudtak majd visszatérni az állatkertbe, ami aztán nem kevés munka és ügyeskedés után, a lengyel földalatti mozgalom egyik fontos bázisa lett.

Az ilyen típusú igaz történetek egy kicsit mindig visszaadják az emberiségbe vetett hitemet, mert megmutatják, hogy mégiscsak képesek vagyunk mi, emberek még arra, hogy önzetlenül segítsünk egymáson.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2017/04/diane-ackerman-me…

>!
Bori_L
Diane Ackerman: Menedék

Bevallom, ritkán olvasok háborús könyveket. Annyira ritkán, hogy eddigi második világháborús olvasmányaim kimerültek a Csíkos pizsamás fiúban (ami nem vehető nagyon komolyan), meg az Anna Frank naplójában (ami viszont azért igen). Szóval az, hogy erre a könyvre kapásból lelkesen lecsaptam, egyvalaminek köszönhető: hogy egy állatkert történetét írja le a háborúban.

Persze az állatkert történetéhez szorosan hozzátartozik az állatkert gondozóinak a története is, akik jelen esetben az állatkert igazgatója (Jan) és felesége (Antontina), illetve kisfiuk (Ryś). Szóval, mi történik egy állatkerttel, ha kitör a háború? Nyilván bezár, az ott élő állatokat pedig szélnek eresztik vagy pedig elfogyasztják – gondolná az ember, amíg ki nem derül, hogy a náci ideológia nem csak az emberi faj megtisztítását célozta meg, hanem ez a tisztogatási mánia kiterjedt a természetes ökoszisztémákra is, ahonnan szintén ki akarták irtani az „alsóbbrendű” fajokat.* Így a varsói állatkert legértékesebb példányai nem a katonák kondérjában, hanem német állatkertekben végezték.

Hogy tud egy állatkert részt venni a háborúban? Az állatokat ugye fel lehet használni élelmezésre, de ezután elég hamar funkcióját veszti maga az állatkert, márpedig a háborúban nem maradhatott egy ilyen fontos terület funkció nélkül. Lehet például disznótelepet létesíteni a helyét. Vagy kertet a katonák élelmezésére. Ezen kívül még lehet a földalatti mozgalom egyik központja is, amely tökéletes rejtekhely a gettóból menekülő zsidók számára – legalábbis egy bizonyos időtartamig.

Ez a könyv nem igazán regény, sokkal inkább a dokumentumfilm könyves megfelelője, így nem is érdemes másféle elvárásokkal indulni neki. Sok részlet kerül bemutatásra Antonina naplójából (ez adja a könyv történetének fő vonulatát), emellett pedig néha kitekintést nyerhetünk a „mellékszereplők” életére a háború alatt és után, főleg a velük készített interjúk alapján. Minden borzalma és nyomasztósága ellenére a Menedék egy lebilincselő történet, és még a (viszonylagos) happy end is megvan az érzékenyebb lelkű olvasók számára.

Bővebben itt: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-05-15+…

*ezt a részt, illetve Lutz Heck munkásságát és elképzeléseit elég részletesen és érdekesen bemutatja az írónő

>!
Any
Diane Ackerman: Menedék

Remek alaptörténet, kevésbé jó tálalás. Én ha nehezen is, de végül megtaláltam vele a közös hangot. Aki gyakran néz dokumentumfilmeket, képes lesz kerek történetet látni benne, csak nem a megszokott formában.
https://lafleurkonyvtara.blogspot.de/2017/10/diane-acke…

>!
Belle_Maundrell 
Diane Ackerman: Menedék

Olyan jó lehetett volna ez a könyv, ha jobban van megírva. Kicsit úgy éreztem, mintha az írónő sem tudta volna eldönteni, hogy életrajzot vagy regényt írjon, mert nagyon éles váltások vannak pl. a szinte költői leírások és az események tényszerű elmesélése között. Nem éreztem úgy, hogy beszippantott a sztori, vagy hogy közel kerültem a szereplőkhöz, de közben látom, hogy milyen csodás és bátor emberek lehettek. Egyszerűen ez a fura írásmód nem enged kötődni hozzájuk. Egyedül az volt rám hatással, amikor leírta, hogy bántak a németek a lengyel zsidókkal, de könyörgöm, az elborzadást egy tankönyv is ugyanúgy kiválthatta volna belőlem. Igazából nem is lett volna baj, ha eleve tényszerű életrajzként jelenik meg, csak akkor tényleg legyen az… nem ilyen fura kis mutáns. :P
Az is folyton kizökkentett, hogy xy ezt írta a naplójában, vagy amikor utalgatott arra, hogy kivel mi történt később. Így hogy izguljak bármin is? Talán ahhoz tudnám hasonlítani az elégedetlenségemet, amikor az Anna és a királyt olvastam, és akkor is azt írtam, hogy az írónő mintha nem mert volna hozzányúlni Anna naplóihoz, és csak leírta az eseményeket, szinte érzelemmentesen. Na, most is valahogy így érzek.
Ez meg technikai dolog, de miért a könyv közepén (ráadásul egy mondat közepén) vannak a képek? Tök jó ötlet volt beletenni őket, örülök, hogy láthattam, milyenek voltak valójában Zabinskiék, az állatok meg nagyon édesek, de nem hiszem el, hogy nem fértek volna el hátul.
Hogy valami jót is mondjak: az állatokról szóló epizódok aranyosak, és szinte hihetetlen, hogy milyen fura dolgokat csináltak. De azért én elhiszem. ;) A tájleírások meg tényleg gyönyörűek, csak ezeknél lóg ki a lóláb a legjobban, mint mondottam volt.
Szóval a három csillagot Antonina kapja, mert fantasztikus nő lehetett. És Borz. És a fura nyúl.
A filmre azért még mindig kíváncsi vagyok, eleve a könyv is az előzetes miatt kezdett érdekelni.

>!
BeliczaiMKata
Diane Ackerman: Menedék

Összességében tetszett a történet, mely igaz történetet, eseményeket elevenít fel. Kicsit az elbeszélés módjával volt bajom. Nekem furcsa volt, hogy néhol tényszerű volt, majd váratlanul regényesen részletgazdag lett a környezet leírásánál. Ezek miatt kicsit erőltetni kellett az agyam, hogy filmként peregjen a történet, ugyanakkor szerettem azt is, hogy a valóságot ábrázolja. Gondolom a film inkább az érzelmes oldalát ragadja meg az eseményeknek, és hatásosabban adja el(ő). Számomra (film megnézése nélkül) nem az a klasszikus könnyvadász történet, és ez tetszett. Minden, amit tettek másokért, az hatalmas tiszteletet érdemel, és soha nem szabad elfelejtenünk, hogy amíg élnek jó emberek, nem győzhet a gonosz!

>!
szallosas
Diane Ackerman: Menedék

Kevèssè volt regènyes, mint vártam. Persze volt egy kerek törtènet, de sokszor volt naplókból idèzet, törtènelmi magyarázat, előre vetítès… ami megtörte e regènyt.

>!
Risus P
Diane Ackerman: Menedék

Ezt a könyvet a film mozielőzetese miatt vettem meg. Abban a 3 percben egyszerűen megbabonázott a történet. Abban a korban egy falatnyi mennyországban élhetnek a szereplők. Az külön, számomra pluszt jelentett, hogy igaz történet alapján készült el a film és a könyv.
És most lássuk a könyvet… Nagy sóhaj közepette csak annyit tudok írni, hogy csalódás volt.
Nem a történet, hanem annak az elmesélése. Én tényleg azt hittem, hogy egy gyönyörű szép és megható regényt tartok a kezembe, de ez helyett valami egészen mást.
Ahogy a könyv utolsó lapjának a legalján olvasható, az író ismeretterjesztőket ír, ez teljesen érezhető a könyvön. Nagyon küszködött, ez végig érezni lehetett, hogy regénnyé váljon az írás, de nem sikerült. És a könyv közepén található képek is ezt az ismeretterjesztő vonalat erősítik bennem.

>!
kratas P
Diane Ackerman: Menedék

Ezt a történetet meg kellett írni, mert nem szabad elfelejteni sem azt, hogy mi történt, sem azt, hogy kik az igazi hősök. Csak valahogy zavarosan van megírva a könyv, kapkod ide-oda, egyszer az eredeti naplóból ollóz ki egy-két bekezdést, egyszer meg a napi beszélgetések közepébe csöppenünk bele. Ez annyira nem tetszett, megint egy olyan téma, amit egy tapasztalt írónak kellett volna átadni.

>!
Mónika_Müller
Diane Ackerman: Menedék

Nagyon nehezen haladtam a történettel és nem csak a szokásos időhiány miatt.
Hasonló tapasztalatom van, mint az előttem értékelőknek.
A természettudós szerző talán maga sem tudta eldönteni, hogy melyik stílus mellett voksoljon.
A fülszöveg alapján egy sokkal regényesebb, izgalmasabb, pörgősebb cselekményre számítottam, ehhez képest néhol elmélkedő,hangulatban, egyszer a jelenben, máskor a múltba visszakanyarodva, különböző naplókból idézve peregtek az oldalak a vártnál lassabban.
Ennek ellenére érdemes volt elolvasni, mert a,hitelesség vitathatatlan, lévén megtörtént események myomán keletkezett műről van szó.
Az állatokról szóló részek és tudományos leírások nagyon értékesek, és teljesen áthatja a könyvet a Zabinski család (Antonina és Jan) embersége, visszaadva a hitet abban, hogy a legkétségbeejtőbb élethelyzetekben is van is reménysugár, Isten segítséget nyújt földi angyalai által.
Ezért is szeretek olvasni a második világháború idején történt eseményekről, mert a legtöbb esetben erőt meríthetünk a csodálatos túlélések, megmenekülések hátterében meghúzódó rendíthetetlen,áldozatos emberségből.

>!
Flór
Diane Ackerman: Menedék

Valaki elfelejtette kétszer aláhúzni a természettudós író szót a fülszövegben és kiegészíteni egy VIGYÁZAT! DOKUMENTUMREGÉNY! felirattal. Akkor talán nem csalódok ekkorát.
Na jó, annyira azért nem volt rossz, de egyes részek untattak, néhol a sokszorosan összetett mondatok olyan összetettre sikeredtek, hogy mire végigolvastam már nem emlékeztem az elejére, előfordult, hogy nem tudtam követni ki/mikor/hol/miért/meddig bujkál a villában és zavaró volt, hogy túl sok forrást említett meg, amikor egyszer csak felbukkant egy kiolvashatatlan lengyel név és akkor ő ezt meg ezt írta/így meg így emlékezett vissza rá. Én meg pislogtam, hogy ez már megint honnan került ide???
Összegezve a dolgokat, nem bánom, hogy elolvastam, mert remek képet ad a II. világháború alatti életről, Lengyelországról ill. egy-két érdekesebb kitérőt is tesz a könyv (nem, nem a bogarakra gondolok) pl. a náci ideológiáról, vagy a lengyel hagyományokról.
Akiknek nem ajánlom:
– azoknak akik állatkertekről akarnak olvasni
– akik valami pörgősre, izgalmasra vágynak
– akik képzeletben oroszlánokat akarnak simogatni (olyan csak a film trailerében van nyugi)
– akik véres csatajelenetekről ábrándoznak
– vagy feszültségtől túlfűtött menekülős-bujkálós pillanatokat kívánnak átélni.
Nem, ez a könyv nem ilyen. Ez az a könyv, amivel leülsz, átrágod magad rajta (néha nehezebben, máskor könnyebben), megemészted és tanulsz belőle. Sokat.
Akinek elveszett volna a mondanivalóm: azért megéri elolvasni!


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell

(…) abban a pillanatban, hogy valaki megszeretett valamit, az elveszíthetővé vált.

310. oldal

>!
Belle_Maundrell

A legtöbb varsói fekete teával és édességgel kínálja vendégeit, Antonina pedig rózsákat nevelt, és rengeteg befőttet tett el, így aztán eljött az a pillanat, amikor óhatatlanul is elkészítette a hagyományos lengyel süteményt, a rózsaszínű rózsasziromdzsem-réteggel töltött, tűzillatú narancsmázzal bevont, puha fánkot.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Antonina Żabiński · fánk · rózsa
>!
BeliczaiMKata

A fajegészségtani és tenyésztési kísérletek, amelyek Heck ambíciói, Göring vadászszenvedélye és a náci filozófia nyomán bontakoztak ki, ironikus módon végül ritka növények és veszélyeztetett állatok tucatjait segítettek megmenteni.

367. oldal

>!
Belle_Maundrell

Európa gazdag örökséget tudhatott magáénak tündérmesékből, amelyeket – néha szinte valóságos, máskor gyönyörűséges képzelet szülte – beszélő állatok népesítettek be, hogy a gyermekek fantáziáját lángra gyújtsák, a felnőtteket pedig visszavarázsolják a gyermekkor dédelgetett odújába.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Európa · mese
>!
Belle_Maundrell 

Meleg tavaszi napokon az orgonák lila kúpjai úgy lengedeztek, akár a tömjénfüstölők, és édeskés, részegítő ámbraillat sodródott be felőlük időközönként, ami lehetővé tette, hogy az orr kissé megpihenjen a fűszeres ébresztők után.

17-18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: orgona
>!
Belle_Maundrell 

Falról leeső kép, roppanó hangok az ablak alatt, ok nélkül eldőlő seprű, óraketyegés óra nélkül. Recsegő hangokat hallató asztal, magától kinyíló ajtó – mind-mind a közelgő halált jelzi.

279. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Belle_Maundrell

„A csendes, romantikus éjszakában Chopin c-moll etűdjének szenvedélyes akkordjai áradtak. Fájdalomról, félelemről és rettegésről szólt a zene, ahogy végiglebegett a szobán és kiszállt a nyitott ablakon”, emlékezett Antonina.

289. oldal

>!
BeliczaiMKata

A gettó rengeteg ember számára eltörölte a mindennapi élet finom miszticizmusát, az olyasféle dolgokat, mint az egyedüllét, a szabad akarat és mindenekelőtt a hit, amely lehetővé teszi, hogy az ember éjszaka lefeküdjön és könnyűszerrel átadja magát az alvásnak.

239. oldal

>!
Belle_Maundrell

Borz magától megtanulta, hogy a bejárati ajtót kell kaparásznia, ha azt akarja, hogy kiengedjék vécézni, és egy mosóteknőben hanyatt dőlve fürdött, mint az emberek, miközben mindkét kezével szappanos vizet fröcskölt a mellkasára.

42. oldal

>!
Bori_L

A hagyományok szerint a nyár hangulatát a hársfák ragadják meg – a lipa hársfát, a Lipiec pedig júliust jelent. Az egykoron a szerelem istennőjének szentelt fák alatt lelt menedékre Mária, amikor a kereszténység megérkezett, és az út menti kegyhelyeken, a hársak alatt az utazók a mai napig hozzá imádkoznak jó szerencséért.

17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jacquie Durrell: Állatok az ágyamban
Yann Martel: Pi élete
Gerald Durrell: Életem értelme
Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Vera Csaplina: Négylábú barátaim
Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató
Kiss József: Röfi regénye
Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka
David Taylor: Hogyan lettem állatkerti orvos