„A szerelem szép, mindig ezt halljuk, nem igaz? A vele járó fájdalomról már kevesen beszélnek. Azt hiszem, megértettem, miért. Ha ezt hangoztatnák, senki nem akarna ebbe a verembe beleesni. Mégis ki szúrna tört önként a saját szívébe?”
–
A legtöbben azt hiszik, ajánlót írni könnyű! Ohó, még mit nem… Pláne az ilyen könyvekről! Félreértés ne essék, rendkívül tetszett! Ez az a fajta könyvélmény, amit mi olvasók keresünk a könyvekben.
Ellenállhatatlan volt, két este alatt olvastam el , az egyiken egyben daráltam le 210 oldalt, majd csak azért tettem félre, hogy még egy napig a bűvöletében legyek.
Egészen eddig fogalmam sem volt róla, hogy milyen a jó thriller. Arról meg, hogy mitől lesz letehetetlen egy romantikus thriller , végképp nem.
Új kilátásba helyezte a két műfajt és a belőlük gyúrt új, észveszejtő kombinációt.
Hasfelmetsző Jack történetét mindenki ismeri. Ám ilyen módon, még sosem láthattuk.
Sötét és kietlen, London hátborzongató, mégis hívogatóan tekint rád.
Milyen lesz a könyv? Elkezded, beleszeretsz ( pláne ebbe az elképesztően igényes kivitelezésbe, mely magához csalogat), találgatsz, lapozol – szigorúan mindig csak még egy fejezetet – vége. Vége?! Átvertek, a fenébe és még élvezted is. Majd hosszú percekig (napokig?)merengsz rajta még.
Az Őrületbe kergetsz-nél már tudtam, hogy Dia stílusa egyedülálló, és ez itt sem volt másképp. A 19.századi Anglia – viktoriánus- hangulatot tökéletesen hozta, a két karakter zseniális volt , a gyűlöllek, de szeretlek és megy az adok-kapok kellően lazított egy kicsit a feszült, félelmetes hangulaton. Személy szerint Katherine karaktere nagyon bejött, bátor, okos magabiztos és rendkívül vakmerő, hiszen arra vállalkozik, hogy az unalmas bálok helyett ő inkább lerántja a leplet, ami még a rendőrségnek sem sikerült és felfedi Jack kilétét. Vajon sikerül? Túljárhat ő egymaga egy eszelős sorozatgyilkos eszén?
És a végén úgy teszed le, hogy még sokáig nézed. Nézed ezt az elképesztő borítót, végiggondolod a cselekményt újra és újra : áh tudhattam volna. Tudnom kellett volna. Dehogyis! Ne áltasd magad!
Már az előző regénynél is kiemeltem:az utolsó képkocka az övék . A i-re a pontot a regény teszi fel és egy olyan csavarral, ami gyökeresen megváltoztatja mindazt, amit eddig olvastál és amire eddig gondoltál.
Dróton rángat, mint egy marionett bábut, mégis élvezed! De még mennyire. Imádsz gondolkodni, találgatni, majd azt is szereted, amint túljárnak az eszeden. Nem ő? Ő? Á, az kizárt… vagy mégis?
Ez a könyv felfal. Úgy mászik be az elmédbe, hogy észre sem veszed, közben te is beleköltözöl. A te szíved is hevesebben ver. Izgulsz. Képek peregnek le előtted, ott sétálsz árnyékként a londoni utcán, legszívesebben visszafordulnál. Nem fogsz.
De maradhatsz-e végig árnyék? Vagy egy óvatlan pillanatban: rád is lesújtanak. Bizony! Egy könyv képes erre! Pláne ha erről a kötetről van szó.
.
Azt hiszem elég lesz, mert én még órákig tudnék mesélni.
Na olvassátok! Hagyok időt…
És örüljetek! Ti elsőre olvashatjátok! Használjátok ki! Köszönöm az élményt, @DianaHunt ! ♥
Illusztrációm: https://www.instagram.com/p/CmUXjOzNA7I/…