Szitakötő ​borostyánban (Outlander 2.) 469 csillagozás

Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A nagyszabású regényfolyam második része, amely ismét visszarepít bennünket az időben a XVIII. századi Skócia drámai és szenvedélyes eseményei közé…

Szitakötő borostyánban

Claire Randall húsz éven keresztül megőrizte a titkait. De most felnőtt lányával együtt visszatér Skócia fenséges, ködfátyolba burkolózó hegyei közé. Claire itt szeretné elmondani a lányának az igazságot egy fontos dologgal kapcsolatban, amely éppen olyan megdöbbentő, mint ami mögötte van: az ősöreg kőkör rejtélye; az idő korlátain átívelő szerelem; és James Fraser, a skót harcos, akinek lovagiassága egykor ott tartotta Claire-t a férfi évszázadának veszedelmei között, a saját korába való visszatérés helyett.

„Rengeteg akció, rengeteg szex… Diana Gabaldon született mesélő.” – Arizona Republic

Eredeti mű: Diana Gabaldon: Dragonfly in Amber

Eredeti megjelenés éve: 1992

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
992 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572992 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
990 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632455983 · Fordította: Farkas Veronika, Balogh Eszter
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
990 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632455983 · Fordította: Farkas Veronika, Balogh Eszter

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Outlander

151 tag · 164 karc · Utolsó karc: 2018. október 9., 19:30 · Bővebben


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Jamie Fraser · Claire Randall · Murtagh FitzGibbons Fraser · Fergus · Roger Wakefield · Jonathan Wolverton "Black Jack" Randall · Colum MacKenzie · Raymond mester

Helyszínek népszerűség szerint

Culloden · Inverness


Kedvencelte 143

Most olvassa 77

Várólistára tette 203

Kívánságlistára tette 287

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Sippancs P
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Nincs a molyon annyi csillag, amennyit adnék…
… Diana Gabaldonnak, mert megírta ezt a fantasztikus sorozatot,
… a Könyvmolyképző Kiadónak, mert lehetővé tette, hogy magyarul olvassuk,
… James Frasernek, mert nála jobban skót férfit még nem szerettem.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm az élményt!

7 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Lehetsz szerelmes egy könyvbe, egy képzelet szülötte szereplőbe, egy vörös hajú, rendíthetetlen skót férfiba, egy, a történetből készült sorozatba?
A válasz EGYÉRTELMŰEN IGEN! Szerelmes vagyok Diana Gabaldon világába!
Számomra ez a történet maga a csoda!

>!
ncsn87
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Úristen… Ez a nő, aztán érti a dolgát! Hogy lehet ilyen gyönyörűen és fájdalmasan leírni a szerelmet, az érzelmeket! A metrón ültem és könnyeztem, nem érdekelt! Egyszerűen nem tudom felfogni… nem, nem és nem… Fájt és mégis fantasztikus érzés volt a búcsút olvasni… :( Ezt Jamie mondja Claire-nek sírtam :(:
„De van egy dolog, aminek ki kell egyensúlyoznia a mérleget. Amikor majd ott állok isten előtt, lesz egy dolog, amit mondhatok, ami az ellentétes oldalt húzza le.
A hangja szinte suttogássá halkult, és a karja szorosabbá vált körülöttem.
– Istenem, te egy ritka teremtést adtál nekem, és istenem! Én jól szerettem őt."
A legvége viszont… Hogymiajóistenvaaaan??? Ez őrület!!!! Bíztam benne, de mégsem gondoltam volna… Hol a folytatás? Kell azonnal!
Még mindig imádtam és imádni fogom Jamiet, ezen semmi sem változtathat. <3 *.* És szeretem a közte és Claire között folyó párbeszédeket. Mindig elgondolkodtat, megnevettet, elszorul a szívem, és a legtöbbször ez mind egyben. :D
A könyv eleje totál kiborított, mivel nem ott folytatódott, ahol az előző rész befejeződött. És ami a kezdést illeti, nagyoooon mérges voltam írónőre! Ez mégis hogy a jó égbe történhetett, mi a szent sz*r, hogy jutottunk ide… Bocsi! Szóval nagyon kibuktam és dühös voltam! :S Az viszont megint nagyon meglepett, ami a babával történt, erre aztán végképp nem számítottam…
Tehát kiborított a könyv és mégis szerettem közben. Még ilyet! :D
De valahogy nincs meg az az igazi feelingje, a varázsa, mint az egynek volt. Többször unatkoztam és emiatt nagyon lassan tudtam vele haladni sajnos. Még sohasem olvastam egy könyvet ilyen sokáig.
Intrika. Túl sok a hadi és a politikai játszadozás. Hatalmi játékok. Szerettem a történelmet mindig is, de ezt a fajta részét soha.
Vontatott is volt… Az előzőben is sok volt számomra a leírás, viszont itt jobban zavart. Túl sok volt a belső monológ és alig jutottunk előre a történetben.
Ezeket főképp a Franciaországban töltött időkre mondom. Az a rész nem kötött le annyira persze volt egy két momentum itt is, amikor kinyílt a bicska a zsebemben és halálra izgultam magamat :D, és hát ez elég nagy hányadát tette ki a könyvnek…
Azokat a részeket viszont továbbra is imádtam, amikor utaztak és főleg, amikor ugye Skóciában voltak. Azt nem kárpótolhatja semmi.
Na, és az utolsó 200 oldal állati izgalmas volt és szomorú! Hugh Munro… Az utolsó 50 meg szívettépő és zseniális!
Szóval vegyes érzelmekkel viseltetek a könyv iránt, de ez a sorozat már csak ilyen, ezért is szeretjük részben. :) De sajnos nem tudok 5 csillagot adni rá és a kedvencemmé avanzsálni. Te viszont Jamie… Örök szerelem maradsz hatalmas szíveddel és a mosolyoddal együtt valahogy mindig úgy látom őt magam előtt :D! <3 *.*
Naaaagyon várom a folytatást. Úgy tudom tavasszal jön. Siessetek, @Könyvmolyképző ! :) Addig is ezt kipihenem, mert most biztos nem tudnék nekiállni. Kell egy kis érzelmi pihi a megrázkódtatások után. :)

Ui.: A tv sorozatot meg szerintem érdemes elkezdeni mindenkinek, mert elég hitelesen megcsinálták még a szörnyű részeket is, amikbe beleborzongtam a párommal együtt is és nagyon jó színészeket választottak a szerepekre. Jamiet főleg, detto ugyanígy képzeltem el a mosolyával együtt. <3 Fincsiii! *.* És a táj is csodás. Meg a zene is, ami most a kedvencem. :)

44 hozzászólás
>!
B_Vivien_Kitti P
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Jajj, olyan nehéz erről a könyvről írni értékelést.
Tudtam, hogy hogy fog végződni a könyv. Hisz a második könyv idézeteit olvasgatva jött meg a kedvem igazán a sorozathoz.
Több meglepetéssel is szolgált a könyv. Rögtön az eleje. Csak kapkodtam a fejemet, hogy mi? Mi van? Ne máááár.
Nagyon gyorsan haladtam a könyv első kétszáz oldalával. Nagyon tetszettek a Rogeres és Briannás részek is. Igazság szerint azonban nem éreztem azt az igazi anya-lánya kapcsolatot. Nem kaptunk hozzá elegendő jelenetet kettejükről, hogy igazán megszeressem a kettejük kapcsolatát.
Roger érdekes, nem nehéz kitalálni mi lesz a ráccal :)
A Franciaországban történtekről nem sokat mondok. Az a rengeteg francia mondat, nem értettem őket, így az nagyon is zavart. Sajnáltam, hogy lábjegyzetben nem fordították le őket :/
Az ármánykodás, politika, a francia bálok sem zavartak. Szívesen olvasta,m volna még róla, de az a rengeteg bonyolult francia név… nah az aztán visszavett az élményből. Nekem nagyon hasonlítottak egymáshoz, és ugyan olyan idegenül, hosszan hangzott, hogy nem bírtam megjegyezni ki-kicsoda. Egy kettő francia megmaradt,
Mikor a kis patikáriusról volt szó meg sem próbáltam jegyezni a nevét, csak azt, hogy ki és milyen szerepe is van. Ugyan ez van a rengeteg borásszal, vikomtesszel stb.
A könyvnek ezen részeivel lassabban is haladtam, de nem csak a nevek kuszasága miatt.
Claiert és Jamiet nagyon sajnáltam :(
Jamie persze hozta a fiatalságából, tudatlanságából adódó rossz döntéseit, de én, meg a rajongók ugye így szeretjük. :)
Mivel tudtam a végét, fájt olvasni a hosszú spoiler útjukat.
A Skóciában játszódó részektől a hideg rázott. A feszültséget, a harci lázat szépen adagolta be Gabaldon. Lassan, de jól érezhetően építette a végkifejletet.
Azt gondolom nem kell mondanom, hogy az ominózus jelenetnél és úgy előtte, utána jó 10-15 oldalon is bőgtem. Végig fátyolos szemekkel néztem a betűket.
Mikor ismét Claire jelenjébe kerültünk, 1968-ba, akkor még mindig potyogtak a könnyeim.
Az utolsó mondat… ah. Ha nem lett volna nálam a harmadik része, én levetem magam a földszinti ablakomból xD
Összességében nagyon jó kis, vékonyka könyvecske ez :)))

Az adaptációt sem hagyhatom ki, mert nálam kéz a kézben jár a kettő :)
Igaz, hogy még csak három részt néztem meg a sorozatból, de ismét csak kalapot emelek a készítők előtt. Nagyon jó munkát végeztek.
Amikor olvastam a könyvet Raymond mestert végig úgy képzeltem el, mint az Egyszer volt Rumpelstiltskinjét Zordonként :) A krokodilt, ha Hookot idézem :)
http://vignette3.wikia.nocookie.net/onceuponatime8042/i… Yep :)
Amikor pedig meghallottam a szinkronját.. hát én jót nevettem magamon. Ugyan az a férfi kölcsönzi a hangot nekik. És annyira jó :) Mintha csak kivetítették volna a gondolataimat :)
A ruhák csodásak *-*

>!
Trice29 P
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Bár azonnal akartam folytatni, mégis éveket vártam az első rész után. Ennek legfőbb oka az volt, hogy lelkileg megviselt. Sajnos ez alól a második rész sem volt kivétel. Rendesen meggyötört. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy miért ennyi a szenvedés, nem hiszem, hogy önmagában az időutazás okozta. Véres korba csöppent, mégsem kellett volna ennyi sz…ba lépnie. Persze egyúttal ezt a részt is megszerettem, bár kicsit elmaradt az előző résztől. Túl sok volt a politika. Ezt a szerelmet nem lehet nem tisztelni és irigyelni, Jamiet imádni, a skót harcosokat a keblemre ölelni. Most még emésztem, de nem fogok ennyit várni a következő résszel, mert ez a sorozat nem csak a fülszövegén fantasztikus!

5 hozzászólás
>!
Levandra P
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Ez a kötet is nehezen indul, talán még lassabban, mint az első rész. Kicsit úgy tűnik nekem, mintha az írónő nehezen idézné vissza Claire személyiségét, Brianna pedig az elején még üres teremtésnek tűnik. Bevallom, megijedtem, hogy róla fog szólni a folytatás, nem szívesen engedtem volna el Clairet és Jamiet.

A sztori nem tartalmaz annyi izgalmat, mint az előző kötet. Bevallom, a Szitakötő borostyánban számomra unalmas volt, nem élveztem. Nyűglődtem vele, és mivel nem olvastatta magát a könyv, lassan haladtam, alig várva, hogy végre letehessem. Tizenhat nap kellett hozzá úgy, hogy átlapoztam részeket! Nem szokott ennyi ideig tartani nekem egy könyv. A fordulatok és konfliktusforrások meg sem közelítik Az idegen színvonalát. A párbaj, a vetélés, a nemi erőszak és a francia királlyal történt kis légyott véglegesen elvette a sorozat varázsát. Értelmetlen, felesleges, másként is meg lehetett volna oldani. A Jack Randall-től való megszabadulás is értelmetlen, nélkülözhető. Nem hiszem, hogy ennyire fantáziátlan lenne Diana Gabaldon, hogy csak ennyi tellett tőle, ha viszont mégis, akkor nagy csalódást okozott. A mellékszereplők el vannak hanyagolva. Történik velük valami, aztán 100-200 oldal után visszatérünk rájuk, hogy „ja, ez volt velük”, de semmi lényeges.

Ebben a részben már nem állt olyan közel hozzám a két főszereplő, már nem kedvelem őket, sőt! Mindkettőjük viselkedésén dühöngök, és az egész átment egyfajta húzd-meg-ereszd-meg játékba. A baj csak az, hogy az olvasó idegivel játszanak. Rengeteg a konfliktus kettőjük között, valamelyikük mindig megsértődik, miközben folyamatosan áldozatokat hoznak egymásért, csakhogy ez már egy cseppet sem meggyőző számomra. Nincs már az a nagy szenvedély sem közöttük, csak az ellentétek, a viták: megbántják egymást, ezt megbeszélik, majd kezdik előröl. Ettől még az is jobb volt, ahogy az előző részben állandóan szexeltek. Szóval ha ezzel akarta terjedelmesebbé varázsolni a kötetet az írónő, hát felesleges erőlködés volt. Tipikus példája annak, amikor a mennyiség a minőség rovására megy. Lapos volt és unalmas, összecsapott.
Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/05/diana-gabaldon…

2 hozzászólás
>!
jehuka P
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Egy ilyen giga-regényfolyam következő részének megkezdésekor a legnagyobb kérdés bennem mindig az: vajon túl tudja-e szárnyalni, vagy legalábbis tudja-e hozni a folytatás az első rész színvonalát? A válaszom jelen esetben sajnos nem. Pedig megkaptam, amit az első részből hiányoltam: végre részletes képet kaptam a történelmi háttérről és a politikai viszonyokról, és nem csak az angol-skót, hanem szinte valamennyi európai nagyhatalom viszonylatában. De akkor meg mi hibázott? – teszem fel a kérdést. A cselekmény. Az ugyanis olykor unalmas volt. Teljesen indokolatlan volt ezt a történetet 990 oldalon megírni. A kezdeti varázs elszállt, ami meg maradt, az kevésnek bizonyult, hogy minden pillanatban lekösse a figyelmemet. A romantika mennyiségétől viszont csömöröm lett.
Ezen kívül kifogásolom, hogy az írónőnek egyelőre nincs koncepciója az időparadoxon problematikájára (ugyebár ez minden időutazós történet kulcskérdése: megváltoztatható-e a múlt, és az hogyan hat a jelenre/jövőre). A cselekmény furfangos módon való szövésével kikerüli, hogy választ kelljen erre adnia, de ez így nagyon nem kielégítő megoldás a számomra.

2 hozzászólás
>!
RosszQtya P
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Az első könyv után nem gondoltam, hogy folytatom a sorozatot, de aztán külső behatásra még is csak nekiálltam. Nekem jobban bejött a folytatás, köszönhetően annak, hogy sokkal több történelmi hátteret kapunk, mint romantikus"időtöltést" az előzményhez képest.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy én nem hiányolnék belőle úgy 300 oldalt, ha hiányozna.
Sokszor volt akadozó, és kissé unalmas, de aztán mindig sikerült azért feldobni a hangulatot.
Nem lehetetlen, hogy belefogok a harmadikba is, de csak úgy egy év múlva.:)

>!
Dyus33 P
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Számomra ez a rész is ugyanolyan nagyszabású, mint az első. Kevés ilyen mesélő van, mint Diana. A könyv ismét letehetetlen. Jópárszor eltört a mécses, mikor olvastam, és a vége… Padlót fogtam.
Követelem a következő részt! És az azutánit! Meg az azutánit! Mesét a népnek!

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
990 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632455990 · Fordította: Farkas Veronika, Balogh Eszter
6 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban

Három nap.
Három nap és majdnem ezer oldal.
Nagyon jó érzés volt visszatérni a skót felföldre* és újra együttlenni Clairrel és Jamievel. A történet nagyjából úgy alakult, ahogy azt elképzeltem (ezért az egy csillag levonás, mert nem lepett meg és mert azért lehetett volna ebből húzni…), de azért szorult a torkom rendesen, főleg az utolsó kétszáz oldal alatt. Ugyan a történet haladt, ahogy a történelmi események mellé tudott Gabaldon „mesét költeni”, valahogy a karakterek torpantak meg a számomra. Tudjuk a főszereplőink viszonyrendszerét, egymás iránt érzett szerelmüket, az önfeláldozó jellemüket… túl jól lettek felépítve már az első kötetben, így nincs hova őket alakítani. Még Jamie spoiler, holott én arra készültem – főleg a terjedelméből kiindulva –, hogy a könyv első harmada még minimum erről fog szólni. Randall életének és karakterének alakításával viszont meglepett az írónő a szó jó értelmében.
Mindenképpen ügyes voltam az olvasás időzítésével, mert ha nem tudnám, hogy kb. egy hónap múlva olvashatom a folytatást, hát kénytelen lennék belekezdeni angolul (nem mintha ez probléma lenne). És úgy kezdhetek bele a második évadba, hogy tisztában vagyok a történet folyásával ^^

* nem, nem nézegettem repülőjegyeket, azt sem tudom hogy kell…. xD

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
sassenach

Sassenach. Így nevezett az első pillanattól fogva; a kelta szó külföldit jelent, idegent. Angolt. Először dacból hívott így, utána szeretetből.

97. oldal

>!
Reszike

– Nos, annyit mondhatok, Sassenach, hogy a „kecses” talán nem az első szó, ami rád gondolva eszembe jut. – Jamie mögém csúsztatta a karját, és az egyik nagy keze melegen a vállamra simult.
– De veled úgy beszélgetek, mint a saját lelkemmel – folytatta, miközben maga felé fordított. Felnyúlt, és a tenyerébe vette az arcomat, az ujját könnyedén a halántékomra téve.
– És, Sassenach – suttogta –, az arcod az én szívem.

226. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Jamie megragadta a csípőmet, nagy keze meleg volt a bőrömön, maga felé húzott, és borzongás futott végig rajtam, rajta is, mintha egy testen osztoznánk.
Éjszaka, még mindig a karjaiban, felébredtem, és tudtam, hogy ő sem alszik.
– Aludj vissza, mo duinne. – Jamie hangja lágy volt, csendes és megnyugtató, de az elfúlása miatt felnyúltam, és éreztem a nedvességet az arcán.
– Mi az, szerelmem? – suttogtam. – Jamie, én tényleg szeretlek.
– Tudom – felelte ő csendesen. – Tudom, mindenem. Hadd mondjam el neked álmodban, mennyire szeretlek. Mert amíg ébren vagy, nem tudok túl sokat mondani, csak ugyanazokat a szegényes szavakat ismételgethetem újra és újra. Amíg a karomban fekszel, olyan dolgokat mondhatok neked, amelyek ébren ostobaságnak tűnnének. De az álmaid tudni fogják, hogy igazak. Menj vissza aludni, mo duinne.
Odafordítottam a fejem annyira, hogy az ajkam a nyaka tövéhez érjen, ahol a pulzusa lassan vert a kicsi, háromszögletű sebhelye alatt. Majd a mellkasára tettem a fejem, és a gondjaira bíztam az álmaimat.

906. oldal, 45. A fenébe az összes Randall-lal

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser
>!
Reszike

A késztetés, hogy az ember megérintse alvó gyermekét, soha nem szűnik meg, még akkor sem, ha a gyermek már jóval nagyobb, mint az anyja, és önálló nő, még ha fiatal is. Kisimítottam Brianna haját az arcából, és megsimogattam a feje búbját. Erre elmosolyodott álmában; röviden, elégedett reakció volt, ami éppen olyan gyorsan eltűnt, ahogy megjelent. A saját mosolyom hosszabban kitartott, miközben őt figyeltem, és belesúgtam az álomtól süket fülébe, mint már oly sokszor: – Istenem, de hasonlítasz rá.

27. oldal

>!
AnitaZoé P

– Egy lépett rád?
– Hát, nem szándékosan – védte Jamie a lovat. – A lovak nem szeretnek emberekre lépni; szerintem egy kicsit ingatagnak tűnhetünk a lábuk alatt.

683. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser ·
>!
kattyesz

– És én még azt hittem, azért keltünk egybe, mert szép pofikád és gyönyörű, nagy feneked van. Ki gondolta volna, hogy még ésszel is rendelkezel! – Ügyesen kitért a dobás elől, amivel a fülét céloztam meg, és rám vigyorgott.

304. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser
>!
nykyriana

– Hát, ez van. Ahogy az idős nagymamám mondja, a rántottához fel kell törni a tojást.
– Nincs is idős nagymamád – világítottam rá.
– Nincs – ismerte be Jamie –, de ha lenne, akkor ezt mondaná.

>!
Reszike

Erővel elnyomtam a nászéjszakánk emlékét. Jamie szűz volt; remegett a keze, amikor hozzám ért. Én is féltem… Sokkal jobb okkal. Aztán hajnalban ott ölelt, mezítelen hátam a csupasz mellkasához simult, a combja meleg volt és erős az enyém mögött, és azt dünnyögte a hajamba: – Ne félj. Most már ketten vagyunk.

95. oldal

>!
sassenach

– Végtére is én egy sassenach vagyok- tettem hozzá a mosolyt látva.
Jamie szomorú mosollyal, röviden megérintette az arcomat.
– Igen, mo duinne. De te az én sassenachom vagy.

849. oldal


A sorozat következő kötete

Outlander sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Robin LaFevers: Halandó szív
Kate Quinn: A császár szeretője
Phyllis T. Smith: Én, Livia
Indu Sundaresan: A huszadik feleség
Justin Go: Porladó árnyak
Francine Rivers: Hang a szélben
Mary Jo Putney: Porcelán menyasszony
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú
Kristin Hannah: Fülemüle