Hó ​és hamu lehelete 1-2. (Outlander 6.) 118 csillagozás

Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2. Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mit nyújt még az idő?

1772-t írunk. Az amerikai függetlenségi háború előestéjén járunk, amikor a lázongás kanóca már rég meggyulladt.
Holtak hevernek Boston utcáin, és elhagyott fakunyhók égnek Észak-Karolina távoli erdeiben.
A fenyegető káoszban a kormányzó Jamie Fraser segítségét kéri, hogy egyesítse a távoli vidékeket, és védje meg a gyarmatokat a király és a korona dicsőségére. Azonban van egy kis gond: Jamie Fraser felesége, Claire, valamint lánya és veje, akik mindhárman időutazók. Jamie tehát tudja, hogy három év múlva olyan lövés dördül majd el, amit az egész világon hallani fognak, és ami a gyarmatok függetlenségéhez vezet, miközben a király emberei holtan vagy száműzetésben fogják végezni.
És ott van még az a kis újságkivágás is, abból az 1776-os The Wilmington Gazette-ből, ami Jamie és családja pusztulásáról ad hírt.
Jamie Fraser most az egyszer azt reméli, hogy időutazó családja téved a jövővel kapcsolatban.

Eredeti megjelenés éve: 2005

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
768 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634577546 · Fordította: Farkas János, Rácz Kata
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
768 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634577553 · Fordította: Farkas János, Rácz Kata
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
664 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634577577 · Fordította: Rácz Kata

1 további kiadás


Enciklopédia 76

Szereplők népszerűség szerint

Jamie Fraser · Claire Randall · Fergus · Brianna Randall · Ifj. Ian Murray · Lord John Grey · Roger Wakefield · Arch Bug · Donald MacDonald · Germain Fraser · Jem MacKenzie · Malva Christie · Murdina Bug


Kedvencelte 11

Most olvassa 18

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 172

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Niitaa P>!
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2021/01/diana-gabaldon-…

"Sokszor jött már velem szembe az a kérdés, hogyha életem végéig csak és kizárólag egyetlen könyvet olvashatnék, melyik lenne az. Eddig nem tudtam rá válaszolni, mivel bár sok olyan történet van, ami közel került hozzám, alig pár, amit képes lennék rongyosra olvasni. Most viszont bátran kijelenthetem, hogy Diana Gabaldon Hó és hamu lehelete című könyve lenne az. Nem, nem csak a hossza mondatja ezt velem, a teljes beltartalom is. Ez a kötet újfent megmutatta nekem, miért is szerettem bele ebbe a sorozatba. Visszahozta az első részek keserédes ízét, ami úgy hiányzott már az utóbbi időben. Az a két hét, míg ezt a regényt olvastam, egyfajta terápia volt a lelkemnek. Elfelejtettem a mindennapok rohanását, félre tudtam tenni az egyelőre megoldhatatlan problémákat. Csak elmerültem a 18. századi problémákba, a kor nyújtotta nehézségekbe és élményekbe.
Immáron megbékéltem Bree és Roger jelenlétével is. Elfogadtam, hogy ők egy másik generációhoz tartoznak, így a gondolkodásuk teljesen más, mint a szülőké. Ők nem tudnak teljesen elszakadni a jelenkori dolgoktól, mint például a padlófűtés vagy éppen egy autó, de már beláttam, hogy ez végül is az előnyükre válik, hiszen ezen tudás által a kreativitásukkal karöltve sok kísérletezéssel eltöltött óra után olyat képesek alkotni, ami jobbá teheti a saját és a körötte lévők mindennapi életét.
A cselekmény folyamatosan foglalkoztatott és a történet legvége is kellő izgalommal, ugyanakkor nyugalommal is szolgált sajgó lelkemnek. Tipikusan egy olyan lezárás nyom viaszos pecsétet a lapok legvégére, amely által az olvasó is úgy érzi, hogy az utolsó pont elhelyezésének most jött el az ideje. Pihen kicsit, feldolgozza a látottakat, majd ha kedve támad innen folytathatja a további események megismerését. Már csak abban reménykedem, hogy a kiadója is támogatni fogja és nem kell sokat várni a következő kötet megjelenésére – egy időben! Igen, ezt nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, mivel még mindig haragszom amiatt, hogy a teljes regény megjelenésére hónapokat kellett várni. Azt elfogadom, hogy a hossza miatt két részben tudják csak kiadni, de azt nem, hogy nem egyszerre, egybecsomagolva jönnek. Hülyeség kiadni a történet felét, ha a másik része még nincs kész. Erre nincs mentség. Vagy egybe vagy sehogy. "

7 hozzászólás
bokrichard>!
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

Attól függetlenül, hogy hogy éreztem magam az utolsó két-három kötetnél, mindig várom a folytatást. Talán az előző könyvnél érzett csalódottságomat, és mérgemet akkor kiadva most nem is vártam túl sok mindent, és ahhoz képest sokat kaptam a régi érzésekből. Megint előjött a szakma, sok ismert orvosi dolog köszönt a kötetben vissza, Claire hozta a formáját, igaz, már rég nem csak róla, és a férjéről szól a történet. Az első kötete a résznek elég lapos, nem nagyon történik benne semmi, vagy ha mégis, csak tizen-huszon oldalakig tart az izgalom. A második kötet azonban végre hozott valami kalandot, amiért ezt a stílust megkedveltem, az megjött. Igaz, az sem tudott teljesen végig lekötni, de már több volt benne, mint amit reméltem. És ami pedig a kiadás részét illeti, az az 5. kötetnél számomra eléggé ki lett vesézve, és ez mit sem változott, nem vagyok még mindig túlságosan elégedett ezzel a megoldással. Jelenlegi állapotomban ennyit is erről, várom a következőt, csak mennyit még (lassan le kéne porolnom a angolomat).

Enikő_Darai_Enii>!
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

Visszanézve szomorúan tapasztaltam, hogy az első 3 részből (amik a kedvenceim voltak) csak az elsőn van értékelés. Azóta folyton folyvást úgy érzem ennél a sorozatnál, hogy hiába a féltéglákba ágyazott történelmi romantikus + kalandregény, mégsem olyanok már. A sorozatból szintúgy hiányolom azt a kis valamit az utóbbi évadokból, ami érdekessé, izgalmassá tette nekem. Mindig öröm, ha Claireből és Jamieből kapunk többet, de amikor hosszú 10-100 oldalakon keresztül csak helyenként üti fel a fejét egy-egy izgalmasabb jelent, akkor még ők sem elegek. Ez nem azt jelenti, hogy rossz lett volna, egyáltalán nem, csak nem tudom hova lehet ezt még tovább nyújtani. Meddig még. Ugyan a második fél kicsit emlékeztett a „régi szép időkre”, a nagyon emlegetett első három kötetre, de mégsem volt az igazi. A lenyűgöző az egészben, hogy valahogy mégis faltam ezt a részt és továbbra is kíváncsi vagyok merre tart a történet, hiába olyan néha, mint a rétestészta, ezért nem is tudom lepontozni igazán. Hiszen ha mélyen valahol nem élvezném, nem olvasnám, főleg nem ilyen tempóban.

Belle_Maundrell >!
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

Fura, de valahogy amíg el nem kezdtem olvasni, addig fel sem tűnt, hogy mennyire hiányzott ez a könyvsorozat. Persze vártam, meg minden, de nem számítottam rá, hogy gyakorlatilag egy bekezdés után így beszippant majd a régi jó Outlander-hangulat. Jaj, még mindig imádom, bárcsak ne kéne ennyit várakozni két rész között.
Ha már várakozás: tudom, hogy már többször leírtam, de én egyszerűen nem tudok napirendre térni a béna magyar kiadás felett. Az teljesen rendben van, hogy két kötetben jelenik meg egy rész, ilyen buci regény esetében jogos és kényelmes, de hogy külön időpontban… na, az már röhejes. Én mondjuk mindig megvárom a második felét, mert most komolyan, mit kezd az ember egy fél könyvvel, amikor hónapokat kell várni a folytatásra? Nem értem, ennek mi értelme van, miért nem lehet őket szépen egyben árulni, ahogy anno Az utazót. És akkor tegyük hozzá, hogy ez mekkora lehúzás, mert a puhaborítós, borzasztó nyamvadt minőségű változat 4800 Ft-ba kerül, és ez ugye csak egy fél könyv, szóval a teljes könyvért majdnem 10 000-et fizet az ember, és akkor még aggódhat, hogy két olvasás után sali lesz belőle, olyan kis punnyatag az egész. Ennyit amúgy még egy kemény borítós, hiperszuperszépséges könyvért is sajnálnék, és nyilván bevetettem minden létező kupont, de akkor is nagyon bosszant.
De ez nem az írónéni hibája, úgyhogy evezzünk vígabb vizekre. Hihetetlenül jó érzés volt visszatérni a Fraser's Ridge-re hőseinkhez, most már határozottan otthonosan érzem magam itt is. spoiler Claire-t és Jamie-t még mindig imádom, bár egyre nehezebb lépést tartani a korukkal, valahogy annyira nem érződnek nagyikorúnak. Még jó, hogy ilyen jól tartják magukat.
Bree és Roger még mindig nem a kedvenceim, de ahhoz képest, hogy az első kötetben Roger még kifejezetten idegesített és sokszor maradibb gondolkodásúnak tűnt Jamie-nél, a másodikban valahogy észrevétlenül belopták magukat a szívembe, tök jól asszimilálódtak a korhoz, és még némi kémiát is felfedeztem köztük végre.
Brianna amúgy is sokat fejlődött, nekem nagyon tetszett, hogy végre mást is csinált a babagondozáson kívül, és remekül kamatoztatta a huszadik századból hozott tudását. Imádtam, amikor mindig feltalált valamit és megoldásokat keresett olyan dolgokra, amik az ő korában teljesen evidensek, itt viszont elérhetetlennek tűntek, mint pl. a gyufa. Roger ébredező hivatástudata kicsit váratlanul ért, de ha úgy nézzük, elég kézenfekvő volt.
Jemmy meg nagyon cuki kis kölök lett, főleg az tetszett, amikor Germainnel rosszalkodtak, olyan kis aranyos ördögfiókák voltak együtt.
Úgy összességében nagyon jól működött a családi dinamika, jó volt együtt látni a Frasereket. Viszont továbbra is nagyon hiányolom Fergust és Marsalit, én úgy szeretnék belőlük többet látni. Az első kötetben, amikor még ellenálló voltam Rogerrel szemben, akkor folyton az járt a fejemben, hogy bármikor lecserélném őket Fergusékre. spoiler Főleg, hogy az ő életük is elég mozgalmas volt az új baba miatt. Még jó, hogy legalább egy kis teret kaptak ennek kapcsán, bár én szívesen belementem volna mélyebben is a lelkizésbe. spoiler Na mindegy, azért örültem, hogy pozitív irányt vett az életük.
De legalább megint itt van nekünk az ifjú Ian, akinek a visszatérése A lángoló kereszt egyik legnagyobb pozitívuma volt a szememben. Annyira érdekes és összetett karakter lett, határozottan jót tett neki az indiánokkal töltött idő. Úgy szerettem azt a részt, amikor Briannával kirándultak az erdőben, és végre beavatta, hogy mi történt.
Az új karakterek érdekesek, főleg Malva Christie és Bobby Higgins spoiler, és a régi ismerősöket is jó volt viszontlátni. Lizzie-nek pl. meglehetősen érdekesen alakult a sorsa. spoiler Meg a régi gonoszokat is, mint Stephen Bonnet. Valahogy úgy szerettem utálni.
A sok szereplőnek azért hátránya is van, néhány szál ugyanis egyszerűen csak úgy eltűnik a semmiben azok után, hogy előtte mondjuk száz oldalon keresztül foglalkoztatott. De igazából most minden érdekelt, nem éreztem semmit felesleges üresjáratnak.
A történet ennélfogva végig lekötött, tetszett, hogy az akciódúsabb részek szépen eloszlottak ezen a laza ezerötszáz oldalon, nem a végére jutott minden. És milyen sok volt belőlük… én kis naiv azt hittem, hogy a nyilvánvaló történelmi eseményeket leszámítva nem kell nagyobb drámára számítani azután, ami az első kötetben történik, aztán még mennyi megpróbáltatás várt rájuk.
A függetlenségi háború pedig természetesen nagyon izgalmas, egy kicsit a Culloden előtti részekre emlékeztetett, csak ezúttal végre a jó oldalon állunk. Bár elég kényes volt a helyezkedés. Viszont az annyira jó, amikor már Jamie is teljes szívvel elkezd hinni az ügyben.
És ha már szóba került Culloden, akkor megragadom az alkalmat némi lelkesedésre, mert sokszor annyira nosztalgikusnak éreztem, amikor mindig visszautalgattak korábbi eseményekre, meg ugye konkrét visszaemlékezések is voltak. Murtagh megidézésének különösen örültem, ő még mindig egy fájó pont.
De a nyugisabb, hétköznapi részeket is szerettem, sőt még Claire orvosi ténykedését is meglepően élvezetesnek találtam, nagyon odatette magát. (És a gusztustalanabbakról lelkesen beszámoltam anyámnak, aki még nem olvasta. :P Jaj, az a szembe szúrt tű örökre kísérteni fog.) Egyszerűen imádom Claire-t akció közben.
Néha picit sajnáltam, amikor ugrottunk egy nagyobbat az időben, mert egy-két dologról szívesen olvastam volna még, de alapvetően nem zavart ez a felépítés.
Amit még mindenképpen ki szeretnék emelni ebben a kisregény hosszúságú izében, az az időutazós szál. Már régóta vártam egy ilyen nagy felfedezésre, remélem, hogy a hetedik részben sem fog feledésbe merülni. spoiler Arra is kíváncsi vagyok, honnan jönnek Jamie jövőbe kirándulgatós álmai.
Claire és Jamie még mindig ott van a Top akárhány könyves álompárom között, nagyon szeretem a szerelmüket, és évek ide vagy oda, még mindig olyan szépeket tudnak mondani egymásnak, mint az elején.
A befejezés kellően drámai és meglepő spoiler, pedig már azt hittem, hogy minden megtörtént, ami csak lehetséges spoiler. Úgy érzem, ezzel tényleg lezárult egy korszak mindenki számára, és tűkön ülve várom, hogy kinek mit tartogat a jövő.

2 hozzászólás
Beatrice8>!
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

"(…) És te miért beszélgetsz magadban?
– Mert így legalább biztos jó hallgatóságra lelek – válaszoltam csípősen (…)"

Az Untamed befejezése és újranézése után csak olyan könyvet tudtam olvasni, ami versenyre kelhet vele és hiába, a könyvtári Árulás szépsége és a Tövisek hercege sajnos erre nem volt képes. Így jött végre az Outlander következő része! Szokás szerint első fele magyarul, a második angolul.
Fura volt, hogy kivételesen a sorozat miatt előrébb jártam a sztoriban. Egyébként még jó, hogy, különben kicsit megrázott volna. Szegény Claire! Ennek a könyvsorozatnak a részeit lehetne a traumák alapján is megkülönböztetni. Amiken szegény szereplőit keresztülviszi az írónő…
Hihetetlen, hogy még olyan helyzetből is ők jönnek ki rosszul, amihez aztán tényleg semmi közük! Mit tehet Claire arról, hogy spoiler?! Csinálhatnak bármit, ha úgy hozza a balszerencse, úgyis ők lesznek a hibásak érte! Nem létezik számukra jó döntés, olyan út, aminek következtében nem akarná valaki a halálukat.
Egy pontján a történetnek kiakadtam, mert ezúttal olyan szereplőnek volt vaj a füle mögött, akinek eddig még nem és egyszerűen nem hittem el, hogy a szívem csücske ilyet tenne. Aztán kiderült, hogy tényleg nem egészen, de nagy bajban van mentálisan. Megszakadt érte a szívem! Hjajj.

"– A nénikédnek igaza van, Ian. Egy fa támadott meg.
Ian résnyire nyitotta egyik szemét.
– Mondta már valaki, milyen vicces fickó vagy, Jamie bácsi?
– Nem.
Ian lehunyta a szemét.
– Akkor jó, mert nem vagy az!"

Imádom, hogy mennyire részeltes a sorozat! Annyi minden van itt leírva, annyi minden történik, hogy olyan, mintha tényleg az életről mesélne, sokkal valóságosabb így, akkor is ha nagyon meredek dolgok történnek minden részben. Imádom, hogy nem tudom kitalálni a történetet az alapján, amit leír, vagyis kiemel a szerző, mert annyi mindent ír le, hogy komolyan meg kell dolgoztatni az agytekervényeket, hogy következtessünk belőle a jövőre. Ezt könnyíti, ha nagyon odafigyelsz egy bizonyos részen a jelekre, de erről majd a második kötet értékelésében.

"– (…) Kenyér, hús és sör. Se zöldség, se gyümölcs. A székrekedés rendkívül elterjedt a brit hadsereg soraiban, efelől semmi kétség. Nem lennék meglepve, ha úgy lógna a sok aranyér a katonák fenekéből, mint a szőlőfürtök!
Jamie bólintott, és felvonta az egyik szemöldökét.
– Hosszú sora van annak, hogy miért csodállak, Sassenach, de a csiszolt stílusodat különösen nagyra tartom."

Összegezve, imádom, imádom, akkor is, ha folyamatosan veri az ég és az írónő szegény szereplőinket, most éppen szegény Clairet leginkább. Jöjjön a következő kötet!

Habók P>!
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

Ez nem tud rossz lenni, Az előző kötet talán egy kicsit gyenge volt (de az sem rossz), de ez megint mindent hozott, amit ebben a kötetben szeretek. Claire orvosi tevékenységét, Claire és Jamie kapcsolatát, a telep életét. Születtek gyerekek, haltak emberek, spoiler… Vannak megható részek, vannak szörnyűségek, vannak mulattató események. És sajnos, megint megjelenik a politika, közeledik a háború.

agnesasszony P>!
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

Az a helyzet, hogy iszonyú nehéz erről a könyvről értékelést írni, mert vannak trilógiák, amik összesítve is rövidebbek, mint ez az egyetlen kötet. Szóval a cselekményről most nem is nagyon írnék, mert akkor egy novellát kellene rittyentenem, inkább csak a benyomásaimról.
Nekem ez a rész hozta talán először vissza igazán azt a hangulatot, ami az első két részben annyira rabul ejtett. A többi kötet is nagyon tetszett, de azokban volt azért jócskán üresjárat is, főleg az ötödik részben, ami kicsit megakasztott. Itt viszont annyi minden történt megint, annyi szálon fut a cselekmény, hogy talán nem is tudnám mindet pontosan felidézni. off
Azt hiszem, kezdem Breet és Rogert is egyre jobban megszeretni, és kicsit elengedni Claire-t és Jamie-t. Azért nyilván ők a favorit párosom, de végre a fiatalokban is látom a potenciált, velük is egyre több, érdekesebb dolog történik, és végre el tudtuk – legalább részben – engedni ezt a „kié a gyerek” dolgot.
Az időutazás körüli rejtélyek is lázban tartanak még mindig, és örülök, hogy végre Ian „vakfoltjai” is kezdenek kiteljesedni. off
A befejezés természetesen ismét hajmeresztő, és idegesítően nyitott, úgyhogy úgy döntöttem, itt az ideje belevágni a lecsóba angolul. Nem bííírok még éveket várni! :D

Bogi_könyveskuckója>!
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

Számomra ez volt a leggyengébb része a sorozatnak.
Az első kötetnél úgy éreztem, hogy sok a töltelék, felesleges rész….húzzuk csak, mint a rétes tésztát. A végére indultak be az események. A második kötet már sokkalta jobban lekötött. Több szál is elvarrásra került és új bonyodalmak alakultak ki, melyek a továbbiakban folytatódnak.
Ez a rész is inkább karakter központú volt.
Bree karaktere sokszor irritáló volt a számomra. Egyszer-kétszer benyultam volna a könyvbe. Megjegyezném…sokszor Jamie-nek is lekevertem volna. Ettől függetlenül még mindig szeretem. Aki azonban számomra hatalmas pozitív meglepetés volt az Ian karaktere. Úgy éreztem, hogy ebben a részben jobban kitárult előttünk.
A könyv utolsó pár fejezete teljesen berántott. Nagyon kíváncsi vagyok már a folytatásra.

Brigi__>!
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

Nagyon kíváncsi voltam már erre a részre, mert az előző számomra kissé laposra sikeredett.
A Hó és hamu lehelete már izgalmasabb volt, azonban olyan érzés volt, mintha egy újabb Barátok közt epizódba csöppentem volna. Amiről mindannyian tudjuk, hogy sosincs vége.
Diana Gabaldon egy igazi történetmesélő, és elképesztő, hogy mit vitt véghez ezzel a történettel, de véleményem szerint szépen lassan elveszik a részletekben. Ez miatt viszont nálam egy kicsit veszített az eddig bennem élő varázsából.

Skeletrino>!
Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete 1-2.

Egészen különösnek találom, hogy ennek a sorozatnak még egyik kötetéhez sem írtam értékelést, pedig nagyon nagy kedvencem. Mindent imádok benne. Azt, ahogyan elindul a történet és megtelik élettel …. mert még a legfurcsább dolog is …. Ugye, az időutazós történetek sarkalatos pontja a hely és idő csere. Szerintem nem szabad ezt túlcifrázni mert akkor még hihetetlenebbé válik, hiszen már alapból is az, de itt olyan szépen simul bele a történetbe, mintha egy teljesen átlagos cselekedet lenne. Ez a nagyon meseszerű, nagyon mesés mozzanat adja a regény alapját, ami lassan kezd már-már egy családregénnyé válni, és itt a hatodik kötetnél még mindig ugyanannyira lebilincselő, mint az elsőnél. Egyrészt mert Gabaldon kiváló elbeszélő. Úgy csavarja a sztori menetét, hogy az már önmagában is elég izgalmas és különös lenne, ehhez azonban még kapunk a tizennyolcadik század történelméből és kultúrájából nem is keveset, amiket aztán tökéletesen olvaszt egybe. Másrészt mert a két főszereplőnk olyan csodásan hétköznapi. Claire, akinek oly könnyű a bőrébe bújni, hiszen pont olyan tartalmas és teljes életet él, amilyet mindannyian szeretnénk. Igaz, a fájdalmas és kegyetlenkedésekkel teli időszakokat kihagynánk, de akkor kimaradnánk a kalandokból is, azért pedig nagy kár lenne. És kimaradnánk a nagy szerelemből is. Ó, az az okos, jóképű, becsületes, családcentrikus, nagyon magas és izmos, harcias, hosszú vörös hajú, bátor, sármos és …. és egyszerűen páratlan Jamie Fraser! Igazi eszménykép, sok könyves pasi megismerése után nálam még mindig a dobogó legtetején áll. Szórakoztató, bámulatos, iszonytató és vérpezsdítő élményekben van részünk ha követjük kettejük rendkívüli és szenvedélyes kapcsolatát. De nem csak az övékét, hanem gyermekeik, unokáik, barátaik és ellenségeik, ellenfeleik útját évtizedeken, évszázadokon át. Ez a kötet is őrületes volt, egyszerűen csak úgy pörögnek az oldalak az ember kezében, 1400–1500 oldal környékén van és meg se kottyan. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy álljon neki, nem fog csalódni. Ugyanakkor azt is remélem, hogy hamarosan a folytatást is a kezembe vehetem, hogy újra együtt utazhassak Diana Gabaldon képzeletének szülötteivel.


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

Jamie végighúzta a tenyerét az arcán, úgy, hogy alsó szemhéja alatt rendesen látszottak a vérerek.
– Egy bordély – ismételte. – Azt akarod, hogy menjek el egy bordélyba.
– Nos, ha szeretnéd, persze én is elmegyek veled – tettem hozzá. – De egyedül szerintem többre mész.
Én magam is megtenném – folytattam valamivel nyersebben –, de szerintem nem nagyon figyelnének rám.

Könyvmolyképző KU>!

Jamie nem tudta, hogyan kezdjen bele. Gondolt rá, hogy még vár vele, majd eldönti, hogy egyáltalán elmondja-e. Talán a ház közelsége, a tűz sötét meghittsége vagy a dohány által okozott mámor tehetett róla. Talán csak száműzöttként együttérzett azokkal, akik ugyanazt a sorsot szenvedték el. De most már belekezdett, így nem volt más választása, mint elmondani, amit tud.
– A családom nőtagjai… – Kereste a megfelelő cseroki szót. – Olyanok, akik álmukban látják, hogy mi fog történni. – Ránézett Cameronra, aki úgy tűnt, elfogadja, amit mond, mivel bólintott, és behunyta a szemét, hogy teliszívja a tüdejét füsttel.
– Afféle látók? – kérdezte visszafogott érdeklődéssel.
Jamie bólintott, teljesen megfelelt neki ez a magyarázat.

575. oldal, I. kötet

Könyvmolyképző KU>!

Brianna riadtan hátrapillantott a válla fölött. Valaki járt ott; látta az árnyékának körvonalait, azonban a személy, akihez tartozott, nem látszott. Bárki is volt az, bátortalanul fütyörészni kezdett. Egy pillanatra minden rendben volt. Aztán a világ kibillent az egyensúlyából. A behatoló a Yellow Submarine-t fütyülte a Beatles-től. Az összes vér kiszaladt a fejéből, megtántorodott, és belekapaszkodott az egyik asztalba, nehogy elessen. Halványan észlelte, hogy Ian felpattan a székéről, mint egy macska, megfogja az egyik kaparókést, és hangtalanul kioson a szobából a folyosóra.

Lili16>!

– Kicsit összekülönböztünk a wilmingtoni Chowder and Marching Társasággal.
– Összekülönböztetek – ismételtem.
– Igen, úgy gondolták, hogy bedobnak minket a kikötő vizébe, mi meg úgy, hogy nem.

II. kötet, 586. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser
Lili16>!

– Legalább a győzelmet megígérhetnéd nekem – mondta, de hangjában cseppnyi kérdő hangsúly bujkált.
– Jó – feleltem, és megérintettem az arcát. Fojtott volt a hangom, és elhomályosult a látásom. – Jó, azt meg tudom ígérni. Ezúttal igen. – Arról nem beszéltem, hogy az ígéret mire terjed ki, és hogy melyek azok a dolgok, amiket én sem tudok garantálni. Az életet, a biztonságot. Az otthont, a családot, a jogot vagy az örökséget. Csupán egyetlen dolgot – esetleg kettőt.
– A győzelmet – mondtam. – És azt, hogy a végsőkig veled leszek.
Egy pillanatra behunyta a szemét. Hópelyhek szakadtak az égből, és elolvadtak, amikor az arcára szálltak, egy pillanatra fehéren megtapadtak szempilláin. Aztán kinyitotta a szemét, és rám nézett.
– Ez elég – mondta halkan. – Többet nem kérek.
Ekkor felém nyúlt, és a karjába vont, majd egy pillanatra magához szorított, a hó és hamu lehelete ott lebegett körülöttünk.

II. könyv, 653-654. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Claire Randall · Jamie Fraser
Belle_Maundrell >!

– Mi a teljes neved? – kérdeztem megint.
– Ian James FitzGibbons Fraser Murray – felelte, meglehetősen gorombán. – Miért kérdezgeted, hogy mi a nevem?
– FitzGibbons? – kérdeztem. – Hát ez meg honnan a fenéből jött?
Ian felmordult, és két ujját a szemhéjának nyomta. Felszisszent, ahogy finoman megnyomta a szemét.
– Jamie bácsi adta, őt hibáztasd – felelte. – Az öreg keresztapja után kaptam, azt mondta. Őt Murtagh FitzGibbons Frasernek hívták, de anyám nem akarta a Murtagh nevet adni nekem.

I. kötet, 55. oldal, Első rész: A háború előszele - 5. Az árnyék, amit a tűz vet

Belle_Maundrell >!

– Szóltam Jamie bácsinak, hogy három napra elmegyünk, és azt mondta, elviszi a gyereket a nagy házba. Ha anyukád, Lizzie meg Mrs. Bug körbezsongja, a kis Jem észre sem fogja venni, hogy eljöttél.
Ez végül is igaz, de nem csillapította Bree bosszúságát.
– Szóltál apunak? És ő erre azt mondta, hogy rendben, és mindketten úgy gondoltátok, hogy teljesen rendben van, hogy… hogy… kirángatsz három napra az erdőbe, anélkül, hogy szólnál nekem róla? Ti… ti…
– Önző, makacs, elviselhetetlen, utálatos skótok – mondta Ian, olyan tökéletesen utánozva Brianna anyjának angol akcentusát, hogy a lány a bosszúsága ellenére nevetésben tört ki.

II. kötet, 121. oldal, Kilencedik rész: Az idő csontjai - 69. Tülekedő hódok

AnitaZoé P>!

– Kérhetek egy kis kénsavat, anyu? – Hozott magával egy agyagedényt, és ahogy megláttam, nevetnem kellett.
– A normális emberek cukrot szoktak kérni egymástól – jegyeztem meg, és az edény felé biccentettem.

II. kötet, 58. oldal, 62. fejezet - Amőba

Kapcsolódó szócikkek: Brianna Randall · Claire Randall · kénsav
Siriane P>!

– A nénikédnek igaza van, Ian. Egy fa támadott meg.
Ian résnyire nyitotta egyik szemét.
– Mondta már valaki, milyen vicces fickó vagy, Jamie bácsi?
– Nem.
Ian lehunyta a szemét.
– Akkor jó, mert nem vagy az!

36. oldal, 3. fejezet - Tartsd közel a barátaidat! (I. kötet)

1 hozzászólás
Mácó>!

– Esküszöm neked, Bree – mondta. – Bárhogy fognak is hívni engem mostantól, akkor is mindig, mindenekelőtt a férjed leszek. A férjed és a gyermekeid apja leszek legelsősorban, és mindig az is maradok. Bármit teszek, sosem a családom kárára fogom tenni, ezt megígérem.
– Én csak annyit akarok – szólalt meg halkan Bree a sötétségben –, hogy szeress engem. Nem azért, amit tudok, vagy azért, ahogy kinézek, vagy azért, mert én is szeretlek. Hanem azért, aki vagyok.

I. kötet, 658. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brianna Randall · Roger Wakefield

A sorozat következő kötete

Outlander sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Marie Moning: A Felföld ködén túl
Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Karády Anna: A füredi lány
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Alexandra Bracken: Világok utazói
Karen Hawkins: Kalandor
Cassandra Clare: A hercegnő
Nora Roberts: A némaság völgye
Madeline Miller: Akhilleusz dala