Nehezen tudok neki állni az értékelésnek. Tényleg. Kicsit gondban is vagyok. Sajnos
Nem is tudom melyik gondolatomat írjam le először.
Nos talán kezdjünk egy gyónással:
Atyám! A Molyok istene, vétkeztem!
Előbb néztem meg az adaptációt, mint olvastam volna a könyvet!
Ez hiba volt, most már tudom.
A büntetést talán meg is kaptam érte.
A történet szépen lassan csordogál, mint egy kis patakocska, azonban ez a patak tud ám gyorsan folyni, sebesen haladni zúgóknál, kicsapni a medréből és elsodorni mindent. Főleg a lelked egy részét ragadja magával.
Lassú folyású az eleje, mikor megismerjük a kicsit unalmas, ámbár jó lelkű Franket, a kapcsolatát Clairrel. A körülményeket minkét kerül 1743-ba.
Megismerkedünk a Skót felföld zord szépségével. Igazán részletes és szép leírásokat kapunk, amiket én nem szeretek, de itt olyan volt, mintha engem is körül vett volna a hideg, csípős köd, könnyű volt beleélnem magam a környezetbe is. Én szeretem a hideg, esős időt amúgy :D
A lassabb részeket felváltotta egy-egy igazán romantikus, csipkelődős jelenet,amiket imádtam. Az erotikus jelenetek finomak és csak sejtetőek voltak, és nagyon szerettem bennük azt, hogy nem a szokásos, sablonos erotikus jelenet leírás volt. Itt volt közben nevetés, pirulás, bénázás, tanítgatás, őszinteség és teljes odaadás.
A történet néha talán túlírtnak is tűnhet- néha én is így éreztem mikor olvastam.
Voltak feleslegesnek tűnő részek, amiket ki is hagyhattak volna, mint a sorozatban meg is tették.
Mégis most, hogy volt időm kicsit emészteni a könyvet rájöttem, hogy a jelentéktelennek tűnő, hétköznapi dolgokat leíró jelenetek, mint a futtató melletti heverészés, kertben való munka, a csikó világra segítése, mind olyan jelenet volt, ami miatt a korszakba, Leochba könnyű volt beilleszkedni nekünk is. Megismertük mi is a hétköznapi és békés oldalát a skót életnek. És olyan jó volt :)
Randall…te beteg, undorító féreg! Imádom, hogy így tudom utálni! Pontosan azt a hatást érte el nálam Gabaldon ezzel a karakterével, amit egy gonosz tevőtől vár az ember.
A sorozatban Randallt alakító színész tökéletesen alakítja ezt a mocskot! Hihetetlen! Végig ő volt a fejemben, annyira pontos volt a színészi játéka! :)
Claire egy erős, érett és okos nő. A tudása elengedhetetlen az egész könyv alatt. Jamie sokkal tartozik neki az biztos :)
Okosan hozza meg a döntéseit, hogy kinek mondhatja el, honnan is jött ő. Jól/ jóra használja a tudását a történelemmel kapcsolatban. Összességében közel került hozzám. Szerettem a vicceit,a csipkelődéseit,a riposztjait. Szerettem ahogy szerette Jamiet.
Jamie…
Tiéd a szívem örökké! Furcsa volt, hogy egy-két év korkülönbség van csak közöttünk XD
Ahhoz képest sokkal komolyabb volt, mint vártam a korától.
Ugyan akkor… Jamie ártatlan volt. Pirulgatós és bizonyos dolgokban tudatlan, már-már gyermeki naivitással tekintett a szex témaköre felé, és bizony hitt a családtagjai rossz utasításainak és a szemének is lovak? most komolyan? XD
Hihetetlen módon tud szeretni. Mélyen és őszintén
Mint mondtam ő egy igazán tiszta ember, becsületes és csak akkor öl, ha tényleg muszáj.
A végén az önfeláldozása… szomorú volt, fájdalmas.
És…. az a bizonyos vég.
Ami elrontotta az egészet számomra.
Tudom, hogy ez fura és borzalmas, amit írni fogok, DE!
A sorozatban sokkal jobban volt megjelenítve a Jamiet ért borzalmak és annak következményei.
Nem a naturalitást sajnáltam. Nem. A könyvben Jamie egy ideig erős és még viccelődik is mikor kiszabadítják. Lassan csordogálnak az információk a szörnyűségekről, de cseppet sem kaptunk eleget belőle. nem is tudom miért tartottam tőle
Jamie kiborulását, depresszióját nem értettem meg míg Clairrel nem beszél, de ott sem éreztem igazán borzalmasnak a tetteket. Lehet csak azért, mert előtte a filmen lepergett a szemem előtt egy sokkal állatiasabb formája a tetteknek, de sajnos az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ha egy erősebb leírást kapunk Randall cselekedeteiről, akkor jobban meg tudom érteni Jamiet.
A sorozatban Jamie hallucináció reálisan rögtön a kiszabadítása után kezdődnek#még zavaros volt a feje# , míg itt, mint fentebb írtam is, csak később jelentkeznek, addig még viccelődik is, amit kicsit furának találtam.
A sorozatban szintén szemléletesebb, igazibb volt a Jamie és Claire kapcsolata a Randllt követő időkben.
Sajnos a könyvben nekem a lelki dolgok itt nem voltak jól ábrázolva. Nem is tudom máshogy magyarázni, csak azzal, hogy kevés és kevésbé volt összefüggő.
Ettől a hiányosságtól eltekintve közel került hozzám a könyv és még így, 4 csillaggal is nem kizárt, hogy kedvencemmé vált.