Gorillák ​a ködben 43 csillagozás

Dian Fossey: Gorillák a ködben

Dian ​Fossey, amerikai etológusnő 13 évet töltött a kelet-afrikai Virunga-hegységben, hogy Földünk egyik legveszélyeztetettebb állatfaját, a ma már csak mindössze 240 lelket számláló hegyi gorillákat természetes élőhelyükön tanulmányozza. 3000 méter magasan, meredek, lejtős terepen, trópusi esőkkel és térdig érő sárral birkózva, orvvadászokkal és helyi „természetvédőkkel” folytatott örökös harcban, bizonytalan politikai viszonyok közepette dolgozott. E kemény fizikai és szellemi küzdelem árán sikerült a gorillák bizalmát megnyernie: ennek a lebilincselő kalandnak a krónikája ez a könyv. A gorillák egyéniségek, mindegyiknek külön sorsa van. Dian Fossey nagyszerű humorát dícsérik a kedvenceinek adott találó nevek: a könyvet olvasva Beethoven, Bartók, Ikarusz, Bert Bácsi, Vén Kecske és Digit személyes ismerőseinkké válnak. Gorilla és ember kapcsolatának talán legemlékezetesebb pillanata, amikor Digit kezét kinyújtva megérinti Dian Fosseyt. Egyedülálló tudományos értéke mellett a könyv… (tovább)

>!
Park, Budapest, 1990
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 963797024X · Fordította: ifj. Vitray Tamás

Kedvencelte 11

Most olvassa 3

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
atalant I
Dian Fossey: Gorillák a ködben

Hegyet Szegednek, ingyen sört nekem és sokkal, de sokkal több Dian Fossey-t a világnak! (Na, meg persze Jane Goodall-t is!)

Magával ragadó élmény volt ez a könyv (már akkor „kedvenceltem”, amikor még közel sem jártam a végén). Komolyan mondom, hogy néha szinte könnybe lábadt a szemem a Virunga-hegység gorilláinak már-már brazil szappanoperába hajló mindennapjait olvasva. Együtt izgultam, dühöngtem, örültem, meghatódtam, szurkoltam és gyászoltam velük (és persze Dian-nel). Volt itt minden. Azt hiszem, Digit, Bert Bácsi, Beethowen és a többiek örökre a szívemhez nőttek. És az is felrémlett, hogy már kiskoromtól kezdve mindig is szívesen csináltam volna ezt: kutatni és védelmezni. Mert amit ez a nő tett értük, az elképesztő, a halála pedig tragédia. Na, de hányan lehetnek azok a névtelen hősök, akik időt, pénzt és energiát nem spórolva nap mint nap azon munkálkodnak, hogy egy-egy faj (legyen az állat vagy növény) ne tűnjön el örökre a föld színéről? Sajnos nem elegen, de minden tiszteletem az övék.
Talán néha kicsit elvakultnak tűnhetnek, de ilyen emberekre van szükségünk. Akik lelkesen, eltökélten és önzetlenül végzik a feladatukat (ha kell, órákig üldögélve a hideg esőben).
Mindannyian példát vehetnénk róluk, hiszen miattuk lesz jobb ez a világ. Nem attól, hogy ki mennyit keres, ki milyen kocsit vezet, vagy ki kire szavaz. Attól lesz jobb, ha néha nem önös érdekeink vezérelnek minket, hanem meglátjuk a dolgok mögötti nagyobb jót is. A közösség érdekét.
Ha mindenki csak egy kicsit hasonlítana erre a nőre, akkor biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb helyen élnénk. Nem azt kellene kutatnunk, hogy miként tudnánk új bolygókon megvetni a lábunkat, hanem addig megmenteni a saját kis planétánkat, amíg nem túl késő, hiszen nem csak a gorillákat kell menteni, hanem sok egyéb fajt is, mert a köd szép lassan örökre elnyeli őket.
Az ő idejük fogy, és vele együtt a miénk is…

7 hozzászólás
>!
ervinke73
Dian Fossey: Gorillák a ködben

Humoros jelenetekkel átszőtt, mégis megrendítő írás egy nő tollából, aki álmodott, aztán élte az álmát! Rengeteg dolog eszembe jutott, miközben faltam a könyvet. Sok tanulságos momentum közül talán csak egyet emelnék ki. Gondolom én, volt bizonyos előítélet a gorillákkal szemben, míg Dian és társai el nem kezdték behatóan vizsgálni őket. És az évek során lassan fény derült arra, micsoda fantasztikus állatok, mennyire szervezett közösségben élnek. Hatalmas tanulság ez minden embernek: Ne ítélj, míg nem ismered meg azt, akiről ítélkezel. Biztos nem véletlen, hogy csupa emberi tulajdonsággal ruházza fel az általa megfigyelt gorillákat. Torokszorító pillanatokat élt meg köztük, engem is kerülgettek a könnyek olvasás közben. Elképzeltem, ahogy ott ül esténként a kunyhójában, körülötte pedig a vad Afrika, írógépén ott ül a kakas, lábánál ott pihen hű kutyája.
Meglepően keveset árul el magáról a könyvben Fossey, de a sorok közt ott van az ember, a mélyen humánus ember, az elszánt, csodálatra méltó nő, aki megtalálja önmagát, célját, élete egyedüli értelmét ebben a máig sokak által érthetetlennek talált világban, Afrikában. Nincs talán érző ember, akit ne hatna meg ekkora emberi nagyság! Azt pedig elképzelni is nehezen tudjuk, mit hordozott Dian számára az a pillanat, amikor egy gorilla felé nyújtotta a kezét, és megérintette.
Példakép ő, olyas valaki, aki nyomot hagyott a világban!

1 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Dian Fossey: Gorillák a ködben

Ő nekem olyan szuperlatívusz. (Jane Goodall a másik.) Ez a könyv is zseni, és a filmet is nagyon szeretem.

>!
Dark
Dian Fossey: Gorillák a ködben

Számomra értékelhetetlen könyv. Megfogalmazhatatlan. Annyira emberi, és mégsem az, annyira gorillás és reménytelenül reményteljes… A terület negatív jövőképének tudatában mérhetetlenül naivnak is mondanám. Viszont Dian nélkül mára már biztosan nem létezne se hegyi gorilla, se a Visoke-vidék erdősége. Kedvenc könyv lett, azt hiszem ennél többet nem kell mondanom.

10 hozzászólás
>!
Szulila P
Dian Fossey: Gorillák a ködben

Nagyon nehéz olvasmány volt ez. Mármint lelkileg. Ha nem lett volna ennyi szabadidőm akkor lehet kisebb szüneteket tartottam volna, és akkor nem viselt volna meg ennyire :)
Rajongok az állatokért, de valamiért van bennem egy kis félelem ha majmokról, főemlősökről van szó. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni miért (főleg a csimpánzok vannak rám ilyen hatással). Ettől függetlenül régóta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet. Most anyukám erőteljes ajánlására vettem elő, mert ő a könyvet és a belőle készült filmet is nagyon szereti.
A könyv elején olvashatunk az orvvadászokról, a módszereikről, a csapdákról.. hiába tudom, hogy ez manapság is így megy egyszerűen elborzadok már attól is ha olvasok róla. Innentől fogva minden pozitív résznél azt vártam, hogy mikor kapja el valamelyik gorilla lábát egy hurok. Az emberiség már jó pár éve/évtizede megérett a pusztulásra, ha vannak olyan babonás bolondok akik azt hiszik hogy egy gorilla kisujjából főzött leves majd erővel ruházza fel őket. (Azt csak mellékesen írom, nem konkrétan ehhez a könyvhöz, hogy azt sem értem, mitől lesz valaki „férfi” vagy „jó vadász” attól ha 100 méterekről lelő egy vadállatot, aki még csak arról sem tud hogy célpont? majd valaki magyarázza ezt el nekem).
Félretéve a teljes elkeseredésemet, hozzá kell tennem hogy a könyv csodálatos. :) Rengeteg mindent megtudhattunk a gorillákról, az afrikai élővilágról. Egyszerre tényszerűen és meseszerűen :)
(u.i.: D.Fossey a könyv elején azt írja hogy ellenzi az állatkerteket, vadasparkokat. Amit teljesen megértek, de szerintem függ ez sok mindentől. Sok állatkertben voltam, amit most azonnal bezáratnék (lásd Moszkva – belváros, tiszta beton az állatok alatt, sírva jöttem ki) és van ami tényleg jó hogy van, még hanem is nagy rezervátum méretű. Egy jól felépített hely ahol majdnem úgy élhet az állat, mint a természetben, az talán jobb, mint hogy esélytelen céltábla legyen a vadonban. Kivéve ha az állatkertben is lelövik őket :( ocsmány lény az ember)
Öröm volt olvasni, még ha néhány rész meg is viselt érzelmileg. Talán még a gorilláktól való félelmemből is kigyógyított. :)

>!
torbet
Dian Fossey: Gorillák a ködben

Nagyon régen láttam egy filmet, ami egy asszonyról és a gorillákról szólt. Sajnos a címére nem emlékeztem, de valami csoda folytán pár hónapja rátaláltam a könyvre.
Nagy izgalommal kezdtem neki a könyv olvasásának. Csodálatot érzek Dian iránt. Kemény fizikai és szellemi küzdelem árán, megnyerte a gorillák bizalmát. Imádta őket.
A könyv végére érve, megváltoztatta bennem a gorillákról alkotott véleményem.

>!
Éva_Sándor
Dian Fossey: Gorillák a ködben

Nagyon tetszett ez a könyv. Dian Fossey-nak nemcsak a stílusa, de a humora is jó volt. :)

>!
tundeee97
Dian Fossey: Gorillák a ködben

Csodálatos könyv! Még egyszer sem álltam meg, hogy a végén ne sírjak. Gyönyörű történetet mesél el, a tragikus körülmények között elhunyt írónő. Minden tiszteletem az övé, amiért végig hitt abban amit csinált, ezáltal kicsivel jóvá téve az emberi önzés szörnyű következményeit.

>!
Galambdúc
Dian Fossey: Gorillák a ködben

Nagyon-nagyon megindító történet. Ritka, hogy valaki egy dolognak szenteli az életét, érte él, majd hal.

>!
kissakos I
Dian Fossey: Gorillák a ködben

Dian Fossey története mindig könnyeket csal a szemembe pedig nem vagyok egy meghatódós típus. Környezetvédelem, felelősség, kapzsiság, öldöklés-mindez benne van a gorillák sztorijában. Csak sokkal mélyebben és személyesebben annál, mint ahogy én le tudom írni pár szóban…

>!
Park, Budapest, 1990
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 963797024X · Fordította: ifj. Vitray Tamás

Népszerű idézetek

>!
FIlona

Amikor meglátott, a legtökéletesebb brit nyugalommal és udvariassággal így szólt: „Dian, ha valaha is rá akarsz találni a gorillákra, arra kövesd a nyomaikat, amerre mennek, és ne arra, ahonnan jöttek.” Ez volt első nyomolvasó leckém, de soha nem fogom elfelejteni.

19. oldal

>!
atalant I

A veszélyeztetett fajoknak, legyen bár szó a kétszáznegyvenkét afrikai hegyi gorilláról, az ezer ázsiai óriáspandáról vagy a száznyolcvanhét amerikai szürkemedvéről, ma már napról napra meg kell küzdeniük a fennmaradásukért. Esélyeiken az idegenforgalom sokkal csekélyebb mértékben javíthat, mint az érdekükben foganatosított határozott, célravezető intézkedések. A tevőleges vadvédelemnek gondoskodnia kell az orvvadászok eszközeit és fegyvereit hatástalanító őrjáratokról, a törvények szigorú és következetes betartásáról, a védett állatok számára legalkalmasabb területek számbavételéről és az élőhelyek szigorú őrzéséről. E tevékenységek senkinek nem hoznak dicsőséget és anyagi hasznot, de a vadon egyre fogyatkozó állatainak némi esélyt adnak a fennmaradásra.

205. oldal

>!
atalant I

Az Ötös Csoport felbukkanása mindig nagy izgalommal tölti el a park szélénél élő falusiakat. Az emberek összeverődnek, és azt kiáltozzák: Ngagi! Ngagi! – vagyis „Gorilla! Gorilla!”. Ezúttal az Ötös Csoport tagjai, miután röviden szemrevételezték a földműveseket, otthagyták a Jambo-meredélyt, és folytatták a táplálkozást, a falusiak meg visszamentek kapálni. Amikor azonban a csoport nyomában én is felkaptattam a meredélyre, az emberek megint hatalmas kiáltozásba kezdtek odalent. Nyiramachabelli! Nyiramachabelli! – visítozták, ami annyit jelentett: „Az idős hölgy, aki férfi nélkül él az erdőben”. Bár új nevem elég líraian hangzott, meg kell vallanom, mögöttes tartalmától nem voltam különösebben elragadtatva…

86. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól!
Desmond Morris: A csupasz majom
Konrad Lorenz: Én itt vagyok – Te hol vagy? – A nyári lúd etológiája
Lányi György: Meglepő dolgok állatokról
Desmond Morris: Miért csinálja…? A ló
Bernard Stonehouse: Álcázás
John Sparks: A nemek harca az állatvilágban
Igor Akimuskin: Hová? Hogyan?
Desmond Morris: Miért csinálja…? A kutya
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák