Baleset 2 csillagozás

Másodszor olvastam el a regényt.
Nem tudom, mikor volt az első alkalom, talán 15-20 éve, vagy kicsit régebben, de arra emlékszem, hogy nagyon tetszett.
Elővettem újra. És kissé elszomorodtam az összképtől.
A baleset körülményei és következményei nem teszik ki a könyv felét. Az volt az érzésem, hogy teljesen fölösleges előzményeket tárgyal a szerző, nyilván abból a célból, hogy a baleset áldozatát közelebb hozza az olvasóhoz.
Kapunk tehát melodrámát (főhős és barátnője, főhős leépülése napok alatt), sok információt az atombomba elkészítésének előzményeiről, körülményeiről, magáról a helyszínről (történelem, földrajz), a betegség lefolyásának elég érzékletes leírását, morális dilemmákat (atombomba kontra békés felhasználás, mit lehet elmondani a betegnek és mit nem). De a könyv tempója egyenetlen, én úgy érzem, vagy lassítani kellett volna, vagy gyorsítani, mindegy, csak valahogy máshogy alakítani. Lehetett volna lineárisan mesélni, akkor például már nem is lett volna ezzel gond, de az, hogy az író beszúrta a múltbéli eseményeket, szerintem hiba a szerkesztésben, legalábbis nem érzem többnek vagy jobbnak a regényt emiatt. Sőt. Csak persze akkor ez a hossz kevés.
Magáról a balesetről elég keveset tudunk meg, van egy kis leírás, meg sokszor megpróbálják rekonstruálni, de szerintem nem igazán magyarázták meg.
Valamiféle kulcskérdés a könyvben az, hogy a főszereplő zsidó, bár én annyira nem éreztem ezt fontosnak, hogy ennyire ki legyen hangsúlyozva (oké, a főhős hátrányként élte meg, kisebbrendűnek érezte magát, de szerintem az elsikkadt, hogy valójában miért).
Szóval… A tempó változása zavart, a (szerintem) néhol lényegtelen részletek, időnként alig haladtam vele, leginkább ezért adtam a 3 csillagot (bár lehet, hogy szigorú vagyok?).
Elolvasni egy darabig nem fogom újra, de nem adom el (no meg örökség része).