Bensőséges ​kötelékek 13 csillagozás

Desmond Morris: Bensőséges kötelékek

Anyánk ​csókjára, gyengéd ölelésére valamennyien emlékszünk, és valamennyien úgy hisszük, a régmúlt emlékei csak az agyunkban, a tudatunkban fészkelnek. Pedig őrzi őket a testünk, őrzik ösztönös mozdulataink, észre sem vett apró gesztusaink, szinte minden megnyilvánulásunk. Állat-őseinktől kaptuk örökbe sokszor egyszerű és természetes, sokszor bonyolult szertartássá vált viselkedés-variációinkat, amelyek az idők során és a különböző kultúrákban az eredeti funkciójukra alig (vagy egyáltalán nem) emlékeztető formákban jelentek meg. A társas kapcsolatok rendszere az evolúció folyamán a rideg célszerűségből a baráti, szexuális, társasági és ezer más érintkezésfajta összetett, alig követhető kavalkádjává változott, ahol a szerelmes csóktól a fejsimogatásig vagy az elismerést kifejező tapsig (és persze azon túl is) terjed a skála. Ez a bölcs és egyben nagyon szórakoztató, szellemes, sőt helyenként egyenesen frivol könyv rengeteg olyan ismerettel ajándékoz meg bennünket, amelyeknek… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lélek-kontroll Háttér

>!
Háttér, Budapest, 2003
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639365181 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Desmond Morris: Bensőséges kötelékek

Bár több mint ötven éves, de ma is megállja a helyét. Morris, az etológus, a mi Csányi Vilmosunk korai előfutára, az embert, mint emlősfajt veszi szemügyre, egyetlen érzékelés, a taktilis ingerek jelentőségének kapcsán. A könyv alcíme lehetne ez is: Az érintés varázsa.

Vannak benne átfedések a szerző másik – számomra talán e köteténél is kedvesebb – munkájával, A csupasz majommal (főleg a szexuális jelzések és viselkedésmódok elemzésekor), de ebben a kötetben erősebb hangsúlyt kap a társadalompszichológia. A vége felé a valódi kontaktusok pótszereiről szóló fejezetekben talán kissé pepecselős a tárgyalás, de egészében véve kitűnő ez a könyv még ma is. És csecsemőgondozási, gyermeknevelési tippeket is ad, anélkül, hogy tudálékos, vagy szájbarágós lenne.

Az idők folyamán klasszikussá érlelődött. Olvassátok minél többen!

Veron P>!
Desmond Morris: Bensőséges kötelékek

Azt hiszem az összes értékelésem azzal kell kezdenem, hogy én imádom ezt a hapsit:) Ahogy a zoológus objektivitásával próbál közeledni az emberekhez:) és hogy szórakoztatóan tud írni, olyan mintha nem is vmi azért mégiscsak ismeretterjesztő-fílinges könyvet olvasnék, hanem regényt:)
Amiben épp cak felvillant ár érdekes tényt/felvetést… nem akar tanítani, életetmegváltozatni vagy önsegíteni… Mégis, szerintem elgondolkodtat, hogy biztos jól intézzük-e az életünket, mármint társadalmi szinten, ha ennyire szembemegyünk az emberi természettel, és ennyire az elmagányosodás felé tereljük az embereket, szintén társadalmi szinten… Részemről no comment….

Mileva>!
Desmond Morris: Bensőséges kötelékek

Briliáns, szórakoztató, megbotránkoztató és elgondolkodtató. Helyenként ugyan meghaladta az idő (1971 óta), pl. az újszülöttek szükségszerű felsírása, de ha sosem tudtad:
– Miért lehet hasznos a babáknak szoros pólya?
– Miért használnak rúzst a nők?
– Miért olyan fontos a fodrászat?
– Miért kiskedvencek a háziállatok?
– Mire jó a cigaretta?
… stb., akkor ez a Te könyved!

Mákostészta>!
Desmond Morris: Bensőséges kötelékek

Érdekes, szellemes könyv a mindennapos érintésekről, és ami mögöttük van.


Népszerű idézetek

Veron P>!

A zsúfolt modern világban csupa idegen vetődik mellénk, nincs bizalmunk irántuk vagy csak kevés, s ezért kezünk-lábunk törjük, hogy távolságot tartsunk. A forgalmas utcákon látható bonyolult kikerülő manőverek is erről tanúskodnak.Az őrjöngő városi élet azonban stresszt okoz, a stressz pedig szorongást és bizonytalanságot.Ezeknek a közelség, a bensőségesség a gyógyírja, úgyhogy paradox módon minél sürgetőbb parancs az elhúzódás, annál jobban rászorulunk a testi érintkezésekre.

131. oldal

Mákostészta>!

A férfi, ha „rosszul van”, tehetetlenül darvadozik, és erőteljes pszeudocsecsemő-jelzéseket bocsát ki a feleségének. A nő nyomban „instant-szülőként” reagál, anyáskodni kezd, erőnek erejével ágyba parancsolja élete párját, forró levest, italt, orvosságot (bébipapi) diktál belé. Lágyabb hangot használ az urával (anyai duruzsolás), aggályosan tapogatja a homlokát, és más módokon kedveskedik, amire az illetőnek már makkegészségesen is igénye lett volna. Ez a kellemes magatartás csodát tesz, és a férfi hamarosan visszaüget a tettek mezejére, szemébe bír nézni a mostoha világnak.

133. oldal, Ötödik fejezet - Érintéshajhászok (Háttér, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: férfiak
Veron P>!

Az állatoknál egy viselkedésforma vagy megjelenik, vagy nem, nálunk viszont vagy helytelen, vagy helyes, vagy jó, vagy rossz, és a szabályok nagyon bonyolultak.

95. oldal

Carmilla >!

Semmi alapja az olyan kijelentésnek, miszerint az állatokról való gondoskodás az emberek rovására történik. Gondoljunk bele egy pillanatig, mi történne, ha egy szörnyű kór máról holnapra mind egy szálig kipusztítaná házi kedvenceinket, egyszer s mindenkorra meghiúsítva a sok millió gyöngéd megnyilvánulást köztük és gazdáik között. Kinek jutna az a sok szeretet? Varázslatos módon visszaszállna az embertársakra? Sajnos kevéssé valószínű. Az már inkább, hogy emberek milliói, elsősorban a magányosok, az emberi gyöngédséget valami okból nélkülözők meglopva éreznék magukat, ha a gyengéd testi érintkezés számukra egyedül elérhető lehetősége veszendőbe menne. A cicuskái társaságára utalt magányosan élő öreg hölgy aligha kezdi majd a postást simogatni. A férfi, aki élvezettel veregette kutyája hátát, aligha dédelgeti majd helyette a kamasz fiát.

158. oldal

Carmilla >!

A kutya merev lába nem alkalmas az ölelésre. Nem borulhatunk egy macska nyakába. […] Nézzük meg először a kutyát. Átölelni vágyunk hű társunkat, de mivel a lábai miatt ez bajos, kiemeljük a paskolás elemét az ölelés-veregetés együtteséből, és azt alkalmazzuk. Az állat hátához, néha a fejéhez, oldalához nyúlunk. A nagy testű kutyára jellemző a széles, kemény hát, alkalmas helyettese az emberi hátnak, amelyet közvetve veregetünk. A macskánál más a helyzet. Kisebb is, puhább is, hogysem veregetni való hátpótlék lehetne. Lágy, selymes szőre inkább idézi a kéznek az emberi hajat. Szívesen simogatjuk kedvesünk haját, ergo a macskát is. Ahogy a kutya hát-helyettes, úgy a macska haj-helyettes. Gyakran úgy kezeljük a macskát, mintha egész teste selymes hajú emberfő lenne.

160. oldal - Az intimitás pótlékai

Kapcsolódó szócikkek: kutya · macska

Hasonló könyvek címkék alapján

Dósa Zoltán: Biopóker
Matt Ridley: A sötét bábok királynője
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia
Malcolm Gladwell: Kivételesek
Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai
Merlin Sheldrake: Az élet szövedéke
Richard Dawkins: Az Ördög Káplánja
Szathmáry Eörs – John Maynard Smith: A földi élet regénye
Richard Dawkins: Az önző gén