A ​csupasz majom 92% 31 csillagozás

Úgy jártam vele, mint ezzel. Hiába a 60-as években íródott, számomra rengeteg releváns információt tartalmazott. Sok mindent nem tudunk, nem is sejtünk magunkról, a fajunkról, ami érdekes, izgalmas és számtalan kérdést vet fel. Ezekkel bizony nem árt megismerkednünk, és ha nem is értünk egyet mindegyikkel, tudjuk, hogy létezik egy másfajta megközelítés is, mint amit eddig ismertünk. Illetve amibe eddig bele sem gondoltunk, az is széles tárházát tartalmazza az agyalnivalóknak.
„Nagyszabású eszméink és fennkölt önámításunk ellenére még mindig szerény állatok vagyunk, szolgaian követjük az állati viselkedés valamennyi alaptörvényét.”
Agyalásra fel!

A könyv azt mutatja be, hogy az ember mi mindenben hasonlít állati őseire. A szerző az ember ősét „vadászó nagymajom” megjelöléssel illeti, és a származást tekintve érdekes összehasonlítást tesz a húsevő ragadozókkal és a növényevő főemlősökkel különféle vonatkozásokban.

A szavannai húsevő ragadozók testfelépítése atletikus (jók a futásban és üldözésben), érzékszerveik kifinomultak (éles hallás, kitűnő szaglás, jó mozgásérzékelés, éjszakai tájékozódás), állkapcsuk erős, fogaik élesek, mancsukkal súlyos sérüléseket tudnak okozni, erős bennük a „vadászösztön”. A ragadozó hímek jellemzően csoportosan, falkában vadásznak, az elejtett zsákmányt megosztják, közös támaszponttal rendelkeznek, ahol a nőstények tartózkodnak a kölykökkel, amíg a hímek vadásznak. Portyázás során sok kilométert tesznek meg. A csoporton belüli erőszak gátolt, ritualizált. A ragadozóknál az intenzív vadászatot hosszú ejtőzés követi, szervezetük hozzá van a hosszas táplálék nélküli időszak túléléséhez is. A táplálkozás cselekvéslánca hosszú, adott esetben táplálékukat „elraktározzák”, illetve felkérődzik azt kölykeik számára. Ürülékük bűzös, ezért azt vagy betemetik, vagy élőhelyüktől távol helyezik el.

Az erdei növényevő főemlősök testfelépítése abrobatikus, hajlékony (jók a mászásban, csimpaszkodásban), érzékelés terén jó a látásuk, a tapintásuk és az ízlelésük, kezükkel jól tudnak kapaszkodni (tépni vagy sújtani nem képesek), erőteljes az állkapcsuk és fogazatuk. Az ölés nem része életmódjuknak. A főemlősök egész nap táplálkoznak, majszolnak, táplálékuk megszerzése és fogyasztása magányos tevékenység, táplálékuk változatos és szeretik az édes ízeket. A táplálkozás cselekvéslánca rövid. Csoportokban élnek, egy uralkodó hím vezeti a csoportot egyfajta kényúri szerepben, a csoporttagok folyamatosan figyelemmel követik egymás tevékenységét. Folyton vándorolnak, nincs állandó bázisuk. Nem tesznek meg egyszerre nagy távolságokat. A főemlősök nem udvarolnak hosszasan, tartós párköteléket nem alakítanak ki, a közösülés rövid ideig tart, és nem jelent különösebb élményt. Ürülékük nem bűzös, esetenként saját alkalmi vackukat is bepiszkítják. A főemlősök nem terveznek előre, a mának élnek.

A „vadászó nagymajom” teste atletikus, testhelyzete függőleges, érzékszervei nem kifinomultak, kezei tárgyak manipulációjára, eszközhasználatra és -készítésre alkalmasak. A „vadászó nagymajom” eszközöket fejlesztett ki, fejlődött kommunikációs és együttműködési készsége a vadászat során. Kötődésen alapuló párkapcsolatok alakultak ki, a hím részese a családi életnek. Magyarázatot igényel az emlősöket jellemző szőrtakaró jelentős csökkenése, illetve a bőr alatti hájréteg kialakulása. A feltételezés szerint a „vadászó nagymajom” hosszú ideig vízi életmódot folytatott, ezért ügyes az ember a vízben. Az udvarlás viszonylag hosszú ideig tart, a közösülés gyakori és élményt jelent, a kapcsolatok viszonylag tartósak. A közösségekben nem jellemző a szélsőséges alá-fölérendeltség.

Az összehasonlításból kitűnik, hogy a „vadászó nagymajom” részben a szavannai ragadozókra, részben az erdei növényevő főemlősökre hasonlít, de mindegyiket meghaladta olyan képességekben, mint a nyelvi kommunikáció, a gondolkodás és az önreflexió, valamint a kreativitás, amelyekről nem esik szó a könyvben. Az ember tehát bizonyos vonatkozásokban hasonlít a majmokra, de csak bizonyos vonatkozásokban, és számos nagyon lényeges vonatkozásban nem, és a (majom)"rokonoknak" nincs is kellő „kapacitásuk”, illetve „hajlamuk” vagy „motivációjuk” arra, hogy emberré váljanak..

A szerző azt a fontos körülményt sem vette figyelembe, hogy az ember nem egyféle, sem testfelépítésben, sem lelki alkatban: vannak „majmok módjára” napról-napra élő és vannak „ragadozó hajlamú”, másokat kihasználó, függőségbe hozó emberek is, ahogy vannak „értelmes emberek” is.. És ha „ragadozó” beállítódású emberek kerülnek hatalomra, akik elveszik, illetve „félreteszik” mindazt a (lélektani vonatkozású) tudást, ami az embert emberré teszi, akkor onnantól kezdve az emberek gyenge „ember-állapotban” fognak élni..

A szerző azt a súlyos hibát követte el, hogy kizárólag bizonyos vonatkozású tényeket vett figyelembe, másokat nem, és azokból egyoldalú, torz és téves következtetéseket von le – a mű címe is erre utal. A szerző tehát úgy járt el, mint az ismert történet szerint azok a vakok, akik egy elefánt különböző részeit tapogatják meg, és specifikus tapasztalataik alapján egyoldalú kijelentéseket tesznek a „vizsgált objektumról”. A mű lényegében egy provokáció – és bár a szerző azt állítja, nem célja degradálni az embert, mégis ezt tette. Önkényesen válogatott tényekből csak hibás következtetéseket lehet levonni: az ilyen jellegű szélsőséges egyoldalúság és prekoncepciózusság tudóshoz méltatlan, és nem utolsósorban „pofátlan”, és bizonyos értelemben agresszív megnyilvánulás.

A témához kapcsolódó további értékeléseim:
Harari: Sapiens (képregény) https://moly.hu/ertekelesek/4833660
Csányi: Ironikus etológia https://moly.hu/ertekelesek/3364178
Goodall – Bekoff: Az utolsó pillanat https://moly.hu/ertekelesek/3571505
Szent-Györgyi: Az őrült majom https://moly.hu/ertekelesek/3305493
Shubin: A belső hal https://moly.hu/ertekelesek/3111385
Murphy: Az evolúció.. https://moly.hu/ertekelesek/3088140

Szemtelenül őszinte, szókimondó, elgondolkodtató. Figyelni kell minden egyes szavára (ezért fáradtan inkább elraktam másnapra), mert rengeteg érdekesség van benne. Megismerhetjük az ember egy új oldalát, sok dologra választ kapunk. Imádtam…

A humortól sem mentes természetrajzban Morris mulatságos objektivitással rántja le a homo sapienst arról a piedesztálról, ahová az az elmúlt néhány évezredben emelte magát. Vigyázat, fogyasztása csak önkritikával élő egyedek számára ajánlott! :)

Szórakoztató stílusban megírt tanulmány az emberről. Lehet hogy a könyv itt-ott sántít, túloz vagy belemagyaráz, de mégis sokszor az „áhhá!”, „tényleg!”, „miért ne!?” felkiáltásoknak megfelelő érzelmeket váltott ki belőlem, és az ember (környezetem és én magam) viselkedéséről sok-sok továbbgondolásra érdemes szempontot adott. A könyv végén megjelenő, túlnépesedéssel kapcsolatos fejtegetés pedig elgondolkodtató, riasztó, és nem egyértelműen optimista a végkicsengés.

Vicces, de tanulságos… :)

Nézőpontja nagyon sajátos; jól esik, hogy nem a kanonizált tudomány téziseit mondja fel… Érdekes és elgondolkodtató!

Nagyszerű könyv laikusok számára is érthető tartalommal.

Minden előzetes félelmem ellenére egy rendkívül szórakoztatóan megírt, objektív, mégis életigenlő könyv (az utolsó néhány oldal túlnépesedési disztópiáját leszámítva). Ajánlott olvasmány. :)

Az egyik legjobb könyv a témában. Nagyon sok érdekességet választottam ki belőle. (talán jó lesz akkor, ha majd tanítok :)) A végén kicsit ijesztő volt látni az adatokat, hogy a 80-as években még csak 5 milliárd ember élt a bolygón, míg manapság már több, mint 7 milliárd. Kegyetlenül gyors ez a tempó. Azért a fenntartható fejlődésre is gondolni kéne….