Kisdobos ​becsületszavamra 1 csillagozás

Dési Péter: Kisdobos becsületszavamra

"Ebben ​a könyvben nincsenek híres emberek és hősi tettek, csupán és elsősorban gyerekek. Meg házmesterek, ószeresek, verklisek, vándorköszörűsök, valamint szódáslovak – egyszóval az 1950-es évek legendái. A felnőttek élik látszólag idilli, de alapjában véve nyomasztó életüket, a gyerekeknek viszont nap mint nap el kell dönteniük, hogy ők ijesszenek meg másokat, vagy hagyják magukat megijeszteni.

A tízéves kisfiú – a könyv főhőse – semmiképp nem sorolható az ijedős „jófiúk” közé. Bár 1956 táján nem nagyon értette az eseményeket, de részt akart venni bennük, ha nem is tettekkel vagy puskával – ahogyan azt több, hozzá hasonló korú (esetleg néhány évvel idősebb) fiatal megtette –, legalább szóban és írással.
Hősünk akkoriban kétlaki életet élt. Többnyire a Kazinczy utcában lakott a nagyszüleinél, majd rövid kitérő után a Pozsonyi útra költözött a szüleivel. Kisdobossága a Kazinczyban kezdődött és a Pozsonyin ért véget. Ő volt a család középpontja, szeme fénye. Az első… (tovább)

>!
Minerva, Budapest, 2018
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155637018

Enciklopédia 1


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
dianna76 P
Dési Péter: Kisdobos becsületszavamra

Magamtól nem biztos, hogy olvasom ezt a regényt. De egy könyvtáros úr ajánlotta a nemrég kialakított új könyvek polcát. Eddig csak u.n. kínáló polc volt. Hát szétnéztem, és ezt találtam. Természetesen a borítón álló, kisdobos ruházatot viselő fiúcska keltette fel az érdeklődésemet, aztán a tartalmi részt elolvasva kedvem támadt hazahozni. Mert, ha egy gyermeknek adjuk a narrátor szerepét, akkor az nem sülhet el rosszul. Főleg, ha valós személy emlékei elevenednek meg a lapokon. Ráadásul mindez egy történelmileg fontos korszakban.
És igen! Szeretni tudtam ezt a regényt! Van benne egy furcsa kettősség, ellentét. Habár újra és újra elősejlett egy szóban, kifejezésben, vagy érzelemben a zsidók által megélt borzalom, mindezt olyan módon tálalja a szerző – köszönve a narrátor gyermeki tudatlanságának, a félrehallásainak és szó szerinti-, vagy félreértelmezéseinek – hogy szórakoztató a könyv. Az ember mosolygott ezeken a dolgokon, miközben meg tudta, hogy milyen tragédia rejlik a sorok mögött. Csak hát Petya!! Nem engedte, hogy szomorú legyek. Azért kicsit az voltam, amiért eltitkolják előle a család, az édesanya, s a zsidó nép múltját. Meg a jelen eseményeit is. Ráadásul a megírt mindennapok a szovjet elnyomás alatt, ill. annak leverésére való törekvések időszakában játszódnak. Mi mégis jól szórakozunk olvasás közben a gyermeki szövegnek köszönhetően. A szereplők pedig egyre másra csak eszik a zsíros kenyeret, jól megpirospaprikázva, sózva.
A szerző mindennapjait 10 éves korában követhetjük nyomon, de helyenként előreszalad az időben, elárulva a jövő történéseit is. Valamint akadnak cselekményszálak, melyekbe belekezd, majd rátér másra, hogy aztán pár mondatot követően visszatérjen a kiindulópontra. Érezhet az ember olvasás közben emiatt némi csapongást, de ez engem nem zavart különösebben. Teljesen jól követni tudtam az eseményeket így is. Amiknek pedig külön örülök, azok a zsidó kultúrából, szokásokból elszórt morzsák, amiket az oldalakról innen-onnan fel lehetett csipegetni. A fejezetek pedig mi más címeket kaphattak volna, mint a kisdobosok hat pontját szépen sorban. Az idegen, vagy régi szavak az oldal alján megmagyarázásra kerülnek. Azért volt pár, ami talán nem ismeretlen a mai fiataloknak sem. Ezek kiemelését nem is értettem.
Habár én kicsit későbbi korban nőttem fel, sok ismerős dolog nézett vissza rám a sorokból. S jól esett ez a kis emlékezés a gyermekkoromra. Szerettem kisdobosnak, majd úttörőnek lenni, szerettem az ezekkel összefüggő dalokat, a táborozásokat. Ismerem a hét fogást, és a Duna-vágás, Tisza-vágás, pofonvágás tenyérjóslást. Nem ismeretlen előttem a konyhai falikút, amiből csak hideg víz folyt. Tapasztaltam milyen volt régen a telefonálási lehetőség. Tanultam kötelezően az orosz nyelvet, és tudom mi az a Tanács.
A szerző szavait idézve: „S akár bevalljuk, akár nem: ha elmúltunk negyven évesek, mindannyiunkban benne maradt, mindmáig bennünk él a „kisdobos”.” Nos, igen!
És kisdobos becsületszavamra, ez a könyv nekem tetszett!

>!
Minerva, Budapest, 2018
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155637018
3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
dianna76 P

Mert akinek megadatik, az sokszor elveti és nem él vele, aki élne vele és nem vetné el, annak nem mindig adatik meg.

149. oldal

2 hozzászólás
>!
dianna76 P

A jó pap olyan, mint a Jóisten: egész héten láthatatlan, vasárnap meg érthetetlen.

150. oldal

>!
dianna76 P

Átöleltem, ő is engem. Egyszerre éreztem rajta a dohány, a barbon és a szeretet illatát. A nagypapám illatát.

197. oldal

>!
dianna76 P

– Szabad Kossuth Rádió, Budapest. Jó reggelt kívánunk kedves hallgatóink! Ma ezerkilencszázötvenhat november negyedike, Károly napja van. Budapest felett az égbolt borult. Szélcsend van. A hőmérséklet plusz egy fok.

257. oldal

1 hozzászólás
>!
dianna76 P

A nagyi kremzlit sütött – hol főtt, hol nyers krumpliból –, a Tifi viszont tócsnit. A zsidós és tótos elnevezéstől függetlenül az ízük teljesen egyforma és valami elképesztően mennyei volt.

190. oldal

>!
dianna76 P

– Na és kit szeretsz jobban, az anyukádat vagy az apukádat?
Ilyen hülye kérdésre nem tudtam mit válaszolni. Ilyen hülye kérdéseket csak a felnőttek tudnak feltenni, és ők is azért, mert fogalmuk sincs a válaszról. Ha tudnák a választ, soha nem tennének fel ilyen hülye kérdéseket.

181. oldal

>!
dianna76 P

A fémpénzt a kutyaház-perselyemben gyűjtöttem. Ez egy ilyen érdekes szerkezet volt: alapállapotban a kutyus semmit nem csinált, ám ha megnyomtunk a perselyen egy pöcköt, akkor a kutyus egy nyíláson kidugta a nyelvét. Erre lehetett rátenni az érmét, majd ha a pöcköt újra megnyomtuk, akkor a kutyus nyelve visszahúzódott, és szempillantás alatt elnyelte a pénzt.

221-222. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kutyaház-persely

Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a prérin
Stephen King: Az
Bálint Ágnes: Hajónapló
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Andrea Hirata: A végletek szigete
Jules Verne: Kétévi vakáció
Tabák András: Sargasso tenger
Charles Dickens: Twist Olivér
Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai