Ancsa ​és Pancsa meg a vadmalacok (Ancsa és Pancsa 2.) 16 csillagozás

Dés Mihály: Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok

Szereti-e a vaddisznó a vadalmát? Miért hívják a lányok Kriszta mamát Tiszta mamának, és mi köze ennek a papucsszabályhoz? Hogy lehet, hogy Nagyapának, aki állandóan fúr-farag, és látszólag mindig morcos, mogorva és morózus, aranyból van a szíve, és megengedi, hogy az ikrek bármikor ledöntsék a legótornyot? Vajon miért ég Ancsa és Pancsa hónapokon át vaddisznólázban, és mi történik, amikor végül tényleg szembetalálják magukat egy vadmalaccal? Ancsa és Pancsa újabb kalandjaiban mindenre fény derül – még arra is, hogy kerül a mesébe egy vízipisztoly…

Dés Mihály nevét a felnőtt olvasók már jól ismerik a Pesti barokk című regénye óta. Az Ancsa és Pancsa-sorozat második részében tovább folytatódnak a két teljesen egyforma, mégis teljesen különböző kislány izgalmas és vicces kalandjai.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Kolibri, Budapest, 2017
48 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155591518 · Illusztrálta: Horváth-Molnár Panna

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Dés Mihály: Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok

Az első kötetet nem olvastam, de így is teljes mértékben élvezhető volt a történet. Tetszettek a rajzok, a nagypapa és a nagymama alakja, jópofa volt, hogy a szerző a szomszédot nem Kovácsnak, Szabónak vagy Baloghnak nevezte el, hanem Rottenbillernek.
És az is szimpatikus volt, hogy nem egy „tökéletes” családot akart Dés Mihály ábrázolni. Itt bizony spoiler. Ez számomra roppant pozitív volt.
Jópofa mese volt; igaz, nem értettem, hogyan lehet, hogy a nagypapa annyira ne figyeljen az óvodás kislányokra, hogy azok spoiler.

Egy dolog nem tetszett, de ez igazán apróság csupán: miért jellemezte a vaddisznót a szerző így: spoiler?

>!
ziara P
Dés Mihály: Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok

Nekem ez jobban tetszett, mint az első rész, itt a nagyszülőket ismerhetjük meg közelebbről. A második része a könyvnek számomra feleleges, hiszen ezeket az infókat megtudtuk már a történetből, inkább kellett volna még egy vidéki mese. Aranyosak a kis csajok, a nagypapa különösen szimpi.

>!
Honey_Fly P
Dés Mihály: Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok

Nagyon autentikusan, az Őrségben egy erdei házban olvastuk a könyvet (Zéró térerő, semmi internet. Zseniális volt!). Majdnem hasonló helyen keverednek mókás kalandokba a minden lében kanál ikrek akik továbbra is elevenek de alapvetően szimpi gyerekek. A felnőttábrázolás továbbra sem a kedvencem. Jó lenne végre kilépni a papucsszabályos, húslevessel traktáló nagymamák sztereotípiájából. A kaland maga viszont elnyerte a család tetszését, jól szórakoztunk.

>!
dtk8 P
Dés Mihály: Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok

Jó volt a sok, tőmondatos mese után valami kicsit összetettebbet olvasni. Kicsit túlzásba esik a szerző az ismétlésekkel, sarkításokkal, de ez még az általam elfogadható határon belül volt. Tetszett, hogy Ancsa és Pancsa, hiába ikrek, azért megkülönböztethetőek.
Az első rész a címadó történet, utána következik a nagymama és a nagypapa sztorija. Emlékszem gyerekkoromban voltak olyan rokonok, akiket én tényleg úgy láttam, mint a nagymamát: Tiszta mama. Nagypapa egy kicsit árnyaltabb, pont ezért felejthető is egy ilyen rövid történetnél.
A vízipisztolyos rész viszont nekem felesleges volt.
Az illusztrációk nagyon tetszettek, szóval összességében kíváncsi vagyok a lányok további kalandjaira.

5 hozzászólás
>!
gab001 P
Dés Mihály: Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok

Ancsa és Pancsa ikrek, vagyis mindent együtt csinálnak, bár nem feltétlenül ugyanúgy. A vadmalacokról pedig sokat tudnak. Hogy honnan? Erre kapunk választ ebből a meséből. Közben pedig megismerhetjük a nagyszüleiket is. A könyv második fele a történet további kiegészítéseivel szolgál, jobban megismerhetjük a helyszínt, a nagyszülőket és a vízipisztolyokról is szó esik. Az író humora pedig felnőtt fejjel is élvezhető. Igazán vad kaland.

>!
Kolibri, Budapest, 2017
48 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155591518 · Illusztrálta: Horváth-Molnár Panna
>!
katen P
Dés Mihály: Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok

Dés Mihály stílusa és hangja remek volt, élvezet olvasni, humoros és üdítő.
Viszont maga a mese és a könyv felépítése nekem nagyon fura volt. Kurtafurta mesécske, utána ezek a szösszenetek – írhatott volna 3-4 Ancsapancsa mesét a kötetbe, akkor azt mondanám, megéri megvenni, elolvasni.
Én amúgy bírtam a nagyszülőket, vénségemre papucsszabályos rendmániás leszek mint Nagymama és ugatóskutyákra morgó mint nagypapa. Mekkora figurák! Sablonosak, persze, de találóak.

>!
dianna76 P
Dés Mihály: Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok

Kezdeném a könyv külsejével, ami nagyon szép ezzel a fás-füves, vadmalacos képpel. Az előző kötet után furcsálltam, hogy itt csak egy történet van, bár érdekes megközelítésben. Ezúttal a nagyszülőké a főszerep az ikerlányokon túl. Tetszett, hogy a szerző bemutatja őket, külön-külön fejezetet is szentelve erre. Ez olyan volt, mintha a vadmalacoson túl még két történetet kapnánk, és igazából kaptunk is, hiszen mindkét nagyszülő körítve van cselekményekkel is. Ezek a részek talán jobban is tetszettek, mind a vadmalacos. A záró rész ad egy kis frappánsságot a sztorinak, ezzel a mi történt volna ha gondolatmenettel.
Az illusztrációk természetesen most is tetszettek, ahogy előzőleg is. Sőt! Ezek a természeti képek, meg ahogy Kriszta mama mossa fel az előteret. Klasszak!

>!
Kolibri, Budapest, 2017
48 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155591518 · Illusztrálta: Horváth-Molnár Panna
>!
Bencuska
Dés Mihály: Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok

Gyönyörűek az illusztrációk!Nekünk a történet kicsit kevés volt.Sajnos az első részt nem találtam a könyvtárban,várólistásom, de keresni fogom. Zavart a történet elején,hogy arra tett utalást elvált szülők gyerekei a kis hősök.Semmi nem indokolta ,hogy ezt a titkot elénk tárja.

>!
PTJulia P
Dés Mihály: Ancsa és Pancsa meg a vadmalacok

Már a könyv olvasása közben gyanússá vált, majd utánanézve beigazolódott a sejtésem, hogy ez a Dés Mihály az a Dés Mihály, akinek nem bírtam végigolvasni a regényét, holott elvből nem hagyok félbe egyetlen könyvet sem. Azt még lenyeltem volna, hogy minek egy gyerekkönyvbe beleírni, hogy csúnya levéltetveket jól le kell permetezni, de ennyi sztereopizálást és ennyi felesleges kört, szóismétlést, csűrés-csavarást nemigen olvastam mostanában (az állandó, koncepciótlan, bugyuta ismétlésekről ismertem rá a szerzőre, de a hímsovinizmus is jellemezte a felnőttregényt is).
A történet pozitívuma, hogy kis hőseink elvált szülők gyermekei, tényleg kell ennek a -sajnos nagyon népes – gyerekcsoportnak is olyan mesekönyv, amivel jobban azonosulni tudnak, mert az átlag mese nagyon is idillt, de legalábbis átlagos családot mutat be. Talán ennyi is a pozitívum. Gyakorlatilag minden karaktere negatív: nagymami tisztaságmániás, begyepesedett hisztis; nagypapi alkesz és magának való, a gyerekeket letojó öregember; a pillanatra felbukkanó anya egy magával elégedetlen csődtömeg; Ancsa igazi rosszcsont, aki kisköcsög Pancsával; Pancsa még a legpozitívabb, ő szimplán lúzer.
Vaddisznóval találkozni meg csöppet sem veszélytelen, Pancsa szerencséje, hogy vadmalac nem volt a nagy disznóval, mert különben egy csomag százas zsepi sem tudta volna enyhíteni a történet tragikus kimenetele miatti sokkot az ifjú olvasóközönség lelkivilágában.
Mivel annyira dícsérik a molyok az első részt, lehet, hogy elolvasom, mert tényleg lenne potenciál ebben a mesében, hátha az jobban sikerült.
Az illusztráció messze a mese színvonalán felüli, el tudja adni a könyvet.


Hasonló könyvek címkék alapján

Marék Veronika: Kippkopp a fűben
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Csukás István: Sün Balázs
Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!
Csukás István: Pom Pom meséi
Nagy Natália: A Nap születésnapja
Csukás István: Süsü, a sárkány
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki