Niki 74 csillagozás

Déry Tibor: Niki Déry Tibor: Niki Déry Tibor: Niki Déry Tibor: Niki Déry Tibor: Niki

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​kisregénynek keretet adó kutyatörténetben az 1950-es évek eseményei elevenednek meg. Niki, a fiatal kis nőstény kutya, alig másfél éves, amikor a nyugodtan, kiegyensúlyozottan élő Ancsa házaspárhoz kerül. Életének egy boldog korszaka kezdődik, Ancsáék, szeretik, megbecsülik. Amikor Pestre költöznek, oda is magukkal viszik. A kis foxi „városi kutya” lesz. Hozzászokik a pórázhoz, a lakáshoz, de hiányzik neki korábbi szabad, vidéki élete. Amikor pedig gazdáját politikai okokból letartóztatják, a kiskutya végképp elveszti lába alól a talajt. Hosszú, szomorú, kilátástalan évek következnek. Ancsáné – maga is megtört lélekkel, hitét vesztve, magányosan , a mindennapi megélhetésért küszködve – legjobb tudása szerint próbál életkedvet csepegtetni a csöppnyi kis állatba, de nem sok sikerrel. A férjről sokáig azt sem lehetett tudni, hogy él-e még. Bár később az asszony nagy ritkán meglátogathatta őt a gyűjtőfogházban, ennek élményét nem oszthatta meg a kiskutyával. Az elkövetkező évek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1956

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sulikönyvtár

>!
Ciceró, Budapest, 2006
138 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635395781
>!
Ciceró, Budapest, 2003
138 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635394136
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
434 oldal · ISBN: 963150980x

2 további kiadás


Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Jászai Mari tér


Kedvencelte 10

Most olvassa 2

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Déry Tibor: Niki

Egy nőstény foxi-kutya élettörténete ez a kisregény – mely 1955-ben jelent meg – ez is sokat mond. Déry oly gyengéd érzékenységgel, oly lírai megközelítéssel ír róla, amelyet tán még sehol nem olvastam, pedig olvastam néhány kutyás könyvet – lévén magam is kutyatulajdonos vagyok. A megfigyelések, leírások pontossága hatalmas empatikus képességet is bizonyít a szerzőről, azon túl, hogy ez az alkotás kiemelkedő mérföldkő a magyar irodalomban. De hamis állítás lenne, hogy ez a kisregény csak egy kiskutya élettörténete. Niki életén, sorsán keresztül a hátteret is megismerhetjük, a XX. század ötvenes éveinek magyarországi légkörét és történetét. „A foxi sorsfordulói mögött ott pereg egy család története is. Ancsa mérnök, Niki gazdája, régi kommunista, aki önfeláldozó lelkesedéssel vett részt az országépítés nagy művében. Tisztessége, elvi kérlelhetetlensége azonban nem bizonyult jó tőkének, személyi bosszú következtében méltatlan munkakörbe, végül börtönbe kerül, s csak hosszú évek szenvedései után szabadul, éppen kutyájának pusztulása után…A regény művészi hitelét a tartózkodás, az irónia és a tragikus érzés szerves egysége, az ábrázolás arányossága és ökonómiája teremti meg. Déry a kutya sorsára, az állat és gazdája kapcsolatára koncentrál, a háttér rajzával és kommentárjaival azonban társadalmi panorámát ad, s ítéletet mond a korszak bűnei felett.” Az irodalomtörténész Pomogáts Béla szavait teljesen magaménak érzem, saját szavaimmal csak szegényesebben véleményezhetném a kisregényt. Nemcsak a kutya tragédiája szívbemarkoló. Az írás olvastán egyesekben ismerős, mai érzések kelhetnek életre, s ez valószínűleg nem véletlen! Torokszorító, több helyütt megkönnyeztem.
Mérföldkő – tehát a kisregényt mindenkinek olvasni illenék!

4 hozzászólás
dagikám>!
Déry Tibor: Niki

Mostanában rá szoktam a kutyás történetekre. Egyrészt jó volt,másrészt nem. Tetszett,hogy egy játékos kutya életét mutatta be,másrészt nekem az egész sztori kicsit unalmas volt. Nem tudtam vele sehogyse haladni,mindig félretettem. De a kutya az mindenért kárpótolt :) Kár,hogy minden ilyen témájú könyv szomorúan ér véget.

Niki P>!
Déry Tibor: Niki

Egyszerre aranyos és elszomorító történetek. Rég terveztem, hogy elolvasom. Szeretem az állattörténeteket, különösen a kutyákat szeretem, az pedig csak a plusz volt, hogy a főszereplő kutyusnak ugyanaz a neve, mint nekem. Sok nehézségen kellett keresztülmenni Niki családjának, igazságtalanul. És ez Nikit is valamilyen szinten megváltoztatta. Nem volt rossz, de nem hiszem, hogy rászánom magam az újraolvasásra

eme P>!
Déry Tibor: Niki

Megríkatott, nagyon szerettem. Végtelenül gyöngéden, szeretettel ábrázolt kép egy kiskutyáról és révén az egész társadalomról. Egy olyan társadalomról, melyben feledésbe merült a feltétlen szeretet, ragaszkodás és hűség fogalma, egy olyan világban, amelyben mindezt újra kell tanulnia az embernek. Egymásba záruló börtönök világa ez, melyben az emberi kapcsolatok eltorzultak, de melyben mintha egy pillanatra úgy tűnne, hogy vissza tud térni az érzés, a törődés, mindaz, amit elvettek az embertől. Ancsa visszafojtott érzéseit Niki (az ismét felcsillanó ösztönös remény) hozza felszínre, kinyitja a lélekre zárt ajtókat, melegséget csal a rideg hétköznapokba. A kor társadalma azonban nem ezekre az értékekre épül, a mozgástér egyre szűkül, a remény pedig nem tudja túlélni a bezártság megpróbáltatását, belepusztul a csalódott várakozásba.

Paulina_Sándorné P>!
Déry Tibor: Niki

Szomorú történet volt. Niki és Ancsa úr vonatkozásában is. Egyben szerintem nagyon jól megmutatta az akkori korszakot, világot. Niki aranyos kutya volt, mintha a sors vezette volna őt Ancsáékhoz. Egy boldog családot alkottak ők hárman. spoiler

Iustitia>!
Déry Tibor: Niki

Szívszorító történet egy aranyos kutyáról, épp úgy, mint az akkori társadalom mindennapjairól.
Azt mondják, az ember legjobb barátja a kutya. Bár ebben a tekintetben különösen asszonynak kell magam valljam, nem igazán vagyok jóban a kutyákkal, inkább preferálom a macskákat, mégis: Niki igazán megnyert magának.
Déry jól ír. Végig itt ugrált, pattogott a szemem előtt a főhős. Persze itt felmerül a kérdés: vajon ki az igazi főhős, Niki vagy Ancsáné?
Ez a kisregény az élet játékát űzi: egyik veszteséget pótolja valamivel, közben elveszejti a pótlékot is, hogy egy másik veszteséget pótoljon. Egy biztos: abban a világban nem volt olyan, hogy innen már nincs lejjebb. Mindig lehetett nehezebb az ember sorsa, akár kézzelfogható okok nélkül is.

fülcimpa>!
Déry Tibor: Niki

Minap beszélgetve egyik növendékem nagyijával, szóba kerültek a kutyák. Mondtam, a szüleim Dorkája nagyon ritkán lát, de imád, szerelmesen csüng rajtam.
„- Tudod, az állatok és a természet nem felejt. Ahol egyszer tó volt, ott újra tó lesz.”
Igen, Dorkában mély nyomott hagyhatott, amikor kölyök korában vele fetrengtem a pázsiton, gyomrozás a mai napig, s puszik a fejére.
Déry írása csodálatos. Bizonyára nagyon sokáig is hosszan figyelte a kutyákat, mert amiket ír Nikiről, akinek minden megmozdulása aprólékosan kidolgozott, olyan, mintha nem is állatról szólna ez a történet. Emlékképek, érzések, sértődések, kérések, szeretet kimutatás mindhalálig… egészen emberi… de ugye ezzel minden állattartó tisztában van.
Az Ancsa házaspár élettörténete pedig – és minden ehhez hasonló igazságtalanság – nálam kőkeményen kiveri a biztosítékot.

eeszter>!
Déry Tibor: Niki

Igen, épp ezért szeretem magyar írók műveit olvasni, mert olyan árnyalatokat és finom rezdüléseket tudnak nyelvünkkel érzékeltetni. S ezzel nem a fordítók munkáját becsmérelem, mert amire a magyar nyelv képes, azt hiába is keresnénk külföldi szerzők műveiben. (Persze a külföldi szerzők is képesek varázslatokra a saját anyanyelvükön, de ez egy másik történet… )

agg_álborda>!
Déry Tibor: Niki

Számomra valamilyen szempontból felüdülést jelentett ez a kisregény, hiszen ritka, hogy egy szocialista-kommunista időkben játszódó történetet kifejezetten kellemes legyen olvasni. Rendre nagyon súlyosak szoktak lenni, és több bennük a komorság, mint a vigasz. Azonban, ebben az esetben java részt egy játékos és szeretni való kutya és szimpatikus gazdáinak életébe nyerünk betekintést, egy könnyed nyelvezeten és sok gyönyörű mondaton keresztül.
Sőt, kiemelném, hogy én eddig ritkán találkoztam olyan szép és lírai mondatokkal egy regényben, mint ebben. Meglepve realizáltam, hogy – bár ez betudható néhány életrajzi háttér miatt – eddig kevesebb, mint elvétve hallottam csupán Déry Tibor nevét, és ez nem megérdemelt! Egy olyan alkotónak, aki ilyen sziporkázó és a szó legeredendőbb értelmében szép mondatokat tud összerakni, többször kellene halljuk nevét. Ezek a leírások főleg Niki személyisége, és az ő és a természettel kialakított kapcsolata apropóján szoktak felbukkanni. Én inkább macskás vagyok, saját kutyám sosem volt, de végig egy igazi, boldog kutyatartónak éreztem magam. A kutyákról tett megállapításai sokszor az emberre is érvényesíthetők, így a szép irodalmiság mellett filozofikus kérdések is felmerülnek.
Azonban – várhatóan – a politika szele ebben a regényben is megcsapdos egy-két ajtót, sőt, a végére már ez talán huzattá is válik. A regény olvasása közben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a varázslatos kutyás élmények mögött meghúzódó kommunista fertő és sápadt nép jelenléte egyre inkább az előtérbe kerül, és egyre inkább hatással van az Ancsa házaspár és Niki életére… aztán a végére ténylegesen felmerül a kérdés, hogy valójában miről is szól ez a regény? Pontosabban: mikről? Mert, hogy nem csak egyetlen témáról, az kétségtelen. Szerencsére-sajnos: kiderül.

Heni_Henriett>!
Déry Tibor: Niki

Nagyon szép történet volt,hogyhogy nem olvastam eddig?? Imádom a kutyusokat,és ez a könyv azt is megmutatja,hogy a kutyusok is szeretnek,teljes kutyaszívükből :) És igen,megkönnyeztem,mint általában az állatokról szóló könyveket.A könyv olvasása után szükségem volt rá,hogy egy kis extra ölelgetést adjak a kutyáimnak :)


Népszerű idézetek

Bla I>!

Niki oly hangosan tudott hallgatni, hogy az egész lakás visszhangzott a némaságtól.

287. oldal

fülcimpa>!

A beteg állat megindítóbb a beteg embernél, mert nem kér segítséget, s nem szívesen fogad el. Gyógyulásért kórház helyett önmagába vonul vissza.

125. oldal Ciceró, 2003

Bla I>!

(…) a szeretet nemcsak lelki haszon, de teher is, s nagyságával arányban üdíti, de egyben nyomasztja is az embert.

205. oldal

fülcimpa>!

Ember és állat viszonyában, úgy véljük, mindig az ember a bűnös.

13. oldal Ciceró, 2003

Bla I>!

Az emberek egymáshoz való bizalma megcsappant, senki sem tudta, mit tartson a másikról. Már csak odahaza, álmukban mertek beszélni. Az országos nagy némaság közepette a kommunisták összeszorított foggal dolgoztak, mindenkit ellenségnek vélve maguk körül, s vagy maguk is hallgattak, vagy a hivatalos sillabuszt darálták. Az egész nemzet a képmutatás magasiskoláját járta.

242. oldal

1 hozzászólás
Citrompor P>!

Tudjuk, hogy a kutyák, mint Napóleon, bármikor s bárhol el tudnak aludni.

115-116. oldal (Magvető, 1956)

Fermina>!

A szeretet nem nézheti az érdemet, mert különben alkuvá válik.

psn>!

Szép meleg október volt, a víz puha, őszi szaga átmosta a város kormos levegőjét, s szemköztről a vörös lombú, avarszagú hegyek is átküldtek olykor egy-egy budai üdvözletet. Estefelé, ha kigyulladtak a lámpák, a Duna vize ringatni kezdte holdszínű tükörképeiket, vagy ha szél fújt, szétborzolta őket keskeny arany villanásokra, melyek egy-egy aprócska csobbanás hátán szétfutottak a két part között.

Bla I>!

Ez a kis termetű, szemüveges munkás, csodálatosképp társbérlői változatában sem vált vérengző tigrissé vagy dögevő hiénává, s nemhogy éjszakánkánt két puszta kezével fojtogatta volna Ancsánét, de időnként áthívta magukhoz szobájukba egy pohár borra az asszonyt, az üzemben gyűjtött néhány mócsingos borjúcsontra a kutyát, s emberi hangon a magyar nyelven elbeszélgetett velük. Néha megkérdezte, hogy férjéről van e már hír, s ha nem volt vígasztalni igyekezett az asszonyt, s utána nem fertőtlenítette sem a nyelvét, sem a kezét, s mégis egészségesen ébredt fel másnap reggel ágyában.

266. oldal

agg_álborda >!

A hatalommal való visszaélés, e rákfenéje minden királynak, vezérnek, diktátornak, minden vállalatvezetőnek, osztályfőnöknek, titkárnak, minden pásztornak, tehén- és sertésgondozónak, minden családfőnek, minden nevelőnek, minden idősebb bátynak, minden öregnek és minden fiatalnak, kinek keze alá más lelkes teremtmények vannak alárendelve, az embernek ez a bűze, betegsége és fertőzése, melyet rajta kívül semmilyen vérengző fenevad nem ismer, ez az átok és káromlás, háború és döghalál ismeretlen volt Ancsáék házában.

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · zsarnokság

Hasonló könyvek címkék alapján

Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Dalos György: Az istenkereső
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Horváth László Imre: A Kicsi embere
Stephen King: Titkos ablak, titkos kert
Stephen King: A Napkutya
Szamos Rudolf: Kántor a nagyvárosban
Garaczi László: Hasítás
Fekete István: Téli berek