Kedves ​bópeer…! 12 csillagozás

Déry Tibor: Kedves bópeer…! Déry Tibor: Kedves bópeer…! Déry Tibor: Kedves bópeer…! Déry Tibor: Kedves bópeer…!

„Születtem Budapesten, a kilencvenes évek vége felé, így ha jól számítom, még közelebb járok a hetvenhez, mint a noylcvanhoz. Családi okmányaim, születési bizonyítványom s keresztlevelem is Budapest ostroma idején lebombázott házunk romjai alatt elvesztek, az azóta eltelt három évtized alatt másolatokat szerezni, úgy látszik, nem volt időm” – kezdi elbeszélést, vallomását Déry Tibor regényének hőse, az idős budapesti író. Amit elbeszél – önmagának beszéli el –, az a világirodalomban meglepően ritkán szereplő tárgy: az öregedés folyamata. Nemcsak fájdalommal és halálfélelemmel, hanem valamilyen furcsa, kaján luciditással figyeli írásának legfőbb témáját, önmagát: hogyan meszesedik maga az agyvelő is, hogyan alakulnak ki rigolyái, hogyan lobban fel benne – mégis! – a vágy az új gyönyörök, új szerelem, talán a halhatatlanság iránt, hogyan ismerkedik meg menyével, egy szép, fiatal lánnyal, aki felszítja benne a betemetettnek hitt szenvedélyeket, utoljára, a végső, néma csönd előtt.

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633295465
>!
Magyar Helikon / Szépirodalmi, Budapest, 1979
156 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632074629 · Illusztrálta: Borsos Miklós
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
186 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631508137

2 további kiadás


Enciklopédia 14


Várólistára tette 6


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Déry Tibor: Kedves bópeer…!

Így hetven évesen olvasni Déry mélységesen őszinte és önironikus művét megrázó, helyenként mintha magamat figuráznám, magamat nevetném ki. Az öregedés mindannyiunkat elér, hiába menekülünk előle kényszeresen. Egy koros ember találó írása tapasztalatairól…

regulat>!
Déry Tibor: Kedves bópeer…!

Tulajdonképpen szerettem, hogy nem, szerettem.

>!
Magyar Helikon / Szépirodalmi, Budapest, 1979
156 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632074629 · Illusztrálta: Borsos Miklós
FORTUNATA>!
Déry Tibor: Kedves bópeer…!

Egy sikeres budapesti író saját maga számára készített feljegyzései az öregedéssel (vagy inkább ellene) folytatott harcáról.
Minden eszközt bevet, hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy felette is eljárt az idő. Először a tagadás.
Aztán dühös lesz. Kíméletlen magával és (néha) másokkal is. Pökhendisége mögé rejtözik a félelmei és bizonytalansága elől.
Majd alkudozni kezd. Figyeli és elemzi önmagát.
De vigyázat! Felülvizsgálandó valamennyi szokásom, mi bújik meg alattuk.
Az alapos szemlélődésből a környezetét sem hagyja ki. Az ironikus (néha cinikus) megjegyzései szórakoztatóak és inkább a belső vívódásról, nem gonoszságról árulkodnak.
Végül, hiábavaló küzdelmei után, beletörődik a megváltoztathatatlanba.
Így hát végképp elhagyott az ifjúság,…
Elfogadja, hogy megöregedett…
Nem szándékozom a müvészet értelméről elmélkedni, erdőre fát vinni. A sok locsogást, melytől már alig hallani amannak susogását, még egy fejezettel megtoldani.

Atestan>!
Déry Tibor: Kedves bópeer…!

Talán a legnagyobb erénye ennek a könyvnek az önirónia, ahogy az író öregen az öregség gyarló emberi oldalairól beszél. Na meg szórakoztató az ellentét is, ami Déry igényes, kiművelt (de olvasmányos) stílusa és a tartalom közt feszül: a csorgó orró, irigy öregek plasztikus leírása mellé még az erekció 30 különféle metaforikus emlegetése is simán belefér, amelyekben az író láthatólag olyan örömét leli, mint egy kiskamasz. Máskor meg a főszereplő a fiával beszél, a régi nagypolgárok modoroskodó nyelvén… Amúgy nem életrajzi mű, még ha egy híres, öreg író is a főszereplő és elbeszélő (ez nekem kis utánajárást igényelt.)


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Szeretünk temetőbe járni, amíg a magunk lábán mehetünk, he… he…

53. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Carmilla >!

[…] Egy német bölcsész mondta, alighanem Kant… úgy van, Kant… no mit is mondott?… hogy a szerelem az egyetlen lehetőség arra, hogy két ember elveszítse kettősségének tudatát, vagyis – teszem én hozzá – kilépjen, mint egy diadalkapun, egyébként feloldhatatlan s elviselhetetlen magányából.

101. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: Immanuel Kant · szerelem
Carmilla >!

Az író csak addig író, amíg befelé figyelve, a saját alkata akusztikai jelenségei mögött a világ hangját is meghallja. Ha ez elnémul benne, megette a fene az egész hangversenyt.

114. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: író
Carmilla >!

A hazugság az egyetlen lehetőség a gyöngék számára, hogy megvessék lábukat ezen a földön, melyet az erősebbek egyébként kikaparnának alóluk.

75. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
Carmilla >!

Vannak párok, amelyekről a házas állapot messziről bűzlik, mint a fokhagyma.

100. oldal (Szépirodalmi, 1973)

dokijano>!

Olyan öreg és roskatag, hogy lábak helyett már csak a visszerein járkál, a hangja oly repedezett, hogy még a legyek is megbotlanak rajta, az arca mészfehér, mint a saját halotti maszkja, ezzel szemben oly pimaszul tolakvó, mintha egy húszéves ifjú vigéc életereje keringene az ereiben. Mondanom sem kell, hogy lírai költő.

23. oldal, (Szépirodalmi, 1979)

Carmilla >!

Csak addig a határig legyünk tisztességesek, ameddig a csontjaink teherbírása megengedi.

203. oldal (Szépirodalmi, 1973)

dokijano>!

    Mindeddig azt hittem, hogy a rend kedvéért söprögetem tenyeremmel a morzsát, hogy tiszta asztalt lássak magam előtt: szó sincs róla! Kiderült, a verebektől sajnálom. Kiderült, őelőlük falom el fölöslegemet, kik ablakom előtt gyülekezve, be-benézegettek szobámba. Kiderült, hogy az öregkori fukarság már elkezdte bennem lassú, lélekőrlő munkáját, s ha nem ütök a körmére, aláássa az egész nemes felépítményt.

43-44. oldal (Szépirodalmi, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: fukarság · veréb
Carmilla >!

Külföldön az egy nemzetből kivándoroltak rendszerint úgy tapadnak egymáshoz – ha nem szégyellik hazájukat –, mint egy jól megírt mondat szavai; tán azt hiszik, hogy csak együttesen van értelmük.

118-119. oldal (Szépirodalmi, 1973)

Carmilla >!

Ha egy öregember egy másikkal találkozik, elsőnek azt kérdi magában: vajon ennek még mennyi ideje van hátra? Túlélem-e, vagy – az ördög vigye el! – ő engem?

154. oldal (Szépirodalmi, 1973)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz
Szabó Magda: Pilátus
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes
Jankovics Éva: Stroke
Jókai Anna: Ne féljetek
Palotás Petra: Vénasszonyok nyara
László Erika: Kis magyar szépségipar
Mörk Leonóra: Ködkirálynő
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Vág Bernadett: Konyak és margaréta