Ítélet ​nincs 17 csillagozás

Déry Tibor: Ítélet nincs Déry Tibor: Ítélet nincs Déry Tibor: Ítélet nincs Déry Tibor: Ítélet nincs Déry Tibor: Ítélet nincs

Emlékirat? Vallomás? Önéletrajz? Regény? Esszé? Az Ítélet nincs – Déry Tibor nagy sikerű műve – valamennyi egyszerre. Déry, visszatekintve gazdag, izgalmas életére és művére, egyszersmind remek portrékat rajzol, melyekből egyszerre bontakozik ki egy lélek tájainak térképe és századunk nagy etikai, politikai és esztétika kérdéseinek rajza.

Eredeti megjelenés éve: 1969

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Harminc Év Magvető

>!
Ciceró, Budapest, 2007
520 oldal · ISBN: 9789635395965
>!
Ciceró, Budapest, 2007
keménytáblás · ISBN: 9635395426
>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 1979
612 oldal · ISBN: 9631513173

2 további kiadás


Enciklopédia 11


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Déry Tibor: Ítélet nincs

Olvasva a könyvet megállapítható: Az Ítélet nincs egy irodalmi értékű visszaemlékezés. Az írónak készült és íróvá lett Déry Tibor egyes szám első személyben vall, felidézve múltját és a’60-es évek béli jelenét, gondolati és érzelmi kapcsolatot keres a tegnap és a ma között, bölcsen, helyenként kritikusan és végig önkritikusan kommentálja is az eseményeket, s így emelkedik túl a szokványos önéletrajzon: summáját nyújtja egy életnek, tanulságokkal teljes összefoglalást. Az események és az érzelmek igazolták számomra, hogy a szerzőnek baloldalt dobogott a szíve, s ez a „közösségért érzés”nekem nagy erény. A visszatekintés közben remek portrékat rajzol anyjáról, apjáról, halott barátairól: József Attiláról, Tóth Árpádról, Füst Milánról, Kassák Lajosról, Szilasi Vilmosról, de ugyanakkor a balatonfüredi szomszédokról is. A történetek során eleveníti fel élete állomásait, a hajdani Budapest, Bécs, Berlin, Mallorca, Dubrovnik, Párizs képeit, s a jelen balatoni életének tennivalóit is, hogy események és folyamatok rajzából egyszerre bontakozzék ki egy lélek tájainak térképe és századunk nagy etikai, politikai és esztétikai kérdéseinek rajza. Ugyanakkor mintha kétkedés sejlene át az emlékezésen, van-e iránta érdeklődés, figyelem, azaz van-e értelme egyáltalán az ilyenforma társadalmi kérdésekkel és szociográfiával is átitatott önéletrajzi-visszaemlékezésnek. E kétség ellenére írásaiban mégis megörökíti és kommentárjaiban értékeli is a múlt történéseit, de az írás címe mintha egyfajta elbizonytalanodott válasz is lenne Illyés Ítélet előtt – című művére. Déry, aki Révai közreműködése alatt ábrándult ki a baloldal politikájából, élete végére elbizonytalanodott úgymond”politikailag”, s inkább az általános emberi tisztesség, becsület mellett teszi le a voksát – kertjét művelve, visszanyúlva Voltaire-hez – s ódzkodik az ítélkezéstől.
Több, mint ötven év eseményei, egy őszinte, igaz ember életének tükrében, s közben kis érdekes-színeseket is megtudunk nagy emberekről. Nekem nagyon tetszik. Bölcs írás!

2 hozzászólás
Csabi P>!
Déry Tibor: Ítélet nincs

Miután ezt megelőzően sikerült kifognom egy irodalmi művet, ami inkább mű-irodalomnak bizonyult, Déry jól megformált, habár kissé ódon hangulatú mondatai rögtön beszippantottak ebbe az önéletrajz félébe. Azért nem mondanám tisztán önéletrajznak, mert Déry a halottjait veszi sorba, csak kisebb részben foglalkozik közvetlenül magával. Persze így is kibontakozik az élete, kisebb-nagyobb hiányosságokkal. A legnagyobb hiányosság az ’56 utáni börtönévek, erről bevallottan nem akar írni részletesen, bár itt-ott azért felbukkannak motívumok, amikből kiderül, hogy kivételezett helyzetben élt a börtönben, saját kis könyvtára volt (ami később szerencsétlen helyzetbe sodorta, mert szabadulásakor a börtönőrök cipelték utána a könyveit, és ez a kép nagyon feldühítette 56-os rabtársait, pedig, ha hihetünk a szavainak, annyira lefogyott a börtönben, hogy maga nem is lett volna képes vinni a könyveket). Pedig nagyon fontos pillanat volt ez az életében, de érthető, hogy nem ír róla, nem is írhatott volna arról, hogyan „fordították meg”, hogyan egyezett ki a rendszerrel. Mindenesetre ezt a stigmát sosem tudja levakarni senki az életműről, és ezen az sem segít, hogy ő már akkor is kommunista volt, amikor ez még nem volt életbiztosítás.

A könyv a tamáshegyi házban született, 73 éves volt ekkor, és egy öregember halált váró összegzését olvashatjuk. Hozzáteszem, még tíz évig élt ezután. Általában természeti képekkel indít, a ház körüli dolgokkal pepecsel, aztán általában megjelenik képzeletében a holtak menete – amit amúgy nagyon plasztikusan ír le, nekem állandóan a Karib-tenger kalózainak csontvázfigurái lebegtek a szemem előtt –, és ebből kiválik egy-egy figura, akiről felbukkannak az emlékek. Tóth Árpád, Németh Andor, József Attila, és még sokan mások, aztán persze Karinthy, de főleg Karinthyné Böhm Aranka, akinek öt évig volt szeretője.
Őszinte könyv, nem hallgatja el múltja sötét foltjait sem, pl. kártyás szenvedélyét, vagy azt a bélyegcsalási ügyet, ami miatt menekülnie kellett Franciaországból, és csak azért nem került börtönbe, mert nagybátyja kifizette az elcsalt pénzt. Szóval ahol lehet őszinte, igaz, másokkal sem kíméletes, de, ami nekem tetszett, hogy nem kér bocsánatot, nem játssza el a megtért bűnöst.

A kor figuráiról sok apróságot megtudunk, milyen volt a jellemük, milyenek voltak a hétköznapokban, igaz, arra vigyáz, hogy csak a halottakról intimpistáskodjon, az élők tabuk. Senki sem szereti, ha 73 évesen orrba vágják egy szívlapáttal. Megtudjuk pl. Tóth Árpádról, aki első példaképe volt, hogy egyáltalán nem hálatelt szívvel gondolt pénzügyi szponzorjaira, teli szájjal szidta őket távozás után egy-egy vendégségből, ahol felvette az apanázst. Valahol meg tudom érteni.
Persze lehet vitatkozni azzal – és lefogadom, vitatkoztak is –, hogy mennyire pontosak, igazak ezek az emlékek, de Déry maga is elismeri, hogy tévedhet is ennyi év távlatából, nem mindentudóként lép fel, egy helyen pl. ezt írja: Nem kívánok nagyobb hitelt szavaimnak akkor sem, amikor másokról beszélek. Hogy így igaz-e vagy másképp, amúgy sem fogom megtudhatni. De fogadtassék el alázatom igaz jeléül, hogy nem ragaszkodom túlságosan nézeteimhez.

Ennyi év távlatából is élvezetes írás, és irodalomtörténeti értéke sem lebecsülendő.

10 hozzászólás
kaporszakall >!
Déry Tibor: Ítélet nincs

Ellentmondásosak a benyomásaim erről könyvről: ez nem valódi, kerek önéletrajz, inkább epizódok gyűjteménye és visszaemlékezések neves, vagy kevésbé ismert kortársakra; mazsolaszemek, melyek az író balatonfüredi nyaralójában űzött nyárvégi, őszeleji – egyebekben igen hangulatos – szöszmötölésének tésztájába vannak belegyúrva.

Némelyik életkép nagyon tetszett (kártyás múltjának és a szerencsejátékosok jellemének remek ábrázolása pl. a Kis lélektan csak kártyások részére c. fejezet), a portréi nálam vegyes fogadtatásra találtak; egyik-másik remekbe sikerült, és árnyalta a az illetőről bennem élő képet (Tóth Árpád a Belépőm az irodalomba, vagy Füst Milán a Hogy szeretett volna élni, s nem értett hozzá! c. fejezetben, de szeretője, Karinthyné Böhm Aranka (Ódivatú szerelem) és édesanyja (A forrásvidék) alakja is emlékezetes marad). Más részek kevésbé karakteresek, illetve a bennük ábrázolt személyek számomra ismeretlenek, s a rövid visszapillantás sem hozza őket közelebb. A 56 utáni időkről (bebörtönzése kapcsán) vagy nem mond semmit, vagy általános erkölcsi elveiről beszél, de ezek inkább magyarázkodásnak hatnak; az egyébként illúziótlan és nyersen őszinte hang itt zavarosabbá válik, megfakul.

A klasszikus, stilisztikai hókuszpókuszoktól mentes szöveg ezzel együtt most jólesett. Nem lesz a kedvenc Déry-kötetem (annak megmarad A kiközösítő meg a java novellák), de érdemes volt elolvasni. Déry mostanában mintha feledésbe merülne, – kár lenne érte.

1 hozzászólás
brigi11 P>!
Déry Tibor: Ítélet nincs

Sajnos nekem ez most nagyon nehezen csúszott. Persze ettől függetlenül Déry Tibor még mindig nagyon szépen ír. Tudom, hogy a csúnya dolgokról is beszélni kell egy ilyen könyvben, a Rajk-per, vagy Szálasi, a menekülések, a halottak mind-mind hozzátartoztak az életéhez, ugyanúgy mint a szerelmek megcsalások. A kártyás részek egyaltalán nem érdekeltek és néha úgy éreztem, minta egy régi Story magazint olvasnék. Az, hogy mennyire nem tudott beszippantani, az is mutatja, hogy Babits nevét folyamatosan Bartisnak olvastam.

tgorsy>!
Déry Tibor: Ítélet nincs

Balatonfüredi villájának kertjében emlékezik vissza életére, beszélget el – elég morbid módon – a már halott barátaival, rokonaival, mert hogy nem az élőt láttatja, hanem a jelenlegi hullát, csontvázat. Nem tart időrendet: leginkább össze-vissza, de mégis inkább hátrálva az időben. Utolsó látogatója az anyja, akinek alakját a Szerelem-ben – nekem – szebben festi meg, bár a történések azonosak.
Elmeséli élete egy-egy epizódját, majd megáll és a saját eggyéből általánosít. Megmutatja, h. az ő egyedi esete nem is egyedi, hanem általános. sajnos azt kell mondanom: egy kicsit a középszer bölcsessége ez. Legtöbben ilyenek vagyunk, de mivel nem vagyunk az aktuális kultúrpolitika kegyeltjei nem adják ki , és nem kapunk Kossuth díjat. (a borítékot most ideadhatnák)
A Révai epizód + a Rajk-per leírása bizonyítja, h. még 20 évvel az események után is – ha nem is kommunista – de megmaradt szocialistának. Ha létezik/létezett egyáltalán „szocialista-gondolkodás”.
Sose tudtam, h. Karinthy felesége, Böhm Aranka, 5 évig volt a Déry szeretője. Őt tartották Európa legszebb zsidó asszonyának. Lágerben végezte.
Az „Utolsó szó” című versének a születési folyamatát írja le (504. o.) Szerintem böte az egész, mint maga a vers. Ebben azért Poe meg a Holló verhetetlen.
Elhitte magáról, h. mint szocialista társadalmunk írója: vátesz. Mindenhez ért. Szoc. társadalmunk élő lelkiismerete.
Megmosolyogtató. Ma már.

Woland>!
Déry Tibor: Ítélet nincs

Élt egyszer egy író-forradalmár-ember, a neve Déry Tibor. A saját életét írja meg, szerelmeit, börtönben töltött éveit, munkáit, munkanélküliségét, éhezését, kártyázását, nyereségét és veszteségét. A kertjében halottak vonulnak fel, zörgő csontvázak mesélnek neki, még egyszer leülteti őket a malomkő asztalhoz, és elmeséli az életüket, természetesen a saját szemszögéből. Így jönnek Németh Andor, József Attila, Kassák (Kasi) Lajos és még sokan mások a képbe, a nagy Nyugatosoktól kezdve a ma névtelen írókig. Leírja, hogyan szerette el Karinthy feleségét, és csalta a sajátját; és hogy futott be végül az élete ebbe a kertbe, hogyan képes elengedni a halottakat ő, mint túlélő, Siófok felé irányítva őket.

Szép, érzékletes leírások vannak benne, és elég gyakorta gyakorolja az öniróniát, így öregkorában már átértékelve, kinevetve akkori tetteit, mégis őszintén bevall mindent. Másik erénye a jó humor, az idézhető mondatok, olykor bekezdések, és hogy emberi oldalukról mutatja a magyarórán tanult szerzőket (így lesz nekem szimpi József Attila, és így nevetem ki szegény Karinthyt).

Sajnos vannak olyan fejezetek, amin nagyon nehéz túllenni. A börtönös részek, a Nyugatos részek, a visszaemlékezések nagyon jók, de a jelenben néha elvesztem a metaforákban és hasonlatokban, nem is tudtam már, hol járunk, a kertben vagyunk-e még, vagy már elszálltunk valamerre a csont-madarakkal.

Olvassátok csak. Olyan igazi magyar, magyar nevek, magyar helyek, magyar események… és tényleg zseniális irónia-humor.


Népszerű idézetek

tgorsy>!

Erkölcsös nevelésben részesültem, apám bár ügyvéd, de tisztességes ember volt,

15. oldal

1 hozzászólás
Csabi P>!

… a szolgaság fölfelé is fertőz, s ez legnagyobb bűne. Nem a zsarnok neveli a talpnyalókat, ezek szülik őt.

480. oldal

1 hozzászólás
Csabi P>!

Még csak augusztus közepén tartunk, a nyár delelőjén, de már lábam előtt, a földön itt-ott egy-egy korhadó levél: mintha a testemből váltak volna ki.

(első mondat)

tgorsy>!

Babits, aki fordította Dantét, Shakespeare-t, Goethét, de vendéglőben egyik nyelven sem tudott egy szelet kenyeret kérni.

175-176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Babits Mihály · Dante
Csabi P>!

A küzdelem az elérhetetlen válaszért: talán ez a kultúra.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kultúra
1 hozzászólás
Csabi P>!

Igaz, később a hölgy még az én birkatermészetemből is kicsalt egyszer-egyszer egy kényszeredett nyaklevest, ezt azonban inkább csak előzékenységből, rendkívül óvatos kézzel kevertem le, a hagyományok szellemében, isten bocsássa meg bűnömet.

344. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Böhm Aranka
5 hozzászólás
tgorsy>!

Arany János, nyelvünk máig legnagyobb művésze, azért olya kiváló fordító, mert azt hiszem, jobban tudott magyarul, mint Shakespeare angolul, Arisztophanész görögül.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arany János · William Shakespeare
Csabi P>!

… lehet-e valaki egyszerre jó író és jó kommunista abban a szűk formaruhában, melyet a párt ráadott …

64. oldal

Bla I>!

Mögöttem Karinthy és Kosztolányi áll, ritka vendégek az Otthonban. Kosztolányi már minden pénzét elvesztette. – Adj még egy tizest – súgja Karinthynak – még egyszer megpróbálom. – De Karinthy hajthatatlan. Háttal ülvén nekik nem láthatom Kosztolányi idegesen könyörgő, kerek arcát, mely az enyémnél nyilván szókimondóbban közli a világgal gyermeki kétségbeesését. – Még tíz koronát utoljára!
– Nem adok – mondja Karinthy. – Azt is elveszted.

81. oldal

Csabi P>!

… ő [Révai József] is túlbecsülte az irodalom propagandalehetőségeit, s megható buzgalommal s nagy elmeéllel igyekezett a kettő azonosságát kimunkálni.

294. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Pilátus
Jókai Anna: Ne féljetek!
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Raffai Sarolta: Asszonyok a Virág utca négyben
Vaszary Gábor: Alszik az Isten
Bárczy János: Egy m. kir. százados bizalmas feljegyzései
Krúdy Gyula: Nagy kópé
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Szabó Magda: Katalin utca / Ókút