A ​kiközösítő 3 csillagozás

Déry Tibor: A kiközösítő Déry Tibor: A kiközösítő Déry Tibor: A kiközösítő Déry Tibor: A kiközösítő

Ambrus, ​Milánó szent életű püspöke a főhőse Déry Tibor nagy sikerű regényének: a híres egyházi szónok és kitűnő költő Szent Ambrus. 370 körül Valentinianus római császár nevezte ki a milánói tartomány helytartójává, majd a monda szerint egy gyerek felkiáltására – Ambrus legyen a püspök! – akarata ellenére választották meg püspöknek, hiszen még meg sem volt keresztelve.
A kiközösítő, mely egyszerre történelmi regény és ironikus példázat, vagy más szóval áltörténelmi filozófiai regény, a mondai és történeti tényekből indul ki ugyan, de az események ábrázolásában és kiváltképp értelmezésében merészen elrugaszkodik tőlük, hogy a szent püspök példájában nagyszerű lehetőséget találjon egy különös emberi magatartás rajzára, egyén és közösség, tömeg és hatalom, hit és kétely örök problémájának megfogalmazására.
A regény, Déry Tibor egyik legkitűnőbb, legszellemesebb és egyszersmind legmélyebb munkája, nemcsak nálunk, hanem világszerte is nagy sikert aratott: németül,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2013
ISBN: 9789633446980
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
332 oldal · ISBN: 9789633292273
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
466 oldal · ISBN: 9631533212

3 további kiadás


Most olvassa 1

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

eme P>!
Déry Tibor: A kiközösítő

Nem könnyű olvasmány. Számomra nem igazán volt élvezhető, néha unalmas is volt, annak ellenére, hogy gondolatgazdag, ironikus, néhol kafkás, sőt Thomas Mann A kiválasztott című regényére is rájátszik.
Történelmi regény – a felszínen. Szent Ambrus püspök, volt pogány kormányzó története, aki elhagyva egy letűnő világot, egy újat akar létrehozni. Nem szeretne, hanem akar, vasakarattal, tudatosan, számítóan, csellel, erőszakkal, könyörtelenséggel, ha szükséges. A regényben nem nehéz felismerni a kommunista rendszerre való utalást. Szent Ambrus már az elején megfoghatatlan, körülírhatatlan többarcúsága miatt: ezt már fizikai jellemzésében is jelzi az elbeszélő: Ambrus szakálla hol szőke, hol vörhenyes, egyik szemöldöke magasabban ível – de vajon melyik? A mellette levő, hozzá legközelebb álló alakok ellentétes hangokat képviselnek, mintha jellemének, alakjának kivetítődései lennének (lásd. Timót és Flórián). De ellentét lakozik a harcos, ellenkezést nem tűrő kormányzói én és a szerény, alázatos hívő Ambrus közt is. Úgy tűnik, a két én a társadalomban betöltött szerepnek ellentmondóan jelentkezik: a valamikori kormányzóra szeretettel emlékeznek, adakozó, türelmes, toleráns emberként él a köztudatban, könyörületes szívű, elfogulatlan és pártatlan. A püspöki cím elnyerése, és terveinek valóra váltása Ambrusban a kormányzói ént hívja elő: minden ellenségének megsemmisítését tűzi ki céljául, állandóan új, méltó ellenfél után kutat, dogmatikus, zsarnoki, számára a cél – a hit, az eszme diadalra juttatása – egyértelműen szentesíti az eszközt. Ugyanakkor él benne a szelíd énje is – csodákat tesz, halottakat éleszt fel, betegeket gyógyít – legalábbis erről számol be a naivitás hangján szóló elbeszélő, aki mindvégig ironikusan kezeli alakját – és ez által az egész helyzetet, cselekményt.
Ambrus utolsó éveiben képtelen újítani, csak önmagát ismétli, akár a történelem, és a változó formákban, de lényegükben azonos totalitárius rendszerek. Egyetlen vagyona az emlékezés marad, feladata: ellenőrizni, számba venni, a járandóságokról, adósságokról mérleget készíteni. Az életére visszatekintő, tettei helyességét megkérdőjelező, megváltó szerepében kételkedő püspökben még az is felmerül, valójában nem az álpróféta, az Antikrisztus szerepét játszotta-e el? A végkicsengés ezúttal is negatív (akár a G.A. úr…-ban).

homo_ludens>!
Déry Tibor: A kiközösítő

Nem sikerült elolvasni. Addig jutottam, hogy magömlés szagát lehetett érezni a levegőben – nem értettem, hogy ez mit jelent. És ez már a sokadik olyan mondat volt, amit egyszerűen nem értettem. Könnyen meglehet, hogy bennem van a hiba, és más érti, mindenesetre nekem ez nem ment.


Népszerű idézetek

eme P>!

A legpirosabb tűzből is, tapasztalatom szerint, idővel zsarátnok, hamu és üszök lészen.

113. oldal

eme P>!

A köztudat néha hatalmasabb a tényeknél.

281. oldal

eme P>!

Keményen bánunk testükkel és vagyonukkal (a pogányokéval és zsidókéval), mert egyébként hogy tarthatnók fenn hatalmunkat, de tiszteletben tartjuk képzeletük szabadságát, hogy kedvük szerint ábrándozhassanak életükről, halálukról. Ez a legtöbb, amit adhatunk nekik, de ember ennél többet nem is kaphat. Az egérnek nem oly kedves a szalonna, amellyel a folyóba csábítjuk, mint az embereknek a gondolatszabadság ostoba téveszméje.

79. oldal

eme P>!

Az alanyi igazság független a tárgyi igazságtól, elsősorban természetesen hányatott történelmi korszakokban, de alighanem máskor is.

113. oldal

eme P>!

Mert az ember úgy van megteremtve, sajnos, agyagból, hogy az igaz tartalmat csak a hozzáillő szép vagy kevésbé szép formákban sejti meg nagy nehezen, s akkor is a fejébe kell verni, és a szájába kell rágni, hogy Isten ments, félre ne értse, vagy ne nagyon.

272. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

A. O. Esther: Kristályfény
Bleeding Bride: A téboly kertje
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Lakatos Levente: Megrepedt álarc
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Raana Raas: Árulás
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán