A ​befejezetlen mondat 21 csillagozás

Déry Tibor: A befejezetlen mondat Déry Tibor: A befejezetlen mondat Déry Tibor: A befejezetlen mondat Déry Tibor: A befejezetlen mondat Déry Tibor: A befejezetlen mondat Déry Tibor: A befejezetlen mondat

„Több ​mint ezeroldalas regény olvasását fejezetem be; évekig olvastam, olyan mértékben, ahogy egy-egy fejezete elkészült. A művet nemcsak terjedelménél fogva tartottam rendkívülinek. Nagyobb irodalmi igénnyel írt regény régóta nem volt kezemben… A mű nem jelent meg, és alig van remény, hogy rövidesen megjelenjék. Túlságosan jól sikerült ahhoz, hogy nyomdába kerülhessen. Az írónak túlságosan sikerüt célját elérnie: azt, hogy hű lesz mesterségéhez, azt, hogy meg nem alkuvóan bátrat, azaz igazán irodalmit alkot… A regény nemcsak a legidőszerűbb társadalmi és lélektani kérdésekről nyújt hatalmas kompozíciót; tükre egyúttal egy sereg stílusproblémának is, a regényírás új útjainak. ”
Illyés Gyula (1939)

„Déry víziójában két kompakt csoportra bomlik az emberiség: a kizsákmányolók és kizsákmányoltak csoportjára. A két emberfajta csak a térben érintkezik egymással, lelki értelemben minden csoport külön világot alkot, a másik csoport számára hozzáférhetetlenül… A regény a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1947

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek

>!
Ciceró, Budapest, 2006
1092 oldal · ISBN: 9789635395422
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
1050 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631514315
>!
Kriterion, Bukarest, 1978
982 oldal

5 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Geri99>!
Déry Tibor: A befejezetlen mondat

Csodálatos könyv, de nem véletlen, hogy a jelek szerint nagyon kevesen olvassák. A befejezetlen mondat egy több mint ezer oldalas portré az 1930-as évek Budapestjéről, Proust és Thomas Mann „gyámsága” alatt, háromoldalas bekezdésekkel és töméntelen hasonlattal, költői nyelvezettel.
Amikor olvasni kezdtem (másodszor, mivel először beletört a bicskám, mert nem tudtam mire számítsak), elmosolyodtam a figyelmeztetésen: „az olvasókat arra kérem – ha figyelmükre érdemesítik a könyvet – ne mérjék szűkre az olvasásra szánt időt”. Persze, két vaskos kötet, nyilván nem egy hétvége elolvasni. Aztán a 100-200. oldal környékén már kezdtem sejteni, miért is ez a figyelmeztetés: a könyv 50-70 oldalas fejezeteit érdemes bekuckózva, egyben végigolvasni, alkalmatlan két metrómegálló közötti háromoldalankénti fogyasztásra, a regény ritmusa egyszerűen ezt nem engedi meg.
Pestiként nekem megkönnyítette az olvasást, hogy a történet sok helyszínét ismerem, némelyiken rendszeresen járok, és bár ma már ezek teljesen mások, mégis a hangulat, a miliő könnyebben megragadott, mint mondjuk a Varázshegy szanatóriuma.
A történet fő szála a polgári világ letűnése, átadva helyét a proletár-munkás családoknak, mégsem lesz propaganda a könyvből. Érdekes, hogy Déry olyan környezet leírására, oylan történethez alkalmazta a fentebb említett írók módszereit, amely talán nekik még túl földhözragadtnak is tűnhetett volna. Nem is tudom röviden összefoglalni a sztorit, talán fölösleges is, így csak annyit, hogy többek között Déry karakteralkotó képessége fantasztikus: az Országbíró utcai lepukkant társasházban az összes munkásfeleség személyisége különböző és kidolgozott akkor is, ha csak futólag szerepel. A Parcen-Nagy család apraja-nagyja is teljes, hihető karakterekből áll, nincs is különösebben szükség a könyv elején lévő családfára (az ilyesmi szerintem el is riaszthatja az olvasókat).
A könyv olvasása közben az jutott eszembe, hogy ha már a világirodalomban született pár nagy, korképet ábrázoló „tablóregény” (Háború és béke, A nyomorultak stb és persze ez), kellene a mai korról is egy, nagyon szívesen elolvasnám. Persze lehet, hogy már van, csak nem tudok róla, ez esetben szívesen veszek tippeket.

5 hozzászólás
Katalin_Gulyás>!
Déry Tibor: A befejezetlen mondat

Huhh, befejeztem. Sokat olvastam a metrón… Jó sokáig kitartott. Egyszerűen remek volt; zseniális könyv! Néhol sokat nevettem, a vége pedig filmbe illő. (Vagyis, igazi regény-befejezés) 5 csillag.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

– Hogy hívnak? – kérdezte foghegyről. A pincér a szemébe nézett, majd mélyen meghajolt.
– Pincérnek – felelte – vagy főúrnak. Aszerint, hogy rendelni tetszik a nagyságos úrnak vagy fizetni!

Első kötet - 40. o

Frank_Spielmann I>!

Megállt a söntés előtt, s oly vérszomjasan kezdett kiabálni, ahogy csak ellenzéki képviselőket hallottam eddig, amikor választáskor adókönnyítéseket és földet ígérnek a népnek.

Első kötet - 32. o

Frank_Spielmann I>!

– Józsi, adjon egy fogpiszkálót! – hallatszott a söntés mellől.
– Fogpiszkálót? – ismételte énekelve a pincér. – Használt tetszik vagy használatlan?

Első kötet - 15. o

Frank_Spielmann I>!

A fiatal lány még egy éles tekintetet vetett rá – azzal a szakszerű, belterjes érdeklődéssel, amellyel kutyák és nők vizsgálják egymást…

Első kötet - 74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kutya · nők
1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

…a Belváros utcái is érthetetlenek maradtak annak a számára, aki nem látta meg a négy végükön lecsüngő külvárosokat.

Első kötet - 14. o

tschk >!

a két testvér, kéz a kézben, szép dialektikus fogatként repül a lélek előtt.

tschk >!

gyönyörködve él ott, ahol mások lázadozva vagy undorodva.

217. oldal

gregor_samsara>!

Az öreg Gáborral a minap együtt ültünk azon a padon, amelyen Bettina ostromolgatta Goethét, ez a kiállhatatlan, tolakodó kékharisnya, akit bottal kellett volna kiverni Karlsbadból, s az irodalomtörténetből. Goethe egyik levelében azt írta neki, hogy „eigentlich kann man dir nichts geben, weil du dir alles entweder schaffst, oder nimmst”. Tanácskérő leveledre, fiacskám, tulajdonképpen én is ezt kellene hogy feleljem. Mellesleg Goethe is minden lében kanál volt! Alighogy Karlsbadba ért, tervezetet dolgozott ki a Brunnenverwaltung számára, hogy mennyi dugót takaríthatnának meg, ha így vagy úgy… Mi köze volt neki a dugókhoz, kérdem, miért érezte magát az egész világért felelősnek, hisz nem ő teremtette!

II. kötet, 388. oldal

tschk >!

A női munkaerőnek körülbelül 10 százaléka van megfertőzve (úgy értem szellemileg).

244. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Tar Sándor: A mi utcánk
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Hamvas Béla: Karnevál
Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Csalog Zsolt: Parasztregény