A befejezetlen mondat 32 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 1947
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion
Enciklopédia 3
Kedvencelte 6
Most olvassa 5
Várólistára tette 34
Kívánságlistára tette 19
Kiemelt értékelések
Déry hallatlanul nagy ambícióval írhatta ezt a regényét – ugyanakkor annak tudatában, hogy a Horthy-korszakban nem fog megjelenni; tehát egyelőre az íróasztalfiók számára dolgozik – 1933-tól 1938-ig.
Széles körképet akart adni a magyar társadalomról, ugyanakkor megújítani a magyar próza eszköztárát. Egyik célja sem sikerült, de mint kísérlet, ez a monstrum mégis figyelemreméltó.
A széles társadalmi körkép valójában a nagypolgári (nagykapitalista?) 'burzsuj' világ dekadenciájára és a kommunista mozgalom 'igaz proletár' képviselőinek aszkéta magatartására vonatkozik, a kispolgárság, értelmiség, a falu (földesurak, gazdák és zsellérek) világa szinte teljesen kimarad a munkából. Tehát ez a regény ugyanúgy részletrajz, mint bármely másik a világon – én nem tudok olyan irodalmi művet, mely egy társadalom egészét megrajzolná, csupán egyes irodalmi életművek (Balzac, Hugo, Zola, Tolsztoj) közelítenek e célhoz.
A két ábrázolt osztály között ingadozik, mint 'tulajdonságok nélküli ember' Parcen-Nagy Lőrinc. Az ő útkeresése alkotja a regény gerincét, és mellette sorakoznak fel a fontos mellékszereplők; zömmel a proletárok: Rózsa Péter, a félárva fiú, és Krausz Éva, a forradalom e különös, promiszkuus apácája.
A regény mint prózakísérlet is ellentmondásos. Nem lehet büntetlenül egybevegyíteni Marcel Proust (Az eltűnt idő nyomában) és Maxim Gorkij (Az anya) stílusát; az előbbit a nagypolgári lét hangulatainak impresszionisztikus ábrázolásához, az utóbbit az osztályharc jeleneteinek szikár, szinte szektás leírásához. S ekkor még nem beszéltünk a szövegbe iktatott, zárójelbe tett, hosszabb-rövidebb életút-összefoglalókról, melyek mintegy idegen testként, a brechti elidegenítés mintapéldájaként jelennek meg, időben előre-hátra tágítva az elbeszélés menetét, és a Móricz hangját idéző zsánerképekről, melyek Rózsáék angyalföldi gangos házának proletár-közösségi hétköznapjait elevenítik fel. A stíluselemek erősen eltérnek, és helyenként nagy zökkenőkkel csatlakoznak egymáshoz.
Ami a jellemeket illeti: főleg a szektásan csökönyös kommunista mozgalmárok ábrázolása tűnik nekem hiteltelennek. Ha akadtak is a Rózsához és Rózsánéhoz hasonló, Tajgetosz-pozitív emberek, alig hiszem, hogy ők lettek volna a tipikusak (a család nélküli, független, fiatal aktivistákról nem beszélek; ők kötetlenebbül tehették kockára szabadságukat és életüket). Egészen különös és ellentmondásos – a Dérynek láthatóan oly kedves – Krausz Évi alakja: egy, az osztályharc számára elkötelezett, félig értelmiségi figura, aki az ókeresztény mártírok áldozatkészségét és türelmetlenségét idézi fel, és még szerelmeit is osztályszempontból váltogatja, ugyanakkor az utolsó fejezetben önnön elveivel szöges ellentétben lesz szinte rabja az Abramoviccsal való kapcsolatának. Parcen-Nagy Lőrinc furcsa, egyszerre vonzó és taszító, se hús se hal jelleme sem éppen a legjobb ajánlólevél egy regényfőhős szerepére.
Nekem főként a nagypolgári miliő proustosan terjengős ábrázolása, a dubrovniki nyaralás újra és újra előtörő nosztalgikus képei voltak fárasztóak, de a mozgalmárok szektás türelmetlensége, s helyenként hosszasan fejtegetett elvei is próbára tették a türelmemet. Gorkij Az anyában – bár az sem hibátlan – egy olyan érző lelkű nő portréját mutatja be, akit éppen fia iránti szeretete vezet a munkásmozgalomhoz; Déry Rózsánéja viszont szinte egy érzés nélküli android, aki a mozgalomra van beprogramozva, s csak a történet végén – mintegy hibaágra futott progam gyanánt – siratja el a gyermekeit. Amit viszont szerintem jól ábrázol az író, az a két osztály merev, szinte az indiai kasztokhoz hasonlatos elkülönülése; ezekbe a határokba a főszereplő is lépten-nyomon beleütközik.
Egészében véve nagyon heterogén munka; s az általam adott közepes osztályzat erős különbségeket takar: helyenként egy, helyenként öt csillagot. Némely részletek üdítően elevenek, mások fárasztóan didaktikusak vagy szektások. Nem beszélek rá senki sem az elolvasására, sem a kikerülésére; de talán érdemes előzetesen megnézni Fábry Zoltán 1975-ös filmjét, a 141 perc a befejezetlen mondatbólt, és annak alapján dönteni, belevágjatok-e a regénybe, aminek az elolvasása bőven meghaladja a 141 percet.
Első olvasásra nem tetszett annyira, de kb. 10 évvel később, mádosik olvasásra nagyon.
Népszerű idézetek
– Hogy hívnak? – kérdezte foghegyről. A pincér a szemébe nézett, majd mélyen meghajolt.
– Pincérnek – felelte – vagy főúrnak. Aszerint, hogy rendelni tetszik a nagyságos úrnak vagy fizetni!
Első kötet - 40. o
Megállt a söntés előtt, s oly vérszomjasan kezdett kiabálni, ahogy csak ellenzéki képviselőket hallottam eddig, amikor választáskor adókönnyítéseket és földet ígérnek a népnek.
Első kötet - 32. o
– Józsi, adjon egy fogpiszkálót! – hallatszott a söntés mellől.
– Fogpiszkálót? – ismételte énekelve a pincér. – Használt tetszik vagy használatlan?
Első kötet - 15. o
A fiatal lány még egy éles tekintetet vetett rá – azzal a szakszerű, belterjes érdeklődéssel, amellyel kutyák és nők vizsgálják egymást…
Első kötet - 74. oldal
Egyszer csak, egyszer csak
vagy nyáron vagy télen,
lógni fog a burzsi
egy kurta kötélen.
189. oldal, 3. fejezet (Ciceró, 2006)
– Csék! – mondta a fiatal lány felháborodottan. – Po-csék! Mindig csodálkoztam – folytatta –, hogy a villamosokon s más nyilvános helyeken mindenféle táblák lógnak, hogy tilos a köpködés, s most látom, hogy miattad tették ki. Úgy látszik, ösmernek már mindenütt!
155. oldal, 3. fejezet (Ciceró, 2006)
A lovas rendőrökkel könnyű kibabrálni – mondta a gyerek. – Ha az ember szorosan a ló mellé áll, s a kengyelnél fogva hirtelen felemeli a rendőr lábát, az rögtön lezúg a másik oldalon.
179–180. oldal, 3. fejezet (Ciceró, 2006)
Miről beszélt még? Egy új lapról, még nem olvasta el, de biztos kormánylap, jegyezte meg tárgyilagosan, mert félannyiba kerül, mint a többi…
180. oldal, 3. fejezet (Ciceró, 2006)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Babits Mihály: A gólyakalifa 88% ·
Összehasonlítás - Szobotka Tibor: Megbízható úriember 88% ·
Összehasonlítás - Körmendi Ferenc: Júniusi hétköznap ·
Összehasonlítás - Körmendi Ferenc: A budapesti kaland 75% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Az ajtó 92% ·
Összehasonlítás - Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III. 88% ·
Összehasonlítás - Hunyady Sándor: Téli sport / Nemes fém ·
Összehasonlítás - Babits Mihály: A gólyakalifa / Kártyavár ·
Összehasonlítás - Ottlik Géza: Buda 88% ·
Összehasonlítás