Politikusok ​és kalandorok 0 csillagozás

Dernői Kocsis László: Politikusok és kalandorok

Együtt indultunk a szerzővel az újságírói pályán, hosszú éveken, sőt évtizedeken át ugyanabban a szerkesztőségben dolgoztunk, élményeink közösek, azonosak voltak, de én nem raktároztam el ilyen rendszeresen emlékeimet, soha nem készítettem jegyzeteket, nem vezettem naplót. Őszinte csodálattal és elismeréssel adózom a szerzőnek, amikor oldalról oldalra ráismerek az együtt átélt idők számtalan eseményére, ebben az időben közismert vagy csak kevesünk által ismert epizódjára, a politikusok és a kalandorok tetteire, gaztetteire, sajnos történelmünket és életünket is befolyásoló botrányaira. Hogy a könyv »hősei« közül sokkal több a kalandor, mint a politikus, és hogy a kettő – ebben a korban – gyakran elválaszthatatlanul keveredik, azért nem a szerző a felelős.

>!
Kossuth, Budapest, 1973
292 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 38

Szereplők népszerűség szerint

Bethlen István · Gömbös Gyula · Hermann Göring · Horthy Miklós · Paul Joseph Goebbels · Petschauer Attila · Prohászka Ottokár · Teleki Pál · újságíró

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Orosháza · Sándor-palota


Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    Gömbös 1932. október 1-én Gödöllőn tett esküt Horthy előtt, az új kormány tagjai pedig a hagyománynak megfelelően a Várban esküdtek fel a kormányzónak. Csak Keresztes-Fischer maradt a régiek közül.
    Hagyomány, hogy a kabinet eskütétel után a Sándor-palotában megtartja első minisztertanácsát, s utána csoportkép készül az urakról – a sajtó és a történelem számára. Soha kormány ilyen vidám csoportképpel meg nem örvendeztette e hazát és népét, mint ami Gömbösékről készült a Sándor-palotának a Dunára néző erkélyén.

268. oldal, A puzdrás, kelevézes magyar ősök utóda (Kossuth, 1973)

Carmilla >!

    Este Goebbelsnél volt fogadás az olimpiára összesereglett újságírók számára. Petschauert küldtem, aki felöltötte Los Angeles-i olimpiai egyenruháját, büszkén indult a sánta sátánhoz. Közben valami dolgomat végeztem a városban, Attila már otthon volt, amikor hazaértem, s minthogy politikáról volt szó, a szokásos ellenőrzésre átadta nekem közben elkészült tudósítását.
     – Ezek nagy emberek – mondta –, csak agyonrágalmazzák őket, pedig egy új világot építenek, és tisztelni kell őket.
     – Ezek nem jó emberek, Attila, csinálták és ezután is csinálni fogják mindazt a gonoszságot, amit otthon te is gonoszságnak mondtál – feleltem, inkább bosszankodva, mint haragosan.
    Attila kéziratában csodálatosan megrajzolta azt a nemzetiszocialista mennyországot, amit Goebbels nekik meghirdetett, s aminek befogadására őt Göring jól előkészítette.

260. oldal, A vívóbajnok (Kossuth, 1973)

Carmilla >!

    Gömbös bemutatkozásának másnapján kitiltották az újságírókat a palotából. Ha meghívót kaptunk, beültettek bennünket a félemelet jobb oldali kis szobájába, a belső termeket ajtónállók őrizték, csak a W. C.-be volt szabad közlekedésünk, az értekezleteknek egy-egy erősebb moraját hallhattuk, s végül jött Antal István, kihirdette a döntéseket, pontosabban azt, amit ő a döntésekről megírhatónak ítélt.

284. oldal, A puzdrás, kelevézes magyar ősök utóda (Kossuth, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: Gömbös Gyula · újságíró
Carmilla >!

    Véletlen – véletlen? – az egybeesés: azon a napon, amikor Gömbös Gyula elmondta Budapesten hírhedt kormányprogramját, Einstein – a nácizmus elleni tiltakozásként – bejelentette, hogy elhagyja Németországot. S néhány hónappal később, 1933. január 30-án Hitler megszerezte a német kancellári címet.

291. oldal, A puzdrás, kelevézes magyar ősök utóda (Kossuth, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: Albert Einstein · Gömbös Gyula
3 hozzászólás
Carmilla >!

    Móricz Zsigmond megírja egy falusi iskolában tett látogatását. „Leírhatatlan szegénység és gyötrelem az élet. A községben – alföldi falu – ezer család egyik napról a másikra tengődik, és az urak nem tudnak elég szörnyű példával hozakodni elő. Mást nem esznek, csak kenyeret. Kenyéren és vízen él a nép és a gyermek az élet rabságában. Semmit sem lehet tenni… Nincs munka, nincs szegődtetés. A nagybirtok léte is hajszálon függ. Mire nőnek ezek a gyerekecskék? Mire? Hogyan és miképp fog kiderülni a magyar élet, amelyben ilyen kultúrára neveljük a gyerekeket?…”

213. oldal, A pipás gróf (Kossuth, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: Móricz Zsigmond · szegénység
Carmilla >!

    Valaki elment a Borsod megyei Szentistván községbe, az egész faluban 8-10 házban talált kenyeret, az egész nép marharépán élt.

219. oldal, A pipás gróf (Kossuth, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: Borsod Megye
Carmilla >!

    Károlyi Gyula nem tagadja, hogy Magyarország fele 1300 ember kezében van.

225. oldal, A pipás gróf (Kossuth, 1973)

2 hozzászólás
Carmilla >!

    Prohászka püspök, a fehérterror védőszentje majdnem eretnek volt. Szmrecsányi egri érseket nagy üggyel-bajjal tudták kihúzni egy botrányból: komisz embertelenségével öngyilkosságba kergette egyik erdészét. Mikes János grófot, miután fiúháremét leleplezték, nyugdíjba kellett küldeni, címzetes érsekséggel vonult el a szombathelyi püspökvárból.

153. oldal, Csernoch (Kossuth, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: Prohászka Ottokár · püspök
Carmilla >!

[…] Sümegi pompás Kossuth-szakállával, mint uradalmában járt-kelt a székelyek között, sajnos, amikor Szüllő fellépett ellene, az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy lezsidózta ellenfelét. Ez pedig nyilvános népgyűlésen dokumentálta, hogy nem végezték el rajta a körülmetélés ősi szertartását. Felszólította ellenpróbára Sümegit. Ezzel a Magyarország felelős kiadójának politikai karrierje lezárult, így örökölte őt Miklós Andor. Balatonbogláron töltötte ideje javát, Gaál Gasztonnal közös erővel üldözték a fürdőzők mindjobban elburjánzó erkölcstelen meztelenkedését. Azonban ez a barátság is meglazult, mert Sümegi oly mértékben tüntetett nemzeti érzéseivel, hogy boglári háza udvarán piros-fehér-zöldre pingáltatta az árnyékszékét. Ez már Gaál Gasztonnak is sok volt.

37. oldal, Mikes Lajos és Az Est (Kossuth, 1973)

Carmilla >!

    A legfékevesztettebb kalandorok a mélybe taszították Magyarországot, magukat politikusnak nevezve, s tetteiket nemzeti politikaként hirdetve.

292. oldal, A puzdrás, kelevézes magyar ősök utóda (Kossuth, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: politikus

Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: Az én életem regénye
Vona-Szabó Kriszta: Idáig jutottunk
Székely Júlia (szerk.): Jeti válasz
Bánffy Miklós: Huszonöt év
Kozma Miklós: Az összeomlás 1918–1919-ben
Reviczky Ádám: Vesztes háborúk – megnyert csaták
Olasz Lajos: A kormányzóhelyettesi intézmény története
Kónya Imre: …és az ünnep mindig elmarad?
Horváth László: Kőszegtől Kőszegig
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek