Az ​erdő vándorai (Emma Delington 2.) 4 csillagozás

Hát ez egy csöppet zavaros volt és mivel a történet most nem tudott annyira lekötni, mint az első részben, így a szöveg hiányosságai is erősebb fájdalmat okoztak, mint korábban.
Töredezett volt számomra és ez igaz a történetre és a szövegre is, talán így tudnám a legjobban megfogalmazni. És bár a szándék jó lett volna, de túlzásokba esett (boszorkány, királynő, Jázon, néha Uri, de még Elza is ez a kategória volt nekem, na meg a vége is).

Vegyes érzelmeket keltett bennem. Időnként úgy éreztem, tanmese jellegű. Egyes részei érdekeltek. Összességében szenvedtem, mert azt éreztem: a könyvet egy amatőr írta, nem egy író. Nagyon nehezen viseltem a stílusát, a nem megfelelő szóválasztásokat, botladozó mondatokat. Néhány idézet példaképpen:
„Aztán visszatért Jázon, nem is akárhogy. Mint egy kutya, úgy rongyolt bele a képbe.”
„A lány csillogó szeméből bimbózó könnycseppek kezdtek legördülni”.
„Elég, ha szögletes, ám puha arcát minőségi borotvával simára borotválja, tesz rá egy kis balzsamot. s megfésüli a haját.”
„…Egy szóbeszéd kezdte zaklatni, ami akkortájt divatosnak számított…”
„… fejét parányian rövid, ősz hajszálak fedték”.
Helyesírási hibák is akadtak sajnos. pl. „Igazi úri nő volt” "Lesz ne mulass".
Az erdős kihívás miatt küzdöttem át magam mégis ezen a fárasztó olvasmányon.

Valószínűleg nem én vagyok a célközönség. Ennyi idősen eléggé unatkoztam rajta. Nekem nem tartotta fent a feszültséget, nem izgultam egy kicsit se, hogy mi fog történni. Nem mondom, hogy rossz volt, de nekem olyan semmilyen se volt. Nem tudtam eldönteni mit akar ezzel az egésszel a szerző. Most akkor humoros vagy sem, misztikus vagy sem…