The ​Quantum Garden (The Quantum Evolution 2.) 3 csillagozás

A The Quantum Magician remekül felépített egy kozmikus méretű szélhámosságot, hard SF alapokon, jópofa karakterekkel, izgalmas sztorival. A folytatás most bemutatja a nagy kaland következményeit, az első résznél jóval sötétebb stílusban, de hasonlóan zseniális ötletekkel. Ez a regény a felelősségvállalásról és a megkerülhetetlen, rossz döntésekről szól, de ugyanakkor pörgős, kalandos történet is marad, sok kvantumfüggvénnyel, 2x11 téridő-dimenzióban elmesélve.

Belisarius azért lett szélhámos, hogy túlfejlett agyát lefoglalja a bűntettek megtervezésének gyakorlati oldala, és így ne kelljen szellemi képességeinek elvontabb oldalával szembesülnie. De miután elkövette élete balhéját, olyan ellenségekre tett szert, amelyek már egész népét fenyegetik. Márpedig a többi kvantumember nem olyan világias figura, mint ő, és nem tudják, hogyan kell egyedül szembeszállni a csillagközi nagyhatalmakkal, amelyek hasznos erőforrásokat látnak bennük. Így neki kell vállalnia értük is a felelősséget.

Ahhoz, hogy a genetikusan szobatudósoknak tervezett csapatot biztos helyre juttassa, össze kell fognia a frissen függetlenné vált Szub-Szaharai Unió egy flottatisztjével, hogy visszatérjenek a múltba, az Unió egy sorsfordító korszakába. És itt Künsken valami olyasmit csinál, ami szerintem a katonai SF egyik csúcspontja. Fog egy embert, akinek a hadsereg az élete, és aki meg van róla győződve, hogy jó ügyért, helyes eszközökkel harcol, majd visszaküldi abba a dicsőségesnek hitt időszakba, amikor a forradalom kezdetét vette… és itt szembesíti a valósággal. A belviszályokkal, az árulásokkal, a morálisan vállalhatatlan döntésekkel. Végül pedig az idővonal integritása érdekében még arra is rákényszeríti, hogy részt vegyen ezekben.

A kvantumszámítógépként gondolkodó transzhumánok második története ismét remek olvasmány volt, másképp, mint az első rész, de legalább olyan szórakoztató formában.

Ez nem sikerült annyira, mint az első rész.
Élveztem, izgalmas volt, az időutazással jól játszott a szerző, de kiszámítható volt a problémafelvetés és a megoldása, Belisarius szála pedig nem fogott meg. Megjegyzem, ha időutazós történetet írunk, akkor ennek a problémának kell a meghatározó kérdésnek lennie.
Összességében ha nem is elnyújtja, mindenképpen a történet folytatásának előkészületeit tartalmazza ez a kötet. A szerző becsületére legyen mondva, nem sunnyogja el az „és aztán mi lett?” kérdést.