Dér Zoltán, ismert hagyománykutatónk, a Kosztolányi-életmű szakavatott ismerője legújabb könyvében, a Szülőföld és költője című, lényegre összpontosító válogatásában – akárcsak előző művében, az öt évvel ezelőtt megjelent Ikercsillagokban – Szabadka és Kosztolányi Dezső költészetének termékenyítő kapcsolatát járja körül. Mégpedig szerencsés pillanatban: az író születésének századik és halálának közelgő ötvenedik évfordulója tájékán. Akkor, amikor itthon is, Magyarországon is megélénkült az érdeklődés a szabadkai születésű nagy költő hatalmas életműve iránt. „Sajnos sok időnek kellett eltelnie, amíg a körülötte támasztott ködből a maga valós arányaiban és tiszta rejtelmeivel kibontakozhatott” – írja a szerző. Tudjuk jól: Dér Zoltán egész ténykedésével, írásaival és szenvedélyes kutatásaival hathatósan járult hozzá ehhez a kibontakozáshoz. Soha nem feledkezve meg róla, hogy a Kosztolányi-jelenség titkát – az igazi hőforrásokat – elsősorban itthon, Szabadkán kell keresnie. Eredményei… (tovább)
Dér Zoltán, ismert hagyománykutatónk, a Kosztolányi-életmű szakavatott ismerője legújabb könyvében, a Szülőföld és költője című, lényegre összpontosító válogatásában – akárcsak előző művében, az öt évvel ezelőtt megjelent Ikercsillagokban – Szabadka és Kosztolányi Dezső költészetének termékenyítő kapcsolatát járja körül. Mégpedig szerencsés pillanatban: az író születésének századik és halálának közelgő ötvenedik évfordulója tájékán. Akkor, amikor itthon is, Magyarországon is megélénkült az érdeklődés a szabadkai születésű nagy költő hatalmas életműve iránt. „Sajnos sok időnek kellett eltelnie, amíg a körülötte támasztott ködből a maga valós arányaiban és tiszta rejtelmeivel kibontakozhatott” – írja a szerző. Tudjuk jól: Dér Zoltán egész ténykedésével, írásaival és szenvedélyes kutatásaival hathatósan járult hozzá ehhez a kibontakozáshoz. Soha nem feledkezve meg róla, hogy a Kosztolányi-jelenség titkát – az igazi hőforrásokat – elsősorban itthon, Szabadkán kell keresnie. Eredményei egyértelműen cáfolni látszanak azoknak a véleményét, akik időszerűtlennek és „művészietlennek” tekintik a hagyomány- és valóságkutatást, visszahúzó koloncnak a szülőföld vonzását.
„Ha valaki szabadkai, s költészetértő emberek között forog – olvashatjuk az előszóban –, gyakran tapasztalja, hogy a város nevének hallatán fény villan a szemekben, mintha egy régi-régi ismeretség emlékképeit hívná elő a város nevének puszta említése. Azután kiderül, hogy az ismeretségnek Kosztolányi a forrása. Általa létesült rejtelmes kapcsolat Szabadka és sok-sok ember között, ő a mi nem hivatalos nagykövetünk immár nemcsak a magyar nyelvterületen. szerencsésebb képviseletet elképzelni is nehéz: romolhatatlan értékké alkotva adta tovább a világnak, amit ettől a várostól kapott”.
A most kötetbe gyűjtött tanulmányok, esszék, kritikák, interjúk lapokban és folyóiratokban jelentek meg eddig, közkinccsé, a Kosztolányi-irodalomban eligazodni kívánó olvasó számára igazán hasznos útmutatóul azonban csak így, egymás mellé sorakoztatva válhatnak.
A kötet felépítésén jól fölismerhető a tudatos rendszerező elv: Dér Zoltán az első fejezetbe az életművel foglalkozó nagy lélegzetű tanulmányokat sorolta, a másodikba az egyes köteteket boncolgató kisebb esszéket, kritikákat, elemzéseket, a harmadikba a költő utóéletéről szóló írásait, a negyedikbe pedig – mintegy lezárásként – a Kosztolányiról való interjúkat. A négy tömb így szervesen egymásba kapcsolódva erőteljesen villantja fel a szabadkai gyermekkor és a belőle táplálkozó nagy versek, novellák, regények mélyebb összefüggéseit, s jelentős mértékben gazdagítja eddigi Kosztolányi-képünket.
·