Láz 1 csillagozás

Deon Meyer: Láz

„Annyit tudtak, hogy a Láz Afrikából indult. Tudták, hogy két egyesített vírusról van szó, az egyik emberi betegség volt, a másik a denevérektől származott. Azokban a napokban, mielőtt mindenki meghalt, sokat írtak róla.”

Nico Storm és az apja az elhagyatott Dél-Afrikában autóznak, folyamatosan óvakodva a vadkutyáktól, motoros bandáktól és a sugárfertőzéstől. A világ népességének nagy részét elpusztító vírus néhány túlélője közé tartoznak. Nico, legyen akármilyen fiatal, ráébred, hogy kiváló céllövő képességei és nyugalma azt jelenti, apja védelmezésére hivatott.

Azonban Willem Stormnak, bár nem harcos, nagy álmai vannak. Olyan helyet keres, ami menedékké válhat, a remény jelzőfénye lehet egy sötét, reménytelen világban egy olyan közösség számára, amit a túlélők építenek majd a romokon. Így születik meg Amanzi.

A LÁZ egy embercsoport epikus, perzselő története, akik elszántan építenek új várost a káoszból.

Deon Meyer: Fever

Eredeti mű

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
672 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634578024 · Fordította: Roehnelt Zsuzsanna Lilla

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 2


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

– Olyanok vagyunk, mint a kutyák.
– A kutyák?
– Így van. Ez az én filozófiám lényege.
– Ja. Nem. Ez nem igaz.
– Tudom, kegyetlen, de igaz.
– Miért mondod ezt?
Megállt. Azt hiszem, szavakat és ötleteket keresett. Azt mondta:
– Régen, még a Láz előtt, havonta vagy valahogy így olvastál egy kutyáról, aki megtámadott egy gyereket vagy valaki mást. Hatalmas felháborodás, perek, mindig a kutya gazdája felé. Ám amiről az emberek kényelmesen megfeledkeznek, az az, hogy a kutyák valaha farkasok voltak. Mielőtt megszelídítettük őket. Vad farkasok, ragadozók, gyilkosok, falkában vadásztak. Ettől szociális állatok. Mi pedig háziasítottuk őket, arannyal fújtuk le őket, egy vékony civilizáció-réteggel. Egy fokkal messzebb kerültek a vadságtól. És mi történt, amikor a Láz eltörölte a civilizációt? Visszamentek a vadonba. Megölték egymást, megöltek mindent, amit csak találtak, megtámadták korábbi gazdáikat, újra farkasokká váltak. Beszélj az itteni emberekkel… – Amanzi irányába mutatott. – Hallgasd meg a felháborodásukat, hogy hogyan tehették ezt a kutyák? Hogy lehet, hogy a kutyák semmi mást nem akarnak, mint embereket meg marhákat meg birkákat ölni, hiszen jók voltunk hozzájuk, háziasítottuk és civilizáltuk őket. Ugyanaz a felháborodás, mint régen. És senki sem érti. Ugyanúgy, ahogy senki sem engedheti meg magának, hogy megértse, miért tesznek az emberek gonosz dolgokat. Mer’ mindannyian azt hisszük, az ember a teremtés koronája, gondolkodó, síró, nevető, nemes teremtmények vagyunk, hogy lehet, hogy tudunk ölni? Aki öl, annak valami baj van a fejével. Laza egy csavar, lekapcsolták a villanyt, elpattant egy húr, igaz?

Könyvmolyképző KU>!

Pa mesélt nekem a történész Yuval Noah Harariról, aki azt írta, az állatok csak akkor tapasztalhatnak nagy viselkedésbeli változást, amikor a genetikájuk is megváltozik.
Minden állat, kivéve az embereket.
Pa azt mondta, az emberek az évek százezrei során csak még egy faj voltak a földgolyón, a számunk a szárazságtól és áradásoktól, az éhínségtől és a csömörtől függően változott, ám a számunkat a természet mindig ellenőrzés alatt és egyensúlyban tartotta magával.
Azonban ezután, körülbelül tizenkétezer éve, ez mind drámaian megváltozott. Az emberiség exponenciálisan változni kezdett. És ez nem genetikat változás volt, nem éghajlati. A történetmesélési képességeinkkel jött.
Pa azt mondta, azért vagyunk mi az egyetlen organizmus, akiknek drámaian megváltozhat a viselkedése, mert történeteket tudunk kitalálni. Olyan erős és hatalmas történeteket, hogy ezek egyre nagyobb és nagyobb csoportokba kötötték össze az embereket, hogy egyre nagyobb és nagyobb dolgokat érjenek el. Yuval Noah Harari ezeket elképzelt valóságoknak írta le, szociális konstrukciókként és mítoszokként. Ezek a mi történeteink, ezek a szociális konstrukciók például olyan ötletek voltak, mint a különböző nyelvű és kultúrájú emberek közötti nacionalizmus, vagy a vallások vagy politikai ideológiák. Kommunizmus. Kapitalizmus. Demokrácia. Elképzelt valóságok, mert csak az emberek elméjében merültek fel, tudományos alapjuk nem volt.
A Francia Forradalom az emberi viselkedés egyik napról a másikra való megváltozásának tökéletes példája: 1789-ban a franciák nagy többsége visszautasította azt a mítoszt, hogy a királynak isteni joga van az uralkodáshoz, és magukévá tették a népszuverenitás mítoszát.

Könyvmolyképző KU>!

Pillay felemelte a kezét, hogy csendet kérjen. Meglepően mély, tiszteletet parancsoló hangon kezdett beszélni. A dél-afrikai indiaiak jellegzetes akcentusával beszélt angolul. Elmesélte az embereknek, hogy tizenöt évig vezetett éttermet Bedfordviewban. Az elsődleges marketingstratégiája az volt, hogy vasárnaponként svédasztalos ebédet kínált: egy fix árért annyit eszel, amennyit akarsz.
– Működött. Jöttek a vendégek, aztán elmesélték a barátaiknak, hogy milyen finom a főztünk és milyen jó a kiszolgálás. Jó profitot termeltem. Azonban két évvel később megszüntettem a svédasztalt. Sok vendégem haragudott rám. „Ravi, támogatunk téged. Ravi, tele van az éttermed, miért veszed el tőlünk az imádott svédasztalunkat?” Aztán elmondtam nekik, hogy már nem bírom elviselni a pazarlást. Minden vasárnap végignéztem, ahogyan az emberek túlságosan magasra tornyozzák az ételt a tányérjaikon, hogy szinte túlcsordul. Ám a felét sem ették meg. A gazdagok is. A feketék és a fehérek és az indiaiak is, mindenki. Minden vasárnap rengeteg ételt pazaroltak el egy olyan földön, ahol a szegények közül sokan élnek a létminimum alatt. De hát mi ilyenek vagyunk, mi, emberek. Ha valami ingyen van, többet veszünk el belőle, mint amennyire szükségünk van. Többet, mint amennyit el tudunk használni. Most egy új kezdet előtt állunk, ne így induljunk neki. Mindannyian csak annyit vegyünk el, amennyire szükségünk van, és aminek értelme van, ami a túlélésünk és a jövőnk és a rend szempontjából jó, beleértve a házakat és a szállásokat. Mi még csak az első érkezők vagyunk, nem pedig az egyetlenek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King: Végítélet
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Justin Cronin: A tükrök városa
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Blake Crouch: Hamis emlékek
Blake Crouch: Sötét anyag