Viharsziget 418 csillagozás

Dennis Lehane: Viharsziget Dennis Lehane: Viharsziget

1954 ​nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök?

Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de… (tovább)

Vihar-sziget címmel is megjelent.

Eredeti mű: Dennis Lehane: Shutter Island

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190769 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
328 oldal · ISBN: 9789634190776 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190769 · Fordította: Totth Benedek

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Teddy Daniels · Chuck Aule · gyilkos · McPherson

Helyszínek népszerűség szerint

elmegyógyintézet


Kedvencelte 103

Most olvassa 22

Várólistára tette 315

Kívánságlistára tette 300

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Dennis Lehane: Viharsziget

Előbb láttam a filmet, jó régen. Jó volt most olvasni is ezt a komor, lélektani krimit.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/04/viharsziget.html

9 hozzászólás
>!
Ninácska P
Dennis Lehane: Viharsziget

Egyik kedves barátnőmtől kaptam kölcsönbe a könyvet, mivel ő imád mindent, ami Leonardo di Caprioval kapcsolatos, de egyúttal azt is mondta, olvassam el, mert mindenképpen megéri. Igaza volt, ugyanis ez a mű nagyon jól sikerült, a fogalmazásmódja remek (ez nálam mindenképpen plusz pont), a sok-sok jelzős szerkezet az esetek többségében zavarni szokott, itt viszont olyan remek keretet adott a történetnek, hogy ezt mindenképpen meg kell említeni. A szerző gyönyörűen fogalmaz, annyira bravúrosan, hogy szinte az ember szeme előtt pereg le a cselekmény, mintha csak egy filmet néznék.
A filmet egyébként már nagyon régen láttam, de tisztán emlékszem, hogy mennyire remegtem a végén, és fogalmam se volt, hogy ez most mi is volt igazán. Ugyanezt tapasztaltam a könyvnél, csak még erősebben. Be kell vallanom, néha abba kellett hagynom, mert annyira félelmetes volt, hogy nem bírtam már, de ez alapvető követelmény egy pszicho-thriller esetében. Az író profi módjára csavarja a szálakat, amikor azt hinnéd, tökéletesen érted, mi zajlik a háttérben, rájössz, hogy valójában semmit nem értesz. És pont ez az író ütőkártyája velünk szemben, ezáltal éri el, hogy semmi ne terelje el a figyelmed a könyvről, és csak a történetre koncentrálj.
Nagyon tetszett, ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kis borzongásra vágyik…

1 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride IMP
Dennis Lehane: Viharsziget

Is- is.
A filmet nem láttam, így az elmegyógyintézetnél többet nem tudtam előre a könyvről. Nagyon nagy robbanásra számítottam, de őszintén csak egy petárdát kaptam. Lehet mákom volt, hogy már az első 100 oldalban bűzlött nekem a csattanó, és utána meg fogadni mertem volna, hogy az a poén, ami, de így lényegesen elmaradt a katarzis, az izgulás.
Számomra a nyomozás alapja és módja már nyilvánvalóan kaotikus volt, szürreális, hadd ne mondjam, hogy adott ponton hangosan felsóhajtottam, hogy ez azért már baromság. Ami a végén meglepett, az maga a nő és a gyerekek „keresztmetszete”. Arra nem számítottam, viszont nem is tudott sokkolni.
Túl nagy elvárásokkal merültem el, és túl gyorsan sikerült megfejtenem. Kár érte, így nagyon nem lett kedvencem.

>!
TiaManta
Dennis Lehane: Viharsziget

Elsőnek is megemlíteném, hogy nem láttam a filmet. Se spoilereket belőle.

Nagyon, de nagyon nehezen vont be a történet mindig mikor olvastam. Furcsa volt az író stílusa, nem az amihez én hozzászoktam, de ez nem hiba.
A végén a fordulatot már lehet sejteni, hisz az egész történet ezt építi fel. Valami mindig bűzlött Dániában. De így is mellbe tud vágni az mód, ahogy közlik a dolgot, szembesítenek vele. Nem kíméli az író előtte se az olvasót. Mondjuk lehet én filózok el minden apróságon a könyvekben, és kombinálok…
Én igazából nem mondanám teljesen kriminek, az csak álca egy pszicho-thriller-hez.

Tehát. Én nem láttam a filmet.

>!
MrClee I
Dennis Lehane: Viharsziget

„Az őrültek tagadják, hogy őrültek volnának.”

Ennek a mondatnak épp annyi értelme van, mint a híres mondókának, mely szerint én vagyok Én, te vagy Te, ki a hülye, Én vagy Te? Nincs helyes válasz, eltekintve példánkban az „aki a kérdést feltette” választól bármit mond az ember, biztos, hogy rosszul jön ki belőle. Vagy nem tagad, és azért lesz őrült, vagy tagad, és akkor azért lesz őrült. Csupán játék a szavakkal. Néhány okos mondat, rafinált hangsúlyozás, és az ember máris pácba kerül, megkapja a bélyeget, és soha le nem mossa magáról. Mindig ott lesz az életkönyvében, hogy vele már fordult elő ilyen eset, nem csoda, hogy ez meg az történt. Nem lehet szabadulni végérvényesen ebből a mókuskerék-harcból.
Kivéve akkor, ha az ember forgatja a kereket, de ahhoz nagy kiváltság kell. Na de történetünkben vajon ki volt a mókus a kerékben, és ki volt az, aki végülis mindent irányított? Ez a nagy kérdés, a legnagyobb kérdés, amit nem csak az olvasó, hanem a történet összes szereplője is keres, kivéve azt, aki valójában irányít. Na meg azt, aki azt hiszi, hogy irányít. Meg persze azt is, aki valakiről azt hiszi, hogy az a valaki irányít. És így tovább, a végtelenségig, mert ez a könyv annyira tökéletesen lett megírva, hog az ember órákon át alkothatná a különféle teóriákat, számolhatnak, oszthatna-szorozhatna, lehozhatná a csillagokat az égből, akkor sem találna tutibiztos megoldást. Mindig lenne valaki, aki feldöntené az elméletet, a kártyavárat, jönne a vihar, és mindent keresztülhúzna. De ezért tud ez a könyv odaszögezni maga elé, mert minden egyes oldalon újabbnál újabb kételyek merülnek fel, amit az ember Meg Akar Tudni.
Jól tettem, hogy előbb a könyvet olvastam el, így a film még nyújthat újat, viszont a filmet megnézve, és lelőve a hatalmas csattanót, biztosan nem élveztem volna a könyvet ennyire. Így ez a felosztás jóval kedvezőbb. lehet talán.
Eleinte a különböző rejtvényeket, számokat és betűket furcsálltam, erőltetettnek éreztem, mondván, ne már, ez túl nagy belemagyarázás. Aztán végül minden más megvilágításba helyeződött, és gyorsan visszavontam az erre vonatkozó állításaimat. spoiler

2 hozzászólás
>!
Mazsidrazsi
Dennis Lehane: Viharsziget

Ez a könyv nem is érdemel mást, csak öt csillagot! :D
Filmben láttam először, és imádtam, ahogy összezavar, félrevezet, és véleményem szerint DiCaprio az ilyen filmekben nagyon nagyot alakít.
A könyv se okozott csalódást. Ugyanolyan színvonalas, hátborzongató, és teljes mértékben összekuszál. Összpontosítani kellett az olvasásnál, de egyáltalán nem bántam. Olvasás közben előjöttek a filmbeli jelenetek, de ez nem zavart.
Olyannyira összezavart, hogy a villamosról rossz helyen szálltam le, mert Máv-állomás helyett azt értettem, hogy végállomás xD

>!
hcs23
Dennis Lehane: Viharsziget

A film hatására kezdtem olvasni a regényt – aki még nem látta, feltétlenül nézze meg. Bánatomra ez kicsit rontott is az élvezeten, főleg a végjáték az, ami sokkal nagyobb hatással lett volna rám, ha nem tudom előre, h mire megy ki a játék. Úgyh reménykedem benne, h sok-sok év múlva teljesen el fogom felejteni (nem sok az esély rá – azt hiszem ez a tény is elmondja a lényeget), és akkor újraolvasva olyan katarzist élek majd át, amilyet csak nagyon ritkán. Aki szereti a krimit, annak kötelező olvasmány! (lehetőleg még a film megtekintése előtt)

5 hozzászólás
>!
Arym
Dennis Lehane: Viharsziget

Könyvekben csak most kezdtem ismerkedni a pszicho-thriller műfajával, de úgy érzem, sikerült egy remek „első” darabot kiválasztanom. Igazából már nem is emlékszem miért és hogyan került fel a várólistámra, most viszont nagyon örülök neki.
Ha nem is féltem, de végig izgultam és hittem Teddynek, aggódtam mikor Chuck eltűnt és szurkoltam, hogy sikerüljön megszökni a szigetről. A teljes történet alatt fortyogott bennem az indulat, hogy tehetnek ilyeneket… milyen orvos, és ápoló az ilyen?!
Számítottam valami csavarra, de a vége hatalmas meglepetés volt. Egyáltalán nem ezt vártam, ugyanakkor zseniális egy fordulat. Az utolsó oldalak pedig…huh… félelmetes és megrázó.
Azt hiszem folytatom a műfajjal a kísérletezgetést és gyakrabban fog felbukkanni az olvasmányaim között is. Ez a könyv pedig esélyes a kedvenc címre, az újraolvasás biztos ígéretével. Most pedig megyek és megnézem a filmet.

>!
edka
Dennis Lehane: Viharsziget

Először is, nem sok olyan könyv került eddig életemben a kezembe, amit egy nap alatt kiolvastam volna, nem törődve az éhséggel és az egyéb szükségletek kielégítésével.
Másodszor, nem sok olyan könyv került eddig életemben a kezembe, ami ennyire az orromnál fogva vezetett volna.
Harmadszor, nem sok olyan könyv került eddig életemben a kezembe, aminek ennyire összezavar a vége.
Negyedszer, csak annyit tudtam kinyögni a végén, hogy: „aztak.va”.
El akarod olvasni? Ne gondolkozz rajta, most azonnal kezdj neki.
Közben cigarettázz, még akkor is, ha amúgy nem szoktál. Úgy az igazi.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
psn

Teddy meg akarta kérdezni tőle, milyen hangot ad ki a szív, amikor szétrobban a gyönyörűségtől, amikor valakinek a látványa úgy tölt el, ahogyan az étel, a vér és a levegő sosem lenne képes, amikor azt érzed, hogy ha van egy pillanat, amiért meg kell születned, akkor ez az.

186. oldal

>!
Lunemorte MP

Ebben a világban minden arra emlékeztet, amit elveszítettem, amit soha nem szerezhetek vissza, és amivel sosem tudtam betelni eléggé.

>!
Panelmacska

Együtt akartunk megöregedni, Dolores. Gyerekeket akartunk. Öreg fák árnyékában szerettünk volna sétálni. Végig akartam nézni, ahogyan vonalakat karcol a bőrödre az idő, és tudni akartam, melyik mikor került oda. Együtt akartunk meghalni.

>!
lalazs

– Sokfelé járt, mi?
– Hát, igen. Bejártam a világot.
– És mi a véleménye róla?
– Más nyelvek, ugyanaz a szar.

222. oldal

>!
psn

– Végül is az ébredés majdnem olyan, mint a születés. Emlékek nélkül bukkansz elõ, aztán pislogva, ásítozva összeszeded a múltad darabjait, megpróbálod a szilánkokat idõrendbe helyezni, felvértezve magad a jelen ellen.

28. oldal

>!
Lunemorte MP

– De vajon el kell-e vesztenünk a múltunkat ahhoz, hogy bebiztosíthassuk a jövőnket?

>!
robinson P

– Lehet, hogy van néhány dolog, amiről nem kell tudnunk. Nézd innen a dolgot.
– Érdekes szempont.

326. oldal

>!
robinson P

– Gondolod, hogy ő lesz a hatvanhetes számú beteg?
– Én rá tippelnék.

196. oldal

>!
Lunemorte MP

Ki tudja, hogyan alakul ki a bizalom? Egyik pillanatban még nincs meg, a másikban már igen.

>!
Hush_Campo

– A tenger már csak ilyen – mondta az apja, miközben a tatnak támaszkodva gyengéden simogatta Teddy hátát. – Van, akit megragad. Van, akit meg elragad.

21. oldal - Viharsziget (Agave Könyvek, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jussi Adler-Olsen: Más bőrében
Dan Wells: Szellemváros
Megan Miranda: Minden eltűnt lány
Thomas Harris: A vörös sárkány
Stephen King: Tortúra
Stephen King (Richard Bachman): Blaze
Gillian Flynn: Holtodiglan
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Danielle Girard: Kihantolt múlt
Stephen King: Dolores