Viharsziget 735 csillagozás

Dennis Lehane: Viharsziget Dennis Lehane: Viharsziget Dennis Lehane: Viharsziget

1954 ​nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök?

Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190769 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190769 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
328 oldal · ISBN: 9789634190776 · Fordította: Totth Benedek

2 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Teddy Daniels · Chuck Aule · McPherson

Helyszínek népszerűség szerint

elmegyógyintézet


Kedvencelte 173

Most olvassa 29

Várólistára tette 485

Kívánságlistára tette 404

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Ninácska P
Dennis Lehane: Viharsziget

Egyik kedves barátnőmtől kaptam kölcsönbe a könyvet, mivel ő imád mindent, ami Leonardo di Caprioval kapcsolatos, de egyúttal azt is mondta, olvassam el, mert mindenképpen megéri. Igaza volt, ugyanis ez a mű nagyon jól sikerült, a fogalmazásmódja remek (ez nálam mindenképpen plusz pont), a sok-sok jelzős szerkezet az esetek többségében zavarni szokott, itt viszont olyan remek keretet adott a történetnek, hogy ezt mindenképpen meg kell említeni. A szerző gyönyörűen fogalmaz, annyira bravúrosan, hogy szinte az ember szeme előtt pereg le a cselekmény, mintha csak egy filmet néznék.
A filmet egyébként már nagyon régen láttam, de tisztán emlékszem, hogy mennyire remegtem a végén, és fogalmam se volt, hogy ez most mi is volt igazán. Ugyanezt tapasztaltam a könyvnél, csak még erősebben. Be kell vallanom, néha abba kellett hagynom, mert annyira félelmetes volt, hogy nem bírtam már, de ez alapvető követelmény egy pszicho-thriller esetében. Az író profi módjára csavarja a szálakat, amikor azt hinnéd, tökéletesen érted, mi zajlik a háttérben, rájössz, hogy valójában semmit nem értesz. És pont ez az író ütőkártyája velünk szemben, ezáltal éri el, hogy semmi ne terelje el a figyelmed a könyvről, és csak a történetre koncentrálj.
Nagyon tetszett, ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kis borzongásra vágyik…

1 hozzászólás
>!
Molymacska P
Dennis Lehane: Viharsziget

Ezt a könyvet azért emeltem le a polcról, mert úgy érzetem, valami zseniális könyvet kell most olvasnom, az előző, kevésbé jó olvasmányom után. Ehhez képest bár nem volt rossz, de valami másra számítottam, többre, jobbra, nem is tudom…
Mondjuk nehéz úgy olvasni egy könyvet, hogy alapvetően a legnagyobb spoilert elárulták neked (így végzi az a könyv, aminek híres filmváltozata van, DiCaprioval meg Ruffuloval), így azért fel voltam készülve erre, DE a könyv feléig nem is gondoltam, hogy ez bárhogyan a fő szálba csatlakozhat, egyszerűen, mert olyan szépen simítgatják a történetet. Van rejtély, nyomozás, érdekes, hiteles, és engem is magával ragadott teljesen.
Aztán hirtelen átcsap valami furcsába az egész, bejönnek erősebben az álmok, egyre összetettebb zavart lehet látni, már a világítótorony is a képben van, és ekkor mintha szétesne az egész történet (mondjuk ez a szerző részéről tudatod, hogy megérthesse az olvasó a véget), innentől pedig engem elvesztettek, és csak vonszoltam magam után a lapokat.
Érdekes könyv volt, bár valószínűleg ebből a film jobban sikerülhet (talán azért is, mert a film sokkal gyorsabban pörögne le, mint a könyv). Egynek elment, de nem különösebben hatott meg olyan igazán.

>!
Bleeding_Bride ISP
Dennis Lehane: Viharsziget

Is- is.
A filmet nem láttam, így az elmegyógyintézetnél többet nem tudtam előre a könyvről. Nagyon nagy robbanásra számítottam, de őszintén csak egy petárdát kaptam. Lehet mákom volt, hogy már az első 100 oldalban bűzlött nekem a csattanó, és utána meg fogadni mertem volna, hogy az a poén, ami, de így lényegesen elmaradt a katarzis, az izgulás.
Számomra a nyomozás alapja és módja már nyilvánvalóan kaotikus volt, szürreális, hadd ne mondjam, hogy adott ponton hangosan felsóhajtottam, hogy ez azért már baromság. Ami a végén meglepett, az maga a nő és a gyerekek „keresztmetszete”. Arra nem számítottam, viszont nem is tudott sokkolni.
Túl nagy elvárásokkal merültem el, és túl gyorsan sikerült megfejtenem. Kár érte, így nagyon nem lett kedvencem.

>!
ggizi P
Dennis Lehane: Viharsziget

Nagyszerű történet volt.
Fokozatosan lett egyre izgalmasabb, szövevényesebb és egyre feszültebb a légkör. Először csak a helyszín miatt éreztem magam enyhén kényelmetlenül. Elmegyógyintézet. A világtól elzárva egy barátságtalan szigeten. Hm… Majd sorra jöttek a gyanúsabbnál gyanúsabb körülmények, amit egy jó kis hurrikán is megtetézett. Egyre jobb! Majd a totális bizonytalanság, ahol különféle verziók hada kavarog az ember fejében. spoiler
Igen. Ez ott volt a szeren. Nagyon élvezetes könyv volt.

És a fentiekből adódik, hogy szerencsére nem láttam még a filmet, de Leo ide, Leo oda, tutira meg fogom nézni! bár ha belegondolok, biztos szuperül hozza a figurát.

4 hozzászólás
>!
dagikám
Dennis Lehane: Viharsziget

Ahogy elkezdtem olvasni, olyan lagymatagnak tűnt, és nem is értettem, hogy miért ilyen jó az értékelése, amikor már szinte megoldódott a rejtély a könyv közepére. Aztán jött a nagy bumm és minden borult. Sose gondoltam volna erre a csavarra. A fordulóponttól kezdve végig izgultam, hogy akkor mi is lesz a csattanó.
Végül el kellett ismernem, hogy megérdemelten ennyi a könyv értékelése, mert egy hihetetlenül lebilincselő thrillert olvashattam.

>!
Leliana P
Dennis Lehane: Viharsziget

Szerencsére a könyvet sikerült előbb elolvasnom, mint a filmbe belebotlottam volna, így tökéletes mit sem sejtéssel kísértem volna végig a történetet, ha nem olvasom néhány nappal ez előtt A terápiát, így viszont végig motoszkált bennem az érzés, hogy mi van, ha itt is..? (Ez után a könyv után mondjuk azt talán egy fél csillaggal kevesebbre pontoznám, de már nem nyúlok hozzá, azt is élveztem :))
Izgalmas, fordulatos, borzongató, különösen tetszett a természeti jelenségek, a kódfejtés, nyomozás és az elmegyógyintézet leírása, a legvégén a csattanó és a kérdőjel, amit hagyott, azt hiszem, egy ideig nem hagy majd nyugodni. A filmet pedig amint csak lehet, megnézem, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit sikerült kihozniuk belőle :)

4 hozzászólás
>!
pável 
Dennis Lehane: Viharsziget

Az elme leghátsó odújába menekül a gyász és a bűntudat fájdalmától elszabadult bestia, az őrület. (És mert nincs öntudatánál, öngyilkos sem lehet – no meg így a regény is hamar véget ért volna.) Szenved, vicsorog a barlang mélyéről, s akkor sem jő elő, amikor már rárobbantják a labirintust, az elme zegzugos ketrecét – talán ki sem talál már saját útvesztőjéből. Bűnbocsánatot csak attól fogadna el, akit épp ő pusztított el, a gyásza pedig feloldhatatlan, már eltelt vele, mint sóval a tenger, viharral a fekete ég. A túlcsorduló fájdalom pedig megolvasztja az elme finom óraművét, már nem lehet javítgatni, csupán lecsapni a biztosítékot.
Lehane egyszerűen bravúros. Úgy kovácsolt egybe egész regénytémákat, mint a legendás kardkovácsok, akiknek végül a százrétegű pengéje már a vasat is éppúgy elvágja, mint a papírt, és olyan mélyre merült a témáért, mint a barlangi mentők. Pár túlírt apróságával együtt is letehetetlen, pazar, lenyűgöző, hatalmas könyv (a kódfejtő játékokból volt talán fölös számban).
Scorsese filmje pedig az egyik legnagyszerűbb megfilmesítés a mozi történetében (még ha ott is lett volna mit tovább csiszolni, pl. nekem hiányoztak az orkán által kitépett, fejreállt: lombkoronával lefelé, gyökérzettel felfelé repülő fák a viharjelenetben). Olyan remekmű filmen is, méltó párja Lehane művének, hogy talán mindegy is, melyikbe ugrasz előbb fejest.

>!
Judit_Sike P
Dennis Lehane: Viharsziget

Hu, de féltem ettől a könyvtől.
Tologattam egy kicsit jobbra balra, és vártam a megfelelő pillanatot, amikor majd előveszem, és elolvasom. Az volt a nagy félelmem, hogy nem fog felérni a filmhez. Persze tudjuk, hogy a könyvek mindig sokkal jobbak, mint a film. Viszont én annyiszor láttam ezt a filmet, imádom, és egy alap filmnek gondolom, bárki kérdezi, hogy ajánljak jó filmeket, az tuti, hogy a Hannibál, Viharsziget, és Zodiákus triót kapja tőlem.
Nos, szerencsére a könyv is szenzációsan jó, és szintén úgy érzem, hogy egy alap mű a krimiért rajongók körében.
Nagyon tetszett a stílus, hogy a szörnyűségek ellenére poénosra van véve, mindenhol egy kis szarkazmus, egy kis irónia, egy kis nevetés, egy kis vicc. Hihetetlenül élvezetes volt, és egy percre sem laposodott el.
A végén lévő csavart persze már ismertem, de ez nem vett el az értékéből semmit, bármikor újra és újra olvasható ez a könyv.

Szóval krimi rajongók, ha még nem olvastátok, azonnal irány olvasni :)))

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
psn

Teddy meg akarta kérdezni tőle, milyen hangot ad ki a szív, amikor szétrobban a gyönyörűségtől, amikor valakinek a látványa úgy tölt el, ahogyan az étel, a vér és a levegő sosem lenne képes, amikor azt érzed, hogy ha van egy pillanat, amiért meg kell születned, akkor ez az.

186. oldal

>!
lalazs 

– Sokfelé járt, mi?
– Hát, igen. Bejártam a világot.
– És mi a véleménye róla?
– Más nyelvek, ugyanaz a szar.

222. oldal

>!
Panelmacska

Együtt akartunk megöregedni, Dolores. Gyerekeket akartunk. Öreg fák árnyékában szerettünk volna sétálni. Végig akartam nézni, ahogyan vonalakat karcol a bőrödre az idő, és tudni akartam, melyik mikor került oda. Együtt akartunk meghalni.

>!
Lunemorte MP

Ebben a világban minden arra emlékeztet, amit elveszítettem, amit soha nem szerezhetek vissza, és amivel sosem tudtam betelni eléggé.

>!
psn

– Végül is az ébredés majdnem olyan, mint a születés. Emlékek nélkül bukkansz elõ, aztán pislogva, ásítozva összeszeded a múltad darabjait, megpróbálod a szilánkokat idõrendbe helyezni, felvértezve magad a jelen ellen.

28. oldal

>!
Natasha

– […] Hány pszichiáter kell egy villanykörte becsavarásához?
– Nem tudom. Hány?
– Nyolc.
– Miért?
– Nehogy már most elkezdjük analizálni!

83. oldal

3 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas

Végig akartam nézni, ahogy vonalakat karcol a bőrödbe az idő,
és tudni akartam, melyik mikor került oda. Együtt akartunk meghalni.

79. oldal

>!
robertjordan

Nem vagyok őrült. Egyáltalán nem. Természetesen mi mást mondhatna egy őrült? Ez a hátborzongatóan kafkai zsenialitása a helyzetnek. Ha az ember nem őrült, de rajta kívül mindenki úgy tudja, hogy az, akkor minden tiltakozásával az ő malmukra hajtja a vizet.

205. oldal (agave kiadó, 2010, második kiadás)

>!
Hush_Campo

– A tenger már csak ilyen – mondta az apja, miközben a tatnak támaszkodva gyengéden simogatta Teddy hátát. – Van, akit megragad. Van, akit meg elragad.

21. oldal - Viharsziget (Agave Könyvek, 2010)

>!
Lunemorte MP

– De vajon el kell-e vesztenünk a múltunkat ahhoz, hogy bebiztosíthassuk a jövőnket?


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Stephen King: Az
Stephen King: Bilincsben
Thomas Harris: A vörös sárkány
Stephen King: A halálsoron
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Stephen King: Titkos ablak, titkos kert
Stephen King: A Napkutya