Viharsziget 90% 924 csillagozás

Kiváló pszichothriller, remek fordítás.

Zseniális! Nagyon sokáig megvezetett a szerző!
Az emberi agy működése elég bonyolult, kiváltképp egy trauma hatására képes olyan működésre, ami elképesztő, hihetetlen és valóságosnak tűnő. A szerző ezt brilliánsan építette bele regényébe, és egy izgalmas, fordulatos thrillert alkotott. Nem minden az, aminek látszik.
Nem szereznék spolerezni, így nehéz róla értékelést írni. A végén még maradt bennem egy fura és kérdőjeles érzés. De mi lenne, ha folytatódna?

Előbb láttam a filmet, jó régen. Jó volt most olvasni is ezt a komor, lélektani krimit.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/04/viharsziget.html

Nagy elvárásokkal és lendülettel kezdtem neki a könyvnek, sajnos a lelkesedésem hamar alábbhagyott, mondhatni teljesen megállt. Megkockáztatom, hogy ebben az esetben a film jobb lehet, mint maga a könyv, bár még nem láttam, de szívesen megnézném még a negatív olvasási élményem után is.
Nekem nagyon vontatott volt az egész történetvezetés, nem csigázott fel kellően, pedig az alapsztorit jónak mondom, és magát a helyszínt is. Az egész elképzelés jó, de hiányzott belőle a pikantéria, ami a sava borsát adta volna egy feszkós, izgulós pszicho-thrillernek. A horror címkét pedig nem nagyon értem miért van rajta…
A felénél kb. letettem volna a könyvet, de a mindenki által emlegetett nagy csavar kitartott, hogy elolvassam. Elkezdtem gondolkodni, mi is lehetne ez, és amit kiötlöttem a végére be is jött :) Viszont, ha nem csigáznak fel vele, akkor szerintem letettem volna a könyvet, mert semmi sem motivált volna, hogy tovább olvassam.

Nehezen indult be, elég unalmas volt, ahogy járnak körbe-körbe, próbálnak valamit megtudni, de mindenhol falakba ütköznek. Aztán úgy a felénél, háromnegyed részének felgyorsulnak az események, és egyre furcsább dolgok derülnek ki. A vége nagyon ütős lett, erre nem is gondoltam olvasás közben. A filmet nem láttam, majd lehet, hogy később megnézem.

Ez a könyv nagyon régóta várta már, hogy elolvassam és végre eljött az alkalom. A filmet nagyon szerettem és hihetetlen volt a csattanó, amire emlékeztem is meg nem is.

Nekem ez a történet arról szól, hogy az ember vajon mennyi fájdalmat, csapást, veszteséget képes elviselni anélkül, hogy bele ne őrülne és ha ez mégis megtörténik, akkor vajon hibáztathatjuk-e érte…

Ezt a könyvet azért emeltem le a polcról, mert úgy érzetem, valami zseniális könyvet kell most olvasnom, az előző, kevésbé jó olvasmányom után. Ehhez képest bár nem volt rossz, de valami másra számítottam, többre, jobbra, nem is tudom…
Mondjuk nehéz úgy olvasni egy könyvet, hogy alapvetően a legnagyobb spoilert elárulták neked (így végzi az a könyv, aminek híres filmváltozata van, DiCaprioval meg Ruffuloval), így azért fel voltam készülve erre, DE a könyv feléig nem is gondoltam, hogy ez bárhogyan a fő szálba csatlakozhat, egyszerűen, mert olyan szépen simítgatják a történetet. Van rejtély, nyomozás, érdekes, hiteles, és engem is magával ragadott teljesen.
Aztán hirtelen átcsap valami furcsába az egész, bejönnek erősebben az álmok, egyre összetettebb zavart lehet látni, már a világítótorony is a képben van, és ekkor mintha szétesne az egész történet (mondjuk ez a szerző részéről tudatod, hogy megérthesse az olvasó a véget), innentől pedig engem elvesztettek, és csak vonszoltam magam után a lapokat.
Érdekes könyv volt, bár valószínűleg ebből a film jobban sikerülhet (talán azért is, mert a film sokkal gyorsabban pörögne le, mint a könyv). Egynek elment, de nem különösebben hatott meg olyan igazán.

Is- is.
A filmet nem láttam, így az elmegyógyintézetnél többet nem tudtam előre a könyvről. Nagyon nagy robbanásra számítottam, de őszintén csak egy petárdát kaptam. Lehet mákom volt, hogy már az első 100 oldalban bűzlött nekem a csattanó, és utána meg fogadni mertem volna, hogy az a poén, ami, de így lényegesen elmaradt a katarzis, az izgulás.
Számomra a nyomozás alapja és módja már nyilvánvalóan kaotikus volt, szürreális, hadd ne mondjam, hogy adott ponton hangosan felsóhajtottam, hogy ez azért már baromság. Ami a végén meglepett, az maga a nő és a gyerekek „keresztmetszete”. Arra nem számítottam, viszont nem is tudott sokkolni.
Túl nagy elvárásokkal merültem el, és túl gyorsan sikerült megfejtenem. Kár érte, így nagyon nem lett kedvencem.

Szerencsére a könyvet sikerült előbb elolvasnom, mint a filmbe belebotlottam volna, így tökéletes mit sem sejtéssel kísértem volna végig a történetet, ha nem olvasom néhány nappal ez előtt A terápiát, így viszont végig motoszkált bennem az érzés, hogy mi van, ha itt is..? (Ez után a könyv után mondjuk azt talán egy fél csillaggal kevesebbre pontoznám, de már nem nyúlok hozzá, azt is élveztem :))
Izgalmas, fordulatos, borzongató, különösen tetszett a természeti jelenségek, a kódfejtés, nyomozás és az elmegyógyintézet leírása, a legvégén a csattanó és a kérdőjel, amit hagyott, azt hiszem, egy ideig nem hagy majd nyugodni. A filmet pedig amint csak lehet, megnézem, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit sikerült kihozniuk belőle :)

Ahogy elkezdtem olvasni, olyan lagymatagnak tűnt, és nem is értettem, hogy miért ilyen jó az értékelése, amikor már szinte megoldódott a rejtély a könyv közepére. Aztán jött a nagy bumm és minden borult. Sose gondoltam volna erre a csavarra. A fordulóponttól kezdve végig izgultam, hogy akkor mi is lesz a csattanó.
Végül el kellett ismernem, hogy megérdemelten ennyi a könyv értékelése, mert egy hihetetlenül lebilincselő thrillert olvashattam.