Viharsziget 603 csillagozás

Dennis Lehane: Viharsziget Dennis Lehane: Viharsziget Dennis Lehane: Viharsziget

1954 ​nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök?

Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de… (tovább)

Eredeti mű: Dennis Lehane: Shutter Island

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190769 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190769 · Fordította: Totth Benedek
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
328 oldal · ISBN: 9789634190776 · Fordította: Totth Benedek

2 további kiadás


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Teddy Daniels · Chuck Aule · gyilkos · McPherson

Helyszínek népszerűség szerint

elmegyógyintézet


Kedvencelte 142

Most olvassa 25

Várólistára tette 421

Kívánságlistára tette 349

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Dennis Lehane: Viharsziget

Előbb láttam a filmet, jó régen. Jó volt most olvasni is ezt a komor, lélektani krimit.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/04/viharsziget.html

9 hozzászólás
>!
Ninácska P
Dennis Lehane: Viharsziget

Egyik kedves barátnőmtől kaptam kölcsönbe a könyvet, mivel ő imád mindent, ami Leonardo di Caprioval kapcsolatos, de egyúttal azt is mondta, olvassam el, mert mindenképpen megéri. Igaza volt, ugyanis ez a mű nagyon jól sikerült, a fogalmazásmódja remek (ez nálam mindenképpen plusz pont), a sok-sok jelzős szerkezet az esetek többségében zavarni szokott, itt viszont olyan remek keretet adott a történetnek, hogy ezt mindenképpen meg kell említeni. A szerző gyönyörűen fogalmaz, annyira bravúrosan, hogy szinte az ember szeme előtt pereg le a cselekmény, mintha csak egy filmet néznék.
A filmet egyébként már nagyon régen láttam, de tisztán emlékszem, hogy mennyire remegtem a végén, és fogalmam se volt, hogy ez most mi is volt igazán. Ugyanezt tapasztaltam a könyvnél, csak még erősebben. Be kell vallanom, néha abba kellett hagynom, mert annyira félelmetes volt, hogy nem bírtam már, de ez alapvető követelmény egy pszicho-thriller esetében. Az író profi módjára csavarja a szálakat, amikor azt hinnéd, tökéletesen érted, mi zajlik a háttérben, rájössz, hogy valójában semmit nem értesz. És pont ez az író ütőkártyája velünk szemben, ezáltal éri el, hogy semmi ne terelje el a figyelmed a könyvről, és csak a történetre koncentrálj.
Nagyon tetszett, ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kis borzongásra vágyik…

1 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride IMP
Dennis Lehane: Viharsziget

Is- is.
A filmet nem láttam, így az elmegyógyintézetnél többet nem tudtam előre a könyvről. Nagyon nagy robbanásra számítottam, de őszintén csak egy petárdát kaptam. Lehet mákom volt, hogy már az első 100 oldalban bűzlött nekem a csattanó, és utána meg fogadni mertem volna, hogy az a poén, ami, de így lényegesen elmaradt a katarzis, az izgulás.
Számomra a nyomozás alapja és módja már nyilvánvalóan kaotikus volt, szürreális, hadd ne mondjam, hogy adott ponton hangosan felsóhajtottam, hogy ez azért már baromság. Ami a végén meglepett, az maga a nő és a gyerekek „keresztmetszete”. Arra nem számítottam, viszont nem is tudott sokkolni.
Túl nagy elvárásokkal merültem el, és túl gyorsan sikerült megfejtenem. Kár érte, így nagyon nem lett kedvencem.

>!
ggizi P
Dennis Lehane: Viharsziget

Nagyszerű történet volt.
Fokozatosan lett egyre izgalmasabb, szövevényesebb és egyre feszültebb a légkör. Először csak a helyszín miatt éreztem magam enyhén kényelmetlenül. Elmegyógyintézet. A világtól elzárva egy barátságtalan szigeten. Hm… Majd sorra jöttek a gyanúsabbnál gyanúsabb körülmények, amit egy jó kis hurrikán is megtetézett. Egyre jobb! Majd a totális bizonytalanság, ahol különféle verziók hada kavarog az ember fejében. spoiler
Igen. Ez ott volt a szeren. Nagyon élvezetes könyv volt.

És a fentiekből adódik, hogy szerencsére nem láttam még a filmet, de Leo ide, Leo oda, tutira meg fogom nézni! bár ha belegondolok, biztos szuperül hozza a figurát.

4 hozzászólás
>!
Ardena P
Dennis Lehane: Viharsziget

Szerencsére a könyvet sikerült előbb elolvasnom, mint a filmbe belebotlottam volna, így tökéletes mit sem sejtéssel kísértem volna végig a történetet, ha nem olvasom néhány nappal ez előtt A terápiát, így viszont végig motoszkált bennem az érzés, hogy mi van, ha itt is..? (Ez után a könyv után mondjuk azt talán egy fél csillaggal kevesebbre pontoznám, de már nem nyúlok hozzá, azt is élveztem :))
Izgalmas, fordulatos, borzongató, különösen tetszett a természeti jelenségek, a kódfejtés, nyomozás és az elmegyógyintézet leírása, a legvégén a csattanó és a kérdőjel, amit hagyott, azt hiszem, egy ideig nem hagy majd nyugodni. A filmet pedig amint csak lehet, megnézem, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit sikerült kihozniuk belőle :)

4 hozzászólás
>!
TiaManta
Dennis Lehane: Viharsziget

Elsőnek is megemlíteném, hogy nem láttam a filmet. Se spoilereket belőle.

Nagyon, de nagyon nehezen vont be a történet mindig mikor olvastam. Furcsa volt az író stílusa, nem az amihez én hozzászoktam, de ez nem hiba.
A végén a fordulatot már lehet sejteni, hisz az egész történet ezt építi fel. Valami mindig bűzlött Dániában. De így is mellbe tud vágni az mód, ahogy közlik a dolgot, szembesítenek vele. Nem kíméli az író előtte se az olvasót. Mondjuk lehet én filózok el minden apróságon a könyvekben, és kombinálok…
Én igazából nem mondanám teljesen kriminek, az csak álca egy pszicho-thriller-hez.

Tehát. Én nem láttam a filmet.

>!
smetalin
Dennis Lehane: Viharsziget

Állítólag láttam a filmet, de nem emlékszem rá, pedig ez egy olyan film-könyv, amit az ember nem felejt el, vagy mégis?
Mivel olvasás közben folyton ezen törtem a fejem (meg kutakodtam a neten a film után), 100 oldanál rájöttem, mi lesz a csattanó ( vagy előtörtek az emlékeim?). Persze nem az egészre, de vadul fejtettem a kódokat és abból kikövetkeztettem valamit, ami helyesnek bizonyult! Na ettől még élveztem az egész könyvet, a hangulatát, karaktereket, a „fegyház-elmegyógyintézet” leírását. Egy szép kerek történetet kapunk a végére, izgalmakkal, viharral, rossz álmokkal tele!
( „újra” nézem a filmet is)

13 hozzászólás
>!
MrClee IP
Dennis Lehane: Viharsziget

„Az őrültek tagadják, hogy őrültek volnának.”

Ennek a mondatnak épp annyi értelme van, mint a híres mondókának, mely szerint én vagyok Én, te vagy Te, ki a hülye, Én vagy Te? Nincs helyes válasz, eltekintve példánkban az „aki a kérdést feltette” választól bármit mond az ember, biztos, hogy rosszul jön ki belőle. Vagy nem tagad, és azért lesz őrült, vagy tagad, és akkor azért lesz őrült. Csupán játék a szavakkal. Néhány okos mondat, rafinált hangsúlyozás, és az ember máris pácba kerül, megkapja a bélyeget, és soha le nem mossa magáról. Mindig ott lesz az életkönyvében, hogy vele már fordult elő ilyen eset, nem csoda, hogy ez meg az történt. Nem lehet szabadulni végérvényesen ebből a mókuskerék-harcból.
Kivéve akkor, ha az ember forgatja a kereket, de ahhoz nagy kiváltság kell. Na de történetünkben vajon ki volt a mókus a kerékben, és ki volt az, aki végülis mindent irányított? Ez a nagy kérdés, a legnagyobb kérdés, amit nem csak az olvasó, hanem a történet összes szereplője is keres, kivéve azt, aki valójában irányít. Na meg azt, aki azt hiszi, hogy irányít. Meg persze azt is, aki valakiről azt hiszi, hogy az a valaki irányít. És így tovább, a végtelenségig, mert ez a könyv annyira tökéletesen lett megírva, hog az ember órákon át alkothatná a különféle teóriákat, számolhatnak, oszthatna-szorozhatna, lehozhatná a csillagokat az égből, akkor sem találna tutibiztos megoldást. Mindig lenne valaki, aki feldöntené az elméletet, a kártyavárat, jönne a vihar, és mindent keresztülhúzna. De ezért tud ez a könyv odaszögezni maga elé, mert minden egyes oldalon újabbnál újabb kételyek merülnek fel, amit az ember Meg Akar Tudni.
Jól tettem, hogy előbb a könyvet olvastam el, így a film még nyújthat újat, viszont a filmet megnézve, és lelőve a hatalmas csattanót, biztosan nem élveztem volna a könyvet ennyire. Így ez a felosztás jóval kedvezőbb. lehet talán.
Eleinte a különböző rejtvényeket, számokat és betűket furcsálltam, erőltetettnek éreztem, mondván, ne már, ez túl nagy belemagyarázás. Aztán végül minden más megvilágításba helyeződött, és gyorsan visszavontam az erre vonatkozó állításaimat. spoiler

2 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Dennis Lehane: Viharsziget

Hiába olvastam már vagy kétszer, a filmet is láttam vagy háromszor, akkor is nagyon jó ez a könyv. Mondjuk azért nagyon irigylem azt, aki most olvassa először, micsoda élmény! Direkt odafigyeltem a jelekre, mint egy Agatha Christie-nél, elszórt utalásokra, találtam is egyet-kettőt, érdekes volt erről a másik oldalról is.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
psn

Teddy meg akarta kérdezni tőle, milyen hangot ad ki a szív, amikor szétrobban a gyönyörűségtől, amikor valakinek a látványa úgy tölt el, ahogyan az étel, a vér és a levegő sosem lenne képes, amikor azt érzed, hogy ha van egy pillanat, amiért meg kell születned, akkor ez az.

186. oldal

>!
Lunemorte MP

Ebben a világban minden arra emlékeztet, amit elveszítettem, amit soha nem szerezhetek vissza, és amivel sosem tudtam betelni eléggé.

>!
Panelmacska

Együtt akartunk megöregedni, Dolores. Gyerekeket akartunk. Öreg fák árnyékában szerettünk volna sétálni. Végig akartam nézni, ahogyan vonalakat karcol a bőrödre az idő, és tudni akartam, melyik mikor került oda. Együtt akartunk meghalni.

>!
lalazs

– Sokfelé járt, mi?
– Hát, igen. Bejártam a világot.
– És mi a véleménye róla?
– Más nyelvek, ugyanaz a szar.

222. oldal

>!
psn

– Végül is az ébredés majdnem olyan, mint a születés. Emlékek nélkül bukkansz elõ, aztán pislogva, ásítozva összeszeded a múltad darabjait, megpróbálod a szilánkokat idõrendbe helyezni, felvértezve magad a jelen ellen.

28. oldal

>!
ZsúésKrisz_Olvas

Végig akartam nézni, ahogy vonalakat karcol a bőrödbe az idő,
és tudni akartam, melyik mikor került oda. Együtt akartunk meghalni.

79. oldal

>!
Lunemorte MP

– De vajon el kell-e vesztenünk a múltunkat ahhoz, hogy bebiztosíthassuk a jövőnket?

>!
robertjordan

Nem vagyok őrült. Egyáltalán nem. Természetesen mi mást mondhatna egy őrült? Ez a hátborzongatóan kafkai zsenialitása a helyzetnek. Ha az ember nem őrült, de rajta kívül mindenki úgy tudja, hogy az, akkor minden tiltakozásával az ő malmukra hajtja a vizet.

205. oldal (agave kiadó, 2010, második kiadás)

>!
Lunemorte MP

Ki tudja, hogyan alakul ki a bizalom? Egyik pillanatban még nincs meg, a másikban már igen.

>!
Hush_Campo

– A tenger már csak ilyen – mondta az apja, miközben a tatnak támaszkodva gyengéden simogatta Teddy hátát. – Van, akit megragad. Van, akit meg elragad.

21. oldal - Viharsziget (Agave Könyvek, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Szellemváros
Robert Bloch: Pszicho
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög
Karin Alvtegen: Árulás
Federico Axat: Öld meg őt is!
Karine Giébel: Csak egy árnyék
John Cure: A gonosz új arca
Tom Rob Smith: A tanya
Sarah Pinborough: 13 perc