Titokzatos ​folyó 219 csillagozás

Dennis Lehane: Titokzatos folyó Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Dennis Lehane mára kultikussá vált regénye három, Boston egyik munkások lakta részében felnőtt férfi barátságáról szól. Gyerekkorukban olyasvalami történt, ami mindhármuk életét gyökeresen megváltoztatta, és ez még akkor is kísérti őket, amikor egyikőjük lányát brutálisan meggyilkolják. A regény cselekménye lélegzetelállítóan robog az elkerülhetetlen és tragikus végkifejlet felé, ahogy a főszereplők külön-külön birkóznak meg belső démonaikkal. Lehane kiválósága nemcsak a hibátlan nyomozati eljárás leírásában rejlik, hanem abban is, ahogy megindítóan és mégis felesleges szentimentalizmus nélkül tárja elénk a három férfi fájdalmas történetét egy olyan városnegyedben, amely hozzájuk hasonlóan jobb sorsot érdemelt volna.

A Titokzatos folyóból Clint Eastwood készített felejthetetlen filmet 2003-ban, melyet – Sean Penn és Tim Robbins kiváló alakításáért – az Amerikai Filmakadémia két Oscar-díjjal jutalmazott.

A Mystic River rejtélye címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
368 oldal · ISBN: 9789634191674 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191667 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2004
354 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638648392 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Annabeth Marcus · Whitey Powers


Kedvencelte 37

Most olvassa 5

Várólistára tette 233

Kívánságlistára tette 192

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Na, az ilyen könyvekért, történetekért volt érdemes megtanulni olvasni. Zseniális, tényleg minden betű a helyén és ez letehetetlen volt az első sortól a végéig nekem. Le a kalappal Lehane előtt.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/07/titokzatos-folyo…

8 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Azt hittem, ezzel a könyvvel nem leszünk barátok: lassan indult, vontatott volt és nyúlt, mint a rétestészta… de aztán szép lassan magával ragadott, és teljesen hatása alá kerültem annak a bús, borongós, drámai és lélektani vonulatnak, amely a könyv egészét végig kíséri.
Hangulat kell hozzá, türelem és idő – mert ez bizony nem egy estés olvasmány, nem egy habkönnyű kis limonádé, hanem egy emberi sorokat összekötő pszichológiai dráma. Nem elég csak olvasni: napok kérdése amíg az ember megemészti, megérti és feldolgozza ami a lapokon van… az, hogy ez kinek hogyan sikerül, és hogy kiben mi csapódik le, azt persze olvasója válogatja. Nekem nagyon tetszett!
A vége pedig… na, ott mutatkozik meg Lehane írói zsenialitása!

8 hozzászólás
sztimi53>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Volt egyszer egy film, aminek a végkifejletére őszintén szólva már nem emlékeztem tisztán, de emlékeztem a hangulatára, az érzésre, ami elfogott, amikor néztem, emlékszem mennyire tetszett, és emlékszem Tim Robbinsra. Az őrületre a szemében, az egyik legjobb alakításra, amit láttam. Nem tudom, hogy akkor hogyan követhettem el azt a hibát, hogy nem vettem meg a könyvet, ami alapján a Titokzatos folyó készült, de elkövettem. Aztán hosszú évek hiábavaló várakozása után megkaptam ajándékba. Lehane Kenzie-Gennaro sorozatát olvastam eddig csak, aminek szerettem a humorát, de a legjobban a második rész, a legsötétebb tetszett. Bizony a Mystic River is hasonlóan sötét. Szeretem a jellemeit, a jóképű, laza, nyomozóit, akiknek valahogy könnyebb élet jutott, mint a környezetükben élőknek, szeretem a azokat, akiket megedzett az élet, a kemény túlélő szereplőit, persze a férfit is, de ebben különösen érdekes volt a nő, szeretem a beteg lelkeit, akiket tönkretett az élet, akiknek rosszabb sors jutott, mint a könnyed nyomozónak, akik önhibájukon kívül vesztesek, és végül félem az emberi szörnyeket akikről olyan hű képet fest, hogy álmatlanul forgolódom olvasás után. Kevésbé volt humoros, mint vártam, tele van az egész titkokkal, mint a folyó, ami címét adta. És a folyó nem csak titkokat rejt. A gyerekkorba visszatekintő, a három férfi egyszervolt barátságát meghatározó tragédia végigkíséri a könyvet, és befolyásolja a felnőttkort. Ritkán olvasok krimit, így hát örülök, amikor ilyen jófélére bukkanok e műfajon belül. A befejezése kissé suta volt, de ezt megbocsátom neki. És megígértem magamnak, hogy újranézem a filmet.

3 hozzászólás
pat P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Valószínűleg nagyon felületes vagyok, és egyáltalán nem értek az Irodalomhoz, se mint tudományhoz, se mint művészethez, de nekem ez a könyv adott annyit, mint nagyjából bármelyik kortársamerikai regény (a nem túl sokból), amit mostanában olvastam.
És ebben még gyilkosság is van, nyomozás, meg rejtély, ami azért egy tagadhatatlan plusz motivációt meg érdeklődést csempész az olvasmányélménybe – pláne, hogy egész jól ki is találtam, ki a gyilkos! (Jó, nem sokkal előbb, mint ahogy kiderült, de előtte is csak picikét lőttem mellé, na.)
Nem a krimi szál volt egyébként a könyv legerősebb része szerintem: egészen elragadott a város hangulata, a karakterek az összes előzményükkel, sérülésükkel, motivációjukkal, megfáradtságukkal (te jó ég, és ezeknél az embereknél én öregebb vagyok!), a regény szerkezete is nagyon tetszett, és katarzis is volt, bizony.
Ez egy ilyen év, hiába: horroron röhögök, krimin bőgök (majdnem!), hát mi lesz még itt?

4 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Alig vártam, hogy a sok YA kötet után olvashassak egy jó kis krimit, de ez nem jött össze ezzel a könyvvel. Nagyon untam, s bár az elgondolás nem lett volna rossz, de számomra nem jött át az egésznek a hangulata, kicsit fura volt az egész. Adott három gyerek, akik igazán jó barátok, aztán történik egy szörnyűség… spoiler

marcipáncica P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Valamikor régen láttam a filmet, nem is egyszer, így a regény főbb kulcselemei egész élénken éltek még bennem. Eastwood filmadaptációja is igen jól sikerült, de Lehane eredetije a cselekmény ismeretében is bőven tartogat olyan pluszt magában, amitől a filmet ismerőknek is kivételes élményt nyújt.
A regény legerősebb pontja, ami élettel tölti meg a drámai cselekményt, a rendkívül alaposan, valódi mélységgel felépített karakterek, és a köztük zajló kapcsolatok kibontakozása. Az egykori sorsfordító esemény által szétválasztott barátok élete évtizedekkel később egy újabb tragédia kapcsán fonódik újra egymásba, és a kettő közt eltelt idő súlya hatalmas feszültségként telepszik a történetre, és az apránként feltárulkozó részletek folyamatos mozgásban tartják a történetet. Lehane mesterien fűzi össze a gyerekkor tragikus eseményei által meghatározott múlt drámai cselekményét a jelen kőkemény gyilkossági nyomozását. Nem csak egyszerűen egy kiváló thriller darabkáit építgeti fel, hanem közben egy nagyon erős, súlyos lélektani drámát tár fel olvasója előtt. Karakterei valóságos, esendő, emberi alakok, akik nem képviselik a feketén-fehéren elkülönülő jót és rosszat, folyamatos morális kérdések feltételére késztetve az olvasót, amitől a történet rendkívüli életszerűséget kap. Szereplői folyamatosan kényszerülnek szembenézni a múlt árnyékaival, döntéseik helyességével, tetteik súlyával, melyek közül sokszor a jelentéktelennek tűnő apróságok járnak a legsúlyosabb következményekkel. A történet drámai mélységet pedig folyamatosan fokozza az elhibázottnak bizonyuló döntések, a tehetetlenség érzése, a meggondolatlanság – a szereplők azon cselekedetei, amik igazán emberivé teszik őket.
A remek karakterek mellé párosul a Lehane-től megszokottnak mondható kifogástalan atmoszférateremtés, Boston ködös, borús, elkeseredett, megfáradt hangulata, a füllesztő feszültség.
Lehane stílusa a regényben (talán megint mondhatnám, hogy a szokásos módon, de azért olvastam már tőle olyat, ami messze nem ért fel ehhez a színvonalhoz) gördülékeny, élénk, tele egyediséggel, természetességgel és hitelességgel, párbeszédei élők, eredetiek. Sorai sokszor többrétű mondanivalót rejtenek magukban, amik reflektálásra késztetik az olvasót, ideális érzékkel választja meg a történet ütemét, jókor lassít le, és hagy teret az elgondolkodásra, de időben visszatér a pergősebb nyomozáshoz, mielőtt a cselekmény leülne.
A nyomozás – bár kiváltképp a történet vége felé erősen háttérbe szorul a lélektani dráma mögött – izgalmas, feszült, és nagyon jól ütemezett, talán egyedül a vége az, ami számomra kicsit gyengébbnek hatott – de ez lehet azért, mert már a filmből ismertem a befejezést. A szereplők személyes tragédiájának és azok kapcsolatának szövevényes története bőven kárpótol azokért az esetleges hiányosságokért is, amik a krimi vonalban felmerülnek.
Szinte hibátlan könyv, amiben nagyon jó arányban vegyül a nyomozásra épülő gyilkossági történet és a sokkal mélyebb tartalmú pszichológiai dráma, ami egyszerre nagyon élvezetes és egyben elgondolkodtató végeredménnyé áll össze.

buzavirág>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Ennyire nyomasztó könyvet nem is tudom mikor olvastam, úgy éreztem mintha a folyó aljára süllyedtem volna egy nagy kődarabbal a lábamon. Pedig alapjaiban véve nem volt különösebben kegyetlen, szinte csak tények voltak, az elkövetés módja nem volt részletesen kitárgyalva, de az író mégis olyan hitelesen adta elő, mintha személyesen jelen lettem volna az események alakulásakor. Nem tudnék kiemelni kedvenc karaktert, nem is ez volt szerintem a cél, hanem az Alvilág bemutatása, és az ok, okozati összefüggés.

hcs23>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Maximálisan egyetértek @Töki értékelésének minden szavával, és gyakorlatilag nem is tudok semmi pluszt hozzáadni. És nem is akarnék. Remekül leírt mindent. Itt olvashatjátok: https://moly.hu/ertekelesek/2698279
A könyv fő motívumai tőszavakban:
– lassú tempó (a történet tényleg csak „folydogál” – by @Niko_oka)
– hosszú bevezető rész (ami sokáig nem is nyeri el értelmét, és utána sem üt nagyot)
– feleslegesen elnyújtott részek
– durva káromkodások tobzódása (van, amikor kell, de itt sokszor nem)
Mindamellett mély lélektani tartalommal és rendkívül borús hangulattal van átitatva, ami a műfajból adódóan pozitívum, viszont meglehetősen depresszív hatást kelt az olvasóban, úgyhogy ennek tudatában kéretik olvasni. A pontszámbeli értékelést ez, valamint a szerző neve húzza fel egy gyenge négyesre.

altagi P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Nekem ez a könyv inkább volt lélektani dráma, elsősorban a szereplők életének fordulatai és annak bemutatásának módja miatt. A karakterek teljesen átlagos, kisvárosi lecsúszott figuráknak tűnnek, de mindvégig ott van a háttérben az a gyomorszorító pillanat amire az egész regény épít, amikor a későbbi felnőtt szereplők gyerekkora teljesen szétcsúszott. Legtöbb krimivel ellentétben nem a megoldás volt szinte nyilvánvaló már az elején, hanem inkább a befejezés. Mert van különbség a kettő között, és az ebben a regényben mutatkozik meg igazán. A legrémisztőbb olvasás közben az volt, hogy nem tudtam kedvelni a pozitív szereplőket sem.

smetalin>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Ez most számomra nem „szólt” akkorát mint a Viharsziget! Jó volt, érdekes, de ki található ki is a gyilkos!
Három fiú életét követhettük nyomon, vagyis inkább egy szeletét a 11 éves korukból. Különböző családi háttérrel rendelkeztek, és ez befolyásolta az életüket felnőtt korukban, mikor is ugrunk az időben 25 évet, és a felnőtt fiúkról olvashatunk!
Kiből mi lett, és egy szomorú gyilkosság által (jó, oké vidám nincs is) ismét egymás mellé sodrodnak, mindegyikük más-más okból! Ki nyomozó lett, ki boltos, és van olyan is aki a démonaival küzdő felnőtt!
Megismerhetjük a Lapály és a Tető közötti különbséget, és az ott élők életét! és lassan kibontakozik előttünk a drámai gyilkosság részletei. Jobban megismerjük a fiúkat, akik már férfiak, az életüket, családjukat!
( elvileg 2000-ben játszódik a történet, de ahogy @cappucci is írta, nekem is valahogy beragadt a 70'-es években a történet, a leírások, az emberek, minden!)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

FreeAngel>!

Mindenki hibázik. Mindenki. De a nagy emberek megpróbálják helyre is hozni a dolgokat.

Kapcsolódó szócikkek: Annabeth Marcus · hiba
2 hozzászólás
Angele>!

De finom határ húzódik a szeretet és aközött, hogy az ember hagyja, hogy hülyét csináljanak belőle.

4 hozzászólás
Natasha>!

– Belegondoltál valaha, hogy a legapróbb döntés is megváltoztathatja az egész életedet?
Sean állta a tekintetét. – Hogy érted?
(…)
– Egyszer hallottam, hogy Hitlert majdnem elvetette az anyja, de aztán az utolsó pillanatban meggondolta magát. Hallottam, hogy Hitler később azért ment el Bécsből, mert nem tudta eladni a képeit. De mi van, ha elad egy képet, Sean? Mi van, ha az anyja tényleg elveteti? Az egész világ megváltozott volna. Érted? Vagy mondjuk, egy nap lekésed a buszt, hát veszel még egy csésze kávét, és ha már ott vagy, veszel egy kaparós sorsjegyet is. A sorsjegy nyer. Hirtelen már nem is kell buszoznod többet. Lincolnnal jársz munkába. De karambolozol, és meghalsz. Mindez csak azért, mert egyszer lekésted a buszt.

2 hozzászólás
_lia I>!

A boldogság csak pár pillanatig tart, aztán várhatod. Sokszor évekig. De a szomorúság, a szomorúság megtelepszik benned.

112. oldal

Cicu>!

Ránézett Jimmy Marcusra, és egy olyan embert látott, aki akkor se hugyozná le őt, ha lángokban állna.

77. oldal

1 hozzászólás
Natasha>!

(…) annak az első jele, hogy a nemzedéked átadta a relevancia fáklyáját, az, ha már nem érted a fiatalabbak zenéjét.

6 hozzászólás
Niki_Salamon P>!

Az élet, nem csak annyi, hogy boldogan élünk, amíg meg nem halunk, ne, csak aranyló naplementékből meg ilyen szarságokból áll. Az élet kemény munka.

Madama_Butterfly>!

Pedig elég egyszerű: az emberek hülyék. Majmok. Sőt rosszabbak, mert a majmok nem ölik meg egymást egy kaparós sorsjegyért.

Shanara>!

Az ember így van ezzel: úgy érkezik meg, hogy tudja az igazságot, de még maga elől is igyekszik a lehető legtovább titkolni, remélni az ellenkezőjét.

122. oldal (Agave Könyvek, 2004.)

FreeAngel>!

Az emberek igyekeznek vagy be a városba, vagy ki belőle, mindenki bosszús rohanásban, és közben talán tudatában sincsenek, hogy akkor se lesz jobb kedvük, ha hazaérnek. Sokuk egyből megy is el otthonról: a piacra valamiért, amit elfelejtettek, bárba, videokölcsönzőbe vagy étterembe, ahol meg megint állhatnak sorba. És miért? Miért állunk sorba? Hová akarunk menni? És miért nem vagyunk soha olyan boldogok, amikor odaérünk, mint ahogyan vártuk?

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · ember, emberiség · sietség

Hasonló könyvek címkék alapján

Darcey Bell: Egy kis szívesség
Robin Cook: Kóma
Sarah Pinborough: 13 perc
Paula Hawkins: A víz mélyén
J. A. Redmerski: Megölni Sarait
Jodi Picoult: Sorsfordítók
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
Mary Kubica: A jó kislány
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Gillian Flynn: Holtodiglan