Titokzatos ​folyó 308 csillagozás

Dennis Lehane: Titokzatos folyó Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Dennis Lehane mára kultikussá vált regénye három, Boston egyik munkások lakta részében felnőtt férfi barátságáról szól. Gyerekkorukban olyasvalami történt, ami mindhármuk életét gyökeresen megváltoztatta, és ez még akkor is kísérti őket, amikor egyikőjük lányát brutálisan meggyilkolják. A regény cselekménye lélegzetelállítóan robog az elkerülhetetlen és tragikus végkifejlet felé, ahogy a főszereplők külön-külön birkóznak meg belső démonaikkal. Lehane kiválósága nemcsak a hibátlan nyomozati eljárás leírásában rejlik, hanem abban is, ahogy megindítóan és mégis felesleges szentimentalizmus nélkül tárja elénk a három férfi fájdalmas történetét egy olyan városnegyedben, amely hozzájuk hasonlóan jobb sorsot érdemelt volna.

A Titokzatos folyóból Clint Eastwood készített felejthetetlen filmet 2003-ban, melyet – Sean Penn és Tim Robbins kiváló alakításáért – az Amerikai Filmakadémia két Oscar-díjjal jutalmazott.

A Mystic River rejtélye címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191667 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
368 oldal · ISBN: 9789634191674 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2004
354 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638648392 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Annabeth Marcus · Dave Boyle · Jimmy Marcus · Sean Devine · Whitey Powers


Kedvencelte 48

Most olvassa 7

Várólistára tette 282

Kívánságlistára tette 222

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Na, az ilyen könyvekért, történetekért volt érdemes megtanulni olvasni. Zseniális, tényleg minden betű a helyén és ez letehetetlen volt az első sortól a végéig nekem. Le a kalappal Lehane előtt.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/07/titokzatos-folyo…

8 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Azt hittem, ezzel a könyvvel nem leszünk barátok: lassan indult, vontatott volt és nyúlt, mint a rétestészta… de aztán szép lassan magával ragadott, és teljesen hatása alá kerültem annak a bús, borongós, drámai és lélektani vonulatnak, amely a könyv egészét végig kíséri.
Hangulat kell hozzá, türelem és idő – mert ez bizony nem egy estés olvasmány, nem egy habkönnyű kis limonádé, hanem egy emberi sorokat összekötő pszichológiai dráma. Nem elég csak olvasni: napok kérdése amíg az ember megemészti, megérti és feldolgozza ami a lapokon van… az, hogy ez kinek hogyan sikerül, és hogy kiben mi csapódik le, azt persze olvasója válogatja. Nekem nagyon tetszett!
A vége pedig… na, ott mutatkozik meg Lehane írói zsenialitása!

8 hozzászólás
sztimi53>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Volt egyszer egy film, aminek a végkifejletére őszintén szólva már nem emlékeztem tisztán, de emlékeztem a hangulatára, az érzésre, ami elfogott, amikor néztem, emlékszem mennyire tetszett, és emlékszem Tim Robbinsra. Az őrületre a szemében, az egyik legjobb alakításra, amit láttam. Nem tudom, hogy akkor hogyan követhettem el azt a hibát, hogy nem vettem meg a könyvet, ami alapján a Titokzatos folyó készült, de elkövettem. Aztán hosszú évek hiábavaló várakozása után megkaptam ajándékba. Lehane Kenzie-Gennaro sorozatát olvastam eddig csak, aminek szerettem a humorát, de a legjobban a második rész, a legsötétebb tetszett. Bizony a Mystic River is hasonlóan sötét. Szeretem a jellemeit, a jóképű, laza, nyomozóit, akiknek valahogy könnyebb élet jutott, mint a környezetükben élőknek, szeretem a azokat, akiket megedzett az élet, a kemény túlélő szereplőit, persze a férfit is, de ebben különösen érdekes volt a nő, szeretem a beteg lelkeit, akiket tönkretett az élet, akiknek rosszabb sors jutott, mint a könnyed nyomozónak, akik önhibájukon kívül vesztesek, és végül félem az emberi szörnyeket akikről olyan hű képet fest, hogy álmatlanul forgolódom olvasás után. Kevésbé volt humoros, mint vártam, tele van az egész titkokkal, mint a folyó, ami címét adta. És a folyó nem csak titkokat rejt. A gyerekkorba visszatekintő, a három férfi egyszervolt barátságát meghatározó tragédia végigkíséri a könyvet, és befolyásolja a felnőttkort. Ritkán olvasok krimit, így hát örülök, amikor ilyen jófélére bukkanok e műfajon belül. A befejezése kissé suta volt, de ezt megbocsátom neki. És megígértem magamnak, hogy újranézem a filmet.

3 hozzászólás
pat P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Valószínűleg nagyon felületes vagyok, és egyáltalán nem értek az Irodalomhoz, se mint tudományhoz, se mint művészethez, de nekem ez a könyv adott annyit, mint nagyjából bármelyik kortársamerikai regény (a nem túl sokból), amit mostanában olvastam.
És ebben még gyilkosság is van, nyomozás, meg rejtély, ami azért egy tagadhatatlan plusz motivációt meg érdeklődést csempész az olvasmányélménybe – pláne, hogy egész jól ki is találtam, ki a gyilkos! (Jó, nem sokkal előbb, mint ahogy kiderült, de előtte is csak picikét lőttem mellé, na.)
Nem a krimi szál volt egyébként a könyv legerősebb része szerintem: egészen elragadott a város hangulata, a karakterek az összes előzményükkel, sérülésükkel, motivációjukkal, megfáradtságukkal (te jó ég, és ezeknél az embereknél én öregebb vagyok!), a regény szerkezete is nagyon tetszett, és katarzis is volt, bizony.
Ez egy ilyen év, hiába: horroron röhögök, krimin bőgök (majdnem!), hát mi lesz még itt?

4 hozzászólás
Mónika_T P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Stephen King Könyvtári nyomozójának olvasása közben sokszor felidéződött bennem a Titokzatos folyó fájdalmasan sötét hangulata.
Az a bizonyos poszter volt a fő kiváltó ok.
off
Ezt erős célzásnak vettem, hogy ideje lenne elolvasnom a könyvet is végre, nem csak évek óta halogatni, főleg mert amúgy is nagy kedvencem volt a film.
Nem igazán maga a történet az, ami nem enged el, inkább a nyomasztó hangulat. Mint ahogy nem is annyira a krimi szál a lényeg, hanem az események lelki vonatkoztatásai.
Már eleve szörnyű dolgokkal kezdődik, majd így is folytatódik. És hát a vége…
Talán nem egy irodalmi remekmű, de nagyon lehet szeretni. Persze gyűlölni is. Vagy egyszere mindkettőt.

2 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Alig vártam, hogy a sok YA kötet után olvashassak egy jó kis krimit, de ez nem jött össze ezzel a könyvvel. Nagyon untam, s bár az elgondolás nem lett volna rossz, de számomra nem jött át az egésznek a hangulata, kicsit fura volt az egész. Adott három gyerek, akik igazán jó barátok, aztán történik egy szörnyűség… spoiler

just_aGirl P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Lehane kiválóan tudja felvezetni a lélektani történetet, alaposan megismerjük a szereplőinket, az élet- és családi körülményeiket, szinte a bőrükbe bújva olvasunk a cselekedeteikről, együtt lélegzünk, együtt gondolkodunk velük, átérezzük a fájdalmaikat, bánatukat, traumáikat. A gyilkossági nyomozás szála természetesen összekeveredik a pszicho-szállal, és lényegében ez adja a legnagyobb csavarokat a regényben. Minden elkezdett szálnak, apró történésnek a későbbiekben jelentősége van, nincsenek mellékvágányok, nincs félrevezetés, minden az orrunk előtt történik, mégis amikor az utolsó apró kis darabka a helyére kerül, csak akkor látjuk a teljes képet, csak akkor nyer értelmet minden, és nem csodálkozunk már semmin, azon sem, hogy a legjobb nyomozók, a szakma „öreg rókái” sem jöttek rá hamarabb a megoldásra.
Az író stílusa lenyűgöző, hitelesen formázza a munkásosztályból és a bűnözők köreiből származó karaktereit, a családtagokat, a kemény férfiak asszonyait és gyerekeit is, lehengerlő stílusban meséli el a legbrutálisabb cselekményt is mindig a helyzethez illő – és nem több – durvasággal.
Szervezett bűnözésről írt könyv régóta nem került a kezembe, de Lehane művei most már biztosan megvetették lábukat a várólistámon, off és ezzel együtt újból kedvet kaptam A Keresztapa és más maffia-történetek olvasásához is.
A mű befejezése után olvastam el a fülszöveget, és meglepően tapasztaltam, hogy az írónak ebből a könyvéből is világsikert aratott filmadaptáció készült Clint Eastwood rendezésében, számtalan híres színészt felsorakoztatva, közöttük két Oscar-díjas szerepléssel. Mindenképpen látni szeretném!

9 hozzászólás
marcipáncica P>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Valamikor régen láttam a filmet, nem is egyszer, így a regény főbb kulcselemei egész élénken éltek még bennem. Eastwood filmadaptációja is igen jól sikerült, de Lehane eredetije a cselekmény ismeretében is bőven tartogat olyan pluszt magában, amitől a filmet ismerőknek is kivételes élményt nyújt.
A regény legerősebb pontja, ami élettel tölti meg a drámai cselekményt, a rendkívül alaposan, valódi mélységgel felépített karakterek, és a köztük zajló kapcsolatok kibontakozása. Az egykori sorsfordító esemény által szétválasztott barátok élete évtizedekkel később egy újabb tragédia kapcsán fonódik újra egymásba, és a kettő közt eltelt idő súlya hatalmas feszültségként telepszik a történetre, és az apránként feltárulkozó részletek folyamatos mozgásban tartják a történetet. Lehane mesterien fűzi össze a gyerekkor tragikus eseményei által meghatározott múlt drámai cselekményét a jelen kőkemény gyilkossági nyomozását. Nem csak egyszerűen egy kiváló thriller darabkáit építgeti fel, hanem közben egy nagyon erős, súlyos lélektani drámát tár fel olvasója előtt. Karakterei valóságos, esendő, emberi alakok, akik nem képviselik a feketén-fehéren elkülönülő jót és rosszat, folyamatos morális kérdések feltételére késztetve az olvasót, amitől a történet rendkívüli életszerűséget kap. Szereplői folyamatosan kényszerülnek szembenézni a múlt árnyékaival, döntéseik helyességével, tetteik súlyával, melyek közül sokszor a jelentéktelennek tűnő apróságok járnak a legsúlyosabb következményekkel. A történet drámai mélységet pedig folyamatosan fokozza az elhibázottnak bizonyuló döntések, a tehetetlenség érzése, a meggondolatlanság – a szereplők azon cselekedetei, amik igazán emberivé teszik őket.
A remek karakterek mellé párosul a Lehane-től megszokottnak mondható kifogástalan atmoszférateremtés, Boston ködös, borús, elkeseredett, megfáradt hangulata, a füllesztő feszültség.
Lehane stílusa a regényben (talán megint mondhatnám, hogy a szokásos módon, de azért olvastam már tőle olyat, ami messze nem ért fel ehhez a színvonalhoz) gördülékeny, élénk, tele egyediséggel, természetességgel és hitelességgel, párbeszédei élők, eredetiek. Sorai sokszor többrétű mondanivalót rejtenek magukban, amik reflektálásra késztetik az olvasót, ideális érzékkel választja meg a történet ütemét, jókor lassít le, és hagy teret az elgondolkodásra, de időben visszatér a pergősebb nyomozáshoz, mielőtt a cselekmény leülne.
A nyomozás – bár kiváltképp a történet vége felé erősen háttérbe szorul a lélektani dráma mögött – izgalmas, feszült, és nagyon jól ütemezett, talán egyedül a vége az, ami számomra kicsit gyengébbnek hatott – de ez lehet azért, mert már a filmből ismertem a befejezést. A szereplők személyes tragédiájának és azok kapcsolatának szövevényes története bőven kárpótol azokért az esetleges hiányosságokért is, amik a krimi vonalban felmerülnek.
Szinte hibátlan könyv, amiben nagyon jó arányban vegyül a nyomozásra épülő gyilkossági történet és a sokkal mélyebb tartalmú pszichológiai dráma, ami egyszerre nagyon élvezetes és egyben elgondolkodtató végeredménnyé áll össze.

teemaci>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Aki kimondottan a krimi címke miatt veszi kezébe a könyvet hagyományos bűntényekre és nyomozásra számítva, valószínű csalódni fog. Ez a történet sokkal több annál.
Lassan sodródó, nyomasztó hangulatú, feszültséggel teli lélektani regény drámával fűszerezve. Szenzációs.
A nagyváros hátrányos helyzetű családjainak sorsa fonódik egybe, számtalan tönkrement, eseménytelen élet, kilátástalanság, céltalanság, jó példája annak, hogy az emberek nagy része mennyire belefásul az egyhangú, unalmas hétköznapokba.
Életszerű az adott közösség bemutatása, szépen bontakozik ki az egyének jelleme, elgondolkodtató, hogy a gyerekkori traumák milyen drasztikusan meghatározzák az ember életét.
A cselekmény folyamán az író időnként visszanyúl a múltba, ami ugyan lassítja a sztorit, de ettől lesz kerek egész, teljes a történet.
Tetszett a könyv, de az írótól még mindig a Viharsziget a kedvencem.

buzavirág>!
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Ennyire nyomasztó könyvet nem is tudom mikor olvastam, úgy éreztem mintha a folyó aljára süllyedtem volna egy nagy kődarabbal a lábamon. Pedig alapjaiban véve nem volt különösebben kegyetlen, szinte csak tények voltak, az elkövetés módja nem volt részletesen kitárgyalva, de az író mégis olyan hitelesen adta elő, mintha személyesen jelen lettem volna az események alakulásakor. Nem tudnék kiemelni kedvenc karaktert, nem is ez volt szerintem a cél, hanem az Alvilág bemutatása, és az ok, okozati összefüggés.


Népszerű idézetek

FreeAngel P>!

Mindenki hibázik. Mindenki. De a nagy emberek megpróbálják helyre is hozni a dolgokat.

Kapcsolódó szócikkek: Annabeth Marcus · hiba
2 hozzászólás
Angele>!

De finom határ húzódik a szeretet és aközött, hogy az ember hagyja, hogy hülyét csináljanak belőle.

4 hozzászólás
Natasha>!

– Belegondoltál valaha, hogy a legapróbb döntés is megváltoztathatja az egész életedet?
Sean állta a tekintetét. – Hogy érted?
[…]
– Egyszer hallottam, hogy Hitlert majdnem elvetette az anyja, de aztán az utolsó pillanatban meggondolta magát. Hallottam, hogy Hitler később azért ment el Bécsből, mert nem tudta eladni a képeit. De mi van, ha elad egy képet, Sean? Mi van, ha az anyja tényleg elveteti? Az egész világ megváltozott volna. Érted? Vagy mondjuk, egy nap lekésed a buszt, hát veszel még egy csésze kávét, és ha már ott vagy, veszel egy kaparós sorsjegyet is. A sorsjegy nyer. Hirtelen már nem is kell buszoznod többet. Lincolnnal jársz munkába. De karambolozol, és meghalsz. Mindez csak azért, mert egyszer lekésted a buszt.

2 hozzászólás
_lia I>!

A boldogság csak pár pillanatig tart, aztán várhatod. Sokszor évekig. De a szomorúság, a szomorúság megtelepszik benned.

112. oldal

Cicu>!

Ránézett Jimmy Marcusra, és egy olyan embert látott, aki akkor se hugyozná le őt, ha lángokban állna.

77. oldal

1 hozzászólás
Natasha>!

[…] annak az első jele, hogy a nemzedéked átadta a relevancia fáklyáját, az, ha már nem érted a fiatalabbak zenéjét.

6 hozzászólás
Niki_Salamon>!

Az élet, nem csak annyi, hogy boldogan élünk, amíg meg nem halunk, ne, csak aranyló naplementékből meg ilyen szarságokból áll. Az élet kemény munka.

Madama_Butterfly>!

Pedig elég egyszerű: az emberek hülyék. Majmok. Sőt rosszabbak, mert a majmok nem ölik meg egymást egy kaparós sorsjegyért.

Maya>!

Mostanában inkább csak fáradt. Az emberektől. A könyvektől, a tévétől, az éjszakai hírektől, a zenéktől a rádióban, amelyek pontosan úgy hangzottak, mint az összes többi dal az évek során, és amelyeket már akkor sem szeretett. Belefáradt a saját ruhájába és frizurájába, és belefáradt mások ruhájába és mások frizurájába is. Belefáradt, hogy azt kívánja, bárcsak lenne értelme a dolgoknak. Belefáradt a hivatali pletykákba, hogy ki kit dug, és ki kit fúr. Elért arra a pontra, amikor biztosan érezte, hogy hallott már mindent, amit egy témáról el lehet mondani, ezért mintha mindennap olyan régi felvételeket hallgatott volna, amelyek már eleve nem voltak frissek.
Talán egyszerűen magába az életbe fáradt bele, abba a rettenetes erőfeszítésbe, hogy minden átkozott reggel felkel, és kilép a következő napba, ami kurvára ugyanolyan, csak az idő meg a kaja változik kicsit. Túlságosan belefáradt, hogy egy halott lány miatt törje magát, amikor úgyis jön a következő. És a következő.

173. oldal

Shanara>!

Lehet, hogy egyszerűen csak öregszik. Tudta, hogy annak az első jele, hogy a nemzedéked átadta a revelancia fáklyáját, az, ha már nem érted a fiatalabbak zenéjét.

278. oldal (Agave Könyvek, 2004.)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Dot Hutchison: Pillangók kertje
Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska
J.D. Barker: A negyedik majom
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz
Chris Carter: Kivégzés
Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Stephen King: Kedvencek temetője