Titokzatos ​folyó 176 csillagozás

Dennis Lehane: Titokzatos folyó Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Dennis Lehane mára kultikussá vált regénye három, Boston egyik munkások lakta részében felnőtt férfi barátságáról szól. Gyerekkorukban olyasvalami történt, ami mindhármuk életét gyökeresen megváltoztatta, és ez még akkor is kísérti őket, amikor egyikőjük lányát brutálisan meggyilkolják. A regény cselekménye lélegzetelállítóan robog az elkerülhetetlen és tragikus végkifejlet felé, ahogy a főszereplők külön-külön birkóznak meg belső démonaikkal. Lehane kiválósága nemcsak a hibátlan nyomozati eljárás leírásában rejlik, hanem abban is, ahogy megindítóan és mégis felesleges szentimentalizmus nélkül tárja elénk a három férfi fájdalmas történetét egy olyan városnegyedben, amely hozzájuk hasonlóan jobb sorsot érdemelt volna.

A Titokzatos folyóból Clint Eastwood készített felejthetetlen filmet 2003-ban, melyet – Sean Penn és Tim Robbins kiváló alakításáért – az Amerikai Filmakadémia két Oscar-díjjal jutalmazott.

A Mystic River rejtélye címmel is megjelent.

Eredeti mű: Dennis Lehane: Mystic River

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
368 oldal · ISBN: 9789634191674 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191667 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2004
354 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638648392 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Annabeth Marcus · Whitey Powers


Kedvencelte 30

Most olvassa 4

Várólistára tette 192

Kívánságlistára tette 173

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Na, az ilyen könyvekért, történetekért volt érdemes megtanulni olvasni. Zseniális, tényleg minden betű a helyén és ez letehetetlen volt az első sortól a végéig nekem. Le a kalappal Lehane előtt.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/07/titokzatos-folyo…

8 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Azt hittem, ezzel a könyvvel nem leszünk barátok: lassan indult, vontatott volt és nyúlt, mint a rétestészta… de aztán szép lassan magával ragadott, és teljesen hatása alá kerültem annak a bús, borongós, drámai és lélektani vonulatnak, amely a könyv egészét végig kíséri.
Hangulat kell hozzá, türelem és idő – mert ez bizony nem egy estés olvasmány, nem egy habkönnyű kis limonádé, hanem egy emberi sorokat összekötő pszichológiai dráma. Nem elég csak olvasni: napok kérdése amíg az ember megemészti, megérti és feldolgozza ami a lapokon van… az, hogy ez kinek hogyan sikerül, és hogy kiben mi csapódik le, azt persze olvasója válogatja. Nekem nagyon tetszett!
A vége pedig… na, ott mutatkozik meg Lehane írói zsenialitása!

8 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Volt egyszer egy film, aminek a végkifejletére őszintén szólva már nem emlékeztem tisztán, de emlékeztem a hangulatára, az érzésre, ami elfogott, amikor néztem, emlékszem mennyire tetszett, és emlékszem Tim Robbinsra. Az őrületre a szemében, az egyik legjobb alakításra, amit láttam. Nem tudom, hogy akkor hogyan követhettem el azt a hibát, hogy nem vettem meg a könyvet, ami alapján a Titokzatos folyó készült, de elkövettem. Aztán hosszú évek hiábavaló várakozása után megkaptam ajándékba. Lehane Kenzie-Gennaro sorozatát olvastam eddig csak, aminek szerettem a humorát, de a legjobban a második rész, a legsötétebb tetszett. Bizony a Mystic River is hasonlóan sötét. Szeretem a jellemeit, a jóképű, laza, nyomozóit, akiknek valahogy könnyebb élet jutott, mint a környezetükben élőknek, szeretem a azokat, akiket megedzett az élet, a kemény túlélő szereplőit, persze a férfit is, de ebben különösen érdekes volt a nő, szeretem a beteg lelkeit, akiket tönkretett az élet, akiknek rosszabb sors jutott, mint a könnyed nyomozónak, akik önhibájukon kívül vesztesek, és végül félem az emberi szörnyeket akikről olyan hű képet fest, hogy álmatlanul forgolódom olvasás után. Kevésbé volt humoros, mint vártam, tele van az egész titkokkal, mint a folyó, ami címét adta. És a folyó nem csak titkokat rejt. A gyerekkorba visszatekintő, a három férfi egyszervolt barátságát meghatározó tragédia végigkíséri a könyvet, és befolyásolja a felnőttkort. Ritkán olvasok krimit, így hát örülök, amikor ilyen jófélére bukkanok e műfajon belül. A befejezése kissé suta volt, de ezt megbocsátom neki. És megígértem magamnak, hogy újranézem a filmet.

3 hozzászólás
>!
pat P
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Valószínűleg nagyon felületes vagyok, és egyáltalán nem értek az Irodalomhoz, se mint tudományhoz, se mint művészethez, de nekem ez a könyv adott annyit, mint nagyjából bármelyik kortársamerikai regény (a nem túl sokból), amit mostanában olvastam.
És ebben még gyilkosság is van, nyomozás, meg rejtély, ami azért egy tagadhatatlan plusz motivációt meg érdeklődést csempész az olvasmányélménybe – pláne, hogy egész jól ki is találtam, ki a gyilkos! (Jó, nem sokkal előbb, mint ahogy kiderült, de előtte is csak picikét lőttem mellé, na.)
Nem a krimi szál volt egyébként a könyv legerősebb része szerintem: egészen elragadott a város hangulata, a karakterek az összes előzményükkel, sérülésükkel, motivációjukkal, megfáradtságukkal (te jó ég, és ezeknél az embereknél én öregebb vagyok!), a regény szerkezete is nagyon tetszett, és katarzis is volt, bizony.
Ez egy ilyen év, hiába: horroron röhögök, krimin bőgök (majdnem!), hát mi lesz még itt?

4 hozzászólás
>!
marcipáncica
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Valamikor régen láttam a filmet, nem is egyszer, így a regény főbb kulcselemei egész élénken éltek még bennem. Eastwood filmadaptációja is igen jól sikerült, de Lehane eredetije a cselekmény ismeretében is bőven tartogat olyan pluszt magában, amitől a filmet ismerőknek is kivételes élményt nyújt.
A regény legerősebb pontja, ami élettel tölti meg a drámai cselekményt, a rendkívül alaposan, valódi mélységgel felépített karakterek, és a köztük zajló kapcsolatok kibontakozása. Az egykori sorsfordító esemény által szétválasztott barátok élete évtizedekkel később egy újabb tragédia kapcsán fonódik újra egymásba, és a kettő közt eltelt idő súlya hatalmas feszültségként telepszik a történetre, és az apránként feltárulkozó részletek folyamatos mozgásban tartják a történetet. Lehane mesterien fűzi össze a gyerekkor tragikus eseményei által meghatározott múlt drámai cselekményét a jelen kőkemény gyilkossági nyomozását. Nem csak egyszerűen egy kiváló thriller darabkáit építgeti fel, hanem közben egy nagyon erős, súlyos lélektani drámát tár fel olvasója előtt. Karakterei valóságos, esendő, emberi alakok, akik nem képviselik a feketén-fehéren elkülönülő jót és rosszat, folyamatos morális kérdések feltételére késztetve az olvasót, amitől a történet rendkívüli életszerűséget kap. Szereplői folyamatosan kényszerülnek szembenézni a múlt árnyékaival, döntéseik helyességével, tetteik súlyával, melyek közül sokszor a jelentéktelennek tűnő apróságok járnak a legsúlyosabb következményekkel. A történet drámai mélységet pedig folyamatosan fokozza az elhibázottnak bizonyuló döntések, a tehetetlenség érzése, a meggondolatlanság – a szereplők azon cselekedetei, amik igazán emberivé teszik őket.
A remek karakterek mellé párosul a Lehane-től megszokottnak mondható kifogástalan atmoszférateremtés, Boston ködös, borús, elkeseredett, megfáradt hangulata, a füllesztő feszültség.
Lehane stílusa a regényben (talán megint mondhatnám, hogy a szokásos módon, de azért olvastam már tőle olyat, ami messze nem ért fel ehhez a színvonalhoz) gördülékeny, élénk, tele egyediséggel, természetességgel és hitelességgel, párbeszédei élők, eredetiek. Sorai sokszor többrétű mondanivalót rejtenek magukban, amik reflektálásra késztetik az olvasót, ideális érzékkel választja meg a történet ütemét, jókor lassít le, és hagy teret az elgondolkodásra, de időben visszatér a pergősebb nyomozáshoz, mielőtt a cselekmény leülne.
A nyomozás – bár kiváltképp a történet vége felé erősen háttérbe szorul a lélektani dráma mögött – izgalmas, feszült, és nagyon jól ütemezett, talán egyedül a vége az, ami számomra kicsit gyengébbnek hatott – de ez lehet azért, mert már a filmből ismertem a befejezést. A szereplők személyes tragédiájának és azok kapcsolatának szövevényes története bőven kárpótol azokért az esetleges hiányosságokért is, amik a krimi vonalban felmerülnek.
Szinte hibátlan könyv, amiben nagyon jó arányban vegyül a nyomozásra épülő gyilkossági történet és a sokkal mélyebb tartalmú pszichológiai dráma, ami egyszerre nagyon élvezetes és egyben elgondolkodtató végeredménnyé áll össze.

>!
hcs23 P
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Maximálisan egyetértek @Töki értékelésének minden szavával, és gyakorlatilag nem is tudok semmi pluszt hozzáadni. És nem is akarnék. Remekül leírt mindent. Itt olvashatjátok: https://moly.hu/ertekelesek/2698279
A könyv fő motívumai tőszavakban:
– lassú tempó (a történet tényleg csak „folydogál” – by @Niko_oka)
– hosszú bevezető rész (ami sokáig nem is nyeri el értelmét, és utána sem üt nagyot)
– feleslegesen elnyújtott részek
– durva káromkodások tobzódása (van, amikor kell, de itt sokszor nem)
Mindamellett mély lélektani tartalommal és rendkívül borús hangulattal van átitatva, ami a műfajból adódóan pozitívum, viszont meglehetősen depresszív hatást kelt az olvasóban, úgyhogy ennek tudatában kéretik olvasni. A pontszámbeli értékelést ez, valamint a szerző neve húzza fel egy gyenge négyesre.

>!
Arcturus
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Hihetetlen erős, drámai, jó hangulatú könyv, amiből 2003-ban Clint Eastwood zseniális filmet forgatott Kevin Bacon, Sean Penn és Tim Robbins főszereplésével, amiért a két utóbbi Oscar-díjat is kapott, és nem véletlenül. Nagyon jól sikerült film, a hangulatát nagyon átadja a könyvnek, és őszintén szólva, nálam a film ez esetben jobb, mint a könyv. Ez teljes mértékben az én hibám, ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy Dennis Lehane is belépett azon alkotók sorába, akiknek egyszerűen nem szeretem az írói stílusát. Nem sok ilyen van, most hirtelen kettőt tudom még rajta kívül felsorolni, Stephen Kinget és George R. R. Martint. Pedig a Trónok harca c. sorozatot pl. nagyon szeretem, a történet maga nagyon tetszik, de nem voltam képes elolvasni csak az első kötetet, azt is szenvedve, mert nem jött be a stílusa. Terry Pratchett sem tartozik a kedvencek közé, könyvben valahogyan túlságosan abszurd, de a könyveiből készült filmeket nagyon szeretem. Bár őt nem sorolom a „nem kedvelt stílusú” írók közé, mivel még csak egy rövid könyvét olvastam, de az alapján nem lenne kedvenc. Pedig ott is zseniális a Korongvilág alapötlete. Na, ez volt számomra Lehane harmadik könyve, és egyik sem tetszett, nem a története miatt, mert az mindháromnak nagyon jó volt, egyszerűen az író nem nekem ír, nem jön be a stílusa. Továbbá a szabadszájúságot is feleslegesnek, öncélúnak, zavarónak éreztem. Ettől függetlenül a legkevésbé sem bánom, hogy elolvastam, mert zseniális, erős, sötét hangulatú történet. Nagyon ajánlom a filmet is belőle!

https://kulturpara.blog.hu/2018/09/03/titokzatos_folyo_213

2 hozzászólás
>!
smetalin
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Ez most számomra nem „szólt” akkorát mint a Viharsziget! Jó volt, érdekes, de ki található ki is a gyilkos!
Három fiú életét követhettük nyomon, vagyis inkább egy szeletét a 11 éves korukból. Különböző családi háttérrel rendelkeztek, és ez befolyásolta az életüket felnőtt korukban, mikor is ugrunk az időben 25 évet, és a felnőtt fiúkról olvashatunk!
Kiből mi lett, és egy szomorú gyilkosság által (jó, oké vidám nincs is) ismét egymás mellé sodrodnak, mindegyikük más-más okból! Ki nyomozó lett, ki boltos, és van olyan is aki a démonaival küzdő felnőtt!
Megismerhetjük a Lapály és a Tető közötti különbséget, és az ott élők életét! és lassan kibontakozik előttünk a drámai gyilkosság részletei. Jobban megismerjük a fiúkat, akik már férfiak, az életüket, családjukat!
( elvileg 2000-ben játszódik a történet, de ahogy @cappucci is írta, nekem is valahogy beragadt a 70'-es években a történet, a leírások, az emberek, minden!)

3 hozzászólás
>!
Teetee
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

(Nem sokkal azután, hogy @entropic értékelése alatt panaszkodtam, hogy ezt a könyvet csak 20+ euróért lehet megszerezni antikváriumokban, befutott egy értesítés, hogy van egy példány tíz euróért. És akkor megrendeltem.)

A filmet már sokszor láttam, és soha nem emlékeztem belőle semmi konkrétumra, csak a hangulatára, hogy összeszorult gyomorral néztem, és hogy három gyerekkori barát felnőtt férfiként kegyetlenül kemény helyzetben találkozik ismét.
Ahogy olvastam, kezdtek beugrani dolgok, egy-egy utalásról azonnal kapcsoltam (a film ismerete nélkül nem kapcsoltam volna, ilyen voltam anno a matekversenyeken is, nagyon ritkán jöttem rá saját magam új megoldási módszerekre, de ha előtte mutattak 30 különféle megoldási módszert, elég gyorsan és elég pontosan fel tudtam ismerni, melyiket is kell használnom az adott példához).
Ez egy krimi, persze, hiszen megölnek egy lányt, és keressük a gyilkosát. De a Titokzatos folyó igazi ereje abban van, ahogy a barátságokról beszél. A három gyerekkori barát életét örökre megpecsételte, hogy egyikükkel még kiskorukban valami szörnyűség történt. De életek enélkül is elcsesződhetnek, a barátságok tragédia nélkül is kihűlhetnek, és minden „valahogy másképp történik meg”, mint ahogy elképzeltük.
Ami tulajdonképpen rohadtul szentimentális, de Lehane minden érzelgősség nélkül meg tudja ezt mutatni. A három főhős 35 éves, és nagyon fáradtnak és nagyon öregnek tűnnek.
Nem sokkal a 35. születésnapom után olvastam, és átkozottul fáradtnak érzem magam.

>!
FreeAngel 
Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Lassan indult, lassan is folytatódott és én is lassan haladtam ezzel a könyvvel, ami Lehane-től a második olvasmányom. A könyv feléig gyakorlatilag teljesen egyetértettem @hcs23 értékelésének minden betűjével. De ezzel a témával nem is lehet kapkodni, ha az ember nem csak a felszínt akarja kapargatni. És Lehane nem olyan. De nem ám! Lehane olyan, mint Chris Carter, csak lélektani vonalon. Ezért tőle nem ér váratlanul az sem, hogy nem egyszerű krimi/thrillert tálal fel nekünk, hanem nyakonöntve kapunk mellé egy lélektani elemzést is, amivel elmélyíti az egyébként tökegyszerű cselekményt, bonyolultabbá és nyomasztóvá téve ezzel az egésznek a hangulatát.
A gyilkos személyére a felénél jöttem rá és bár első blikkre vad ötletnek tűnt, ugyanakkor az egyetlen logikus és lélektanilag megalapozott megoldás volt. Szerintem. Lehane-től ugyan csak egy spoiler-ot kapunk indítékként, én a saját magyarázatomat teljesen egyenes következtetésnek gondolom. spoiler

Summa summarum, nem rossz dolog Lehane-t olvasni, de érdemes ráhangolódni vagy minimum nyitottnak lenni rá. Ő legalább úgy szétcincálja a lelket, ahogy C.C. beteg elkövetői az áldozatokat..

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Angele P

De finom határ húzódik a szeretet és aközött, hogy az ember hagyja, hogy hülyét csináljanak belőle.

4 hozzászólás
>!
Natasha

– Belegondoltál valaha, hogy a legapróbb döntés is megváltoztathatja az egész életedet?
Sean állta a tekintetét. – Hogy érted?
(…)
– Egyszer hallottam, hogy Hitlert majdnem elvetette az anyja, de aztán az utolsó pillanatban meggondolta magát. Hallottam, hogy Hitler később azért ment el Bécsből, mert nem tudta eladni a képeit. De mi van, ha elad egy képet, Sean? Mi van, ha az anyja tényleg elveteti? Az egész világ megváltozott volna. Érted? Vagy mondjuk, egy nap lekésed a buszt, hát veszel még egy csésze kávét, és ha már ott vagy, veszel egy kaparós sorsjegyet is. A sorsjegy nyer. Hirtelen már nem is kell buszoznod többet. Lincolnnal jársz munkába. De karambolozol, és meghalsz. Mindez csak azért, mert egyszer lekésted a buszt.

2 hozzászólás
>!
_lia I

A boldogság csak pár pillanatig tart, aztán várhatod. Sokszor évekig. De a szomorúság, a szomorúság megtelepszik benned.

112. oldal

>!
Cicu

Ránézett Jimmy Marcusra, és egy olyan embert látott, aki akkor se hugyozná le őt, ha lángokban állna.

77. oldal

1 hozzászólás
>!
Natasha

(…) annak az első jele, hogy a nemzedéked átadta a relevancia fáklyáját, az, ha már nem érted a fiatalabbak zenéjét.

6 hozzászólás
>!
Shanara

Az ember így van ezzel: úgy érkezik meg, hogy tudja az igazságot, de még maga elől is igyekszik a lehető legtovább titkolni, remélni az ellenkezőjét.

122. oldal (Agave Könyvek, 2004.)

>!
FreeAngel 

Mindenki hibázik. Mindenki. De a nagy emberek megpróbálják helyre is hozni a dolgokat.

Kapcsolódó szócikkek: Annabeth Marcus · hiba
>!
Madama_Butterfly P

Pedig elég egyszerű: az emberek hülyék. Majmok. Sőt rosszabbak, mert a majmok nem ölik meg egymást egy kaparós sorsjegyért.

>!
sophie P

Nem értette a nőket. Nem úgy ahogy a csaposok és a komikusok nem értik a nőket, hanem ahogy a szegény ember nem érti a gazdagságot. Egész életünkben álldogálhatunk a Girard Bank előtt, mégse jövünk rá soha, mi is folyik odabent. Ezért van az, hogy a szívük mélyén ők inkább kirabolnának egy vegyesboltot.
– Pete Dexter: Isten zsebe

7. oldal - Mottó

2 hozzászólás
>!
Shanara

Lehet, hogy egyszerűen csak öregszik. Tudta, hogy annak az első jele, hogy a nemzedéked átadta a revelancia fáklyáját, az, ha már nem érted a fiatalabbak zenéjét.

278. oldal (Agave Könyvek, 2004.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah Pinborough: 13 perc
John Cure: A gonosz új arca
Federico Axat: Öld meg őt is!
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Karine Giébel: Csak egy árnyék
Tom Rob Smith: A tanya
Robert Bloch: Pszicho
Gabriel Wolf: A kibertéri gyilkos
Karin Alvtegen: Árulás
Kate Bennett: Megkarcolt élet