Megszentelt ​életek (Kenzie-Gennaro 3.) 187 csillagozás

Dennis Lehane: Megszentelt életek

A balesetben elhunyt anyját és haldokló apját gyászoló Desiree Stone-nak három hete veszett nyoma – és vele együtt eltűnt az első magánnyomozó is, akit Desiree apja felbérelt lánya felkutatására. Amikor aztán a haldokló milliárdos felfogadja a két bostoni magánnyomozót, Patrick Kenzie-t és Angela Gennarót, hogy folytassák a lánya keresését, a detektívpáros hamar rájön, hogy ezúttal semmi nem az, aminek látszik. Patrick és Angie végigjárják Boston szélfútta utcáit és Florida napsütötte tengerpartját, hogy megtaláljanak egy nőt és egy férfit, akik lehetnek szentek vagy bűnösök; akik áldozattá válhattak, vagy épp áldozatokat szedhettek; akik talán még élnek, talán már halottak. És minél inkább a dolgok mélyére ás a két nyomozó, minél sötétebb és rémisztőbb világba vezeti őket a féligazságok és korrupció ösvénye, annál bizonyosabbá válik, hogy ebben az ügyben bármely meggondolatlan lépésük az utolsó lehet.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868540 · Fordította: Huszár András
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2010
186 oldal · ISBN: 9789639868540
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868540 · Fordította: Huszár András

Kedvencelte 15

Most olvassa 2

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Márta_Péterffy
Dennis Lehane: Megszentelt életek

A legjobb Lehane könyv, amit eddig olvastam.*
Végig izgalmas, csavaros, lélektanilag is jól kibontott történet. Az író életében is fontos a két helyszín, ahol játszódik: Boston és Florida.
A kedvelt magánnyomozó páros itt harmadszor jelenik meg, nagyon sajnálom, hogy már csak egy regény van magyarul ezen kívül, melyben szerepelnek…
Több Dennis Lehane krimit kellene még lefordítani, különösen a Kenzie-Gennaro párossal!
* Több regényét megfilmesítették, azokat mind láttam, csak az olvasással vagyok elmaradva.

14 hozzászólás
>!
szadrienn P
Dennis Lehane: Megszentelt életek

A sorozat továbbra is remek, de nem ez a rész lesz a kedvencem.
Hát miért kellett áthelyezni a cselekményt a vérgőzös Bostonból az unalmas Floridába? Kérem vissza a gengszter fővárosomat és a gyilkos kedvű bostoniakat!

2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Dennis Lehane: Megszentelt életek

Profi. Izgalmas, fordulatos, jól megírt.
Chandlert idéző hardboiled krimi, egy nyomozó páros főszereplésével. Tökéletesen hozza a műfaj sablonjait, nincs benne semmi fölösleges értelmiségi szépelgés, eltekintve a „szürrealista” Borges, Cortázar és társaik emlegetésétől. (Úgy látszik, az ilyesmi ma már kötelező.)
Amíg olvastam, olyan voltam, mint a Pavlov kutyája: ha megszólalt a csengő, csorgott a nyálam. Kikapcsolt, nem gondolkoztam, csak az ösztöneimre, az előítéleteimre hallgattam. Egyetlen eredeti gondolat se jutott az eszembe se a szerzőről, se Amerikáról, se magamról. Erre vágytam, megkaptam.

1 hozzászólás
>!
ggizi P
Dennis Lehane: Megszentelt életek

Ez nem volt olyan elmebajos rész, mint az előző, de ettől még hasonlóan élvezetes volt. Most is nagyon izgalmas krimit kaptunk. Nagyon tetszik, hogy Lehane mindig úgy lavíroz az eseményekben, hogy végig fenntartja az érdeklődést, folyton csűri-csavarja a szálakat és semmi nem az, ami elsőre látszik. Egyre jobban szeretem ezt a sorozatot.

>!
marcipáncica P
Dennis Lehane: Megszentelt életek

Kár, hogy az előzmények olvasása nélkül vágtam bele rögtön a harmadik kötetbe, mert így nincs olyan viszonyítási alapom, mintha normálisan olvasnám a sorozatot, de legalább még bőven maradt Kenzie-Gennaro regény, amit elolvashatok, és ezután a regény után nem is kérdéses, hogy mihamarabb sort kerítek rájuk.
Lehane lehengerlő stílusával körülbelül 5 oldal alatt rántott be, és a bravúrosan fordulatos cselekménnyel, mely végig pattanásig feszült helyzeteket teremt és egészen az utolsó oldalakig kitart, el sem eresztett magától. Olcsó fogások helyett tényleg meglepő és izgalmas csavarokkal szőtte át a történetet, ehhez társult a fullasztó atmoszféra és a remek karakterábrázolások.
A nyomozópáros közötti kémia tökéletesen működött, párbeszédeik, érzelmeik, kettejük dinamikája és szerelmi szála olyan természetesnek, hitelesnek hatottak, hogy szinte leugrottak a regény lapjairól, és rögtön szívembe is zártam őket. Lehane a rosszfiúkkal is nagyon jól bánik, amennyire lehetetlen nem szeretni Kenzie-t és Gennarot, annyira lehetetlen nem gyűlölni a bűnözőket, és a folyamatosan felszínre bukó egyre mocskosabb titkok tovább fokozzák az érzelmeket.
Amit még nagyon élveztem a történetben, hogy Lehane kicsit kilépett saját komfortzónáján, Bostonon kívül, és a cselekmény jelentős része Floridában zajlott. A napfény államának fényűző, csillogó világa nagyon jól illeszkedett a multimilliárdos csemetét kutató hajszához, a Skyway hídon zajló autós üldözés-összeütközés pedig egyszerűen zseniális volt.
Summa summarum, ide nekem az összes Kenzie-Gennaro regényt, Lehane pedig írjon sok ilyen remek regényt (és akkor talán az Az éjszaka törvényét is megbocsátom).

2 hozzászólás
>!
hcs23
Dennis Lehane: Megszentelt életek

Ez meg mi volt? Olyan unalmasan, lagymatagon indult, és a fenét se érdekelte, hogy most mi is van ezzel az egyházas csaló bagázzsal? Van egy eltűnt lányunk, bepalizták, kész. Ez a nagy sztori? Egy frászt. Kicsit idegen is volt az új közeg, új szereplők, nem is ez az első rész (csak nekem az), érződött, h picit a nyomozópáros rajongóinak is írja már a könyvét Dennis, de hát na – talán ez még megbocsátható, gondoltam. De el kellett közben kezdenem valami mást is, mert ez így kevés volt nekem, csikorogtak a kerekek, vánszorogtak a percek, aztán, h a másik könyvet befejeztem, és gondoltam becsületből ledarálom ezt is, két nap alatt betoltam a második felét. Ne tévesszen meg senkit a komótos kezdés, amikor beindul a gépezet, nincs menekvés, Lehane pedig úgy tud írni – és néhol olyan humorral – , hogy attól teljesen lehidaltam. És a madarak azt csiripelik, h nem is ez a legjobb regénye, ennél vannak jobbak is? A titokzatos folyó? Meg ennek a második része? Meg a negyedik? Most ezt miért?

8 hozzászólás
>!
smetalin
Dennis Lehane: Megszentelt életek

Ez nem szólt akkorát mint az előző része!! Még mindig az a favorit!!!! (lehet addig, míg nem olvasom az utolsó részét)
Nyomozóink kezdtek talpra állni, az előző nagy és véres összecsapás után, és elvállalnak egy új ügyet! és mint minden ügyük, ez sem zökkenő mentes, jönnek a problémák! Senkiben nem lehet bízni.
Kezdem elfogadni a stílusukat, már nem érzem erőltetettnek a poénokat és szurkálódásukat! Klassz kis párost alkotnak, és ami előny nálam, nem arról olvashatok egyvégtében, hogyan is és miként kellene ágyba bújniuk egymással! Előtérben a nyomozás van, az izgalom, és nem a (v)ágy!!
Érdemes sorban olvasni a sorozatot, hisz elég sokat utal az előző részekre!

>!
fülcimpa
Dennis Lehane: Megszentelt életek

Végre sikerült az utolsó 20 oldalba beletemetkezni. Ez az a krimi, ami végig kísért a 2013-as szimfonikus zenekari filharmónia sorozaton. Velem utazó könyv volt. Nagyon fain. Ha lett volna időm, egy szuszra nyomom be, de sajnos…. az egyáltalán nem zavart, hogy a zsaru párosról ez a 3. történet, semmi gond, követhető. Csak hát. Oké, most látom, itt a molyon jelölve van (Kenzie-Gennaro 3.) – ezt köszi, de pl. a kiadó miért nem jelzi? A könyvtárban az írótól ez az egy könyv árválkodott a polcon, a többi kölcsönözve, megnéztem a katalógusban. Honnan tudhattam volna, hogy kihagytam az első két történetüket?

4 hozzászólás
>!
alaurent P
Dennis Lehane: Megszentelt életek

Jó stílusú, kicsit fanyar, kicsit szarkasztikus, néhol cinikus könyv. Mint egy jó krimiben, semmi és senki nem az, aminek-akinek látszik. A nyomozópáros nekem nagyon szimpatikus, az első kötet óta várom, hogy összejöjjenek. Ez a kötet az előzőekkel ellentétben lényegesen kevésbé véres és nyomasztó (persze én is akklimatizálódom), de oldalról oldalra újabb csavarral találkoztam benne. Én élveztem, jobban, mint az előzőeket. Külön jópont a szerzőnek, hogy nagyon gondosan adagolja az izgalmakat, és nem törekszik a kötet vaskosságát növelni, a krimi egyáltalán nem túlírt, egyetlen oldalt nem éreztem feleslegesnek.

>!
Nikkincs
Dennis Lehane: Megszentelt életek

Ne bízz senkiben, ne higgy senkinek, főleg ne gondold azt, hogy két Lehane-kötet után téged már nem érhet meglepetés egy újabb könyve kapcsán. Mert érhet. Méghozzá elég kemény, főleg ha Kenzie és Gennaro nyomoz.
(Amúgy imádtam és újra teljes rajongói üzemmódba kapcsoltam.)


Népszerű idézetek

>!
Natasha

– Hogy hívnak? – kérdeztem, és a hátába döftem a pisztolyt.
– Bazmeg – válaszolta.
– Szép név. Török? – érdeklődtem.

57. oldal

1 hozzászólás
>!
smetalin

(…) de még így is kilógott a tömegből, mint Michael Jackson az óvodában.

15. oldal

1 hozzászólás
>!
Natasha

– Hány rúd ajakírnek kell lennie egy nőnél? – kérdeztem a padlóra szórt kupachoz visszatérve.
– Tíz már elég – válaszolta Angie. – Öt, ha kevés cuccal mész valahová.

106. oldal

>!
SuzyQ

Desiree – szólaltam meg – ebbe a mesébe annyi helyen bele lehet kötni, hogy abból kijönne egy pulóver.

1 hozzászólás
>!
szadrienn P

Találkoztam egy nővérkével a kórházban. Asszem szeretem.
– És ő hogy érez irántad?
– Nem t'om biztosan. Valami baj van a telefonjával, és az a sanda gyanúm, hogy elköltözött, és elfelejtett szólni róla.

8. fejezet

>!
Lanore P

– Felvehetjük neked [Bubba] a műsoraidat – ajánlottam fel.
– Komoly?
– Persze – biztosította Angie.
– Nem gond? Nem akarok a terhetekre lenni.
– Nem gond.
– Jó – nyúlt a zsebébe. – Itt a listám.
Angie és én ránéztünk.
Apró-Cseprő Kalandok? – hüledeztem. – Quinn doktornő?
Közel hajolt hozzám, gigantikus arca alig egy centire billegett tőlem. – Bajod van?
– Nincs – feleltem. – Nincs bajom.

74. oldal

>!
Natasha

Richard hátralépett, mi pedig bementünk a házába.
– Richard – köszöntem.
– Szopj le – viszonozta Richie.
– Gyanítom, túl nagy volna a méreted, Rich.
Lenézett, és észrevette, hogy szétnyílt a köntöse. Összehúzta, és ahogy elhaladtam mellette, behúzott egyet a vesémbe.

67. oldal

>!
Natasha

A gyász (…) húsevő. Belőlünk táplálkozik, akár ébren vagyunk, akár nem, akár küzdünk ellene, akár nem. Éppúgy, mint a rák. Aztán egy reggel felébredünk, és azt vesszük észre, hogy minden más érzelmet – örömöt, irigységet, kapzsiságot, még a szerelmet is – felemésztett. Mi pedig egyedül maradunk a gyásszal, pőrén állunk előtte. És a gyász rabjai leszünk.

22. oldal

>!
Natasha

A [repülő-]fedélzeten megismerkedtünk Jimmy McCann kapitánnyal és a másodpilótával, Herbbel. Kedélyes páros voltak, csupa mosoly és napszemüveg mögül bozontosan felívelő szemöldök. Biztosítottak minket, hogy jó kezekben vagyunk, nem kell aggódni, már egy hónapja nem zuhantak le, ha ha ha. Pilótahumor. A legjobb. Megunhatatlan.
Magukra hagytuk őket, hogy nyugodtan játszhassanak a műszereikkel meg a forgatónyomatékkal, és sok-sok mulatságos módszert eszelhessenek ki, amitől majd összefossuk magunkat és sírva fakadunk.

124-125. oldal

>!
hcs23

Hat emelettel lejjebb Angie a nyugágya mellett állva kibújt szürke rövidnadrágjából és fehér pólójából, hogy felfedje az alattuk megbúvó fekete bikinit.
Próbáltam nem bámulni. Tényleg próbáltam. De hát gyenge vagyok. Meg férfi.
– Mit csinálsz? – kérdezte Richie.
– Ha elmondanám, akkor se hinnéd el.
– Tégy próbát.
– Nézem, ahogy a társam naptejet spriccel a lábára.
– Na ne szívass.
– Bár szívatnálak – feleltem.
– Tudja, hogy nézed?
– Hülyéskedsz?
Abban a percben Angie megfordult, és felnézett az erkélyre.
– Épp most buktam le – újságoltam Richie-nek.
– Neked annyi.


A sorozat következő kötete

Kenzie-Gennaro sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Nem akarlak megölni
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Stephen King: A két halott lány
Gregg Hurwitz: Kíméletlen
Greg Iles: Lángoló kereszt
Jason Matthews: Az árulás palotája
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Daniel Silva: A Moszad ügynöke és az angol lány
James Ellroy: A nagy sehol