Egy ​pohárral a háború előtt (Kenzie-Gennaro 1.) 242 csillagozás

Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nyár ​Bostonban. Egy héttel a Függetlenség Napja előtt. A feszültség szinte tapintható a városban. Elég egyetlen szikra, és minden darabokra robban.

Patrick Kenzie és Angela Gennaro magándetektívek úgy ismerik Boston munkásnegyedeit és gettóit, mint a tenyerüket. Nem csoda, hiszen mindketten itt nőttek fel. Magas rangú politikusok most egy látszólag egyszerű üggyel bízzák meg őket: találjanak meg egy Jenna Angeline nevű fekete takarítónőt, aki állítólag bizalmas dokumentumokat tulajdonított el.

Jennát megtalálni könnyű feladat. De utána életben maradni sokkal nehezebb. Mert ahogy a nyomozás újabb és újabb sötét titkokat tár fel, Kenzie és Gennaro egyre több ellenséggel kénytelen szembenézni, legyenek azok az utcai bandák kegyetlen vezérei vagy a nagypolitika legbefolyásosabb szereplői. Egy dolog közös bennük: céljaik eléréséhez semmilyen eszköztől nem riadnak vissza.

„Lehane mindent tud, amit egy krimiírónak tudnia kell. A kelléktárában ott van Block… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637118753 · Fordította: Török Krisztina

Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Quasimodo · Patrick Kenzie · Angela Gennaro


Kedvencelte 19

Most olvassa 5

Várólistára tette 128

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Ebből a könyvből árad a sötét reménytelenség. És az ördögi humor. Nyers, brutális és kíméletlen, mégis érzékeny. Letehetetlen.
Na de négy rész egymás után egy ilyen sorozatból? Egy is olyan erős, mint a méreg.
Abbahagyni viszont lehetetlen… Hol is van az a második kötet?

10 hozzászólás
Rodwin>!
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Újabb író, és sorozat, amit a moly nélkül biztos nem fedeztem volna fel. Nagy kár lett volna, mert műfajában egy nagyon jól megírt krimit kaptam. A könyv rövidsége ellenére is, teljes mértékben lekötött. Bár én jobban szeretem a féltéglákat, de ez így volt jó.
Betekinthettünk Boston gettóiba, Kenzie és Gennaro lévén, akik mint magánnyomozók, egy elég kemény ügybe keveredtek.
És mint egy kavics, ami hullámot gerjeszt, ami egyre nagyobb lesz, úgy ők sem tudtak kiszállni és örvénylettek az eseményekkel.
Párosuk igazán sziporkázó, a párbeszédek nagyon jól el lettek találva, humoros, de sokszor nyers, mégis szórakoztató.
Ahogy haladunk előre a könyvben, úgy kezd minden tisztulni. Bandaháborúkon és politikai ösvényeken keresztül jutunk el a végkifejletig.
Ügyünk elég brutális, felkavaró lehet egyeseknek. Viráglelkű olvasók kerüljék ezt a könyvet, és szerintem a sorozatot is.
Lehane nagyon jól ír, bizonyos, hogy hamarosan folytatni fogom a sorozatot.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637118753 · Fordította: Török Krisztina
7 hozzászólás
Amadea>!
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Újraolvasás, 2016:
[Régóta szerettem volna olyan értékelést írni, amilyet @entropic, amiben évszámmal ellátva szerepel az első és a második olvasás lenyomata is, egyfajta szép változási-fejlődési ívként – persze, ma már nem tenném ki az ablakba az alant olvasható „első” értékelést, vagy szelíden a régi íróasztalba ütögetném akkori énem fejét, hogy „Ilyen izére nem nyomjuk rá a Mentés gombot!”, de már mindegy. És nem kezdünk zárójeles megjegyzéssel egy elbeszélést értékelést, és mondatot se „és”-sel, de le van ejtve.]
Valamiért feltámadt bennem a vágy, hogy újraolvassam ezt a régi kedvencet, de olyan erővel, amelynek az én vasakaratom se tudott ellenállni. A kedd esti filmünk, a My Blueberry Nights is ezt a vágyamat erősítette – bár a kettőnek annyi köze sincs egymáshoz, mint kelkáposztának a vasmacskához –, és a legutóbbi három, közepes olvasmányélményem és mindenféle lelki gyötrődések, a nyinyinyi, meg a nyenyenye, ezért jobbnak láttam egy régi kedvenccel ápolgatni az önérzetemet.
Az újraolvasás nosztalgikus, kellemes kalandnak tűnik, de bennem mindig van egy adag feszültség is, mintha nemcsak én, hanem a történet is változásokon ment volna keresztül az utolsó találkozás óta. Az egy pohárral… cselekményére meglepően jól emlékeztem, a nevekre, a legtöbb fordulatra, az érzést pedig sose felejtettem el, ezért hívott magához a regény. Fura, hogy a régi olvasmányokat milyen jól megőrzi az emlékezet, az újakat pedig mennyire nem, talán nem volt még idejük kikristályosodni. Kenzie poénjai rendszeresen feltűnnek a frissemben, amikor valaki csillagozza az általam kiidézett részt, úgyhogy nem váltottak ki olyan frenetikus hatást, mint anno, de még mindig imádom ezt a bolondot.
Lehane könyvei tulajdonképpen kabátkönyvként funkcionálnak, ami elég meglepő, mert van benne:
– rengeteg erőszak és vér;
– még több káromkodás;
– lövöldözés, verekedés, üldözés, utcai harcok;
– gyilkosság, csonkítás;
– mocskos állatok emberek;
– közönséges bűnözők;
– rengeteg piálás, füstölés és néhány pizza meg kínai kaja;
– és olyan gyomorforgató dolgok is előfordulnak, mint családon belüli erőszak és gyerekbántalmazás.
Egyszóval nem csodálom, hogy a habcsóklelkű lányoknak nem jönnek be a kemény krimik és a nagyon sötét, nagyon mélyre ásó egyéb regények, az én lelkivilágomról pedig sokat elárul, hogy kabátkönyvnek nevezek egy hard-boiled krimit. Azért vannak benne vicces dolgok is mint a jelenet spoiler, vagy Kenzie sztorija arról, hogyan lett az ügyvédje Cheswick Hartman (akinek már a neve is menő), meg a Bubba Rogowski-jelenség, a gránátok a hűtőben (soha ne próbáljatok Kenzie-től sört lopni), a láthatatlan bomba a szék alatt (nyííhihihiiii – én se mertem volna még levegőt venni se), stb.
Annyi változás történt a múlthoz képest, hogy a felvetett komoly problémákat jobban átérzem, főleg a Hős-félét. Egy darabot örökre kiszakítanak belőled, sötétséget hagynak a szívedben és magukkal viszik a pokolba – és ezen az sem változtathat, ha te magad küldöd őket oda.

2010:
Csak imádni lehet:)

19 hozzászólás
Books_of_Peter P>!
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Amit eddig olvastam Lehane-től, nagyon meggyőző volt. Ez a regény nem egy mai darab (1994-es az eredeti megjelenés), de számos olyan jegyet tartalmaz, amit a későbbi Lehane könyv is.
Patrick és Angie feladata lesz, hogy Bostonban felkutassák a fekete takarítónőt, akinél egy olyan bizonyíték lapul, ami sorsokat képes eldönteni kormányzati körökben. Klasszikus rendőrregény, kellemes humorral, de azért ez egy harminc évvel korábbi mű, a maga gyerekbetegségeivel.
Sorozatindítónak kiváló volt, szinte biztos vagyok, hogy ezután javulás jön. off

gb_>!
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Dennis Lehane is megy azok köze a szerzők közé, akiktől még többet akarok olvasni. Mert ez baromi jó volt: egy bűnregény, követhető és viszonylag egyszerű krimiszállal, pergő cselekménnyel, frankó nyomozópárossal, cseppet sem elcsépelt elmélkedésekkel rasszizmusról, társadalmi egyenlőtlenségekről, aljas politikusról.

De ami igazán az erőssége, amihez ritkán van szerencsém: a humor. VÉGRE, egy olyan szerző, akinek van humorérzéke, akinek a hősei nem viccesnek szánt, ám baromi gyenge és unalmas poénkodással fárasztanak, hanem igazi tőről metszett, fekete humorral, annak is a legjobb fajtájából. Van jellemkomikum, helyzetkomikum, abszurd szituációk, ütős hasonlatok. Lehane állítólag pár hét alatt írta meg az első változatot… hát megírni lehet, hogy annyi időbe tartott, de évek munkája van mögötte, annyira letisztult a stílusa.

(Általában nem szeretek az írók életrajzával jönni, de ennek tetejében ez volt az első regénye, és a 30-at se töltötte be, amikor kiadták. Bitang jó bemutatkozás.)

Emellett sötét is a történet, igen. Alapvetően megterhelő, megrázó sorsok követik egymást, tehát aki belevág, annak nem lesz fáklyásmenet. De akit érdekel a műfaj, és egy profi regényt akar ide elolvasni, ne habozzon.

***

“- Bubba elért? – kérdezte, miközben kezet ráztunk.
– Aha. Küldött neked egy apróságot – a kezébe nyomtam a Smitht. Méregette a tenyerében.
– Néha olyan végtelenül érzelgős tud lenni.
– Rakétákat is ajánlott, ha esetleg kedvünk lenne lerohanni egy országot. Valamikor a jövőben.
– Úgy hallottam, Costa Ricának fantasztikusak a strandjai.
– Akkor legyen Costa Rica – bólintottam. – Beszélsz spanyolul?
– Azt hittem, te beszélsz.
– Tanultam. Kétszer is. Mintha nem is ugyanaz a nyelv lett volna a kettő.
– De latinul tudsz.
– Az tény. Akkor hódítsuk meg az ókori Rómát.”

13 hozzászólás
hcs23>!
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Igazi kemény hard-boiled krimi, amit eddig én sem tudtam hová tenni, most azonban, h megízlelhettem, végérvényesen felvéstem az étlapomra. Korrupt politikusok és utcai bandaháborúk között lavírozva kerül két nyomozó olyan helyzetbe, amiből nem egyszerű kikecmeregni. Lehane lehengerlő stílusával már korábban tisztában voltam, a kiválóan adagolt cinizmus, humor és a jól eltalált párbeszédek között azonban némi üresjárat is felfedezhető néha. Remélem a sorozat többi részében ez kevésbé jellemző, mert a Lehane által lefestett bostoni alvilág még sok remek krimitörténet melegágya lehet – és az is, tekintve az értékeléseket.

Nita_Könyvgalaxis>!
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

De hajnal előtt a legnagyobb a sötétség.
Dennis Lehane szereplőinek viszont a hajnal nagyon messze van, talán sosem jön el. Boston utcáin a reménytelenség, a bűn és a mocsok uralkodik. Ebben a világban él Patrcik McKenzie, és harcol a bűn ellen, még ha eleinte ez nem is kristályosodik ki előtte. Mindeközben a saját démonai ellen is ádáz harcot folytat.
Lehane megint remekművet alkotott. Bevezet minket a bandaháborúk és a politikai fertőjébe, teszi ezt nagy érzékenységgel, elgondolkodtatóan, és azért a sötétséget olvadva egy nagy adag humorral. Patrick Kenzie a sötét lovag, aki sokszor kénytelen sajnos mocskos eszközökhöz folyamodni. Az igazsághoz vérrel teli út vezet…
Most, hogy ittam egy pohárral a háború előtt , csak annyit mondhatok: Sötétség, fogd meg a kezem!

12 hozzászólás
FreeAngel P>!
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Nem emlékszem, hogy akár a Titokzatos folyón, akár a Viharszigeten ennyit mosolyogtam volna. Nem várt humorral oké, ez esetben legtöbbször fanyar feketehumorral megírt krimi mindig kellemes meglepetés, de ez kis túlzással már-már Rejtő stílusát idézte számomra a vicces szójátékaival. No meg King Doloresét esküszöm, az ő hangján szólt a fejemben Jenna, de ez már az én beütésem lehet.. :)
Jenna, az egyszerű asszony mindenki által lenézve, mégis becsületesen dolgozza végig az életét és közben tisztességesebb, ezáltal pedig tiszteletreméltóbb, mint az öltönyös gazdagok, szenátorok együttvéve. Nemes nyomozóink pedig – noha későn – megadják számára azt az igazságszolgáltatást, amire még életében vágyott.
A sztori tetszett és ha tényleg ez a leggyengébb rész – ahogy többen mondják –, akkor, kérdem én, a többi milyen..?

10 hozzászólás
smetalin>!
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Úgy gondolom egy kis olvasói válsággal küzdök!! (bizony engem is elért)
Nem tudott olyan szinten lekötni a könyv, hogy állandóan olvasni akarjam, ezért is tartott több napig kiolvasni, hisz ez rám nem jellemző!!
(éppen ezért más időben, lehet nem éreztem volna így a könyvvel kapcsolatban)
Nem nyújtott semmi extra élményt, vagy csak az a baj, hogy a Viharsziget és a Titokzatos folyó jobban megfogott.
Jó ez a nyomozópáros, de néha nekem erőltetettnek tűnt, ez a folytonos „szurkálódás”. Még az elején nevettem, de a sokadik „poén” és „leírás” után éreztem, hogy most már kicsit sok lesz, vettem, hogy Pat egy humoros srác, nem kell erre emlékeztetni lépten-nyomon. (Angela meg egy szívdöglesztő csajszi, oké)
A történetet is már láthattuk filmen egy párszor, egy politikus aki csúnya dologba keveredik, és szeretné eltussolni, megúszni, azt gondolja pénzzel mindent megold, ha meg nem, akkor nyírjuk ki azt a „szemetet”, és itt jönnek a lelkiismeretes nyomozóink, akik felgöngyölítik az ügyet, és igazságot szolgáltatnak! Pont.
(ne verjetek meg, bennem a hiba)

3 hozzászólás
Zoltan_Greenwood P>!
Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Ez egy nagyon jó induló része lett a sorozatnak.
Durva. Kemény. Sötét.
Viszont izgalmas is volt egyben.
Nagyon jó poénok be szolások voltak benne ami sokat dobott a sztorin.


Népszerű idézetek

Nita_Könyvgalaxis>!

Vajon hogyan őrizték meg az ép elméjüket az emberek a rock feltalálása előtt? A nagy talány.

152. oldal

2 hozzászólás
Anniennke>!

Folyton ezt csinálja, még a félhullákkal is flörtölget. Csak velem nem. Ha nem lenne ilyen szilárd bástya az önbecsülésem, sokat sírnék.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Angela Gennaro · Patrick Kenzie
Natasha>!

Az az alapelvem, hogy mindenki ganéj-domb, amíg be nem bizonyítja az ellenkezőjét. Határozottan életképes stratégia.

1 hozzászólás
Amadea>!

– A népet képviselő politikusokkal állunk szemben, Angie drágám. Előbb akasztják ki a prostik az ingyenmenet táblát, mint hogy ezek megmondják a teljes és totális igazságot.

26. oldal

Rodwin>!

Amikor végre előbújtam, Angie éppen a táskájában végzett ásatásokat,
talán a mikrót kereste, amit reggel tévedésből hajított be a papírjai mellé.

51. oldal

5 hozzászólás
Amadea>!

A gránátok. Mi az isten legyen velük?! Rettegtem, hogy ha kiteszem a lábam, még legurulnak az ágyról, és szétvetik az egész házat. Fogtam hát, és óvatosan a hűtőbe pakoltam őket. Így legalább, ha betörnek, és el akarják rabolni a sörömet, látják, kivel húztak ujjat.

113. oldal

szadrienn P>!

Az az ölelés maga volt a boldogság. Mint a tavasz első lehelete, mint a gyerekkor langyos szombat délutánjai, mint kora nyári estéken a tengerparti hűs homok és az érces színű hullámok.

Tizenkettő

Anniennke>!

A hálószobából kisétálhatsz, de az ágy emlékét megőrzi a tested.

201. oldal

Anniennke>!

– Ami nem öl meg, csak összevérez.
Ez Bubba. Modern korunk bölcse.

225. oldal

Natasha>!

Talán ez a szeretet. Addig gyűjtjük a sebeket, míg az egyik fél azt nem mondja, hogy elég.

195. oldal


A sorozat következő kötete

Kenzie-Gennaro sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tess Gerritsen: A múmia
Stephen King: A halálsoron
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Karen Rose: Érints meg
Freida McFadden: A téboly otthona
J. D. Robb: Halálos bosszú
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Mason Murray: Visszatérő végzet
Michael Connelly: Az igazság ára