Az ​éjszaka törvénye 48 csillagozás

Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Joe ​Coughlin, Boston rendőrkapitányának legkisebb fia tolvajként bontogatja szárnyait. Egy balul elsült kaszinórablás közben megismerkedik Emma Goulddal, találkozásuk pedig örökre megváltoztatja az életét. Hamarosan a saját bőrén kénytelen megtapasztalni, mit is jelent valójában az éjszaka törvénye, és milyen árat kell fizetnie azért, ha életben akar maradni az alvilágban. Joe-nak vág az esze, ami bűnözői körökben ritka adottság, ezért szédületes gyorsasággal kapaszkodik egyre magasabbra a szervezett bűnözés ranglétráján, ám a sorsát így sem kerülheti el.

Dennis Lehane regénye egyszerre kalandos és lírai utazás a húszas-harmincas évek Amerikájába, egy mára legendássá vált, letűnt korszak mélyére, amelyben virágzott a szeszcsempészet, a bűnözőket hősként tisztelték, és a gyarlóság az ország nemzeti erényének számított. A könyvből Ben Affleck rendezett nagy sikerű filmet 2017-ben, aminek ráadásul ő a főszereplője is Siena Miller, Zoe Saldana, Scott Eastwood, Brendan Gleeson… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
384 oldal · ISBN: 9789634192213 · Fordította: Orosz Anna
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192206 · Fordította: Orosz Anna

Kedvencelte 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Tisztelt Mr Lehane!

Olvasva Az éjszaka törvénye című könyvét azt kell hinnem, hogy önnek el tetszett menni a józan valóságba vetett ítélőképessége. Meg tetszett buggyanni. És ennek okát nem tudom másban meglelni, mint az amerikai médiából folyamatosan áramló f o s emberi elmére gyakorolt negatív hatásában. Még az is felmerült bennem, hogy (nem kis) bagóért el tetszett magát adni Hollywoodnak, ami egyenlő a középszer alsó szélének redvás peremével. A kettő között lesszíves választani.

Maradok tisztelettel:
@Csabi

Sergio,

most kaptam a lesújtó hírt, hogy Csabinak a Moly.hu-ról nagyon nem tetszik a Live by night. Mondd, mi az istent csináltok ti ott délen!? Egy elég jó szüzsét küldtem, és erre képesek az íróitok? Többet várok tőletek. Karaktereket! Fordulatokat! Sok durvaságot és kevés romantikát. Ti meg teletoltátok a könyvet geil latino baromságokkal, az én gengszterem nem lehet ilyen puhapöcs, egy nők papucsa, egy…egy… egy családapa. Legközelebb jobban a körmötökre nézek a kiadás előtt. Már ha lesz körmötök.
Új írókat akarok! Azt hallottam, hogy van ez az új szappanopera sorozat, a Muchacho este mandingo volare, vagy miafene, állítólag k u r v a jók az írók, őket akarom. Nekem adni kell a hírnevemre, nem jöhet ki a nevem alatt valami fércmunka.
Ja, és mi ez a párduc?! Eldobom az agyam, hogy jön ide egy párduc? Amerikában nincs párduc, jaguár van, meg puma. Aki kitalálta a párducot, azonnal kirúgni!
Most mennem kell, mert jön a Géza, állítólag még egyszer el akarja játszani Joe-t, megbeszéljük, milyen sztorit szeretne. Két hét múlva lemegyek, addig legyenek meg az új írók.

Üdv:
DL

Magdalena, mi amor,

most írt Dennis, valami baj van a Live by night-tal. Tulajdonképpen kinek adtad ki a munkát? Gyors választ kérek, mert az állásunk van veszélyben.

Sergio

Sergio, mi amoretto,

tudod, hogy tele voltunk munkával, fél Hollywood itt dolgoztat, muszáj volt kiadnom bedolgozóknak. Találtam valahol Európában két írót, velük írattam meg. Valami Kondor Vilma és Lakatos Levante. Ott nagyon kajálják a könyveiket. Kirúgjam őket?

M

Rúgd!

Sergio

Tisztelt Agave Kiadó,

a legutóbbi szerződésünk kapcsán keresem önöket, ami a Live by night magyarországi jogairól köttetett. A hírek szerint jól fogy a könyv az önök hazájában, így talán aktuális lenne a Coughlin trilógia első és harmadik kötetének kiadása is. A két könyvre kötött közös szerződés esetén nagyon kedvező feltételeket tudunk ajánlani.
Várom mihamarabbi válaszukat.

Üdvözlettel:

Smith & Smith & Smith & Kovacs

Tisztelt Smith & Smith & Smith & Kovacs,

köszönjük nagyvonalú ajánlatukat, de mi csak olyan könyvet adunk ki Mr Lehane-től, amihez film is készült. Ha Hollywoodnak nem kell, akkor miért kellene nekünk, vagy az igényes magyar közönségnek? És azt hallottuk, hogy Csabinak sem tetszett a Moly.hu-n.

Üdvözlettel:

Agave

13 hozzászólás
>!
mate55
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Ez a könyv nem jó, hanem zseniális. Annyira zseniális, hogy már-már büntet. Az éjszaka törvénye, ugyanis nem csupán egy gyors tempójú, tucatnyi rendkívül eleven mellékszereplőt felsorakoztató rabló-pandúr játszma, hanem a „lőporfüsttel mérgezett” amerikai álom, vagy inkább amerikai mítosz panorámája is. Dennis Lehane számomra mindig is az a lezser pali volt, aki a leghúzósabb bűnügyi történeteteket, a legmocskosabb gyilkosságokat is vagánysággal írta meg. Ezt szerettem benne, és ezért volt nehéz elképzelnem, hogy mit kezd egy igazi, tőről metszett gengszterkorszakbeli sztorival, vagyis egy olyan könyvvel, ami az 1920-as, 30-as évek Amerikájában játszódik. Van-e különbség gengszter és törvényen kívüli között? – teszi fel a kérdést Lehane, hiteles történelmi sztorikkal gazdagított regényében. A felvetés kétségkívül izgalmas. Klasszikus, forró atomszférájú, a bűnnel és a moralitással gyönyörű táncot járó gengsztereposz (egyébként meg a három évtizedet felölelő Coughlin-trilógia középső darabja). Felemelkedés és bukás: minden maffiatörténetnek ez a két ív adja a gerincét, és nincs ez máshogy most sem. Joe Coughlin a tehetséges karriergengszterek felemelkedés történetét éli meg, ám ő és mi is tisztában vagyunk vele, hogy a szerencse nem tart ki örökké, és ebben a szakmában ritkán jut el az ember a békés nyugdíjas évekig. Mindannyian a magunk urai szeretnénk lenni, a magunk szabályai szerint élni, de van, amikor ennek meg kell fizetni az árát, ami nagyon magas is lehet. A bűnözőnek álló Coughlin alakján keresztül Lehane nemcsak egy gengszterről mesél, hanem a megroppant nemzetről és az első világháború után identitásukat vesztett férfiak válságáról is. Ami azt illeti, a sci-fi/thriller/horror megjelenések dömpingjében kifejezetten hiányzott már nekem, egy efféle modern hangvételű, mégis az oldschool klasszikusokat idéző, könnyed gengszterregény. Remélem, előbb utóbb a Coughlin-család hányattatásairól szóló trilógia másik két kötetét is kezembe vehetem majd.

4 hozzászólás
>!
Amadea
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Megpróbálok hellyel-közzel objektív (azaz visszafogottan szubjektív) maradni, de nem ígérem, hogy sikerülni fog… ugyanis nem hittem volna, hogy az év eddigi legrosszabb olvasmánya egy Lehane lesz. Miután becsuktam a könyvet, úgy éreztem magam, mint egy elkényeztetett gyerek, aki karácsonyra nem a vágyott játékot kapta meg.
Mindjárt elsírom magam.

Olyan ez a könyv, mintha a szerző szembe köpné a korábbi életművét, az egész imázsát. Kiherélte azt a sötét tónusú, könyörtelen, ugyanakkor hiteles érzelmeket, fanyar humort és költői leírásokat felvillantó világot, amit megalkotott. Muszáj lesz újra olvasnom a Titokzatos folyót – azért nem a negyedik Kenzie-Gennarót, mert abban Kenzie annyira kötsög, hogy még nekem is fáj, de következetes kötsög –, hogy visszanyerjem a hitemet.

Nem értem ezt az egész könyvet – aminek lehet, hogy az az oka, hogy egy sorozat második részéről van szó –, a főszereplőtől kezdve. Joe egy idegesítő, taknyos kölyök, elképesztően gyermeteg elképzelésekkel, aki csak valami csoda folytán nem lesz sajtreszelő-mintás a törvényen kívüli életének első két hónapjában. Persze, az idegesítő, taknyos kölykök megérhetnek-felnőhetnek, de hiába követjük végig Joe életútját, semmi fejlődést nem vettem észre benne. Az se tűnt fel, mitől olyan agyafúrt; végig egy üres bábra hasonlított, akit tetszőlegesen végig mozgatnak a cselekményben és a zsebéből az utolsó pillanatban mindig előkerül a megfelelő ütőkártya – de ész, gondolatok nincsenek az elméletileg gondosan megtervezett manőverek mögött. Pont azt bírtam Kenzie-ékben, hogy inkább a szereplő(k) fejében voltunk, nem a díszletekben gyönyörködtünk. Ha nem próbálnék elmenni a technikai problémákig, azt mondanám, hogy Joe olyan, mint Világszép Vaszilisza, akit csak a mellette lévő, vele szimpatizáló állatkák emberek húznak ki a csávából. Hogy miért, az a cselekményorientált olvasó énemnek rejtély marad. Biztos a szép öltöny az oka.
És a nők. Ez az anyátlan kutyaütő belezúg az első nőbe, akit megpillant, ha az egyik eltűnik a képből, jön a másik, mert egyszerre jönnek ki az állomás épületéből. Annak a srácnak a prototípusa, aki szűköl azért, hogy lábtörlőként bánjanak vele, egy érzelmes trubadúr, aki a kegyetlen udvarhölgy keszkenőjéért könyörög és élvezettel fetreng a bevitt ütések okozta fájdalomban. Egész életében. Tulajdonképpen bírtam Emmát, a regény kevés értékelhető jelenetei közé tartozik, amikor felvillantja a gondolatai egy részét.

Ha a fülszöveg szűkszavú ismertetéséből indulok ki, nincs valami nagy mozgásterem – azaz bármilyen cselekményelem elemezgetése spoiler lenne –, ennélfogva könnyű dolgom se, de valamit megpróbálok kihozni belőle; az a koncepció, amit Lehane felvázol, nem létezik, és még kevésbé hiteles. Egy érzelmi kutyakölyök-indíttatású srác, mint amilyen Joe, nem lehet a bűnözők hercege (ahogy ő szereti hívni magát). Az ég szerelmére, egy 18-20 éves, páriaként kezelt lány a földbe döngöli! Belőle nem híres jenki gengszter lesz, hanem kétsoros hír az újság negyedik oldalán, miszerint agyonlőtték az egyik pitiáner tolvajt bankrablás közben. Az se működik, hogy a nehézségek érzékeltetése nélkül felvirágzik egy döglődő szervezet és a bűn virágzó telephelyévé változtat egy várost, ahol a helyi, hajszálcsíkos gengszterek második hobbitevékenysége bajba jutott szivargyári munkások etetése. A drámai pillanatoknak nincs súlya, nem éreztem azt, mint más Lehane-regénynél, hogy a kiélezett helyzettől elakad a hörgőim között a levegő. Amikor tudod, hogy elég egy tikkelés a feszültség kirobbanásához, és lehet, hogy téged húznak ki a lábadnál fogva, miközben a véred vörösre festi a padló réseit.
A lineáris elbeszélés és a 10-15 évnyi cselekményidő nem passzol Lehane kifinomultságához – nem, nem megyek a fenébe, amiért egy krimi kapcsán kifinomultságról beszélek –, olyan volt, mintha egy készülő, 800 oldalas gengszter-monográfia vázlatát olvasnám, vagy egy kedélyes nagypapa nosztalgiázását. A befejezés meg… nem hiszem el, hogy ennyire hülyének néztek. Olcsó, felesleges huszárhadonászás volt.

Megkönnyebbülés volt egy rövid időre kiszállni Joe fejéből és az apja szemszögéből nézni a világot, utólag visszanézve ez, és az utána következő szakasz az egyetlen rész, ami normálisan működik. Joe apja egy rohadék. Dion egy rohadék. Lucky Luciano maga az ördög. De ez egy rohadék világ, nem a Szerelmünk lapjai húszas évekre hangszerelt alvilági verziója. Mintha a Trainspottingban Begbie megismerkedne Élete Szerelmével (!), aki óvónőként (!) dolgozik, és az összelopott pénzéből nyitna egy ingyen (!) óvodát az árva gyerekeknek (!!).

Vérzik a szívem, de nem lehetek elnéző. A hosszú, száraz évek után végre megjelenik egy új Dennis Lehane, aki ezt leszámítva zseniális krimiket ír – képtelen vagyok felfogni, hogy miért nem szeretik az emberek, miközben az ipari jelleggel kiadott skandináv krimik, domestic noirok és a cozy misteryk között dagonyáznak; igen, elvesztettem az objektivitásom –, és b@zmeg, nem működik. Én ezt nem hiszem el. Kíváncsi vagyok, Ben Affleck mit hozott ki belőle.

33 hozzászólás
>!
robinson P
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Nem volt ez rossz, bőven megért egy olvasást, de úgy érzem, akik a filmet látták és csalódtak benne, annak hangulata rányomta bélyegét a könyv sikerére is.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/03/az-ejszaka-torvenye.html

>!
ViraMors P
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Függetlenül attól, hogy Dennis Lehane eddig még nem okozott csalódást, félve ültem neki Az éjszaka törvényének. Az 1920-30-as évek szesztilalmas, gengszteres Amerikája nem az én világom.
Még engem is meglepett, hogy az első kétharmada mennyire tetszett. Volt persze ez-az, amin húztam az orromat, nem is apróságok. Itt van rögtön Joseph – Joe . Coughlin, mint főszereplő, a rendőr apa sötét ösvényen járó fia, aki saját magát nem gengszternek, hanem törvényen kívülinek tartja. A felütés kissé klisés, ellenben van benne potenciál, a legnagyobb probléma viszont az, hogy Joe a leglehetetlenebb pillanatokban engedi szabadjára a lelkiismeretét, és ezzel elég nagyot rúg a könyv logikájába.
Ennek ellenére a könyv első kétharmada, kb 240 oldal tetszett. Nem volt tökéletes, de volt lendülete, és volt benne valami nagyon erőteljes kíméletlenség, ami túlmutatott az átlag gengsztersztorik szokásos már-már romantikus látásmódján. Szerettem volna, ha ez a kíméletlenség végig megmarad. Hihetetlen erőt és határozottságot adhatott volna a könyvnek.
Mert az utolsó harmad olyan, mintha az író elvesztette volna az érdeklődését a könyve iránt, de azért le kellett tenni valamit az asztalra. Az utolsó 120-140 oldalon minden olyan… elnagyolt. A hangulata sem az igazi, de hogy őszinte legyek, itt már a történet is csak tessék-lássék. Megemlít sok mindent, amit addig nem, Ku-Klux-Klan-tól a hittérítésen keresztül a nők helyzetén és a szerencsejátékon át a szesztilalom megszűnéséig, de mindent csak érintőlegesen. Az addigi határozottságból felszínesség lesz, én meg csak ülök, és bosszankodok, mert tudom, hogy Lehane ennél sokkal-sokkal jobbat tud! Tudom, olvastam!
És akkor még nem beszéltem a végéről. Egyszerre sírok és örülök, spoiler

Összességében sajnálom ezt a könyvet, mert van benne potenciál, és tudom, hogy Dennis Lehane mennyivel jobbakra képes.

>!
Dominik_Blasir 
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Kisebb élmény úgy olvasni, hogy ismerem az eseményeket (szóval ha valaki mindkettőt szeretné, először mindenképpen az olvasást javaslom – szerintem a filmen sokat nem ront…). De még ezzel együtt is hatásos és szórakoztató Az éjszaka törvénye: tempósan haladunk Bostontól Floridáig, maffiától szeszcsempészetig, Ku-Klux-Klántól vallási gyülekezetig, fehér felsőosztálytól bevándorlókig, sok vérrel, erőszakkal, lövöldözéssel és persze betoncsizmával. Határozottan nem olyan, mint várnánk: furcsa, hogy nem akar „igazi” gengszter-thriller lenni, nem maffia- vagy bosszúregény, hanem egyszerűen „csak” egy törvényen kívüli kalandjai az éjszaka sötétjében. Viszont pont ettől az ellentmondástól lesz olyan veszettül érdekes.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-03-23+…

>!
kvzs P
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Elkényeztetett ficsúr gengsztereset játszik…
Az elején még el is hittem, hogy ez a Joe gyerek nem akar rosszat, csak unja a kényelmes életét, és úgy dönt, hogy a gengszterkedés menőbb, mint a 8 órás munka. Még azt is elhittem neki, hogy a börtön megtöri, és megváltoztatja, keményebbé teszi. A furcsa az volt, hogy Floridába érve mintha nem tudta volna, hogy mi is akar lenni. Mert egyrészt kemény, és könyörtelen, másrészt puha és lágy szívű, akinek a legrosszabb pillanatokban szólal meg a lelkiismerete.
A szesztilalom alatti machinációk és a floridai társadalom leírása a főhősünk furcsaságai ellenére tetszettek. Éreztem a meleget, a társadalmi feszültségeket, a kilátástalanságot. Csak azt sajnáltam, hogy a könyv vége, a feszültséggel teli csúcspontnak szánt valami kicsit összecsapott lett, mintha elfogyott volna az idő, és a befejezés vázlata került volna nyomdába a befejezés helyett.

>!
Shanara
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

"Az a gondom – bár van egy másik is, de arról majd később – ezzel a történettel, hogy nagyon untam. Az elejét mindennél jobban, ennek következményeként az első százötven oldalon mindennél lassabban sikerül csak átevickélnem. Aztán végre történt valami változás, Boston után jött a forró és fülledt dél, és mintha az események is felpörögtek volna, olvasmányosabbá vált a sztori. Egy darabig, mert aztán megint csak oda jutottunk, ahol az elején is voltunk. (…)

Végigküzdöttem magam a több száz oldalon, mert reménykedtem benne, hogy a végén majd részem lesz valami olyan csattanóban, amitől visszanyerem a hitemet és minden a helyére kerül, de ez a teljesen átlagos sztori még ettől is megfosztott, és helyette egy teljesen átlagos, előre kiszámítható befejezést kaptam. Vagyis minden tekintetben hatalmas csalódás volt ez a regény a számomra. Olyannyira, hogy nem is akarom a polcomon látni – még akkor sem, ha az egyik kedvenc szerzőm írta. Végtelenül csalódott vagyok és nagyon szomorú."
Bővebben: https://shanarablog.blogspot.hu/2017/03/dennis-lehane-a…

>!
rheinfuss
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Dennis Lehane a modern krimi egyik ismert és elismert óriásának legújabb magyarul megjelent regénye Az éjszaka törvénye, mely illeszkedik a szerző életművébe, hiszen ugyanolyan könyörtelen, vigasztalan, komor, súlyos társadalmi problémákat és emberi tragédiákat boncoló fejlődésregény, mint a Titokzatos folyó vagy épp a Kenzie-Gennaro-sorozat. Ugyanakkor a történet és annak feldolgozása engem főleg a noir műfajára emlékeztet, a főhős kezdeti sodródása, múltjának szörnyű árnyai és a körülötte feltűnő femme fatale-ok teljesen a 40-es évek népszerű Bogart-filmjeire emlékeztetnek. Meg hát a 20-30-as években, a szesztilalom csúcsán játszódik, így ez is hozzáad a hangulathoz.

A főhős Joe Coughlin felemelkedése a szervezett bűnözés berkeiben egy igazi sorstragédia, aki egy olyan törvénytisztelő családból indul, ahol az apa a bostoni rendőrség nagy hatalmú és (látszólag) feddhetetlen alakja. A fiú azonban nem követi apja pályáját, de életútja és törvényen kívülisége egyértelműen a súlyosan terhelt apa-fiú kapcsolat egyik következménye, melyben a szeretet lázadással és az önazonosság keresésével a bűn útjára sodorja a főhőst. Ez az út pedig erőszakkal, vérrel és tragédiákkal övezett, ahol olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akiknek segítsége vagy barátsága olyan kényszerpálya, melyben nem tud az árral szemben úszni, viszont a sorsa elfogadása egyre mélyebbre és mélyebbre taszítja, ahonnan nincs visszatérés, a boldogság pedig csupán látszólagos és átmeneti állapot.

Lehane erőssége egyértelműen a párbeszédek, ezeken keresztül mutatja be szereplőinek jellemét, kapcsolatát, és mély lelki folyamatokra is rávilágít. A főszereplő tipikus antihős, aki a törvényen kívül létezik, ugyanakkor a hatalmat arra is használja, hogy jó cselekedetekkel legitimálja bűnös életét, és elsősorban túléljen olyan viszonyok között, melyekbe sorsa folytán belesodródott. Iszonyú nehéz meg- és elítélni a tevékenységét, hiszen emberek tucatjainak halála fűződik közvetve vagy közvetlenül a kezéhez, de megismerve a karaktert feltesszük a kérdést: alakulhatott volna másképp a sorsa? Vagy eleve elrendeltetett? Hogyan tudja élni az életét a folyamatos fenyegetettségben, amikor tudja, hogy olyan tevékenységgel foglalkozik, mely egyszerre segít túlélni, hihetetlenül gazdaggá válni, közben szembe menni és egyben meg is felelni az apai elvárásoknak? És közben saját magán látja, hogy ez az életmód szép lassan felemészti és eltünteti valódi énjét. Vagy ez a gengszterlét a valódi énje?

A zárlat pedig a karakterdinamika, szereplők közötti viszonyok és a történetszövés olyan bravúros megoldása, mely csupán Lehane-re jellemző és a legnagyobbak közé sorolja nem csupán a regényt, de egész munkásságát is. Engem a hideg is kirázott és férfi létemre megkönnyeztem.

Eközben Lehane elképesztően élethű hangulatot teremt, úgy érezni, hogy az adott korban járunk, sőt mintha a szerző maga is onnan érkezett volna vissza a regény megírása előtt. Hihetetlen mennyiségű kutatómunkát végezhetett, én a regény közben még rá is kerestem jó néhány névre és helyszínre, mert teljesen elhittem, hogy ezek mind léteztek egykor. És kiderült a többségről, hogy nem. Viszont el tudom képzelni, hogy az alapot a valóság írta, kezdve a szesztilalomtól, a legismertebb gengszterek alakján át, a külön életet élő helyszínekig.

Bár a regény egy trilógia középső darabja, önmagában is tökéletesen élvezhető, csupán néhány utalásból lehet arra következtetni, hogy volt már egy korábbi regény (viszont, ha nem tudnám, akkor utóbbi fel sem merülne bennem). Közben nagyon kíváncsi vagyok a belőle készült filmre, és tökéletesen el tudom képzelni, hogy ezt nagy falat volt két órában elmesélni, olyan szerteágazó, a karaktereken nyugvó történetről van szó, hogy egy sorozat kereteiben biztosan szebben kibontható lett volna.

>!
Agatha
Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye

Szomorúan láttam a tetszési indexét ennek a könyvnek, mert ettől ez sokkal jobb.
Nem tagadom, a 4,5 csillagból 3-t a földrajzi és történelmi háttér jelenti nálam – egyszerűen imádom az amerikai alkoholtilalomhoz kapcsolódó sztorikat, a gengsztereket, a zugkocsmákat, a gombos cipőket. Nos igaz, ez nem az író érdeme, de mint mindenki, én is olyan szemérmetlenül szubjektív értékelést írok, amilyet csak akarok, és szerintem Lehane jól rajzolta meg a könyve alapjait, ezért ez igenis számít. Ráadásul a maradék 1,5 csillagért meg kellett dolgozni.
A történet úgy kezdődik, hogy főszereplőnk egy betoncsizmában ül, emiatt a hajóút, amin épp részt vesz, nem nevezhető éppen kellemesnek. spoiler És mennyi minden történik még a mi Josephünkkel…
Rengeteg remek ötlet volt benne a hosszához képest, egy-egy rész igazi kerek egész volt, kidolgozott, átgondolt. – a börtönben töltött évektől a hadihajós incidensen át a dohányültetvényig.
És a szereplők… Titokzatos nő, rendőrök spoiler, sírig hű barátok, gengszterfőnök – Maso igazi aljas ember.
Lehet mondani, hogy sok a klisé – de könyörgöm, a rendőrök korruptak voltak, sokat lövöldöztek, voltak leszámolások a bandák között, kegyetlen volt ez a világ, olcsó az élet.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Ha két férfi egymásra szegezi a pisztolyát, azzal egyezségre lépnek Isten szemében, és ez az egyezség csak egyféleképpen teljesíthető: ha az egyikük Istenhez küldi a másikat.

117. oldal

>!
mate55

Az embernek csak egy életet garantálnak, ezért azt jobb kihasználni.

147. oldal

>!
robinson P

– Nem sokat konyítok a tisztességes munkához – folytatta a fiú.
– Ki mondta, hogy tisztességesnek kell lennie?

45. oldal

>!
Csabi P

Bal kezével szorosan markolta a fémrudat, jobbjával a kalapácsot. Elég egyetlen suhintás, és a fémbökő hegye egy szempillantás alatt átszúrja Joe torkát, és egyenesen a szívébe fúródik.

113. oldal

5 hozzászólás
>!
robinson P

Azon a télen töltötte be a húszat,és tudta, mit akar kezdeni az életével.Ő akart az a férfi lenni, akire Emma Gould az életét bízza.

31. oldal

>!
robinson P

– Harminchét éve vagyok rendőr, és egy valamit megtanultam …
– Hogy a bűn nem kifizetődő, csak ha szervezetten csinálja az ember – vetette közbe Joe.

35. oldal

>!
Amadea

Maga ostobaságnak tartja azt, amit teszek.
– Egyáltalán nem. Szerintem nagyon is nemes. Csak nem az én ügyem.
– Akkor mi a maga ügye?
– A rum.
– Nem szeretne nemes lelkű ember lenni? – Graciela egymáshoz érintette a mutató- és a hüvelykujját. – Legalább egy kicsit?
Joe megrázta a fejét.
– Nincs semmi bajom a nemes lelkű emberekkel, de úgy vettem észre, ritkán élnek tovább negyven évnél.
– Akárcsak a gengszterek.
– Ez igaz, de mi jobb éttermekbe járunk.

228. oldal

>!
mate55

Néhány évvel később Joe Coughlin lába egy cementtel teli kádban végezte a Mexikói-öbölben ringatózó vontatóhajón.

(első mondat)

>!
Barbár 

– Mit hozhatok a rabló úrnak ezen a korai órán? – kérdezte, miután Joe előreszegezett fegyveréhez lépett.
Joe odanyújtotta neki az egyik vászonzsákot, amit magával hozott.
– Az asztalon lévő pénzt kérném.
– Máris hozom, uram.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Nicholas Pileggi: Casino
John Grisham: A cég
Andy Weir: Artemis
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Beth Flynn: Kilenc perc
James Ellroy: Amerikai tabló
Mario Puzo: A szicíliai
Mario Puzo: Az utolsó keresztapa
A. J. Quinnell: A zsoldos