Apró ​irgalmak 65 csillagozás

Dennis Lehane: Apró irgalmak

A Viharsziget ​és a Titokzatos folyó világszerte ünnepelt szerzője egy új mesterművel tér vissza családi szeretetről, alattomos hatalomról, forrongó gyűlöletről és mindent elemésztő bosszúról Boston történetének egyik legviharosabb epizódjával a háttérben.

1974, a nagy nyári hőhullám idején. Egy este Mary Pat tinédzser lánya, Jules nem jön haza. Ugyanazon az estén holtan találnak egy fiatal fekete fiút, akit rejtélyes körülmények közt gázolt el a metró.

A két esemény egymástól függetlennek tűnik, Mary Pat azonban a gyermeke utáni kétségbeesett keresés közben olyan dolgokra bukkan, amelyeket jobb lett volna nem feltárni – kérdezősködése zavarja Marty Butlert, az ír maffia főnökét és a neki dolgozó embereket, akik nem nézik jó szemmel az üzletükre fenyegetést jelentő kutakodást. A háttérben pedig ott lüktet és forrong a város állami iskoláinak erőszakkitörésekhez vezető deszegregációs törekvése.

Az Apró irgalmak szenzációs thriller,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2023

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2024
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635982240 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2024
320 oldal · ISBN: 9789635980213 · Fordította: Rusznyák Csaba

Kedvencelte 9

Most olvassa 8

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 120


Kiemelt értékelések

mate55>!
Dennis Lehane: Apró irgalmak

Egy kiváló thriller, olyan mély empátiával övezve, ami Lehane védjegye: a tökéletesen megrajzolt munkásosztálybeli bostoni – ír karakterek, a mindent átható sötétség, amelyből időnként kikandikálnak a remény csillogásai (a gyengédség, a bánat, a kegyelem apró pillanatai). Zseniális érzelmi portré egy nő harcáról, amelyet a fekete nőiség velejáró viszontagságai is jellemeznek, a fékezhetetlen esélyek súlya közepette. A történet 1974-ben játszódik, éppen akkor, amikor a bostoni iskolákban kötelezővé vált a szegregáció. A cselekmény az ír és fekete lakosságra összpontosít, mindennapi küzdelmeikre és csalódásaikra, nem pedig álmaikra. Noha ez egy időszerű thriller, amely sok érzelmet, emlékezetes karaktereket, nagyszerű akciókat hordoz magában, a burjánzó rasszizmus és a rasszista viccek (itt nincs megváltás senki számára, miközben azt is bemutatja, hogy a rasszizmus olykor inkább öröklött tulajdonság, mintsem tudatos döntés), megjegyzések és rágalmazások folyamatos használata szinte minden mást felülmúl. Lehane teljes mértékben kiírja a sértő szavakat és leírásokat, (gyakran használja is őket) és ettől a történet még igazabbnak tűnik. Eltökélt annak a közösségnek a védelmében, amelyben él, de egyre inkább megkérdőjelezi ennek a mindennapi életre és a kapcsolatokra gyakorolt hatását. Pontosan tudja, hová visz minket, és hogyan juthatunk el oda, de a kártyáit közel tartja a szívéhez. (Mélyen átgondolt írása arra készteti az embert, hogy szünetet tartson, elgondolkozzon, hogy megérezze azt a „hajszálrepedést”, amelyet a szerző hordoz szívében szeretett szülővárosa, Boston iránt.) Nem azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg nekik, vagy hogy értsünk meg mindent, amit tesznek, de azt akarja, hogy azonosuljunk az anya érzéseivel. Természetesen ingadozik az emberi és az utcai értékek között. Természetesen nem biztos, hogy a liberális jámborságban vagy a harciasságban hisz. Természetesen néhány karakter szimpatikus, mások gyűlölködőek. És persze néhány szimpatikus szereplő rossz dolgokat is csinál. De a szeretet és a gyűlölet mindig verseng, és az ellenségeskedés, amely a lakosság között lüktet a különböző demográfiai csoportokon belül és között, mindig összefonódik a faji feszültségek forráspontjával.

1 hozzászólás
robinson P>!
Dennis Lehane: Apró irgalmak

Lehane letehetetlen története feszes, izgalmas és elborzasztó, mert az eseményeket egy fiatal fekete férfi furcsa halála és egy fehér tinédzserlány eltűnése tetézi. Biztosan kijelenthetem, máris az év egyik legjobbja ez a krimi.
https://gaboolvas.blogspot.com/2024/02/apro-irgalmak.html

1 hozzászólás
ProKontra>!
Dennis Lehane: Apró irgalmak

A történet kezdetén egy olyan összetűzést olvashatunk, amikor is a fehér gyermekeket és a fekete gyermekeket szeretnék egy iskolába járatni. Azonban Commonwealthben nem mindenki boldog ettől, sőt mondhatjuk úgy, hogy senki sem az. Ezért a Buttler banda, akinek a feje Marty Buttler, egy tüntetést szeretnének szervezni, hogy meg akadályozzák mindezt. A történet főszereplője Mary Pet, aki elveszítette az első férjét, a második férje elhagyta, fia pedig túl lőtte magát. Már csak Jules maradt neki, a tizenhét éves lánya, aki elindul este egy buliba pasijával, Rummal, és legjobb barátnőjével, Brendával. De Jules nem érkezik haza. Mary Pet, bár nagyon aggódik lánya miatt, ennek ellenére elmegy a munkahelyére, ahol kórházi kisegítőként dolgozik, és ott tudja meg, hogy aznap egy fekete fiút halálra gázolt egy metró. Nem lehet tudni, hogy ez a fiatal fiú az önkezével vetett véget az életének, esetleg túl adagoltam magát, vagy valaki a halálba segítette. Miután Mary Pet végez a munkahelyén elindul megkeresni lányát. Első körben elmegy Jules barátjához Rumhoz is, de ott nem találja egyiküket sem majd ezután elmegy nővéréhez, ahol nővére lányával tud beszélni, de a lány nem igazán tud sokat mondani, csupán időpontot, hogy mikor látta utoljára Julest. Ezután felkeresi Rumot a munkahelyén, aki szintén csak időpontot mond, és annyit hogy a lánya egyedül indult haza. Mary Pet telefonon eléri Brendát, aki elmondja hogy volt velük egy negyedik fiú George is. George drogdíler és ő látta el Mary Pet fiát drogokkal. Másodjára is felkeresi Rumot egy kocsmában, de a fiú nem mond igazat, ami után Mary Pet rettenetes dühbe gurul és nagyon megveri a fiút. A balhé után Brian Marty Buttler jobbkeze megkeresi Mary Petet és megígéri neki, hogy segít kideríteni, mi történhetett Julessal. Egy napot kér, de a következő napon sem történik semmi. A történet másik főszereplője Bobby, aki a rendőrségnél dolgozik, és aki a fekete fiú halála ügyében nyomoz. Felkeresi Mary Petet, ugyanis úgy tudják, hogy a fiatal srácot négy másik fiatallal látták utoljára. Nevezetesen Julessal, Brendával, Rummal és George-val. A két ügynek, úgy tűnik, hogy nincs köze egymáshoz, azonban ahogy egyre jobban haladunk a történetben és egyre mélyebbre ásnak a főszereplők, olyan dolgokat fedeznek fel, aminek jobb lett volna nem felszínre kerülni. Mary Pet nagyon sok dolgot tud meg, olyan dolgokat, amelyek teljesen kiakasztják. És egy anya igazán Terminátorrá tud válni ha a gyermekéről van szó. Az Apró irgalmak nem csupán egy egyszerű krimi, hanem egy olyan regény, melynek lapjain át az olvasó saját félelmei és reményei tükröződnek. Lehane megérinti az olvasó lelkét, gondolkodásra készteti arról, hogy mi is az igazi jócselekedet ebben a borzasztó világban. Ha szereted a mély érzelmi drámákat, amelyek a lélek legmélyebb bugyraiba is eljutnak, akkor az Apró irgalmak egy kötelező olvasmány számodra. Dennis Lehane meghökkentően tehetséges író, aki garantáltan nem fog csalódást okozni ebben a magával ragadó és elgondolkodtató történetben. Egy könyv mely után sosem leszel már ugyanaz.

pribrgre P>!
Dennis Lehane: Apró irgalmak

Az első benyomásom olvasás közben ugyanaz volt, mint anno a Titokzatos folyónál, mégpedig, hogy ‘Hát anyukám, Lehane aztán tud írni.’

Ez a könyv erőteljes, zseniális, mégis hihetetlenül elszomorító.
Nagyon tetszett, ahogy az író előhúzott egy régi történetet a rasszizmusról és szegregációról, aminek a közepébe fő szálnak mégis egy rejtélyt tett meg.

Az eltűnt gyermek valójában egy olyan seb, amely sosem gyógyul be – rosszabb, mint egy egyenes veszteség, ugyanis a bizonytalanság és a remény utolsó szálai meggátolnak a gyásztól és továbblépéstől. Amikor Mary Pat tinédzser lánya nem jön haza, nem áll meg, hogy megtudja, mi történt vele. És jaj annak, aki bánthatta az ő “kis”lányát.

Mary Pat gonosz, nagyon összetett, sokak számára bizonyára nem szerethető karakter (én imádtam :D).
Southieban nevelkedett, és úgy nőtt fel, hogy örökös harcban off állt a világgal. Érdekes utat jár be ebben a regényben, kénytelen megkérdőjelezni egy-egy régi meggyőződését, azonban ez a történet nem az ő megváltásáról szól. Haragja szinte kézzelfogható, ahogy bulldózerként tör át mindenen és mindenkin, akarva-akaratlanul is bántva embereket.

Igaza van? Jót és jogosan cselekszik? A legtöbb ember mércéje szerint a válasz biztosan “nem”, de szinte lehetetlen az olvasónak elfordítania tekintetét fájdalmáról és haragjáról. Nekem aztán nem sikerült..
Ahogy Mary Pat elkezd körülszaglászni, világossá válik, hogy a történet nagyobb, mint egy eltűnt személy, és valójában a rasszizmus, a szegénység, a drogok és a kizsákmányolás hatalmas hálójáról szól, amelynek középpontjában a lánya, Jules áll.

Az a tény, hogy a jó fiúk és a rossz fiúk néha ugyanazok az emberek, csak még emlékezetesebbé és meghatóbbá tette ezt az olvasmányt.
Imádtam minden sorát.

“… nem vehet el mindent valakitől. Valamit hagynia kell neki. Egy morzsát. Egy aranyhalat. Valamit, amit megvédhet. Valamit, amiért élhet. Mert ha semmit sem hagy neki, az isten szerelmére, akkor mivel tudja féken tartani?”

2 hozzászólás
Csabi >!
Dennis Lehane: Apró irgalmak

Lehane engem annak idején mint krimiíró nyűgözött le. A Kenzi & Gennaro sorozatnak (amit sajnos azóta sem fordítottak le teljesen) olyan sötét, félelmet keltő a hangulata, amit csak kevesen tudnak megteremteni. Tudjátok, amikor tényleg aggódsz a főhősödért, és nem úgy olvasod, hogy ja, hát ő a főhős, majd megoldja, szükség lesz rá a következő részben is. Aztán Lehane-t beszippantotta Hollywood, jó pénzért elkezdett filmes munkákon dolgozni, és ez átszivárgott a könyveibe is, amik már nem is krimik voltak, inkább thrillerek. A legutóbb olvasott könyve nálam elérte a bbszom a sarokba státuszt.
Az Apró irgalmak sem krimi, sokan emlegetik vele kapcsolatban a noirt (miért?), a thrillert. Ha le akarnám szűkíteni, akkor ez egy bosszú történet. Egy elég jól megírt bosszú történet.
A regény két síkon mozog. Az egyik maga a bosszú története, Mary Pattől elvettek mindent, és mint tudjuk, akinek nem maradt semmije, az a legveszélyesebb. És Mary Pat, mint az ír maffia nemezise, bevégzi küldetését. Igen, hát ez már Hollywood, a magányos hős szembeszáll a bűnnel, a kérdés csak az, hogy ellovagol-e a végén a lemenő nap fényében, vagy vérbe fagyva ott marad a porondon ő is. Sok a kiszámítható (és egyben kevéssé valószínű) esemény, de azért Lehane még megőrzött annyit a régiből, hogy pár nyilvánvaló csapdát elkerül, és nem süllyed teljesen az érzelgősség mocsarába (pl. Mary Pat és Ábrándos nem borulnak egymás nyakába a temetésen, ami annyira „szép” mondanivalót hordozhatott volna magában a megbocsátásról).

Ha már érzelmek, akkor nézzük a regény másik síkját, a ’74-es Bostont, ahol dúlnak az indulatok a város deszegregációs intézkedései miatt. Össze akarják vegyíteni a fehér és fekete iskolák tanulóit, ami ellen persze leginkább a fehérek tiltakoznak. Mary Pat is, és képes összezavarni az olvasót, hogy a főhőse szemszögéből látja az eseményeket, hajlamos együtt érezni vele, miközben azt is gondolja, hogy ezek a retrográd népek a saját jövőjüket akarják tönkretenni. Lehane nagyon jól megrajzolja Boston akkori etnikai térképét, a várost, amit a fehér-fekete ellentét szinte szétvet. A gyűlölet a kulcsszó, amit az anyatejjel szív magába mindenki mindenkivel szemben, aki egy más nevű városrészben született. Igazi törzsi háborúnak néz ki az egész, sokszor túlzónak is éreztem, hogy ennyire csak ez vezérel mindenkit, és nincs egy józan hang.

Mary Pat személyében összeér a két történet, ami kétségkívül olvastatja magát, bár talán az ellenfelei kicsit nyámnyilának tűnnek a foglalkozásukhoz képest. Csak ne azon gondolkozna az ember közben, hogy ki is fogja majd játszani a filmben. Talán Winona Ryder?

Itt sem mehetek el szó nélkül a fordítás mellett, ami hozza az Agave színvonalat, a három szerkesztő és a két korrektor úgy tűnik nem elég a durva hibák kiszűréséhez, legközelebb többet kéne alkalmazni. Vagy egyet, aki el is olvassa a szöveget. És még a borítót is sikerült elrontani, ezen Mary Pat egy Plymouth Duster előtt pózol, ami viszont Rum kocsija a könyvben, és semmi köze nem volt hozzá, szemben Bess-szel, a jó öreg Ford Country Sedannal, ami kétségkívül kevésbé szexi járgány.

bokrichard>!
Dennis Lehane: Apró irgalmak

Dennis Lehanetől sajnos eddig csak a Viharszigetet olvastam, ez volt a második könyvem, de ha a legtöbb könyve ilyen, akkor elégedett leszek a jövőben is. Ez a könyv amilyen rövid, annyira nehéz, tömény olvasmány, mely igencsak elgondolkodtató. Sokkoló, durva része az amerikai történetemnek a szegregációs időszak, melynek a mai napig nagy hatásai vannak. Ez a könyv két fő mondanivalójának egyike, a másik egy anya drámai története, ami letaglózó, de sajnos nyilvánvaló tragédiákba torkollik. A trágárság érdekes módon nem üti ezt a drámát, sőt kellő elem. Mary Pat minden hibája ellenére szerethető karakternek bizonyul, sajnálatraméltó a története, de az igazságosztó szerep tetszett nekem. Különleges színfoltja az eddig általam olvasott noir krimi könyveknek.

1 hozzászólás
Cukormalac P>!
Dennis Lehane: Apró irgalmak

Irgalomról itt aztán szó sincs, a Viharsziget szerzőjének legújabb regénye kemény, mint a beton Boston utcáin. Már olvasás közben körvonalazódott bennem a gondolata, hogy idővel szívesen sorra keríteném Lehane többi könyvét is – nagyon tud a pacák.

De hogy pontosan mit? Nem csak papírra veti, de életre is kelti karaktereit, a feszültség mellett az atmoszférát is szinte tapinthatóvá teszi – könnyen úgy érezhetjük, hirtelen az 1974-es nyár kellős közepébe csöppentünk –, mindemellett kiválóan bír egyensúlyozni a krimi, a thriller, illetve a szépirodalom határán. A filmszerű, pulzáló képekben íródott történet mellett az emberi oldalra is kíváncsiak leszünk, ahogy haladunk előre ebben az egyszerre brutális és lírai, szívettépően eleven elbeszélésben. Őszintén szólva a menő, hangulatos borító és a megkapó cím miatt vettem előre az idei tervemben, de ennél kellemesebb csalódás nem is érhetett volna: az egyik legemlékezetesebb olvasmányom 2024-ben, ráadásul olyan eseményt állít célkeresztbe (Boston 1974-es, iskolai szegregációs válságát, avagy “a buszoztatást”), amit aztán nem egyszerűen díszletként kezel, hanem azt megillető méltósággal. Részemről jár a szokásosnál nagyobb kalapemelés…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2024
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635982240 · Fordította: Rusznyák Csaba
Niitaa P>!
Dennis Lehane: Apró irgalmak

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2024/03/dennis-lehane-a…

„Az év végi hajrát követően azt hihetnénk, hogy egy icipicit megpihennek a hazai kiadók, vesznek pár nyugodtabb lélegzetet és csak utána vetik bele magukat újra a mókuskerékbe. Lehet, hogy van olyan, akiről ez elmondható, de az nem az Agave Könyvek, akinek a munkatársait szerintem csak még inkább felvillanyozta az évkezdés gondolata, hiszen már a korai időszakban is fantasztikus megjelenési ütemtervvel örvendeztették meg az olvasóikat. Irigylésre méltó energiával már év elején is több ígéretesnek tűnő regényt is piacra dobtak. Ezek között foglal helyet Dennis Lehane Apró irgalmak című kötete is, amely több ízben is rendhagyónak minősül.
Dennis Lehane neve a legnagyobbak között foglal helyet. A regényei nagy visszhangot váltanak ki a mai napig. A méltatás jogos, hihetetlen jól bánik a szavakkal, sötétséggel és vérrel tarkított csoda születik a kezei között. Az Apró irgalmak hat évnyi hallgatást követően jelent meg, s ezzel a szerző úgy döntött, pontot tesz a prózai munkái végére. A hosszú munkafolyamat végül beérett: lezárásként sikerült egy olyan történetet létrehoznia, amely kellően tartós visszhangot ver az olvasói közösségben.
A szerző regénye alapterületéül az 1974-es év Bostonját választotta, s így a központi téma alapját az iskolai szegregációs válság szolgáltatja. Ezen évben született egy olyan bírósági döntés, amely felborította a megszokott rendet: a körzeti hovatartozás helyett két megadott iskolába járó diákokat újra felosztották – szülői beleegyezés nélkül-, mivel úgy ítéltetett, hogy a lakóhely összetételéből fakadó bőrszín alapú megkülönböztetés módszeresen hátrányos helyzetbe hozza a fekete bőrű fiatalokat a közoktatási rendszerben. Tehát így az iskolák fele tanulóját átbuszoztatják a városon, hogy a fehérek és feketék kellőképp tudjanak keveredni. Várható módon a végzés nagy visszhangot váltott ki, amely tüntetésekbe, sztrájkokba torkollott mind a két oldalon. A levegő tele van feszültséggel, az emberek a düh fellegét szívják magukba minden lélegzetvétellel. Az ügyben Mary Pat lánya is érintett, ő is a buszozós csapatba került, ám mielőtt sor kerülhetne az évkezdésre a lány eltűnik. Édesanyja hamar elkezd érte aggódni, így gyorsan megkezdi az eleinte óvatos, majd egyre célzott érdeklődést. A lány eltűnésének éjszakáján egy fekete kamasz a metróállomáson leli halálát. Mary Pat a magánakciója során ráébred, hogy a két ügy valahol összefügg, s minél több részlet kerül napfényre, annál árnyaltabbá válik az egész eseménysorozat, amelynek alapja mélyen gyökerezik a mételyben és a hullámai a kiindulási helytől nézve messzire érnek el.”

Rémálom P>!
Dennis Lehane: Apró irgalmak

Első könyvem Lehane-től, úgyhogy nem számítottam rá, hogy ez ennyire jó lesz! Nem is inkább thriller, mint a szülői szeretet, a belénk nevelt gyűlölet és az erőszak körforgásának anatómiája egy bosszú sztoriba csavarva. Kellemetlen, húsba vágó, rémisztően valós.

nyolcadikutas>!
Dennis Lehane: Apró irgalmak

Ha létezik olyan kategória, hogy bűnügyi noir, akkor ennek a műfajnak vitathatatlanul a legnagyobb képviselője Dennis Lehane.

Tisztelt Bíróság!
Elfogultságot jelentek be önmagam ellen.
Mert az említett Úr nagy kedvencem és minden könyvét megveszem látatlanba.
Tovább megyek. Ha műfajt váltana és a hózentróger kialakulásáról és viselési szabályairól írna értekezést eszperente nyelven, abból a kiadványból is vennék kettőt. Hogy meglepjek a másodikkal valakit, csak úgy, ajándék gyanánt.
Egyben kiadási kötelezettség iránti indítvánnyal élek a magyarországi kiadóval szemben, hogy a hat kötetes Gennaro-Kenzie sorozat eddig idehaza még meg nem jelent ötödik és hatodik része a közeljövőben kiadásra kerüljön.
Továbbá kérem a T. Bíróságot, kötelezze az írót, hogy évente, de legalább két évente egy-egy új regénnyel tisztelje meg a nagyérdeműt!
Halasztás kizárva!

Egy olvasni szerető állampolgár.

Szóval, apró irgalmak. Apró részvétek, apró örömök, apró csodák.
Egy regény bűnről szépirodalmi köntösben.

Kihagyhatatlan.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Csak negyvenkét éves; oké, hogy tizenkét évesen úgy hitte, hogy az ilyen vénség fél lábbal már Isten várószobájában van, de most egyáltalán nem érzi magát másképp, mint bármikor korábban. Tizenkét éves, huszonegy éves, harminchárom éves, vagy az összes egyszerre ebben a pillanatban. De nem öregszik. A szívében nem, és a fejében sem.

robinson P>!

Azon tűnődik, nem megbocsáthatatlan bűn-e Isten részéről, hogy megteremtette az emberi fajt.

pribrgre P>!

Mary Pat anyja, Louise „Dundi” Flanagan, egy Hamisítatlan Ír Kemény Csaj – aki alig másfél méterre nőtt, és egy hálaadásnapi vacsora után, télikabátban is csak negyvenhárom kilót nyomott –, sokszor mondogatta Mary Patnek: „Vagy harcolsz, vagy elfutsz. De a futók alól mindig elfogy az út.”

robinson P>!

A Coyne testvérek egyike sem házas. Hárman, köztük Bobby, megpróbálták, és kudarcot vallottak, ketten közel jártak már az oltárhoz, de sosem értek oda. A maradék kettőnek pedig még csak tartós kapcsolata sem volt soha.

pribrgre P>!

– Azt mondtam magának Coyne nyomozó, hogy nem vehet el mindent valakitől. Valamit hagynia kell neki. Egy morzsát. Egy aranyhalat. Valamit, amit megvédhet. Valamit, amiért élhet. Mert ha semmit sem hagy neki, az isten szerelmére, akkor mivel tudja féken tartani?

szumerki>!

– És semminek sincs értelme.
[…] hüvelykujjával letörli a könnyeket a lánya szeme alól. Semmi baj, mondja neki. Egy nap majd lesz értelme, hidd el, ígéri.
Pedig még ő maga is arra a napra vár. Sőt gyanítja, hogy mindenki arra a napra vár az egész Isten teremtette világon.

25. oldal

Kókuszka>!

[…] a gyűlölet ellenszere talán nem is a szeretet, hanem a remény. Mert a gyűlölet évek alatt épül fel, de a remény bármikor ott leselkedhet rád egy sarok mögül, amikor egyáltalán nem is számítasz rá.

138. oldal

robinson P>!

Brenda bontja a vonalat, Mary Pat pedig csak bámulja a kagylót a kezében, miközben a tehetetlenség sivító vonatszerelvényként robog végig rajta.

szumerki>!

Próbálta elmondani nekem – gondolja Mary Pat. – És én nem hallottam meg. Nem láttam és nem hallottam őt. Mert nem akartam. Mert az igazság fáj, az igazságnak ára van, az igazság felforgatja az életedet.

236. oldal

Könyvmolyocska1 >!

Az áram valamikor hajnal előtt ment el, és a Commonwealthben mindenki izzadságban úszva ébred.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gillian Flynn: Éles tárgyak
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Jason Rekulak: Baljós rajzok
J.D. Barker: A negyedik majom
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Holly Jackson: Halott kislány a jó kislány
Linwood Barclay: Búcsú nélkül
J.D. Barker: A hívás
Nora Roberts: Örökség
Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz